Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-19 / 140. szám

MLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. junius tt. kelők megtámadására küldtek ki, a fölkelők csaknem teljesen lemészárolták. A fölkelők folytatták előnyomulásukat Durazzó felé. A 'kormány csapatait a fölkelők több oldaliról támadták meg egyszerre és a sürii golyózáporban a mirditák és malisszorok egész sorai estek el. Akik közülök életben maradtak, azok fogságba kerültek. Durazzó elestét minden órában várják. Rómából jelentik: Durazzóból ideérkezett jelentés szerint a város elesett. A hírt más oldalról még nem erősít ették meg. Dillon dr., a Daily Telegraph haditudósítója jelenti Durazzóból, hogy Thomson ezredesi minden valószínűség szerint árulók gyilkolták meg. A római Agenzia Stefani jelenti Durazzóból szerda este tiz óra harminc peroes keltezéssel: A harmadik támadásnál ezertöszáz mirdita Issa Boljetinac vezetéséve! zárt sorokban föl vonult a Sijakba vezető utón, egészen az első magaslatokig, ahol a síkságon elosztottak. Jobbróibalról egy-egy ágyút irányoztak a: rassbuli magaslatokra. A fölkelők megvárták, mig a mirditák lőtávolba kerültek és megkezdték a támadást. Először egy golyószóróval operáltak, aztán lementek a halmokról egészen a Fehér-tóig és bekerítették a mirditükat. A mirditák megfutamodtak. Akik nem tudtak a laguna fölött levő hidra jutni, a vizbe ugrottak és belefúltak. A többieket a fölkelők körülfogták és lemészárolták. Este nagy pánik volt Durazzóban, mert híre terjedt a mirditák verességének. A mirditák nagy rendetlenségben menekültek, még sebesültjeiket sem tudták magukkal hozni. Lovas csapatok föl akarták tartóztatni a menekülőket az utón, de nem sikerült. A mirditák az első védelmi árkokba vették magukat, a vár közvetlen közelében. Egy ágyujuik a fölkelők kezére jutott, egy másik megsérült, de visszahozták. A fölkelők nem nyomultak a városba. A síkon maradtak, ahonnan estig tovább tüzeltek, először hevesen, aztán gyöngébben. Egy hollandiai tiszt vezetésével több ágyút állítottak föl és estig gránátokat lőttek ki. A mirdiiákat a siikon újra harcra akarták lelkesíteni, de a mirditák vonakodtak tovább harcolni. Kijelentették, hogy ők esak Durazzó védelmére hajlandók, támadásra nem és elsáncoLtáik magukat az árkokban. Becslések szerint kétszáz mirditát megöltek. Rómából jelentik: Az esti lapok durazzói jelentése szerint a fölkelők ultimá tumban felszólitották Wied fejedelmet, hogy huszonnégy óra alatt hagyja el Albániát, különben megostromolják a várost, Wied fejedelemnek elhatározott szándéka, hogy Durazzóban marad, akarná történik. Az osztrák-magyar és olasz haditengerészek kitűnően védik a konakot. Az olasz lapok azt követelik, hogy Olaszország váljon külön az albán kéráésben a monarchiától. Szasszonov, mint jós. Szasszonov o.osz külügyminiszter ezúttal jósol, még pedig elég érdekeset. Ugyanis egy román politikai személyiséggel folytatott beszélgetésben a török-görög konfliktus fenyegető fordulatáról aggódva nyilatkozott most. A miniszter valószínűnek és közelinek mondotta azt, hogy Görögország annektálja a török szigeteket. Természetesein ez a jóslás is olyan, mint amelyeket nem külügyminiszterek mondanak: vagy beválik, vagy nem. Mi azt jósoljuk, hogy: nem. Darányi elnöki megnyit^ a temesvári kongresszuson. (Saját tudósítónktól.) Kiküldött a/kJ: társunk részletesen ismertette csütort _ számúinkban a gazdák temesvári szusának eseményeit. Jeleztük tudósítás0 ban, hogy egész terjedelmében közölni tótjuk Darányi Ignác v. b. t. t. elnök besaeJJ Sokszoros érdekessége és jel en tősége \ ennek ma, amikor a vámszerződés & tása előtt állunk, amikor merkantiilis'm agráriusok még mindig harciban ál/ J nem tudván megtalálni azt a középutat, melyen az ország agrárjellege klegyp™. ^ dést nyerne az amúgy iis nehezen e"'HeL-i ipar ós kereskedelem érdekeivel. beszédét egy lap sem közölte egész // méhen, hisszük tehát, hogy szolgálatot sziink vele. A beszéd első része: te •Mélyen tisztelt .nagygyűlés! IífaZ 0 , m-el üdvözlöm itt önöket, aíkik a».inde» kozáison iflelüli szlá'mlbain megjelentek. Toíj' ugyan bangóik emelkedni, amelyek : zev és ezer embernek la gyülekezését legesnek fogdáik mondani, amivel Maíte ország amúgy is (mezőgazdasági áll01®' melyben a mezőgazdaság la vezető SZEREP®! VE?®10 kell j-át-sza és ahol a mezőgazdák egziszteii biztos alapon nyugszik. 'Ezek n ua£yfy?sek azonban azért szükségesek, bogy e'. a feltevésnek a hamis alapját kimutass/^ Magyarország vi-tath atatlanul tósús/^ agrárállam, -de egyáltalán nem f^1®/ ^ a 'valóságnak ós önámítás volna azt .//n hogy nálunk minidig és minden telki/ a mezőgazdaság és annak érdekei a motívumok. Külsőleg — azt mieg gednünk — a .helyzet látszata csalóka. csak látszólag esik .a mezőgazdaság a súllyal a mérlegbe. Aki azonban feP8/^ dolgok legbensőbb lényegét kikutatni. a féle jelenséget megfigyelni -éis a aaii J .y. közgazdasági tényezők érdekéiben b°zü ^ dozatok között párrhuzaanot -vonni, aZ ... fogja önmagát ámítani, ihanem b® /jjitt mernie, bogy erre az egyesülésre Brtlk/ríV(l van, ha nem akarunk egészen alul :11, NI. 10 ert ,. Y'O!'1 Nem egyesek érdem© -és munkai)'" ( „,r hanem egész nemzedékeké, bogy « Ismerkedés. Irta: Molnár Jenő. (Bl-au és Weisz egymásnak iháttal ülnek egy kávéházi asztalnál. Előttük egy-egy pikkoló. Mindakettő újságos olvas. Balu egy /mozdulattal megérinti Weiiszot. Weisz dühösen pislant rá oldalvást és morog. Azután Weisz érinti a karjával Blaut. Blaut felfortyant.) Blau. — Micsoda egy kávéház ez! Az ember nem tudja nyugodtan olvasni a mexikói háborút. Weisz (anélkül, hogy ránézne.) Maga rriég csak ott tart? Én már kiolvastam azt, hogyan lett Törökbálinton egy leányból fiu. — (Még mindig háttal.) Enge!m csak a nagy politika érdekel. A lord Aszkvit, a Poinczáré, a Hamberlain, a -Gulbi Deszlisz .. . — (Felüti a fejét.) Pardon, ki maga? — Előbb maga fogja magát leleplezni. Ne interpippellájon, hanem feleljen! — Weisz vagyok, a Grünbaum és Kólintó!. — Blau vagyok, a Bélastein és Belvedertől. — (Leteszi a lapot.) Na, ez igazán érdekes. És m;i ültünk igy egyimás mellett. — Én tőlem ülhetne másutt is. Mi az érdekes abban, -hogv mi egymás mellett ültünk? Az lenne az érdekes, ha a Roczkefeller -ülne itt mellettemi vagy az Eszterházy herceg, vagy a -Lánczv Leó vagy a lovag Freztádtler. Még a Galléri Mórba is belemegyek, a Lux Terkába is beleimegyék ... De mit akar maga? — Kérem, kérem. Én egy rendes ember vagyok, egy ihonett ember. Minden hónap- I ban egyszer fürdők és tyúkszemet vágatok, minden héten mosom a nyakamat, -minden (nyel egyet) inget váltok, rendesen járok a kávéházba, szabadjegyem vau az állatkertbe és a földalatti villamosra, az utcán balra tartok ... Mit akar tőlem? Én egészen korrekt dzsentleman vagyok! — De azt persze nem tudja, mi megy most végbe a távoli Keletén. Nna, — és ez az, a távoli Kelet, ami máma az intelligenciát teszi. — A távoli Kelet? Nia hallja, örülök, hogv egyszer már onnét szerencsésen elkerültem. Egyszer . . . mikor is? ... ha roszszul emflékszek, ötezer'hatszázhetvenhét esztendeje. Hagyjon nekem (bekét azzal a távoli Kelettel. — Hát vegyük a távoli Nyugatot. Velem -lehet beszélni. Nna, mit szól a távoli Nyugathoz. Most bizonyítsa be, hogy maga egy intelligencs, korrekt dzsentleman. — A távoli Nyugaton sok minden történik. Teszem azt, máma jött meg egy fiatalember Nyugatról, igen, a nyugatiról, aki meg akarja kérni a leányomat, mit szól hozzá, micsoda vakmerőség! Egyenesen a Nyugatról jön. Mintha nem jöhetett volna a Délről, a déliről vagv a központiról! . . . — Ez mind levegő! Bizonyítsa be nekem azt, hogy maga intelligencs, hogy érdemes volt magával megismerkedni, mert ne higyje, hogy én mindig ide járok. Én megfordulok nagyon előkelő körökben, a múltkor is ot:an láttak engem az Andrássy Gyula gróf palotája — előtt és még Vázsanyi is meghallgatja, amit -mondok . . . igen, a napokban mentem föl hozzá egy do lg óban. Mert képzelje csak, micsoda disznóság, a főnököm följelentett . . . (Észreveszi magát.) • AZ Hát, mondom magának, a Vázsonyi- ^ nagy Vázsonyi, a delegát, is meg"1^ 6 amit én neki mondtam. _ _ — És mit mondott ő -magának. — Hát . . . hm . . . ihogy is kezUJtl,dj0' Elbeszélgettünk a külpolitikáról, a™/fej.3 egy kicsit — hogy is mondjam1 * a belpolitikát. É-s ami ezt illeti, a 3 kához hozzátartozik az igazságüSF fem igazságügyhöz a törvényszék . • • 1 'is / is beszélek itt .magának? Elsősöm/^Bercihtoldról mondtam meg neki a nyemet. Tudja, ez a Berchtold egV ' tes ember. Már három éve utazik stein és Belveder cégtől, akit én » F selek és még mindig áskálódik el// gauto1' megmondtam a véleményemet erről ról . . . ' ,j — Miféle Samuról? W*^ r — Hát nem mondtam? . • • A k0'1 é? Samuról. Persze ebből lett egy /fútéi" ,ji bont. Én, mint képviselő — a I3el Be-Ived értül a képviselő — nemlpl„l0t cSl maga,lót. Egy Iképvisellővel nem .|eUJy / ugy (az ujjaival mutatja) elbánni. ^cF viselőnek jogai vannak. És ezt nl'eK a Vázsonyi képviselő urnák is. — És mit mondott ő? ,c7e"vEÚ Azt mondta. Jegfölebb OND43 " * *• ^OMHY inrv^, .q bizonyosan, hány esztendeig. Alattit — Szép tőle. Milyen finom, 0 úriember! De hallja csak Blau. henceg maga itt azzal a HamberlaU"1 m azzal a többi nagykereskedővel • D nem mondja maga nekem egy®2®..! cstiletesen: én egy sikkasztó vz0m'(PF — Ezt magamnak kikérek • • ' gW ím 1 LZM.IT .1. » / o. ti. ... \ íl