Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-24 / 120. szám

• 1 ' I... 305. Ara M fiflér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6 — egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca S Telefonszám: 81, Egyes szám ára 19 Bllér. Szeged, 1914. ül. évfolyam 120. szám. Vasárnap, május 24. Kossuth Ferenc. Soha olyan izgalmas, rettentő csatáit Jem vívtak még a halállal, mint amilyent fossutfi Ferenc megvívott. Heteiken át les,e.egy ország népe a nagyszerű erőmérkimenetelét, mely egyáltalán nem ehetett kétséges, mégis sokaiknak a szivéfo tót éH a csillogó reménysugár, hogy "tóiaik T-'egyszer lábra állania a Z5r' • olyan sokszor maga alá gyűrte á'iijanfos cs°ntu, nagy kaszást. Eveken át stth h°+rovalta v'0ítá a napiliapofcnak a Kosriíve Sségiéről szóló híradás. Most 1 eteti d ,1 CSatát vesztve fekszik a nagy emberK "agy fia. Peren ía é'rdiekes pályafutás a Kossuth siif a ° ' ^"tálos ágya körül elesendiea2 eiTiPartsz!envedély és elfogultság, csak vei és ^ Jöttünk a maga puszta életéCrC(WCnnek az életnek tiszteletremélitó bázt "főivel. Sokat gáncsolták, sokat hitólajcio ! sokszor táítélték és személyes Pa2ar ,nainak dicséretére kevés lielkesediést le"tösé ó azok' afldk Kossutlh életének je"$zta m 'táérllegelték, pedig egyénisége getetteí!agyar típust képvisel és legdédelbóiT^ l%tóríai jellemeink ugyanazokjfoaásokból voltak összefőve, amik gy legény ifjú Parisban. Irta: Zola Emil. toke2Ve;ftóan és a győzelem ^Vél^^/Nantas biztosságával ít eule; Sokáig tartott, mig vágyainak ce n'< ' Most fog valami nagyot alkotzseni Z tébizonvitsa a világnak, hogy benne J* téö lakozik! ez«k t?v?ZOr beszélt erről barátainak, de 'tok jfondlg kinevették, mert a vézna, nyuMt 3 ./kin az ócska ruha szűk és rövid 1 ahhffo u' nagvon nyomorúságosan nézett ne a idf', °Ky meg lőhetett volna látni bennvoifofotséget. De nem sokat törődött a guík' akib/n Se, a v'íúg", mondta, „és az az tagot Pn akarat van, hogv meghódítsa a ah- A her e a.kar°m és sikerülni fog!" Sa SzeinVagyat anyjától örökölte iNantas, "ojtóas kőműves volt, szegény, szortóssal. -Az Iátni hát," meghozták" érte "a ünebezeKK aldozatot is, magukra vállalták a tiiiü xlezehK h, dlul 1S< maguKra vanaitaK a Wfo {anittafi? ''özéseket is, hogy egyetlen - belőle assak' bogy „nagy ur" lehesKossuthot alkották. Ki ne 'emlékeznék a Jókai hőseire? Valamennyien a legnagyobb és legszebb célokért indulnák küzdelembe, valamennyien megválthatnák a világot, ha nemes nagyotakarással és ábrándozással segíteni lehetne annak berendezésén. De a nagy munka közepén emberi sorstik tragikus fogyatkozásai letompítják karrierjüket. Az erejüket meghaladó feladat teljesítésében megroppannak, elhalkulnak s elmúlásukban fájdalmasan és emberien közelebb jutnak az általános .típusokhoz. Kossuth Ferenc élete és sorsa magyar sors és magyar éleit. Gondoljunk a mostanában sokat emlegetett Rákócziira, alki niagy küzdelmében megtörve, imádkozással és asztalosmunkával tölti idejét. Gondoljunk a többi Rákóczira, Bethlenre, Apafy Mihályra, Werbőczyne, Szilágyi Dezsőre és végül magára Jókaira: nem valamennyi megdönteni készült-e egy világot s feleúton mégis megállt mindenik? Magyar sors, hogy akarni csak a fantáziánkban merünk, de a cselekvésben kifáradunk és megalkuszunk a viszonyokkal. Hogy gyorsan hevülünk, de még gyorsabban kijózanodunk és elkedvetlenedünk. Soha annyi színes ábrándot, annyi nagyotakarást nem termelt közélet, mint amennyi nálunk irritálja a közvélemény képzeletét s mégis elmaradunk sokszor, mélázva megállunk és fájdalmasan elhagyottnak érezzük magunkat a népek versenyében. Ilyen tipikusan magyar karrier volt a Kossuth Ferencé is. Külföldi iskolákban szerezte európai műveltségét és az oxfordi egyetemen vezették be a mérnöki tudomány titkaiba. Fiatalsága legszebb éveit a tanulásnak és a munkának szentelte. Második hazája, Olaszország, nyújtott teret vasútépítési ambícióinak s a fiatal Kossuth, ugy látszott, teljesen érzéketlen marad mindörökre leigázott első hazájának nemzeti ügye iránt. Mintha a bécsi udvarban nevelkedett iifju Rákóczi gerinctelen behódolásának és közömbösségeinek története ismétlődött volna meg. De nem igy történt. A Kossuth Lajos halála nyomán feltámadt fájdalmas érzésáradát hazasodorta a nagy ember fiát olyan időben, mikor a nagy név tisztelete a legmagasabb fokra hágott. Szeretet és becsülés, hallatlan népszerűség és lelkesedés fogadta a hazatérőt. Egy csapásra benne volt a nemzet szivében. És ebben a különösen egyéni és nagyszerű helyzetben érte utói az ő egyéni tragikuma. A működéséhez fűzött Az ifjú Nantas vasszorgalmu lett és olyan buzgón tanult, hogy rövid idő alatt letett minden vizsgát. Ám ekkor szerencsétlenség tört rá, anyja meghalt és rövid időre rá atyja leesett az álván.yról és ettől az órától kezdve munkaképtelen volt. Most a fiúra hárult a föladat, Ihogy 'kenyeret keressen. Természetesen szó sem lehetett tanulmányainak folytatásáról és a fiatalember örülhetett, hogy valami állást kapott és keresetéből szűkösen megélhetett apjával. Azért nem adta föl nagyravágyó terveit, „eljön még az én időm", mondta magában; türelmesen dolgozott és várt. De semmi sem történt. Teljes tiz esztendő mult el és még mindig ugyanabban az irodában ült és csak Írnok volt és csak kedve nem hagyta cserben, az akarat hatalmában és az ő benne rejlő erőkben való hite megdönthetetlen volt. Egy este, amikor hazament, atyját abban a karosszékben, amelyet évek óta nem hagyott el, szelíden örökre elszenderülve találta, még ki nem hűlt pipája ott feküdt mellette a földön. Most már mi sem tartotta vissza Nantast szülővárosában, eladta csekély ingóságát és kétszáz frankkal a zsebében, Páris felé indult. Szerény padlásszobát bérelt egy magas bérházban, amely olcsó ára és főleg szép kilátása miatt felelt meg neki. Páris, a világváros, amelyet meghódítani jött, amelyet zsenije magához akart ragadni, ott nyugodott elkábult szemei előtt: a Szajna ezüst szalaga, a Tuilleriák, a Louvre, tornyoknak és háztetőknek tengere, amely végtelenbe nyúlt egész a temetőig. Ha Nantas kihajolt ablakán, csodás kertbe láthatott, amely a szomszédházhoz, egy pompás palotához tartozott. Ez a kert és ez a ház, amelyben Nantas lakott, Dauville báró tulajdona volt. Jvíantas berendezte szobáját a legszükségesebb bútorokkal: egy ágy, egy asztal, egy szék éppen elég volt; kevés pénzével jól kellett gazdálkodnia és ugy gondolta, hogy ugy sem marad itt sokáig; ha kinézett szegényes, piszkos padlásszobájából a Tuilleriák, a Louvre felé, akkor ahhoz a hadvezérhez hasonlította magát, aki mielőtt bevenné a büszke, gazdag várat a holnapi ütközetben, előző este nyomorult csapszékben hál meg. Nantas azt hitte, hogy csak utána nyul és tehetségéhez méltó állást talál. élőben ^ÉHAZBAN S MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN 9 JB^liaiUllil!! ^Süjgi-cskedésben • • • + ÓVAKODJÉK • étben |f (j p | g íli alát 3 S 5 í* f. az UTÁNZATOKTÓL!!