Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-01 / 102. szám

1914. május 1. jén, hogy némelykor vízszintes helyzetben állt. Aztán rosszul lettem és elájultam. Ké­sőbb* mikor feleszméltem, a kosár fenekén találtam magam, alig volt annyi időm, hogy a gömb száját kioldozzam, midőn heves szédü­let fogott el, melyből csak akkor térlem ma­gamhoz, amikor a léghajó kosara erős zö'k­kenéssel földet ért. Peros nyilatkozata arra enged következ­tetni, hogy a mai viszonyok között pilóta az ő általa elért magasságod nem érheti el. A (léghajós, ha elájul, vagy elszédül, akkor leg­feljebb a kosár fenekére esik és ott tér ma­gához, mig a pilóta ezt nem teheti, mert ne'ki folyton kell a gépére ügyelni. Ha a magassági rekordok táblázatát nézzük, akkor is arra a meggyőződésre ju­tunk, hogy egyelőre nem várható meglepetés­szerű rekord. Laikus szemmel nézve a rekordtáblázatot azt hiheti az ember, hogy óriási meglepeté­sek várhatók. Miért? ... Azért, mert az első rekord 1908-ban 25 méter volt és a legutóbbi A képviselőház ülése. — Költségvetési tárgyalás. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház némi szünet után ma folytatta a kereskede­lemügyi költségvetés tárgyalását, amire az •ellenzék természetesen ma sem jött el. So­raiból csupán Polónyi Dezső jelent meg a folyosón, aki azért jött, hogy az elnöktől sürgős interpellációra kapjon engedelmet. Ö ugyanis már a mult hét keddjén bejegyezte a honvédelmi miniszterhez intézendő interpel­lációját, de mindeddig nem mondhatta el, mert az uj ülésszakban tudvalevően csa'k szerdán (lehet interpellálni és szerdán nem volt ülés. Az interpelláció meghallgatására az ellenzék is bejön a Házba. A munkapárt — értesülésünk szerint — szeretne mielőbb végezni a költségvetéssel és őzért meglehetősen siettetik a tárgyalás me­netét. Még ma elmondta beszédét Harkányi báró kereskedelmi miniszter, aztán a dél­utáni ülésen megkezdték a földmivelési költ­ségvetés tárgyalását. Valószínű, hogy a hét végére végeznek teljesen a költségvetéssel s igy a jövő hétre már csak az apropriáció marad. • Beöthy Pál elnök tizenegy órakor nyi­totta meg az ülést. Jelentette, hogy Kam-. merer Ernő és Solymosy Ödön lemondtak a delegációban viselt tagságukról, helyükbe te­hát póttagokat hivnak be. Jelenti, hogy Po­'önyi Dezsőnek sürgős interpellációra adott engedelmet. Polónyi a honvédelmi minisztert fogja interpellálni a létszámemelésnék Ausz­triában a 14. szákaszszal történt életbelép­tetéséről. Ezután áttért a Ház a napirend tárgya­ására, a kereskedelmi költségvetés 'tárgya­lására. Az első szónok Szabó János (iklódi) a •vámpolitika időszerű kérdései vej foglalkozik es kívánatosnak tartja a vámszövetség fön­tartását -Ausztriával. .Ez érdekünk nekünk, de még inkább érdeke Ausztriának, azonban ennek ellenére is el kell készülve lennünk a ^fövetség mai formájának megszűnésére. Hosszasan beszél tengeri hajózásunkról, a hajóstársaságok szubvencionálásáról és fő­ként keleti kereskedelmünk érdekeiről. A költségvetést elfogadja. Oratz Gusztáv a következő szónok. A uiunkásbiztositó intézményének bajairól be­szél és az intézmény gyökeres reformját kí­vánja. Egyik igen nagy baja ennek az intéz­ménynek az óriási deficit, amellyel állandóan dolgozik. A legutóbbi évi jelentés ugyan csak nyolcszázezer korona deficitet mutat ki, •azonban tekintetbe kell vennünk, hogy uyyauebben a kimutatáebau aktiváuak sze­DÉLMAGYARORSZÁG • - — 1913-ban 6150 méter; tehát az öt év alatt a rekordjavitás 6125 méter. Most a laikus ember igy számit: Ha 1908-tól 1913-ig 6125 méterrel javí­tották meg a rekordot, akkor 1918-ig tehát ismét öt év alatt ugyanannyival. Ezt persze csak olyan ember mondhatja, aki nem ért az aviatikához és nem tud a so­rok között olvasni. A táblázat sorai között olvasva, a követ­kezőket vesszük észre: 1908-ban 3-szor ütötték le a világrekor­dot, 1909-ben 5-ször, 1910-ben 14-szer, 1911­ben 3-szor, 1912-ben, 3-szor, 1913-ban 2-szer. 1911. óta mindössze 8-szor, mig 1910-ben egymagában 14-szer ütötték le a rekordot. Ez a számarány mutatja azt a pangást, amelyet csak valami gyökeres változás szün­tethet meg. Ha igy megy, akkor Legugneux legutolsó 6150 méteres világrekordját 1914-ben nem üti le senki. repcl tiz millió korona be nem hajtott hátra­lék is, aminek alkalmasint a fele sohasem lesz behajtható. Tehát ennek az egy évnek a deficitje nyugodtan tehető hat millió koro­nára. A másik baj az óriási hátralék. Igy például 1912-ben huszonkilenc millió korona összes aktívával tiz millió he nem hajtott hátralék állott szemben. Igen nagy bajok mutatkoznak a tartalék kérdésében is. A bajok közé tartozik a balesetbiztosítás költségeinek abnormis emelkedése. Meg kell állapítani, hogy hol vannak a bajai annak az intézménynek, amely ily kevéssé felel meg tai vatásának. A hátralékok 'behajtására vonat­kozó törvény elégtelen, azonban a baj gyöke­re nem ebben van és ezen az oldalon hiába is próbálnának segíteni. Az egyes kerületi pénztárak maguk állapítják meg a járuléko­kat és a kiadásokat, de semmi kockázatot nem viselnek. Az országos pénztár egy nagy középponti intézetnek készült, e helyett azon ban középponti deficit-gyiijtőtelép lett, a mely már nem is tndja, hogy a hozzáözönlő deficitet miből fedezi. Ezután az adminisztráció roppant ba­jáit ismerteti a szónok. Az intézmény nehe­zen funkcionál és bürokratikus tullengésben szenved. Ennek az oka az, hogy az autonó­miát hibásan használják föl. Igen nagy baj továbbá a komplikált függőségi helyzet is. Ezután Söpkéz Sándor, majd Szentpály István beszéltek s a javaslatot elfogadták. Elnök az ülést délután négy órára halasz­totta. Negyedét órakor nyitotta meg Beöthy Pál elnök az ülést. Harkányi János keres­kedelemügyi miniszter beszélt. Nem akar, úgymond, programot adni, nehogy utólag szemrehányás érje. A leg­jobb tudása szerint dolgozik azonban. A köz­gazdasági élet immár a javulás útját mu­tatja és remélni lehet tehát reformok keresz­tülvitelét. Elismeri azonban, hogy legalább két év kell, amig a közgazdasági életben mindenképen kiheverjük a ba.joka.t Komoly gazdasági reformok: ez a legfontosabb, csak ez segithet. A kereskedelemügyi költségvetés részle­teire terjeszkedett ki ezután. Elsősorban és főként a Mávról beszélt. A Máv. organizáció­ját, fontosnak tartja. A Máv. bevételi csökke­nése szoros összefüggésben van a gazdasági helyzettel. Az Ausztriával kötendő gazdasá­gi megegyezés az Ausztrián keresztül való forgalom szabályozását tekinti mindenek­előtt. Kéri a költségvetés elfogadását. A Ház ugy általánosságban, mint részle­teiben is megszavazta a kereskedelmi költ­ség vetést. Polónyi Dezső interpellációjára került este 8 órakor a sor. Az újoncozás felfüggesz­tése tárgyában intézett, sürgős kérdést a hon­védelmi miniszterhez s az osztrák 14. sza­kaszra is kiterjeszkedett, mert az szoros ösz­szefiiggósbe került a mi ujoucozásunk kérdé­sével. 5. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter azonnal válaszol. Kijelenti, hogy a 14. sza­kasz kérdése Ausztria belügye. Ahoz semmi közünk. A mi ujoncozásunkat ez abszolúte nem érinti. A Ház tudomásul vette a mi­niszter válaszát. Napirenden az eszményi nivó ügye. — Másfél órás vita a közgyűlésen. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön dél­után tárgyalta a közgyűlés a Fertő-utea fel­töltésének az ügyét, amelynek ,a .részleteit napokon keresztül szellőztették a lapok. A Fertő-utca feltöltése körül az érdekelt róku­si polgárság és a mérnökség kaptak hajba s azon élesedett ki a harc kettőjük között, hogy az utcát az eszményi nivó magassá­gára, vagy Farkas Árpád tervei szerint a le­szállított nivómagasságig töltsék-e föl. A mérnökség, mint a királyi biztosság tervei­nek letéteményese és őre, görcsösen ragasz­kodott az eszményi inivóhoz, viszont a pol­gárság mindenáron meg akarta akadályozni azt, hogy a Fertő-utcában vagy negyven há­zat a föld alá temessenek, aminek követ­kezménye a pincelakások lakóinak tömeges kilakoltatása lett volna. Felzudultak ez ellen a háztulajdonosok is, mert üresen maradt volna a házuk, ha a földszinti lakásokat el­temették volna. Hogy éppen a városvégi Fertő-utca miatt gyűlt meg a haj az eszmé­nyi nívóval, ennek az oka az, hogy ott épül a köztisztasági telep, amelynek a környé­kéhez a Fertő-utca is hozzátartozik, a kör­nyéket pedig rendezni s a telep szennyvizé­nek levezetésére csatornát építeni kell. A közgyűlésen a legvehemensebb szó­csatát provokálta ez az alapjában véve dön­tő jelentőségű ügy, amely föltétlenül kiha­tássál lesz a többi, árvizelőtti utcák rendezé­sére is. A mérnökség azért harcolt a nivó leszállítása ellen, mert el akart kerülni egy valóságos precedenst mindaddig, amig a mi­niszter nem dönt az eszményi nivó kérdésé­ben. És ennek a körülménynek, — hogy tudniillik döntés még nincs — tulajdonitlha­tó az a bizonytalanság is, amellyel ezt az ügyét a közgyűlésen kezdték. Ahány szónok annyiféle vélemény röpködött a levegőben. És jellemző, hogy több jogász-városatya szólt hozzá ehez a tisztán műszaki kérdés­hez, mint műszaki ember. A főispán vagy négyszer intézett kérdést a főmérnökhöz, hogy mondja meg, leszállitható-e a nivó, vagy sem, de a főmérnök határozatlan ki­jelentései csak ujabb és ujahb, szinte már a végtelenségbe nyüló vitákra adtak alkal­mat. Közben a főispán elnöklése óta az első rendreutasitás is megtörtént, Kormányos Benő dr.-nak szólt, mert haragosan szólt rá Tóth Mihály főmérnökre. Részletes tudósí­tásunk itt következik: Kormányos Benő dr. indítványában azt kérte, hogy a köztisztasági telep csatorná­ját ne a Szücs-utca fedett csatornájába kap­csolják, hanem a Makkoserdö-soroin levő árokba vezessék. A tanács javaslata az, hogy a végleges feltöltésig a szennyvizek leveze­tésére átmenetileg külön csatornát építtes­sen a város. Kormányos Benő dr.-t szomorúsággal tölti el a tanács javaslata. (Derültség.) Va­lóságos szerencsétlenségnek tartja az esz­ményi nívót, amely ötven polgár vagyonát teszi tönkre a Fertő-utcában. A mérnökség nem akarja Far kos Árpád tervei szerint fel-

Next

/
Thumbnails
Contents