Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-24 / 120. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. május várakozás jelentékenyen meghaladta a nemzeti eszme uj hősének képességeit. A népszerűség vitte őt előre, az á'ltala viselt nagy névnek varázsa és kultusza, nem pedig a saját értéke, melyet azért kicsinyelni nem lehet. Az sodorta a legmagasabb körökbe, a király dolgozószobájáig, annak köszönheti, hogy Hahsburgi Ferenc József szivesen elbarátkozött a francia és ango/l'os műveltségű nyugateurópai emberrel, aki szeretetremélítóságáért miniszteri tárcát kapott emlékbe. De hát összefért-e a nagy kormányzó nevének kultusza a korménylképes fiu lojalitásával? A diadalra jutás ténye az adott sajátságos helyzétben egy nagy és tökéletes bukás útjait készítette elő. Kossuth Ferenc kontroverziiába kerül a saját nevével. A kormány, melyhez tartozott, nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat ós elkerülhetetlen bukása nem csupán egy pártnak, hanem egy eszmének a bukását is jelenítette. A függetlenségi eszmét Kossuth Lajos vilífíe diadalra és Kossuth Ferenc járatta le végképen. A koalíció bukása uán többé nem a függetlenségi eszme harcosai, hanem a radikális polgári elem vezeti az ország ellenzékéit. Vezidti ma is, Kossuthot sakkba tetitie az idők rohanása s ő hajdani népszerűségének romjain, fővezérsiégéneik féltékenyen őrzöltit látszatával vonult vissza a Gresham-palota párnázott ajtajú szobáiba, hogy boltáág vigasztalja magát a köddé foszlott, szép ábrándokért . . . Magyar sors, de szomorú is vagy! Kossuth halálos ágya mellett kétszeres fájdalommal érezzük át ezt a keserű igazságot. * Az ipari bíróságról — Békéltető bizottság, községi bíróság, járásbíróság. — (J.) Kereskedelmi és iparkamarák, ipartestületi kongresszusok, törvényhatósági testületek, kereskedők, iparosok és. alkalmazottak egyesületei már több, mint egy évtizede kérik és sürgetik azt, hogy a munkaszerződésekből eredő viszályok osztrák és német mintára alkotandó iparbiróság által intéztessenek el. Az ipartestületekben szervezett kézmüiparosság ugyan az ipartestületi paritásos békéltető-bizottság elé tartozik vinni a munkaszerződésből előálló vitás ügyeit, de a képesítési kényszer alá nem eső kisiparosok, a közép és gyáripar s az összes kereskedők már mind a közigazgatási hatóságok elé kénytelenek vinni efajta peres ügyeiket, ami egyfelől a közigazgatási hatóságoknak szerfölött terhes éj's hiivatáskörüktől merőben elütő munkakört ad, másfelől sem a magánjogi igazság, sem. a szakszerűség szempontjából a feleknek semmiféle garanciát nem nyújthat. Örömmel kell üdvözölni tehát az ipari bíróság tervezete által meghonosítani tervezett ipari biráskodás intézményét, a mely ugy jogi, mint szakszerűségi szempontból kielégíthető fórumot fog teremteni a munkaügyi perek gyors és olcsó elintézése számára. Némi módosításokkal oly intézmény fog ezzel alkottatni, amelynek működése elé nagy megnyugvással lelhet tekintetni, mert az intézmény megvalósításával a törvényhozás is a kereskedő és iparos érdekeltség ama régóta hangoztatott álláspontjára fog helyezkedni, hogy különleges szakszerűséget igénylő ügyek laikus elemek bevonásával alakult szakbiráskodás elé valók. Növeli a hitet a bíróságaink iránt és méltán, élő feltétlen bizalom, mely kell, hogy az igazát kereső felet megnyugtassa afelől, hogy ügyének intézése és az igazság felé való vezetése oly kezekben nyugszik, amelynek tulajdonosai felette állván a mindennapi élet forgatagán, •méltóvá és hivatottá teszi bíróságainkat arra, hogy azokban az ügyekben is, anw'F1 elsőfokú elintézése részint az ipartestületi Békéltető bizottság, részint pedig a községi Bíróság elé tartozott, első fokon is a szervez®' dő ipari bíróság elé tartozik és pedig kizárásával' annak a fél részére biztosított jogi'3/ hogy igazát fakultative akár a községi róság, akár az ipartestületi békéitető birosas vagy akár az ipari bíróság előtt kereshess/ Vannak azonban olyan szempontok, amebfo erősen sürgetik annak a követelménynek3 megvalósítását, amely azt célozná, hogy ,a* ügyek egv része minden, esetben a község biróság illetőleg az ipartestületi békéltető zottság elé tartozzék. A közigazgatási ha« Ságnak ipari és kereskedelmi ügyekben fo endö eljárásáról nem beszélünk, mer' e hatóságnak ebbeli minőségét az ípnn rt hiszf i bir* ság tervezete megszüntetni szándékolja. ^ duló pontul, de egyszersmind még kii® ^ tiil kimondjuk az általános elvet: A nagy ^ fontosságú perekben legyen kötelező kisebb értéküekbe" „ipari Bíróság", mig a mjcuu Cl iközségi bíróság, illetőleg az ipartestűl®békéltető bizottsága. Lássuk most már, h® jutunk el ez eredményhez, illetve vissza • kiinduló pontihoz. , va. Az Ipari B íróságnak általiam fofoL. lantié s ide vonatkozó szakaszai a követ zőképen rendelkeznek: j 5. §. Ha az 1. §nban megjelölt járás általános szabályai szerint községi ^ róság hatáskörébe tartoznék, a ifelpenf ,.f. pert a községi biróság előtt is W09%n hatja. 6. Azok a iparosok, akik valartfo ipartestületnek tagjai, úgyszintén az eZf^?ap alkalmazott tanoncok és segédek, az 1. *'ré megjelölt kölcsönös követeléseiket a2 ipartestület bókéltető bizottsága elé ( évi XVII. t.-c. 14. $.) vihetik .minda"0^ amig egyikük a követelés tárgyában a resetet ,az ipari biróság, illetőleg község: róság (o. §.) előtt meg nem indította. 7. §. Ha a községi biróság vagy a2 í&stület békéltető bizottsága az előtte ! Fiatal volt még — alig harminc éves — hittel és önbizalomimal telve és néhány jó ajánlólevele is volt; ugyan miért kételkedett volna? , Az első napon mindjárt útnak indult, átadta az ajánlóleveleket és fölkereste földiéit, Szivesen fogadták mindenütt, de épp most nem tudtak segítségére lenni — sehol sem volt betöltetlen állás — és szép Ígéretekkel bocsátották el. Egy hónap elteltével bebizonyult, hogy ezek az Ígéretek csak csalfa képek voltak, mert pénze már husz 'frankra olvadt le. Még kibirta egy hónapig ezzel a pénzzel, száraz kenyérből élt és kora reggeltől keresztül-kasul 'kószálta Párisi, hogy akármilyen állást találjon. Holtra fáradtan tért haza a sötét éjszakában padlásszobájába —• mindig csalódott reménnyel, üres kézzel. Sötétben feküdt le, — petróleuma már régen elfogyott — de fáradtsága dacára sem tudott elaludni. Nem mintha elkedvetlenedett' volna életének hajszás harcában, sőt ellenkezőleg, verekedett sorsával, hogy ilyen igazságtalanul, esztelenül bánt vele. Mert erővel ihlette meg, ihogy a legmagasabb csúcsok felé hágjon és megtagadta tőle azt a talpalatnyi helyet, ahonnan lábát feszitve az első fokra léphessen! Egy testet átható finom s jéghideg eső hullott egész nap és a sikos aszfalton tócsákban állott a viz. Ilyen időben bőrig ázott át Nantas; bejárta Páris két városrészét is, ahol megüresedett állást hirdettek, de egyik helyen már betöltötték mással, a másik helyen pedig azért utasították el, mert nem találták elég szépnek az irását. Ezzel utolsó reményei is szétfoszlottak. Örömmel vállalt volna már akármilyen állást, csakhogy kenyérhez jusson és időt nyerjen lassanként fölküzdenie magát. Végre elállt az eső és szivében keserűséggel haladt utján hazafelé. Egyszer megállott egy fényes pénzintézet kirakatánál; abból a hatalmas kincsből, amely ott ragyogott a kirakatban, 5 frank elegendő lett volna számára; 5 frankból nyolc napig lehet élni és nyolc nap alatt sok minden történhetik. De nem sok ideje volt gondolataiba merülten állni ottan, mert az utcán föl-alá hullámzó tömeg magával ragadta és egy elrobogó kocsi sárral fecskendezte teli egész a homlokáig. Sötét tekintettel, összeszorított ajkakkal haladt gyorsított léptekkel tovább, bensejében vad vágy égett, hogy nekiessen kemény ökölcsapásokkal mindenkinek, aki elzárta előtte az utat vagy gátolta a gyors előrehaladásban. Mint sebzett vadkan ért haza. Fáradtan rogyott székére és egy pillanatig gondolatok nélkül nézte utcasártól keményedő ruháját, rongyos cipőit, amelyből csurgott a viz, a padlón kis tócsákat képezve. dolk°' kesf Érezte, eljött a végóra. Azon Son zott, hogyan ölje meg magát? A harcot föl kellett adnia. Oh, büsZ ge töretlen volt és még mindig meg v°lt ® e zödve arról, hogy nagy embert veszít ©; . a világ. Érezte: erő, tehetség, akarat u aZ benne és senki, senki; senki nem volt .^j óriási városban, aki meglátta volna oX\M\ megmutatta volna a helyet;, hova ' e ragasztva, kimozdította volna sarkalj10 ' világot. Igen, ezt, ezt akarta, erőt érzett a g, hogv a legnagyobbat cselekedje — és 02 nek használatlanul kellett tönkremenni• ^ A nagy düh, amely eleinte megrágj későbben maga iránt való sajnálkozássá tozott és eszébe jutott egy történet, < ^ lyet még gyermekkorában hallott: ber föltalált egy rendkívül szellemes, jfo^ti latos gépet, de a bárgyú emberek rt" .„d törődtek a zseniális találmánnyal. Ek®03 sel düh szállotta meg alkotóját, erős le"9' {elr föl ragadta kalapácsát és összemorzso"3 séges müvét! Ehhez az emberhez hasonlított ő! • ' A régi, sudár fák mögött már lott a nap és az őszi sárguló leveleket " nyal szegélyezte. 0|, Nantas mintegy fölüdülve midőn a hanyatló nap bucsuüdvözletéj . mielőtt eletod„i gyöny°rK felé. Ö is válni készült és örök éjszaka, még egyszer akart a fényben. Ha „SZEPIOITOL" szabadulni a kai*, használja a biztosan ható, valódi Főraktár : Ttt H ntm Budapest. Lerakat: Vajda Imre és Társa drogériájáig • SZEGED, Kárász-utca.