Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-18 / 139. szám

17. ,,írke«xté,éC Kárász-utca 9. : 305. Ideged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Minisztervárás. III. évfolyam 139. szám. Kiadóhivatal Kárász-utca ft Telefonszám: 81. Egyat szám ára II fillér. / Csütörtök, junius 18. nap múlva eleven miniszter fezegedre. A városházán kivételes rí£llfes-fargO'l«dás;, nagytisztbgatás, utas van. Fényes programot állitot%di v' me'yben Banyai kirándulás, uj•0l?ök találtatnak, amellett,Tiogy a tos dr!i Vacs'0ra> díszebéd ós egyéb kedMunkának, iskolák látogatásátUmi templom alapkövét leteszik és 'IS yzentelmelk időt. tr%é a Szoka'tllan izgalom annak az ko,2y a miniszterlátogatás tort02;£ri 3 legnagyobb ritkaságok közé rí, C*ai sokszor nem találnak mély 11 TAJAAA^IJA ÍVUZ,^ &ka ag évtizedenkint egy esik. Ez ^ óh- v?'aík- h°gy a város közönségé^ ra a kormány tagjainál, akik Szeetti iijtlem is ismerik. Semmiféle kapocs W 'de az országos politika vezéreit. S ))'.'£ sem mágnása, sem püspöke, ríb yas'0s barátja nincsen. Patrícius >ltl!;M egytől-egyig a közpolgári sorból ÍÖL ki és megmaradtak abban a leve•>i£e!yet őseiktől kaptak örökül, to patp>agyományos a kényelemszeM.;/°tizmus. országokban a városok fejlesz'dó törvényhozási gondoskodás rí . épezi. A nemzet vagyonosodákríréöke, hogy minél több és minél ríSabb vidrw; ompórium álljon rendelkezésére, ahol pezsdülő ipari és kereskedelmi élet foglalkoztassa a polgárok ezreit. Németország nagy gazdasági ereje főleg városainak gazdaságában és lakosságának nagy energiatermő erejében rejlik, amit ázzál ért el, hogy következetesen és céltudatosan fejlesztette vidéki empóriumait. Magyarországon a főváros halászta el a törvényihozás minden anyagi erejét. Erre talán szükség volt addig, mig a főváros arányai elérték azolkat a kereteket, melyeken bélül méltóan reprezentáló főváros nem képzelhető el. De Budapest fejlettségének ezt a fokát már elérte. Itt az ideje tehát, hogy a törvényhozás maga keresse föl ezután a vidéki városOkat Ós olyan intézményeket adjon nekik, mélyeknek létesítése csakis állami támogatás mellett képzelhető él. Hosszú sorát tudnánk felsorolni az épitkezéseknék, melyek a parciális érdekek szolgálatán túl a nemzet vagyonosodását is érdéklik, melyek töhát jól felfogott 'kulturális és közérdekből is város és állam vállvetett munkájával lennének létesítendők. A tervezett nagy kórtház például az egész Délvidék 'közegészségügyének tenne szolgálatot. A zenepalota építése is túlhaladja a város képességeit s az államitól nem igényel többet, mint amennyit két-három operaházi tagnak az évi fizetése kitesz. A tanyai vasút (létesítése sem tisztán helyi érdek; más országokban a közmunkaiügyi kormány már régen maga ismerte völna föl a rendkivüli fontosságot, mely a szegedi tanyavilágnak az országos és fővárosi piacba való bekapcsolása képvisel. Amikor tehát Szeged ünnepi dísszel fogadja a közoktatásügy legfőbb állalmi intézőjét, egyúttal ragadja meg az alkalmat, bogy a kormány egyik tagja előtt feltárja égetően fontos szükségleteit. Hogy őszinték legyünk, egy csöppet sokáljuk a bankettet. Nem lehetne-e a miniszter ittléte alkalmával ankétet tartani valami fontos városii kérdésről? Nem lehetne-e mulatságok programja helyett munkaprogramot állítani össze? A komoly tanácskozás kétségkívül könnyen tudna a hivatásának nagy lelkesedéssel élő kultuszminiszter előtt bizonyos igazságokat plauzibilisekké tenni. S ha egyszer az érdeklődés megindult, a lavina később miniden adandó alkalommal növekedni fog. A város közönségének keresnie kell az álíkalmat az ünneprendezésre. Széchenyi szobra régesrégen megérdemelt volna egy leleplezést csalk azért, hogy lehetőséget nyújtson egy eleven miniszter látogatásának a fogadására. Budapesttől Szegedig alig három óra az utazás, mégis öt-hat esztendőnek kell eltelnie, mig egy-egy vezető államférfi szalonkocsija onnan ideér. Nem jól van ez'igy. Ismételjük, a ég ajándéka. Irt»: Maxim Gorkij. 1 ! 'V ágyf5íóa,n forró a nap. Valahol a táV rív °Ves dörrent tompán — sajátrí^rím *' Mintha valami óriási zápWÖHVOLNA SZÉJJD- A LÖVÉSTÖ1 M,EGyh n lehnf 1 a varos szagait még intena r és n - ©rezni. Az olajfa, fokihagyr° Por szaga erősebbé lett. Vi:>öírí ; 'haragos zaja, amelyet az ágyú flto 'Minttfn H harsog, egy pillanatra csilV i?-zó rí °sszerogyott volna és mintha rí's v^j K°vezetéliez simulna. De azután V'rír>szkedi:k a város utcáin és b toIyó módjára ömlik a tenger R, ^hii ríneP"es, rikító és tarkán diszes, ' A P'1 1)" 1 "•NU CS TURIUI'JJ UIS^TA, ÍV ^Zenvrí *t gazdagon hímzett misefurít s tenríX.Ves kiabálásban, isáhajnofenrí ü Kraoauaísiöan, isonaü'.oMegcsendül az élet daríelyeT S(ítár- Minden város - temwnberkezsk építettek, minden munka — imádság, arneily a jövőhöz intéződik. Tetőpontján áll a nap. Az izzó kék ég vakító, mintha minden porcikája a tengerre és a földre tüzes, kék sugarat löve'lne le. a mely a város falaiba és a vizbe mélyen behatol. A tenger dus, ezüstös hímzésű selyem módjára csiiog, mig zöldes, álmos 'hullámai alig érintik a partot és 'halkam dúdolják a minden élet forrásának, a napnak bölcs dalát. Poros és izzadó emberek sietnek ebédre. Sokan a parthoz futnak, levetik gyorsan szürke ruhájukat és a tengerbe ugranak. A mikor a barna testek a vizbe süppednek, mintha egészen apró pontokká változtak volna át, amelyek sötét porszemcsék módjára úszkálnak valami nagy boroskancsóban. A viz szelíd csobogása, a fölfrissült emberek vidám kiáltozása, a gyerekek hangos nevetése és sikoltozása — a fölkavart tenger-föl illetnek szivárványos vizcsöppjeivel napáidozatként szállnak a nap felé. Az utcán, egy nagy ház árnyékában négy kövező ül; nagy, erőteljes, mint valami ! köböl faragott alakok, akik ebédhez készültek. Egv galambősz öreg ember, akit vastag porréteg takar, hosszú kenyeret darabol széjjel, miközben szorgosan ügyel, hogy egyik darab se legyen kisebb a másiknál. Vörös, kötött sapka van a fején bojttal, amely minduntalan az arcába esik. Az öreg megrázza nagv apostolfejét és hosszú, papagájszerüen hajlott orrán át hangosan lélekzik, miiközben orlyukai kitágulnak. Mellette, a forró kövön, egy jóképű fickó fekszik; a melle födetlen és barna, mint a cserebogár. A kenyérmorzsáik az arcára hullanak, a szemeit lomhán összehunyorítja és halkan, mintegy félálomban dúdolgat valamit. A másik kettő háttal a fáinak támaszkodik és szundikál. Egy fiu közeledik feléjük, akinek egyik kezében öblös boros üveg, a másik kezében batyu van. Hátra vetett fejjd, csengő hangon kiáltoz ésn em veszi észre, hogy a szalmafonatu kosárból, sürü, piros borcsöppek, mint rubinok, hullanak lassanként a földre. Az öreg észreveszi, a kenyeret és kést MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN AZBAN ^ESKEDÉSBEN SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • »duplamalátasört.« UTÁNZATOKTÓL N