Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-07 / 131. szám

riileW isefefa,200 a ©veri, a®6* ik fO" libánk [ed*, jttffi iben a orste 1 jere®' S* lliog? a* A tó" i*; nk. A en# Ketó1'1 [ap®n' i.ai ^^0914. junius 7. Ő\giadasági lkapcS(>latÍ3a- Bar Jteá11 (fejsoVf'i lés' aparosállam, Japánba mégis j„ f "Pancikkjet száliltbatunk. Ezenfelül P^.'baráteága a 'kinai exportot is előmczóri'8- i- mert JaPán nem képes egy maga az asa birodalom szükségletét fedezni. Képünk el, módon száilitfliató Kinába, ha let/' modern élet úrrá iltesz? Mivé fejlőditótó,2 a ^okosszus, hogyha rengeteg vasát, tóT\riS más természeti kincseit kiaknázta a r yen nyüzsgő forgalom születik itt, kálit j!rodalom vontakkal, távi ró-, telefontótaW ' tapcsol3a íbé ma©át a müveit vitóinKzi m knlzok, ha azt mondom, hogy «Mvi egy 11 k hatalmas Amerika válik, ka a , ki'ncséből nekünk iis szépen juthat, e2 <tóazdasági kapcsolatot megteremtjük. S ' Sí11 nekünk sokkal könnyebb, mint ' 1Kaban, mert a zárkózott ázsiai turánlö8ak a fajrokonság alapján lőhet szo gazdasági kapcsolatot teremteni. W,eksö teendőnk, hogy Japánnal WI™, foglalkozzunk, mert távoli ikeleti fcs teünk .csak Japán utján laheteéal.a Japánnal, amelyre büszkék leöiassá ''mint a vkkágnak egyik első hatat iasájjj ara" annyira kultúrai, tközgaz «tja sJlagyság'a bámulatraméltó s biatio •tólesi ?fr,a Azsia vezetését, mint dinkább Elsőbbsége. A japán erkölcs, a jaan,gyaSzrkrirplnim a, iamán puritán DÉLMAIGYABORSZÁG i feltalálható, éppen azért az anarkizmusnak, 'nihilizmusnak ós a szociális hajóiknak nyoma sincs itt. „400 millió ember boldog ilelká harmóniában él Küníkiius szellemi vezetése alatt és talán szerencsésebb a lelki egyensúlya, mint a szintén 400 milliónyi keresztényé", mondja Lóezy Lajos .dr. „A mennyei birodalom története" c. müvében. De miiért emlegetem én itt az erkölcsöt, kérdezhetné valaki? Azért, mert nemcsak a namizeteknők alapja a tiszta erkölcs, hanem a kereskedelemnek, az iparnak is. Csak az erkölcsi alapon áláló kereskedés biztos és állandó csak ezen az erős bázison építhető fel :a magyar keleti kereskedelem. —'""wcgB. XL jaijaaii " u tóimiaey kreálom, a japán puritán Párosulva az ész, erő és a tót tó. ínyeivel, szinte halhatatlan jövőt vSlt in - . , . Ül* reaetoMJ yatití* a "tó" edda,í átaf zelcb01 ^anyeivei, szinte naanaiautui jviui »ak is Jf Tlagyszerü nemzet számára, KináJaíán jövőt jósolhatunk, ha követi tógy ,adL. Jól mondja Lóczy Lajos-, iapán a tótó nt®ozet nagy jövő előtt áll. A '^tólesi t0 ftsök itt is jórészben megvannak, téaaik pedig felségesek. A japáné• irélell??atllteilág örök életéért, nem a ót ^ «ie miattióéveikölcsöt, hianiem mugá tem . erkölcsért. kiinni nem félelemből, sz®"0" a tf ko* nflifj •ti d2' irkaP'' std b blridse' . főisa-Kár ílQai ne "cwlliUK pedig fetsegeseK. • 1 a ^' J^rtág örök életéért, nem a po' az ,.. 3n2atk jó és erkölcsöt, hanem rnagá in jn,/, ácsért. „A kinai nem félelemből, Hia a:al°mért, hanem önmaigáért gyakoetótóényt" Konfucáus tanításai, a kir^íesrfm1. érvények némely -tekintetben hügjj ^nbek, mint a mi erkölcsi tételeink, tóil^. aQ> hogy Rimában, a legnemesebb ^ a®isztokráeia s az igazi demokrácia tóöjost Pesten nagyon divatos darab. ki A hb yárfás rendezi. 3 heiru r szövege azonban nem volt se? Cl a'tó- 'Különben sem tudták volna "tólitáf nyélbe ütni. Hanam a rendező Csi - a segített tóé, S^'t egy keserves íátyölfügiiföól fttr, 'a, a felső részére ezüstös papia ?kat varrt a direktorné. A fátyo'lSzi® hLi-ngerfenék, az ezüstfodrok a tenK f- tóhaimai, A szegedi tanács tagjai a közigazgatás reformjáról. — Az uj irányelvek. — (Saját tudósítónktól.) A megyei közigazgatás reformjáról szóló törvénytervezet tudvalevőleg már elkészült, annak főbb rendelkezéseit ismertettük is. A városokról szóló, 1912d>en alkotott törvény értelmében pedig rövidesen el kell késziteni-e a kormánynak a törvényhatósági városok közigazgatásának reíormálására vonatkozó törvényjavaslatot is. Szeged közigazgatási bizottsága még az év ellején fölterjesztést intézett a belügyiminiszterhez, hogy mielőtt a törvényjavaslatot végleges formába öntik és a képviselőház elé terjesztik, hallgassák meg a város tanácsának és a törvényhatósági bizottságnak a véleményét a közigazgatás reformálásának főbb irányélvéiről, eddig azonban nem érkezett vállasz a fölterjesztésre. Tekintettel arra, hogy az uj törvény kidolgozása és a törvényhozás elé való beterjesztése küszöbön van, megkérdeztük a városi tanács tagjait, hogy a városi közigazgatás reformálásában (milyen irányelvek érvényesülését tartják szükségesnek és célszerűnek. Irrue a nyilatkozatok. BOKOR PAL helyettes polgármester: — Az én véleményem mindenekelőtt az, hogy a városi törvényhatóságok autonóm jogának sérelme nélkül oldassék meg a kérdés. Nem tartom ugyan indokoltnak a közigazgatási tisztviselők függetlenségének megóvása szempontjából, hogy a tisztviselők időnként, ciklusokra választassanak, de az autonóm jog iitt is fenntartandó, csakhogy a főbb tisztviselők életfogytiglan való választásával. Szükségesnek tartom továbbá a revíziót abban a tekintetben is, hogy miután a törvényhatósági városokról szóló 'mai törvénynek vaunak intézkedései, amelyek némileg megbénítják a városok fejlődését s egyes kérdéseknél erősen az állam gyámkodása alá helyezik azokat, — hogy itt az mj törvény liberálisabb legyen és csak bizonyos meghatározott és nagyobb fontosságú ügyeknél biztositsa a kormánynak a felügyeleti jog gyakorlását. A városi tisztviselői kar tekintélyének emelése céljából pedig indokoltnak látván aríi, hogy ép ugy, mint a megyei közigazgatásiban az alispánok legnagyobb része az ötödik fizetési osztályban van, amely megadja nekik a megfelelő méltóságot is, azoknak a városoknak a polgármesterei, amelyeknek a lakossága legalább az ötvenezret meghaladja, szintén a hasonló rangosztályba soroztassanak. A polgármesteri állás a törvényhatósági joggal felruházott városokban van olyan fontos, mint a megyékben az alispáni állás s én például azt hiszem, hogy Szegedet semmiben sem lehet alantasabbnak tekinteni a hatáskörében, míint Torontál- vagy Gsongrádvármegyét. , TASOHLER ENDRIE főjegyző: — Ezádősaerint csak a megyei iközigazgat-ás reformátusáról van szó s ez minket közvetlenül nem érdekel. Ami a városi íközfík eg & csa* » ebe4, te"" >ny mögött aztán eljátszotbáriTnn,T Hó",,, luvsu" a Báró és Bankárt! x fytvií •a "drama a tenger fenekén." k^ott £ Jtóbileumán — a tizenegyediken tófű L társulatnak tiz forintot. Ez volt a t>.'5 aianHAi, lk <fnfdékh tóetóiA l0Sztban köszönte meg a tarsuSz"S iteSabó1 Gyárfás. Az idevonatkozó lei * IV banSzott: Art Vedelimi ajándék — fényes sziv jeIVtóa a arai'm és hölgyeim, tiz forint nagy irtó 2 dir?^én'y színésznek és ha ugy iop~~ amint hogy igaz is — >s'nemes és nagy sziv ajándéka!' 2st. éljenzés szentesitette a miagasz5tó%cítorné legdrágább kincse egy cira na tóölt< 'mélynek külön fejezetet ^tótótótó A direktorné jutalomijátéÍ^ÜSjglöben kára Melindát választotta, de folyton azon panaszkodott, hogy „nincs benne a tragikus hangulatban," — Egy pöngőt adnék szivesen, ha valaki beléringatna a tragikai tónusba. Gyárfás vállalkozott rá. Mikor a direktorné öltözött, bement az öltözőjébe. — Nagyasszony baj van! — No, mi az, fiam? Nincs közönség? — Hiszen az nem- volna nekünk baj, csak a nagyasszonynak, mivél a nagyasszony jutalomjátéka van. Nagyobb a baj!! — No . . . Becsukták az uramat? Mindig ettől félt. Előbb-utóbb ez lesz a vége, — mondotta. — Dehogy is csukták. Csak a kis tolvajokat csukják be. A direktor még szaba| don jár . . . — Mi hát, az istenért?! — szepegett a Melinda. — Hát — már csak kirukkolok vele — a társulat nagyon éhes, vOlt — .ma délre megették a direktorné macskáját . . . Huh!!! imicsoda ordítással ugrott fel! Kirohant a színpadra, pofonütötte az urát, földöntötte a trónust, ordított, mint a fába esett féreg, amikor elébe áll Gyárfás. — Kérem, nagyasszony, a pöngőt — Mi a gutát, te gazember? — A pöngőt. Remélem, hogy benne van a nagyasszony a tragikai hangulatban . . Az éhség azufán csakugyan gonosztettre ragadta a társulat megmaradt tagjait. Tél volt, nagy hideg volt, éhesek is voltak — a város egyes házaiban disznótorok illata kisértette a színészek orrát — lopásra vetemedtek. Gyárfás volt ennek is a mestere, csak arról volt szó, hogy hová dugják a süldőt éjszakáig, akkor majd biztos helyre expediálják. Az előadás gyalázatosan ment. Senki sem tudta a szerepét. Igaz, hogy nagy izgatottság is uralkodott a szinpadon, mert két rendőr öltözőt végigkutatott a kis disznó mián — gyanúiba vették a társulatot. A direktor nagy indigációval fogadta a fogdmegeket, de nem állhatta útját a kutatásnak. Igaz, 'hogy eredménytelen volt, de megtörtént. A társulat elégtételt követelt. Előadás közben aztán a direktor belesülvén a szerepébe, fogai között szitkozódva sziszegett a sugó félé: — Marha ... ma csak vizet iszol! Gazember! Megöllek! A sugó lehúzta a fejét a könyvre és tűrt. 'Mindenki belesült — a gaz sugó nem súgott. Nagy oka volt rá. Meg volt halva. Nem IT""MINDE^ÜTTKÉRJEN HATÁROZOTTAN 7up l * m a I á t a s o r!. az ÜTÁNZATOKTÓLM miNUCnun 7 SZT. ISTVÁN: _ _ mm m ÓVAKODJÉK