Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-23 / 119. szám

Ti. 2. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. május ma számításba nem vehetjük, marad tehát az engedélyes város által fedezendő épitési tőke: 2 millió korona. Ezen épitési tőke a legtermészetesebb utón ugy volna fedezhető, hogy az egész érdekeltség az érdekeltség arányában jegyezné a részvénytőkét. Népünk természetrajzát ismerve, tudom, hogy a vasúti részvények tökéjét jegyezni nem fogja, tehát a városnak kell gondoskodni a részvénytőke megszerzéséről. (Értékemelkedési adóval.) Az épitési tőke megszerzésnek másik módja volna az érték-emelkedési illetéknek szabályrendeleílileg való behozatala és ebben szabályozni azt, hogy a város által létesítendő vasút, következtében mily mértékű értékemelkedési illetéket kötelesek a közvetlen érdekelt földtulajdonosok viselni, mert kétségtelen igazság az, hogy a létesitendő vasút melletti földek értéke igen nagy mértékben emelkedik és ezen érték-emelkedést nem a földek tulajdonosainak munkája vagy beruházott tőkéje okozta, hanem a közvagyonból adott töke és munka, tehát igazságos dolog az, hogy az ily módon keletkezett vagyonértékemelkedésnek bizonyos hányadát az ingatlannak tulajdonosa a köznek téritse visásza. Az eddigi jelenségebői Ítélve, a közönség nem fogadja rokonszenvvel a vasút építési tökéiének ezen módon leendő megteremtését, nem marad más hátra, minthogy a közvagyon terhével szereztessék meg a szóban levő 2 millió korona épitési töke. Ennek útja pedig az, hogy a kibocsájtandó részvények kamatjait a város közönsége garantálja és a garantált kamatokat költségvetésileg* biztositsa. A részvények kamatait 5 és fél százalékban kívánnám megállapítani azért, hogy annak ellenében a részvénytőke teljes névértékében biztositható legyen. Kikötendő lenne, hogy a részvényeket az engedélyes város tetszése szerint megállapítandó sorsolási feltételek mellett névértékben kisorsolhatja. Ez által a város költségvetése évi 110.000 korona kamattal terheltetnék meg, amelynek fedezetét képezné a vasútnak tiszta jövedelme. (A vasút jövedelme.) Nem akarok senkit illúziókban ringatni a tanyai vasút jövedelmezősége tekintetében, nyíltan kijelentem, hogy egyidöre nem számitok jövedelmét a tanyai vasúiból. Bár a pozitiv adatokra épitett jövedelmezőségi számítás, a legrosszabb eseteket véve a számítás alapjául évi 32.000 koronát tüntet ki tiszta jövedelem gyanánt, én ettől is eltekintek és ugy állitom be a kérdést, hogy a tanyai vasút az első 5 évben csupán az üzemben tartási költségeket birja fedezni, tehát a 2 millió részvénytőke után vállalt 5 és fél százaiékos kamat-garancia a városi költségvetést fogja terhelni, mégis el kell ismerni, hogy a tanyai vasút kiépítésével és forgalomba hozatalával oly közvetett előnyök keletkeznek a városra és annak polgáraira, hogy a hozott áldozatokért az ellenértéket bőven megtalálhatjuk. Ezek előrebocsájtása után jelezhetem, hogy a tett számitások szerint a tanyai vasút jövedelme gyanánt a következő bevételi tételek jeienkeznek: 1. üzemi tiszta jövedelem 32.000 korona, 2. városi bérföldek évi bértöbblett 18.000 korona, összesen: 50.000 korona, vagyis a 110.000 koronás évi kiadással szemben 50.000 korona évi bevétel jelentkezik, tehát ezen számítás szerint a hiány kezdetben évi 60.000 korona lenne, ami a vasút forgalmának emelkedésével teljesen megszün nék. Itt meg kell említenem, hogy a létesítendő vasút által keletkező értékemelkedésből kifolyólag a város már ugy kötötte a bérleti szerződéseket, hogy a vasút üzembe hozatala esetén kötelesek a bérlők a bérösszeg 10— 25 százalékát mint évi bértöbbletet a város pénztárába befizetni. Ha tehát a bérlők kötelesek a vasutból származó előnyöket a köznek megfizetni, az egyenlő elbánás elvéből folyó igazság, hogy az örökföld-tulajdonosok is fizessék meg az őket érő előnyöket lí lé.) (Ha vállalkozó Lehet azonban a vasút megépítését módon is elképzelni, liogy az épitési enUe' déHy-okiratot átruházzák egy oly vállalkozóm, aki kellő biztosíték mellett kötelezi magát 50—60 éves koncesszió mellett a tani/0 vasutat az általunk elkészített tervek szerv" saját tőkéjével kiépíteni és üzemben tartaij Én azonban nem hiszem, hogy ezen épifo1 tőkemegállapitás mellett vállalkozó J©16"1' keznék, mert ily irányban a vállalkozik e.sak akkor jelentkeznek, ha a kockázatot teljesen a városra hárítják anélkül, ihogy a Ifo mélbető előnyökben a várost részesít©11©1/ másrészt pedig ha az épitési tőkét 5 ' kozás mérvéhez képest felhígíthatják és « esetben a vasút épitési tőkéjót ugyan©2®1 J' vitelben legalább 4 millió koronában állflP1, hatnák meg. A kérdéssel komolyán f°0la* kozma nem is lehet másról szó, minthogy , város a vasutat maga építtesse és finanSZ* rozza, A tőke megteremthető az általam f©® tebb előadott módozatok mellett, annak foró tán Szeged város közönsége a törvény©6 megszabott számú alapítók közbenjötte i«6' lett megalakítja a Szeged-alsótanyai £aZÜ sági vasut-részvénytársaságot és a részvény társaság igazgatósága már megbízatnék vasút kiépítésével és a vasút üzemét és kez lését végezné. vasút üzeme) A vasút üzemét pedig oly módon b'fo. ne legelőnyösebben biztosítani, ha « részvénytársaság üzembérleti szerződést » (A diné oly vállalattal, amely a vasutak keZ. ...;„.. »_ i. ' i~J...T+ c aZ lést sére az üzemben tartására alakult s beállított és bevezetett vasúti üzemveze és kezelést a szerződéses idő letelte után * vasúti részvénytársaság, ha jónak látjabeállított személyzettel együtt saját keze sébe is átveheti. Ily vállalattal foglalkoznak tudomáf® szerint a Magyar Általános (Hitelbank es Pesti Magyar Kereskedelmi (Banknak célra alakított szervei. Rinocerosz-vadászaton. Irta: Vojnich Oszkár.*) Afrika parkszerű területein az orrszarvút gyakran a nyilt síkon állva vagy fekve találjuk, olykor kis fa árnyékában, farral a szélnek. Nappal a mieleg órákban mind a két faj alszik, rendesen sűrűben vagy árnyas fa alatt, de a sikon is. Délután felébredve, a vízállások felé eszik, délután 6 és este 10 óra között iszik s reggel 9 óráig ismét az élelme után jár. Igen ostoba állat és olyan rosszul lát, hogy jó széllel, ha nincsen vele rinocerosz madár (rhinoceros oryt'hrophynea) (a rhinocerosz-madár fölrebben az ember közeledtére és neszessé teszi az őslényt) megközelíthető 40—50 lépésre. A rossz látása és az ostobasága teszi veszélyessé a karavánra, viszont jó a szaglása és mihelyst szimatját veszi valaminek, még távolról is odébb áll. Harmincöt—negyven lépésről legjobb nyakon lőni. egy kevéssel a mögött. Sebzétászt, rendesen 4 állt a lövés , , ^ju.iuii 'v/o.í/Bja.r itsguioiisó irasa ez, amit szerencsétlenül végződött útjáról utoljára küldött. A ihires -Afrika-utazó és vadász minden jelessógét visszatükrözi ez a cikk. 1910. február 12-én délután elefántcserkészetről hazatérőben, záporeső fogott el ben nünket. Jlyesvalamire nem is gondol az ember Afrikában a száraz hónapok alatt, de a hegyvidéken, ahol 12-én jártam, megesik, hogy átvonul olykor egy kis felleg s megszaporítja a pocsolyákban a vizet. A puskát, töltényeket megvédtük ugy, ahogy rövid ideig tartó, zuhogó esőtől és hazaérkezve a sátorba, rövid vacsora után lepihentünk, hogy kora reggel fölvegyük a friss elefántnyomokat. Ezidőben hiába jött volna lövésre antilopféle, az első elefántom után jártam s elhatároztam, hogy nem lövök másra, amig az első elefántot nem jegyeztem a vadásznaplómba. Mégis tettem kivételt, de ki ne tett volna hasonlóképen a helyemben. Amint 13-án reggel friss elefántnyomokat kerestünk, észrevettem, hogy egy fa dereka jó magasságban sáras. Orrvszarvu dörgölődött hozzá. A ifán hagyott nyom magassága után nagynak Ítélte shikarim az arra járt vastagbőrüt. Kövessük, mondtam Aganeznek. Készséggel indult el a csapáson, mert jutalom járt ki minden nagyobb veszélyes vad után. Szokás szerint előlijárt Aganez shikarim, vállán a 450-es corditem, én mögötte lovagoltam. Magas, száraz eíeíántíübe vitt a qsapás. Alig tettünk pár száz lépést, az elefántok kijárta útról megpillantottam az orrszarvút. Leszálltam az öszvéremről, kezembe vet tem a 450-es cordite fegyvert és átvett® ^ vezetést. Aganez kezében két tölténnyé® a ganyosan lépkedett mellettem- Kiérkeztu® magas fűből. Megközelítettem vagy 40 fo^ere, hogy bizton tarkón lőhessem. Meg * . lebb mentem volna, mert napfényben /a® y gó testén ennyiről se tudtam eldönteni, . hova lőjjek, de valamire neszes lett és ® ® ^ fujt. Mielőtt megugrott volna, tarkón 1®. ^ Egyet pördült a lövésre s az agyaravai ^ gyot szántott a földön, majd vakon f®t0 irányba, amerre nézett. A szántást •mozdonyszeru fuvást párszor irliett^IJJta Második golyóm jó helyen, oldalt tala'^*^ A lövési helyhez mentem. Széles, /ok jelezték a földön, hogy halaAű Vdesfií versavok jeleztek a tóidon, nogy ua'Tte bet kapott az orrszarvú. Aganez szereti na Íziben követni, hogy valahogyan sék a jutalomtól. Kivettem az óráru©^^ percet várunk, mondtam. Hasonló mellett ennyi idő múlva, már aligha tai juk életben. , Az idő leteltével felhúzott sárka® beléptem a magas elefántfü sürüsbe. ^árrés gazban könnyű volt rátalálni az ®r vura. A lövési helytől számítva 60-y~7u ^ ment, vagy 25 lépés távolságról pi'®an meg. lyaí® Összecsuklott négy lábán feküdt, formán, mintha még fel is tudna keim Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN H SZT. ISTVÁN ÓVAKODJÉK ^!ttb®!i!duplamalátasört. azUTÁNz