Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-11 / 134. szám

haszt :r-féle , '•'keistóség Kárész-utca 9. 305. ára 19 ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 240 SZEGED, 1914. Kiadóhivatal Kárász-utca » Telefonszám: 81, Egyes szám ára l> fillér. / 111, évfolyam 134. szám. Csütörtök, junius II. Nyári ábránd. trn, z i'dönkmti környezetváltozásnak az séreer, igeire, kedélyére, egész közérzét]j szervezetére való jótékony hattása e/t tény. Ennék kovetKezmenyie a vágy, amely tehát nem a nagykő "uuort'i fetkeziménye, vagy ha egyeseknél az is, higiénikus szükséglet, a betegeknek van Syarai^ .""7- j-uiieiB. következménye kf bpbortnak vagy más nyegleségnek a Xkezniénye, v J's elsőrendű "^SALK lg*' 'b'amem kivétel nélkül mindenkinek. az°kna'k is jót tesz, akik csakugyan teS .. hóbortból nyaralnak. Jóil teszik még ha némi anyagi megerőlli od aran is, elmennek nyaralni. Ki ide, int; a' a'hova kedve tartja és — pénze • Szerintünk a nyaralás kérdéséből Hem het, sőt adott viszonyaink között Szábad hazafias kérdést csinálnunk. lŐiu^'bfoa magyar nyaralóhelyeink s fürTm Vol'nának ép oly szépék, ha nem <> biint a külföldiek és nem szorulra minden támogatásra, hanem Xain<leíT1. szahad véleményünk szerint a ln^ asból hazafias problémát csinálliatjakmert s ezt magunk között bevaillte$ég ? legnagyobb nyíltsággal és ősziinWá ' nekünk még nagyon-nagyon sok fe ért .|V'aló'nk akad a külföldön. S amint ^ e||bi életre ébredező gyermek még akarattal sem tudnia elzárkózni környezetének a behatásai elől és akarva- nem akarva meg kell tanulnia, hogy ez asztál, az szék, amaz ajtó, itt az ablak, ott a kályha stb. és még borzasztóan sok stb., azonképpen azok, akik nyarankint külföldi nyaralótelepeket és fürdőhelyeket keresnék fel, önkéntelenül, is és minden megerőltetés nélkül uj élettapasztalatokkal gazdagodnak, uj emberekkel, uj és a legtöbb esetben jobb életviszonyokkal ismerkednek meg. Ennek Ja haszna nyilvánvaló és bővebb magyarázatra nem szorul. Ez az oka, hogy az amerikai kivándorlások miatt sem zengedezünk jeramiiádokat. Mert, sok kivándorló vissza is vándorol és nemcsak amerikai dollárokkal1, de tapasztalatokkal is gazdagodva. A jelenleg még fejletlen magyar iparnák nagyszabásúvá fejlődését és fellendülését legalább részben ép az amerikai visszavándorlóktól várjuk. De ha egyéb haszon nincs benne. mint az, hogy akik Ikoldusokul hagyták el a hazát, adósságmentesen, sőt legtöbbje kisebb-nagyobb vagyonnal tér vissza, az már önmagában elég ok, hogy túlságosan ne siránkozzunk a kivándorlás miatt. De ne zökkenjünk ki a kerékvágásból és térjünk vissza a nyaralásra. Nyaranta külföldön járó honfitársaink pihenésük, üdülésük mellett szép, hazafias missziót is teljesíthetnének. Nevezetesen: keressék a külföldiek társaságát és ismertessék meg velük hazánkat. Annak lakosait, terményeit, természeti szépségeit és kincseit. Nem egy esetet tudunk rá, amikor az ilyen ismeretségnek és ismertetésnek csakugyan meg lett a kivánt eredménye. Az illető idegenék meglátogatták Magyarországot, sőt közelebbi: üzleti kapcsolatba léptek velünk. Meg lehet velük értetnünk, hogy mikép mi felkeressük a külföldet, azonképen a külföldieknek is akad látni valójuk nálunk. Szóval a külföld járást is össze lehet kötni hazafias misszióval. Csák annyi fáradságot vegyünk magunknak, hogy ne sajnáljunk pár szót ejteni a Tátráról, Erdélyről, a Balatonról és még sok szép vidékéről az országnak. Na és a magyarság fővárosáról: Szegedről?! Arról ugyan mit is mondhatnánk, hogy a külföldiek érdeklődését felkeltsük iránta? Mit is, mit is? ... A szegedi paprikáért, melynek egy része Spanyolhonban terem, nem érdemes eljönni, mert egy levelező-lap elég, hogy valaki egy méter mázsát vagy akár egy waggont megrendelhessen belőle. A szegedi halpaprikásért? Megkapja Pesten is és olcsóbban, lévén a tiszai halnak Budapesten kisebb az ára, mint itt Szegeden a — dunai hálnak. (Lásd a Tiszaparton heverő és Levél Márika néniről. közzéteszi: Striegl F. József. kagyságos Asszonyaim, mi férfiak, én Koplaló Gergely, vákég ő Éhező Mihály, pósta s. tiszt ^ va RaRVon-.nagyon sokan nagyságos XXvunk, azt Önöknek köszönhetjük, tó hop?s,Asszonyaim. Mert csak termeszei/kva a a szobalány, aki mellesleg Xé :5Kyben dada, konyhalány és szafet X Önöket nagyságolja, minket férné tesrv l,ekintetes uraz. Nem tudom, foáláV Synk-e Önöknél X n °Z Dtottun hivtó^ehetÖS fényu^o, iinxuiux ffér, a/álnokoknak, mert pénzbe kerül. A ; U /..borbélylegény s a többiek mind abtész- 71' akikkel részint szivesen (pin feRviiJí fe1 ntetes uraz. Nem t re Önöknek, amiért ..... fs/nis tó,02 jutottunk, vagy se. Ez a u,u bf hivSebetös fényűzés, nekünk szee réven a cint 'V)<,r;z'nt nem szivesen, muszájból (borl/ket ntkezünk, amikor nagyságolnak ben% g nagyságos borravalót is várnak totói a, ^ adjuk is — hónap elején. De natX ,5ején. ugy 1-től—4-ig. Szóval, amíg únk tó tóink mi is a hiúság adóját, mivel tó toatt nem lehetünk tekintetes urak. jtitók tótóJJUk mi is a hiúság adóját, mivel ! N^úgÚnem lehetünk tekintetes urak. _J Baross ÉS NAGY SÖRCSARNOK DUGONICS-TÉR 11. sz. Engedjék meg tisztelt hölgyeim, hogy ezen panaszos bevezetés után egy régi erdélyi históriát mondjak el Önöknek éppen a nagyságos címmel kapcsolatosan. Milyen régi ez a história, azt abból gondolhatják, hogy akkor voltak még tekintetes asszonyok is. Az erdélyi közép- és nagybirtokosnék nagy tisztességgel és becsülettel viselték még akkoriban — ugy harminc évvel azelőtt — a tekin tetes asszony címét. Erdélyben, melynek aranykorában csak a fejedelemnek járt a nagyságos titulus, hiszen tudják Gyulai Pál Pókainéjából: „Nagyságos fejedelem!" igy könyörög az anya, szóval Erdélyben még 'három évtizeddel azelőtt is nagyzási hóbortban szenvedőnek deklarálták azt, aki nagyságoltatta magát, amint nem- is hittak özvegy Zabolaynét másnak, mint a „hóbortos Marikának". Pedig derék, jószivii, adakozó, vendégszerető volt s nem volt egyéb hibája, mint hogy nagyságos asszonynak tituláltatta magát. Dehát ép azt akarom elmondani, hogyan jutott Márika-néni a nagyságos címhez. Nem a nagyzási hóbort bántotta, csak félreértésből származott az egész, amiért aztán szomszédai, ismerősei, „jó" barátai hóbortos Márikának nevezték. Miután az Önök nagyságos társaságába akarom juttatni Márika nénit, engedjék meg, hogy 'kellő revereneiával be is mutassam ő nagyságát: Szentgyörgyi Zabolay Mózesné (Erdélyben divatosak a bibliai keresztnevek, azért ne tessék félremagyarázni!), szül. lécfalvi Lécfalvy Márika özvegyasszony volt és az uráról maradt szép birtokán gazdálkodott. Es itt megint meg kell jegyeznem, hogy mikor Erdélyről és egy szép birtokról van szó, ne tessék a Pallavicini vagy a Csekonics-birtokra (40.000 hold) gondolni, mert Erdélyben ezeknek a századrésze: 400 hold is igen szép birtok, sőt Zabolayné 300 holdja is szép birtok számba ment, mert abban a háromszáz holdban nem volt sem erdő, sem kaszáló, hanem még a legutolsó négyszögöl is szántó volt. Ha szép is volt Zabolayné birtoka, őt magát a szépség nem bántotta, de a műveltség sem valami nagyon. Ez volt-e az oka, hogy másodszor nem ment férjhez, vagy az első ura emlékéhez való hűséges ragaszkodás, ki tudja. De minek is firtatnak, mikor a dolog lényegéhez ez egyáltalán nem rartozik. Elég az, hogy Márika jómódú és vendégszerető volt. Nem volt Háromszékiben valamire való ur, aki meg nem fordult volna I^egkellemesebb nagyterasszal £ Családon ás szalmaözueoueh fafálhozű helye. a Napi ás haul abonnenseh " üitíins italok. - ElsMíí m és Ma Ma! • Pontos kiszoglós. -418 Naponta ERDÉLYI KÁLMÁN elsőrangú zenekara játszik felváltva ! w>