Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-10 / 109. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. i: 305. ára I» fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12­negyedévre K 6 — egy hónapra K 2­ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negy edévre K T— egy hónapra K 2 40 Szeged, 1914. Hl. évfolyam 109. szám. Egyes szám ára 10 Büér. Vasárnap, május 10. Az iparfejlesztés reformja. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülésén elmondta Tonelii Sándor kamarai titkár. (I.) A modern á'lilam gazdasági beren­eztexinek tartóssága megköveteli, hogy a Gazdasági termelés ne legyen egyirányú, ne szorítkozzék csupán a mezőgazdaság­hanem megfelelő iparral is rendelkez­ik. Ha másként nem lehet, még a mester­Se?es iparfejlesztés is alkalmazásba ve­J?^ az ipar megteremtésénél. Különösen fogyarországon niagyon sok érv szól a Mesterséges iparfejlesztés szükségessége ellett. Az első a sajátképeni ipar szem­font. A magyar ipar nélkülözi azt a szük­eges vámvédelmet, amely a termelés igé­déihez hozzásimulva, kiegyenlíti a terme­s előfeltéleiben mutatkozó ,aránytalansá­fokat. Egész Európában a vámvédelmi foyzat van túlsúlyban, csak Magyaror­. Ágnak nincs módjában, hogy ezt az esz­. 2t iparának szolgálatába állítsa; Min­r n vámemelés a mai közös vámterületi . nuszer mellett nem annyira a magyar ur érdekeit védi, mint inkább a magyar i J*Cot biztosit ja a sokkal fejlettebb osztrák llQ r hámora. A helyzet valósággal az, ]a Magyarország az ia védvámos ái­• melynek a vámvédelme nincsen meg. Sajátságos, de az iparfejlesztés szük­ségességét másodsorban a mezőgazdasági szempontok indokolják. Mezőgazdaságunk fejlődése nem tart lépést a szükséglettel és különösen elmarad a természetes népsza­porodás mögött. Ennek következtében a mezőgazdaság terményei egyre na­gyobb miértiékben használtatnak fel a hatá­rokon belül és csökken az a kiviteli több­let, amellyel ezelőtt a külföldön fennálló tartozásainkat kiegyenlíthettük. A magyar állam 1906-ban a felemelt agrár-vámok­kal tetemes áldozatokat hozott a mezőgaz­daság érdekeiért, amelyeket a többi kere­seti osztályoknak kellett megfizetni anél­kül, liogy ezen mezőgazdasági termelés jelentékenyebb emelkedését vonta volna maga után. Szinte megdöbbentő, ha te­kintetbe vesszük, hogy Magyarország egy holdon csupán 12.1 métermázsa búzát ter­mel, Ausztria és Németország ellenben sokkal rosszabb viszonyok között 13, illet­ve 17.9 métermázsát. A mezőgazdasági kivitelnek ilyenfor­mán beállott csökkenése, kapcsolatban az ipari behozatal állandó emelkedésével, a kereskedelmi és fizetési mérlegnek állandó passzivitását idézte elő, ami végeredmé­nyében az országnak eladósodására és a termelési erőknek megbénítására vezet. Minthogy a mezőgazdaság már nem is tud kenyeret adni a folyton szaporodó lakos­ságnak, krónikus jelenséggé vált hazánk­ban a kivándorlás is, amely az országot legnagyobb kincsétől, az emberi munka­erőtől fosztja meg. Új kereseti alkalmakat csakis az ipar nyújthat tehát és csakis az ipar lehet az, amely az országnak ezt a vérvesztési folyamatát megakadályozza. Az iparfejlesztés szükségessége mel­lett szólnak azonban az állami szempon­tok is. Állami kiadásaink 1902-től 1914-ig 1087 millióról 2264 millióra emelkedtek. Szóval a kiadásoknál száz százalékot is meghaladó emelkedés mutatkozik. Emel­lett még a közel jövőben ugy a katonai, mint a kulturális és gazdasági kiadások nagyarányú emelkedésére kell számitha­tunk. Államvasutaink beruházásai is óriá­si összegeket követelnek. Hogy tehát ezek­re fedezetet találjunk, megfelelő szolgálta­tó képességgel biró uj adóalanyokat kell teremteni. A meglévő adóalanyok már er­re fedezetet-nyújtani nem tudnak. Föld­adónk tiz év alatt 35 százalékkal, III. osz­tályú kereseti adónk 65 százalékkal, a részvénytársaságok és nyilvános száma­dásra kötelezett vállalatok ladója pedig száz százalékkal növekedett meg. Ezeknek további megterhelése már az élő törzsök elsorvasztásával volna egyértelmű. Ismét arra az eredményre kell jut­nunk, hogy az állami iparfejlesztés révén kell uj ipari vállalatokat, illetve uj adó­LRTlRTUr FELEYÍT)... Szeged. ^ótálqk a. Tisza partján, a tavaszi Tisza tto ' ' daiJU!ő vize mellett és a langyos, holdfényben néztem az uj szegedi par­ritkás fái közül előcsillan iaz álló Iháizalk egy-egy éjszakai mócs­^ ga- Hátam megett a város pihen nagy l0]Ji 1 m^,gben, sima széles utcáin nem hal­kön. de érzem ,a kevésszámú lépések éjj 'Vu neszét, amint beleporMik a tavasz­ok-1 Még halkak az utcák és a té­ré' Uem Von'ult ki a potémkinligetek po­hangos muzsikával a cigány és a ká­Szo<ö ^ kertjében imagasaia emelt mozivá­lláví ?,,aÍ20lt élete nem tükrözik a szomszéd az az érzésem, hogy mindenki otthon van és álmatlan álmát alussza, a szegedi éjszakák álmát, amely annyira megfelel a szegedi nappalok szűkös öntudatosságának. Folyiik a nagy folyó ós a vizimü gépei­nek klattogása, mint az athéni "baglyok szár­nya-subogása belengi a szomszédos közöket; messzi, a felső parton felrajzolódik az ezüs­tös égre a felsővárosi templom karcsú és komoly szilnettje; éjfél -van, vagy cl is mult már ós a vasút dübörgő vash ildján besiet a fekete/fedelű állomás elé a százszemével is ál­mos tekintetű kivilágított temesvári sze­mélyvonat. iM'egcsillámlik a Tisza vizén a holdfény szaggatott fehér lepedőjé, amelyet az éjszaka závárt és mámoros asszonya mo­sat az apadó árral 'és ahogy eltünedezik agyamból a lezajlott munkanap forrongó gondolatvilága, valami meleg ós édes szenti­w» rvn 4-q lhrymín.e Trvo* -a! 'A Város van eszemben és szivemben, a fehér-akácos tanyák határolta és városiassá­gában át ós át elboritta 'Város, amelynek felszínes és fel nem fogott élete annyi misz­tikáimét áraszt az éjszaka nagy akaratta­lanságába; a Város, amelynek majdnem azon egy levegőjében valamikor — ó régi, örök kép — öntudatlanságom bölcsője rin­gott és a gyermekkori emlékek lágy meséi rajzolódtak. Ady Endrére gondolok, a költő határtalan Páris-imádiatára és aszerelmes Pest-gyűlöletére, a fiatal és lángoló iholnapos irók Nagyvárad-érzékiségére, egypár szent és naiv vállalkozásra, amellyel lelkes fiata­lok Szeged kultuszának oltárfokait kezdték lerakni és e pereiben ugy gondolok erre a hideg ós idegenes városnál, éjfélkor, a (ta­vaszi Tisza partján, ahogyan az ember a kedvesére gondol csupán, aki tőle ímesszi alussza álmát és idegenül. H^jéglőbcn JAVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN : ÓVAKODJÉK • |^c5emg9eazietben duplamalátasör t. az utAnzatoktóhi

Next

/
Thumbnails
Contents