Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-03 / 103. szám

HMBI 4. DÉIMAGfARORSZÁG 1014. május 8, Ez a beosztás kvadrát .a főispán: ur szentesi és hódmezővásárhelyi hivatali beosztásával is. A közigazgatási bizottság üléseit, mint eddig, ezután is a hónap tizenötödikén tart­juk meg. A magyar kereskedők óhajai. (Tízéves az OMKE. — Országos kon­gresszus Budapesten.) (Saját tudósítónktól. Vasárnap, május 3-án ünneplik meg az Omke tiz éves fönn­állását, május 4-én és 5-én pedig országos kongresszust tartanak, amelyen ügyes-bajos dolgaikat vitatják meg, állást foglalnak gaz­dasági életünk nagyobb jelentőségű ak/tuális kérdéseiben, hangoztatják sérelmeiket, meg­állapitják kívánságaikat, törekvéseiket, vala­mint a megvalósításukra legcélszerűbbnek mutatkozó módokat és eszközöket. Remél­hetőleg nagy számban jelennek meg a ke­reskedők a kongresszuson és beható érdek­lődéssel vesznek részt a tanácskozásokban, amelyeken Igazán a kereskedővilág életbe­vágó érdekeinek nagy tömege .kerüli szóba. Alább ismertetjük a megvitatás alá ke­rülő javaslatok közül azokat, amelyek az ez idő szerint leginkább előtérben álló kérdések­re vonatkoznak. Vámpolitikánkban a kereskedelmi sza­badság lehető érvényesülése kivánatcs és me­zőgazdaságunk, számos iparágunk és az ösz­szes közgazdaság érdekében szükséges. A ha­zai termelés védelme szempontjából, illető­leg a hazai piac biztosítására a versenyző or­szágok vámjai képezik azt a (határt, melynél magasabb vámok rendszerint nem szüksége­sek. Pénzügyi szempontból az eddigi vámok magasságukban fenntarthatók, amennyiben oly cikkek után szedetnek, melyek fogyasz­tási adórendszerünk szellemének megfelel­nek. Állategészségi ürügyek ne gátolják a szabad forgalmat. Oda kell hatni, hogy az Adatforgalom szabadságának biztosítása nemzetközi uton rendeztessék. Mondja ki a kongresszus, .hogy: 1. kívánja az agrárvámok mérséklését és a takarmány neműek vámjának eltörlését; 2. kívánja a malomipar érdekében a ga­bonabehozatali jegyek intézményének, úgy­szintén a huskikészitési eljárásnak még a fo­lyó évben, a keleti államokkal kötendő ideig­lenes megállapodásak keretében való életbe­léptetését; 3. kívánja az ipari vámok terén a fél­gyártmányok, valamint a további ipari fal­dolgozásra szolgáló készgyártmányok vám­jának a mérséklését; az egymással kapcsola­tos iparcsoportok vámvédelmének az orszá­gos érdekeknek megfelelő igazságos arányo­sít ását; 4. a feldolgozó ipar és kereskedelem ér­dekében kívánja a kikészitési eljárásnak li­berális alapon való reformját, a kikészitési el járás alkalmazását megnehezítő fölös forma­litásoknak és ellenőrzési módszereknek mi­nél messzebbmenő egyszerűsítését; 5. a keleti államokkal való behozatali és kiviteli forgalom érdekében olyan vámpoli­tikát óhajt, mely a keleti országokban a ma­gyar ipar és a kereskedélemnek biztosítja egykori pozícióját és a Keleten meginduló nagy kulturális munkában megfelelő szere­pet juttat a magyar vállalkozásnak; 6. óhajtja a vámeljárás és a vámkezelés lehető egyszerűsítését; 7. felkéri a .kereskedelmi kormányt, hogy a külkereskedelmi hírszolgálatot az eddiginél is nagyobb áldozatkészséggel fejlessze és eb­beli akciójának intézésébe és irányításába 'be vonja a magyar mezőgazdaság, ipar és ke­reskedelem gyakorlati szakembereit é> ér­dekképviseleteit ; 8. a kongresszus felkéri az Országos ma­gyar kereskedelmi egyesülést, hogy alakít­son — az összes fiókjainak bevonásával — ál­landó vámügyi agitáló bizottságot. A hazai kereskedelem joggal kívánhat­ja, hogy vasúti hálózatunk teljesitőképessége minél sürgősebben fokoztassék. Ugyancsak joggal követelheti, hogy összes szállítási vál­lalataink egyenlő feltételek mellett minden­kinek egyaránt álljanak rendelkezésére. A szállítási vállalatok, elsősorban a Máv., kivé­teles, illetve dijkedvezményes tarifákat csak az összes termelési ágak előzetes hozzászó­lása, illetve hozzájárulása mellett engedé­lyezhessenek. Az ily kedvezményes tarifák igénybevétele ne oly feltételekhez legyen kötve, 'hogy azokat csak egyes .kiváltságos cégek, Illetve érdekeltségek vehessék igénybe. Az 1907. évi XXXVI. t.-c. imperativ in­tézkedéseinek betartásával engedjenek a gazdasági érdekeltségnek megfellelő befo­lyást közlekedésügyi politikánk irányításá­ra. A végleges adóreformnak az állami élet terheit azokra a társadalmi osztályokra kell fokozatosan áthárítani, melyeket az eddigi adórendszer legjobban megkímélt s az uj ter­hek létesítésében kíméletesebben kell eljárni azon rétegekkel szemben, amelyek eddig is a többieknél súlyosabb adóterhet viseltek. A kisebb exiszteneiáknak adott könnyí­téseket minden társadalmi osztály és .foglal­kozási ág körén belül a nagyobb adóerejü ré­tegeknek kell viselni. Az adóalap megállapitása minden társa­dalmi osztálynál és foglalkozási ágnál egyenlő elvi alapon történjék. A kérdés egyik előadója a szövetkezeti jog revíziójával foglalkozik. Mondja ki a kongresszus, hogy függet­lenül a csődtörvény megalkotásától, legsür­gősebbnek tekinti a esődön kimül köthető kényszeregyezségről és a csődön kívüli tá­madó jogról Szóló törvények megalkotását; hogy emellett szükségesnek ós sürgősnek te­kinti egy uj, modern csődtörvénynek a meg­alkotását, amelynek irányadó elvekül kell követnie; hogy a hitelezők egyforma kielé­gítésének elve minél hatályosabban érvénye­süljön; hogy a csődügy minél gyorsabb le­bonyolítása lehetővé tótessék; hogy a esőd­eljárás folytán felmerülő költségek a lehető­ség végső határáig redukáltassanak:. Külföldi hangok Berchtold expozéjáról Konstantinápolyból jelentik: Berchtold gróf expozéja kormánykörökben kitűnő hatást tett. A Pejam a Vörös-könyvhöz kommen­tárt fűz és a bukaresti szerződés revíziójára irányuló követeléseket teljesen: igazoltnak te­kinti, mert a mostani területmegosztás mel­lett a Balkánon zavarok fészke lett. Való­színű, hogy dőbb-utclbb a kisebb államok egymást fogják megtámadni. Törökország­ra nézve nehéz, úgymond a cikk, ezt az ál­lapotot elismerni. A fenyegető veszedelmet csak a méltányosságnak jobban megfelelő teriiletföloszlással lehet elkerülni. A Turauie foglalkozik a Vörös-könyvvel és kifejti, hogy ez a könyv Ausztria 'és Magyarországnak a balkáni események alkalmával tanúsított ma­gatartására vonatkozó számos legendát el­oszlat és bizonyítja, hogy milyen okosan cselekedett Berchtold gróf a háború előtt és annak folyamán. A lap kiemeli Berahtold ex­pozéjának Törökországra vonatkozó kedve­ző passzusát és konstatálja, hogy az expozé optimfsztikusan (ismerteti az európai hely­zetet, ami egyes sajtóorgánumok pesszi­misztikus Ítéleteivel szemben vezető európai államférfiak által megerősítést nyer. A pá­risi Journal Berchtoyd giróf expozéjáról a .kö­vetkezőket irja a többek között: Mi csak üd­vözölhetjük mindazt, ami az osztrák-francia dententét akcentuálja, azzal a föltétellel, ha nem igényli, hogy Franciaország íinanciroz­zon egy, a hármas-szövetséggel összefüggő politikát. Sárga selyem bluz. — JHfajsza az ölfönydarab ufán. — (Saját tudósítónktól.) (Néhány nappal ez­előtt az egyik szegedi női divatárus cégnél megjelent egy előkelő szegedi uri'hölgy ós sárga selyemblúzt vett, fehér moaré kihaj fás­sal. A blúzt azonban nem vitte magával, ha­nem bediktált egy oimet ós kérte a cég főnö­két, hegy még azon a napon küldesse el a se­lyemblúzt a mondott cimre. A hölgy ezután eltávozott ós beszámolt eljárásáról egy má­sik urihölgynek, ,a harátnéjáinak, aki a tu­laj donképeni vevő, mert ő vásárolta meg a blúzt, megtakarított konyhapénzéböl. A csi­nos, molett, barna asszonyka ugy spekulált, hogy a spórolt pénzéből vesz egy blúzt, de hogy az ura megne tudja, aki ugy látszik egy kissé fukar ilyen tekintetben, anyjának a cimére fcgja elküldetni a barátnéjával. Igy aztán férjének azt mondja, hogy az anyjától ka.pta a blúzt, anyjának pedig elárulja, hogy takarított pénzéből vette. (Ilyen ravaszok az asszonyok.) A dolog rendben is .lett volna, ha egy kis komplikáció be nem következik. Az asz­szonyka miután megtudta a barátnőjétől, hogy a szép bluz már otthon van, boldogan sietett el édes anyja lakására.' Otthon aztán az a meglepő hir fogadta, hogy semmiféle blúzt sem vittek oda. (Ekkor megkezdődött az elkeseredett, hajsza, A barna hölgy elrohant barátnőjéhez és kérdezte, mi van a blúzzalf A barátnő rohant az üzletbe és szintén azt kérdezte: mi van a blúzzal? A kereskedő elő­hívott egy kis inast, megfogta a fülét és kér­dezte: mi van a blúzzal? Az inas szepegve mondotta el, hogy a blúzt a mondott cimre vitte. Ottan egy ötven év körüli, ősz hajú asszonyság vette át a csomagot és azt mon­dotta, hogy ő a címzett. — De hisz az én anyám, — szólott a vá­sárló hölgy dühösen, — még csak harminc­hat éves ós egylátalán nem ősz. Erre lett aztán nagy csodálkozás. Végül is abban állapodtak meg a blúzt keresők, hogy a főnök visszaküldi az inast, elkéreti az ősz asszonyságtól a szép selyem sárga blúzt és visszaviszi az üzletbe, ahol aztán a vevő végre megkapja a sokat keresett portékát. A hölgyek erre eltávoztak az üzletből. A bi­zonyság kedvéért azonban az asszonyka még egyszer hazaszaladt, hogy hátha megkerül még is a bluz. Az édes anyját nem találta otthon, ellenben a kis huga emiitette, hogy látott valami kalapdoboz-félét, amiben ál'tf* Ha „SZEPLŐITŐL" szabadulni akar, használja a biztosan ható, valódi !í Vajda Imre és Társa drogériájában SZEGED, Kárász-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents