Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-10 / 109. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. május 10. keleti oldalán uj kráter nyílt meg, amelyből szakadatlan ömlik a láva. A földlökéseik következtében a távíró és a telefon-összeköttetés sok helyen megszakadt. A lakosság között pánik van. Szegedi mii vész válasza a zsűrinek. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület benső intézkedései kezdenek mind jobban tűrhetetlenné válni. Sehol a világon nem található még egy olyan egyesület, ahol ily kedélyes házias kezelésben részesülne oly fontos iigy elintézése, mint például a zsűrizés. Csak itt Szegeden létesülhet olyan zsűri, amely négy szál emberből áll és ezek közül egv orvos, egy tanár, egy ügyvéd és egy festőművész. Tehát három laikus ellenében csak egy a művész. Holott ha már ily kis számú a zsűri, ugy legalább mindnek művésznek kellene lennie! Micsoda abszurdum állapotok ezeik, ahol egy művész müve felett — tiki az egész életét a művészetnek adva, benne él ebben a csudás, misztikus fájdalommal és gyönyörrel telt örökös alkotás világában — olyanok Ítélkeznek, akik csak szemlélői a már kész müveknek, amelyek tetszhetnék is neki, nem is, szóval, ahol csak egyéni véleménye lehet a müveket illetőleg -- a kvalitást illetőleg nem kompetens az itéhXe, mert minden művészeteiket és mesterségeket csak az illető szakbéli érthet. Itt .is csaik olyanokról lehet szó, akik a kifejlődési fokon tul vannak. De még itt is legtöbb esetben csak egyéni véleményről lehet szó. Olyan értékelőt, aki fölismerné föltétlenül a kvalitást, nem szült e világ. Mindezekből látható, hogy itt egy végtelen kényes pontról van szó, amelyet könynyedén elintézni csak a féltudás szülte felületességgel lehetséges. A dolog fölött napirendre lehetne térni, ha nem volna nagyon is komoly ránk, művészekre nézve. Azonban, mi művészek, akik az anyagot adjuk egy magasrendű műélvezethez, nem lehet mindegy, hogy akárki irja — ki a minden szaktudás nélkül belekontárkodjiűk ebbe a komplikált ügybe, amely oly nagy szaktudást, széles látókört, pártatlankodást és még vagy száz ilyesfélét igényel — nekünk nem lehet mindegy, hogy más szakokból idécsöppent emberek ítéleteitől függjön müveink nyilvánosságra kerülése, vagy nem kerülése és ebből következtetve: művészi sikereink, 'megélhetési lehetőség és igy tovább. Minden zsűri, minden esetben teli van tévedéssel, — de mégis végtelenül kevesebb a lehetőség a tévedéseiket illetőleg, ha szakemberekből áll a zsűri, továbbá, ha a zsűri számaránya nagyobb. (Hisz ép ez a meggyőződés vezetett engem a Zsürimentesek egyesületének a megalkotására.) Eltekintve attól, hogy ilyen laikus zsűri Ítélete sértő, magyarán mondva „fütyülök rá", de káros kőveiikezményelnél fogva 'be kell szünte;r.li, illetve ésszerüleg reformálni kell,' ha az egyesület békességet akar, illetve, ha komoly egyesület számivá akar jönni. A zsűri, hogy szakemberekből és több tagból álljon, azért is fontos, hogy egyesek egyéni akarását ellensúlyozni lehessen. Mert a mostaninál ez nem volt lehetséges. Annak a 'Pestről hivatott Szlányinak olyan mindegy volt, hogy ki kerül be és ki nem. ö egy meghívott vendég, aki részben meg van hatva a meghívás miatt, részben pedig udvarias az itteni zsűri tagok véleménye iránt, föltétlenül akceptálni fogja tehát mindazon propcnálásokat, amiket a zsűri előadója tesz. A zsűri száma tehát már csak háromra redukálódott, kiesve belőle a művészi is . . . Ilyen zsűrivel, uraim, csak Szegeden1 lehetséges tárlatot rendezni. Másutt, igazi kulturvárosban különösen sehol. Joachim Ferenc. Az expozé tárgyalása a magyar delegációban. A magyar delegáció külügyi albizottsága (hétfőn délelőtt tiz órakor kezdi meg Berchtold gróf külügyminiszter expozéjának tárgyalását. sem maradt itt épen. A lakosság között borzalmas pánik tört ki. A Lipari körül fekvő kisebb községek, mint San-Vinari, Soforana, Clana és számos más apróbb község teljesen eltűntek a föld színéről. San-Vinari 80 háza egyenlő a föld színével. Soforanában az első földlökés után a házak összedűltek s 45 embert maguk alá temettek. A földrengési központ körül fekvő városokból azonnal katonaságot indítottak a katasztrófa színhelyére. A katonaság azonnal hozzálátott a mentéshez. Sóforanába ötszáz katona érkezett, akik a sebesülteket a Santa Margairéta-i kórháziba szállítják. Az áldozatok száma több százra rug. A segélycsapatok, amelyek a korahajnali órákban érkeztek a katasztrófa színhelyére, borzalmas jeleneteknek voltak tanúi. Az összedűlt házak egy része kigyulladt és ég. A vízhiány az oltást nagyon megnehezíti. Sok helyen a tűztől nem lehet a romok alá temetett áldozatokhoz jutni. Milánóból jelentik: A Secolo egy kora hajnali külön kiadásban ujabb borzalmas részieteket közöl a katasztrófáról. Kirella helység teljesen a lángok marUdékává lett. Ezer katonát indítottak útnak a segélyakció megkezdésire. Cirénébeben és Santa Margarétában a kórházak tele vannak sebesültekkel. Mangola helység teljesen elpusztult. Ogena mezőváros meg sem közelíthető, mert a föld számos helyen méteres repedéseket mutat. Ezeket előbb át kell hidalni. Ogenával minden összeköttetés megszakadt. Attól tartanak, ihogy a város lakói közül csak kevesen maradtak életben. Milano, május 9. Ma reggel 5 óra után a földrengés Cataniában megismétlődött. A reggeli földlökések erejéről és következményeiről részletek még teljesen hiányzanak. Rómából jelentik: A tengerészeti minisztériumhoz érkezett hirek szerint a földrengés a szárazföld és a szigetek között a tengeren rendkívül érezhétö volt. A szélcsend dacára a tenger olyan hullámokat veteti, mint a legnagyobb viharban. Egész Szicíliában érezhetők voltak a földlökések. Az Aetna amelyek milliomosokká teszik az embert, csak én nem találok ki, a teremtőjét, az áldóját! Egy kis zöld házban kesergett igy. A ház az övé volt. Széles tornácai ház ez, rajta az ereszre felfutó szines harangokkal, elől kerttel, tele violával, rezedával, sok georginával és ősszel pompázó rózsákkal a széleken. Az udvaron, a gyalupad közelében egyegy halom friss, fehér forgács fénylett. A ház hátsó szobájában az eladni való kész, politéros festett szekrények, székek, asztalok, ágyfák állottak s ezt raktárnak nevezték. Az eLső szobában az asszony tett-vett. Világos mintája karton függönyöket tűzött az ablakokra. Itt szőnyegeket teritett az uj padozatra, mely sima és fehér volt, ott csipkéket az asztalra. A korsókba virágokat rakott. A párkányra a diófalevelekikel és illatos füvekkei megrakott aranykeresztes írnád ságos könyvet helyezte kegyeletesen. Es az ura Íróasztalára oda támasztotta az ő arcképüket, melyet az esküvő után három nappal hozott haza a fotográfus. A káprázatos tavaszi napban az asszony mosolygott. Hisz 'üdvösségét íátta az ő kis urában. A műhelyében, a raktárában és a házában határtalan gazdagságot tapasztalt. Mert egy ilyen friss asszonynak minden ragyogó és dus. — Mégis, ez a Flóris — igy gondolkozott - ez nagyon töprengő; sokat jár-kél hiába, mintha nagy gondjai volnának és szitkozódik, a jóságosat káromolja. Ez nem helyes. Odament hát hozzája, körülölelte a nyakát és szólítgatta szelíden: — Flóris, édes Flóris, vígan légy! Mi bánt téged Flóris? Geréb Flóris azonban szigorúan, néz vala fel: — Te azt nem érted. Az ember semmire sem viheti az asztalossággal, ha valamit fel nem fedez. — Ugyan, hogyne! Hát a felvégi Vertán asztalos felfedezett-e valamit és milyen gazdag, de milyen! — No, az ugv örökölt és az uzsorás, az vérszopó, neki lehet, de én ... én! .. . Mig könnyű fellegek gyűltek a Magura fölé, csak lehajtá a fejét a tornác virágos ládáira Geréb Flóris és ugy veszekedett magában amiatt, hovv semmi találmány az ő eszébe nem ötlik, amiből meggazdagodni lehetne. II. Másnap se volt különben, harmadnap szintén igy. Sőt mindennap erősebben 'belegyökeredzett lelkébe a babona, hogy másképen, mint ahogyan mondva volt, boldogulni nem lehet. A felsővégi Vertán ugyan boldogult, de az már gazdagon fogott a munkához, ugy könnyű, az csal, gyárakból hozat rongyon enyves portékákat, rossz fából valókat, ezeket kifényesitgeti, eladja, igen. mert pénze van, hozathat, azzal becsületes kéznek a munkája nem versenyezhet. Hanem •majd másképen lesz, ha ő kitalál valamit, majd, majd . . . Örökké a cinkalommal, léniával, plajbásszal járt-kelt. Az udvartól a raktárig, a raktártól a kutig. Nézte az egyszerű .bútorokat, a megunt faragásokat, festéseket, mit lehetne valami ujat, valamely soha sem látott és hallott dolgot felfedezni. Azt mondják, hogy az az ember, a'ki a kabátokra a láncakasztókat, egy másik, aki a forgatható inggonvbokat, egy harmadik, aki a sár ellen védő nadrágtartókat kitalálta, mind egy esztendő alatt mesés gazdag lett. Igen, de azok talán szabók volta'k, nem asztalosok. Eigy asztalos mit kezdjen. Hetek is multak és hónapok, vagy talán évek teltek el, mert a kis Geréb Flóris mintha megvénült vclna, az arca megnyúlt és a színe sárgás lett a bosszankodás epéje miatt. A karjaival ok nélkül hadonászott, minden csekélységért feldühödvén. Aztán elment hazulról. A „Két garas" korcsmába mindig lehetett találni kétségbeesett embereket, kik a világot szidják. Kissé rongyos és piszkos a ruhájuk, de borra tudnak pénzt keríteni a föld fenekéről is és a lelkük becsületes, mert csak könnyelműek és elégedetlenek. Van köztük olyan, akinek nagy földje volt régen, osaik kilicitálták belőle, hogy a tüz égesse meg a ravaszokat. Van egv vén ember, aki ifjú korában szolgabíró volt s most az írnok ságbál is el akarják csapni, mert már olvan diplomás embereket is lehet kapni írnoknak, akik, ha kell, megházasodhatnak a hivatalért. Az asztal egvik szögletében egv elzüllött gróf is van egy brkott kereskedő mellett. És még többen-többen, egvre többen gyűltek össze mindennap a „Két garas"-nál, akiket a sors kegyetlenül vert s az Isten, akikkel .rosszul bánt. Megszürkült, el kérgesedett emberek, (Folytatása következik.) kiváló bór- és 9 lithiumos gyógyforrás exokoroetefséfnél, vOrhcnjrnél, eméaxtést és táau. — TeraáéMtef vaimenta* uraajmvts. SCHULTES ÁGOST