Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-10 / 109. szám

y.tán terüld szerb P aáboru k ndott, a un előseí megsül 1) igyi tt iíb élóí aztáfl1 bia " a vitó ra mi» •ekord/; crjaj/l dkal fögií ; j ták $ E, aható n a jel<í:í oltali uiLt ra elé? emlef1 szinti' ma szute'l ke h tek10 •aibra1 mtt fia és. prod# ekinb isáigu fej söfcfe1. SSSfSt netors'' u W. íeinet ___Szeged, ]&14. május .10. /rompói ily kiószségigel' uyilták még a szerb ; krmclők előtt, nagyrészt közrejátszott ab- , fen, hogy ,a németek a monandMán keresztül ('s annak rovására rövid idő alatt oly erő­/'n tudták megvetni lábaikat Szerbiában, J Jl°gy 1910-ben 35 millió dinárral szerepeivén ; / szerb bobozatalhan, már első helyre küz­üotték föl magukat. Szerbia és a monarchia ré^tt az 1911. évben életbeléptetett nj szer­zés következtében ugyan fokozatosan ja­vfet a helyzetünk — bár régebbi pozieiónkat risszavivni sehogy sem sikerült — egészen ? balkáni háború kitöréséig, amikor is, mint ttnierctes, a szerb terjeszkedésnek útját álló tebtikánkkal annyira elvadítottuk nmgunk­01 a szerbeket,, iliogy ez a magyar áruknak Szerbiában való" bojkottálására vezetett. Most jjfeonban újra derül. És pedig, mint már cik­elején is említettéin — épen a monar­fefe által annyira nem jó szemmel nézett 'füleit nagyobboidástól remélhető Szierhiá­, fealó nagyfontosságú kereskedelmi érint­rézésünk n j,ra,él edésére. iA szerbek uigyanis 'az uj hódoltsággal "fefalkotott politikai egységet minél erő­fe'-'h gazdasági közösság utján törekszenek ^'/tósabbra fűzni és igy kényszerülve lrsz­> h<vgy terimelésiik feleslegét a civilizá­támasztotta szükiséglet és nagyobb nópe­l , 'következtében nie ujszerMm \temlete­fn helyezzék cl, amit pedig csak a német ?/°kra szóló ekszportj.uk mináxnumra való 'tókkentése mellett tehetnek. Ennek viszont s?q'PSZ az ta-edménye, hogy megfelelőiig a fetebek németországi importja . is a m'ini­©inra fog sülyedni, vagyis a némtet uralom felszabadult szerb piacot újra megsze­.'/Műjük kereskedelmünk és iparunk szá­ifea> ha a kínálkozó konjunktúrákat igyek­tónk legalább is oly ügyesen kihasználni, tették azt annak idején a, németek. Syanesak a magunk hasznára forditlhat­°k azt a körülményt is, hogy Szaloniki — s?1?, eddig az üjszerhiai kereskedők bevá­/fe > 0 helye, vagy közvetítője volt — ma már , ;iJtnyonaHal ivan elválasztva előbbi Hlnter­fe tójától. S mivel az üjszerhiai kereskede­DÉLM AGYARORSZ ÁG lem — főképen a közlekedési Viszonyok ren­dezése után — Belgrád felé fog gravitálni, Szaloniki régi forgalmának, ép a magas véd/vámok miatt, Belgrádon és igy közvetve a. magyar (fővároson keresztül kell lebonyo­lulnia. Meg 'kellene nyernünk tehát magunk­nak Szaloniki volt, de jelenleg felszabadult vevőkörét, hogy ezeket a szerény megjele­nésű, de sokszor nagy vagyonú, megbízható kereskedőket a magyar ipar állandó vásár­lóivá tegyük. Jó lenne azonban mihamarább összeköttetéseket létesíteni velük, mert kon­zervatív természetüknél ifogva később már nem szívesen hagyják el megszokott Imsze.r­zési forrásaikat. lEz uj összeköttetések szer­zésének leghathatósabb eszköze a személyes leutazás volna, azonban árumintákkal jól felszerelt utazók és képviselők révén is si­ker remélhető. Itt tartom szükségesnek meg­említeni, hogy a cégek általánosságban meg­bízhatóik, ide jó azért óvatosnak lenni velük szemben, (inert nem tudhatjuk, hogy a há­ború mennyire érintette vagyonukat, továb­bá kiemelendő, hogy igen megbízható cégek állanak a magyar kereskedelem segítségére, akár mint bizományosok, akár mint képvise­lők: Üszkübben és Bitólla-Maumzlirb'tn. Kí­vánatos lenne, hogy szerepet játszunk főké­pen ennek a két délszerb városnak a ker; s­kadtelmében, mert mig Üszküb vas- és köz­utak .gócpontjában való fekvésénél fogva szinte predesztinálva /van arra, hogy mint Délszerbia centruma, annak egyszersmint. gyűjtő és elosztó helye is legyen, addig Bi­tólia-Mcuaszti.r, hasonlóképen Dilbra és Priz­rend is, az Albániával Való kereskedelemnek lesznek számottevő tényezői. Ideje tenne most már, hogy kihasználjuk azokat a kedvezőbb alakulatok kínálta elő­nyöket, amelyeket a fejlődő és törekvő kis Ibalkáná'llamokkal való békés [kereskedelmi érintkezés nyújt és amelyeket eddig éppen e méltatlanul lebeosiiilt kis államok miatt, gaz­dasági erőnk végső megfeszítésével áillig fegyverkezve nélkülöznünk kellett. h. i. Óriási földrengés Olaszországban. — Pusztulás mindenfelé. — (Saját tud ősit ónktól.) Olaszországban .ismét nagy földrengés volt.. Az eddig érke­zett táviratok még nem számolnak be a ka­tasztrófa teljes képéről. De valószínű, hegy Itáliát ismét .nagy csapás érte. Kisebb vá­rosok pusztultak el, falvak a föld alá siilyed­tek "ás számos emberélet pusztult el. Az eddig érkezett jelentéseket itt közöl­jük: Catania, .május 9. Tegnap este hat óra­kor erős földlökést éreztek. A rengés, mely körülbelül hat másodpercig tartott, a lakos­ság között pánikot idézett elő, de kárt nem okozott. A rengés Mangano közelében ere­sebb volt és ott károkat .is okozott. — Adi­rcale, május 9. A rengés nagy károkat tett Linera faluban. A cataniai prefektus intéz­kedésére, a Vörös-kereszt orvosokat és köt­szereket azonnal a helyszínére küldött. A prefektus is odament. A földrengést Lingvag­lossa, Via Grandé, Biuncu Villa, Bel Passo, a legerősebben azonban Manganx) környékén érezték. Az Adirealeból Mangánéba menő vonat kénytelen volt nyiil/t pályán megálla­ni, mert a földrengés a .pályát 700 méter hosz szuságban megrongálta. Cataniából jelentik: A föld/rengést Guar­dia, Pisa.no, Zafferano és Etnea falvakban is érezték. Hir szerint itt emberek is életüket vesztették. Milánó, május 9. A Secolo késő éjiéi! után külön kiadásban közölte a cataniai ka­tasztrófa hiirét. Az első jelentés szerint az első földlökés 8 óra 14 perekor volt érezhe­'heíő. A földlökés teljes 14 másodpercig tar­tott és elpusztította Adireale községet. Az első földlökést három .másik közveéenü! .egy­másután következő rendkivül heves lökés .kö­vette. Lipari mezőváros, amelynek 4700 la­kosa van, teljesen elpusztult. Egyetlen, ház árai magát, .de nem Szteged­rék. Még- frissen .hantolt egy sir, amelyben ®azí szegedi 'vértanú nyugszik. 'Egy emiber, ébernek is polgárnak is első, akit sírba vitt 'félszeg társadalmi ós gazdasági rend, ia lne!ybe ambícióból, tett/vágyból, alkotniaka­asbój oly naiv /hittel illeszkedett belé, .ahogy a gyermek veti .magát meséi, álmai világá­I'tt, „ /ahol természetes az, hogy az. erők ka. ki ne használtassanak (gazdasági ós emberi erfek), .ailaol az vezeti a többieket legtöbb­aki szívesebben menne a hátulsó sorok Egyikében; .itt, ahol csak azért van centra­,'te'va a város élete, .hogy shinmi n.e tort én­ta .a megszokotton és a /közvetlen élet foly­tához szükségeseken felül; — itt igazán ^/k tragikusan végezheti az, aki nagyot aG akár .forradalmár, akár hithű, de ese­lekyő burzsoá. Ezeket gondolom én most az éjszakai TU ^ ' Partján keseredett szívvel és bámulom °gy mégis sebesebben lükltet .a vérem és f m5f képekkel telik meg a fejem. Tisztán . 0l, költői ritmusok hatnak meg, de mé­ls hiszem 'ós érzem a jö/vőt, a Város jövó­m. amely fél szabadítja a kötött és kikap­^ : t energiáklat, füstölgő gyárkéiményeket rajzol a hajnalodó égre, munkábavonuló, jó­rulháju emberesoportekat vet a frisslevegőjü reggeli utcákra, pénzt folyat a város ka.s,z­szái'ba, koncepciókat és kitartásokat tesz a szép (de kicsi) városháza hosszú zöld aszta­lára, könyveket, szegedieket tár a kiraka­tokba, kenyeret ad a kultura napszámosai­nak és dicsőséget a puszta életnél többet aka­róknak. Liga Szegedért — ez legyen az átmenet előlliarcosa. Szervezni, tömöríteni kell a tár­sadalmat, függét'leriiten.i a városi bürokrá­ciától és a tunya tanyától, sok ezer embert egybehivősiteni a Város szeretetének, ápolá­sának gondolatával, szabad, erős, mozgékony kultur-sereget begyaikorolni békés és forró guerilla-liarcra minden közöny, maradiság és hitetlenség ellen. Mély nagy Páris és mé­gis szervezetbe egyesülnek barátai, mily erős Budapest és mégis szövetkeznek érette, mily szegény 'és maradi Szeged /és .mégis azt is irigyelik tőle (még szegényebbek) ami van neki! E város minden fiának mondom: ide kell jönni, a Tisza tavaszi árja mellé, leg­alább egyszer minden évben, egy tiszta má­jusi éjszakán, .farkasszemet nézníi a pisla uj­szegedi mécsekkel és szomjú füllel lesni azt, amit a Város beszél hihetetlen halkan és fi­noman, álmatlan álmában, hajnal élőt! . . . Pálos Endre. Flóris, a feltaláló. Irta . Bede Jób. i. Geréb Flóris asztalosember volt. Szegé­nyes ;kis 'műhelyében egy .legénnyel és egy inassal dolgozgatott. Mindemki azt hitte az utcánkban eleinte, hogy Geréb Flóris boldog. Mert megházasodott s a felesége csinos kis fehérnép vala. Azonban Flóris, az asztalos, aki csak ekkora ember volt mi, mint egy gyer mek, vékony, szikár, semmiség, ő önmagá­ban már az esküvő után kevés időre igy dör­mögött: — A teremtőjét! (Bocsánat, Flóris szó­lott igy.) Az áldóját ennek a huncut világ­nak! Hát továbbra is csak kínlódni keli, nyo­morogni kel/l és nem lehet meggazdagodni! Geréb Flórismak nagy, fekete feje volt és a szemei gondolkozó, örökké töprengő és gyakran lelkes nézésüek voltak. — összegyalülhatom a világot — foly­tatta — a mesterség jelenlegi állapotában nem lehet semmire se vinni. Hogy nem tud­tam kitalálni semmit! Valami ujat, valami nagyszerű felfedezést, amiből egyszerre meg lehetett volna gazdagodni. Minden mester­ségben kitalálnak Olyan boszorkányságokat. Vasárnap délelőtt a maqy. kir. honvéd­CTi^T ZENEKARA I i A fel G V £ R S E H V íT: Z. Tisztelettel horváth sferesic, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents