Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-14 / 112. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG Szegeti, 1914. május 14. a Dugonics-téren, szóval a város szivében legyen. Esetleg köröskörül vezetni a nagykörúton és ugy hozni be az építendő tiszaparti vonalhoz, mely a Szeged-állomástól Tápéig terjedne. Egyszóval: a kisvasúinak ugy kel! irányitania a forgalmat, hogy az teljesen a város piacát szolgálja és ne az országos kereskedelmet; ennyi patriotizmust csak joggal elvárhatunk a saját drága pénzünkön létesített közgazdasági vállalatunktól1. A tanyai (lakosság céljainak pedig ugy fog a vasút megfelelni, ha egyenesen a piac közepébe, az építendő vásárcsarnokba vezet be, nem pedig olyan végállomásra, ahonnan még félórai gyaloglás és tehercipelés van az igazi piacig. Ezeket a szempontokat lehetetlen figyelmen kívül hagyni s csodálkozhatunk azon a rendkívüli könnyüségen, mellyel a tervek készítői eddig más elveknek az érvényre juttatását ezeken az igen fontos szempontokon tul tették magukat. cbsaiibaaaanmbiiaaaaaaiaaabxscbessisngiiakcsüavsüxs.hia* A néppárt revíziója. Ellenzéki körökben napok óta pertraktálják azt a hirt, hogy a néppárt programját revízió alá veszik. A néppárt programjának egyik legfontosabb pontja az egyházpolitikai törvény revíziójának a követelése, sőt ez volt a néppárt keletkezéséneik egyik főoka is. Ez a programpont azonban a néppárt tagjait elválas-ztja a többi ellenzéki képviselőktől, a közeledő választási hadjáratban sokkal előnyösebb, ha az ellenzék egységesen áll szemben a munkapárttal, Ezért szóba került, hogy a programnak az egyházpolitikai törvényre vonatkozó részét elejtik. Ennek a híresztelésnek egy komoly németnyelvű napilap hangot adott. A Délmagyarország budapesti tudósítója a hírre vonatkozólag Molnár János apátprelátushoz fordult, aki csupán ennyit mondott: — Egy árva szó sem igaz a revízióból, a.z egész légből kapott híresztelés. Más illetékes helyről ugy értesültünk, hogy a néppárt programreviiziója már régen foglalkoztatja a párt tagjait, de nem ilyen irányban, hanem keresztényszocialista alapon akarják átszervezni a párt programját. Erre vonatkozólag azonban pozitív intézkedés még nem történt. FaacaaaaBBaaaBBaBaaHBaaaaaaaaaaBaaosaB«Baaaaa«=aacia Utazás Magyarországba. (Saját tudósítónktól.) Érdemes turistái a magyar ellenzéknek, szenvedélyes társasutazók, mielőtt 'Szentpétervár, Páris és Amerika között választanának: halljanak meg egy szót. Utazzanak — Magyarországra. Sajnos, egyszerű földünknek városai nem versenghetnek se a látnivalókban, se a szórakozásokban Szentpétervárral, még kevésbé Parissal és ha az összehasonlításit e két metropolissal nem tűrik meg, még kevésbé gondolhatnak arra, hogy egy évezredben ernlégettessenek az Egyesült Államok ember- és palota-erdőivel. Sajnos, Magyarország még abban is hátra van Szentpétervár, Páris és Amerika mögött, hogy mig ez utóbbiak a kirándulók számára több-kevesebb ujat tartalmaznak, mi, se a városok, se a falvak ilyesmivel nem csábithatjuk önöket. Sajnos, azzal se kecsegtethetjük, hogy a fogadtatás megközelíthetné azt a vendégszeretetet, amellyel Pétervárott a magyar ellenzékieket a császári' duma képviselői és a nyu gát európai figyelmet, amelyet a finom párisink nyújtanának neki. Le kellene végre mondaniok arról is, hogy ez útnak külpolitikai jelentősége, a hármasszövetséget megingató tüntető ereje legyen. Azzal, ha az ellenzéki képviselők Magyarországot bejárnák, nem foglalkoznék se a Novoja, se a Temps és nem izgulna miatta Jagow, a német külügyi államtitkár. A mii ajánlatunk tehát lényegesen sivárabb, aminthogy a józanság többnyire ily-en lenne. Tudnak arról a képviselő urak, hogy » van Magyarországon? Hogy a két rossz gazgazdasági év után egy inségtermés készül összeroppantam az ellenállani már nem- tud'ó országot? Hogy a kivándorlás soha nem tapasztalt mértéket kezd elérni, annak ellenére, hogy a kivándorlók tudják, milyen gyönge kilátások várják őket odaát? Már nem aranyhegyeket keresnek, hanem a puszta megélhetésnek nem lis -biztos reménye kergeti tó őket. Tudnak-e arról, hogy megállt a forgatom, munkátalan az ipar és a kenyérdrágaság minden nap egy lépcsőt hág fölfelé? Olyan a helyzet, amely a legsürgősebb, legszélesebb körű, legalaposabb védekezést, a segítésnek minden lehető módját követeli meg. (Önök azt mondják: eiz a kormány dolga. Aminthogy legnagyobb részével a bajoknak a kormányt fogják okolni. Mi is azt mondjuk: a kormány dolga. De vájjon ilyeIt időkben- az ellenzéknek nincs -egyéb kötelessége, minthogy Pétervárra utazzon, Párásba utazzon és hogy pukkassza a hármasszövetséget? Nem lenne-e ellenzéki hivatás, hogy a« országnak ezt a helyzetét egész kegyetlenségében megismervén, az ellenzék sürgesse, kényszerítse a kormányt az intézkedésekre, a segítésre, az államhatalom kötelességeinek teljesítésére? Mi hasznunk lehet nekünk, mi hasznuk lehet Önöknek abból, ha Pétervárra mennek. Es mit várhatunk a párisi kirándulástól? 'Ha az utóbbi úttól azt lehetne remélni, hogy hazajövet a karjukon vezetik vissza a ránk haragvó francia tökét — mi küldenénk ki Önöket. Azonban a tőkések nem politikusokat szoktak utimarsallnak venni, ha valahova Iveit -mindén -léleknek, amelyek éltek, élinek vagy élni: fognak. Halálra sebzettnek éreztem magam, mikor bucsut vettem ettől a hasonlíthatatlan szépségtől. Es ezért kiáltottam én „Már", mikor minden útitársam azt kiáltotta: „Végre." Azonban itt volt a föld, a föld az ő lármájával, szenvedélyeivel, kényelmével, ünnepével. Dus, pompás, Ígéretes föld küldött felénk titokzatos, rózsa és mósusz illatot s az élet sokhangu muzsikája, mint szerelmi suttogás ért elébünk. III. AZ ABLAKOK. Az, aki kívülről -egy nyitott ablakon át néz, sohasem iát annyit, mint ,az, aki zárt ablakot vizsgál. Semmi sem olyan kikutathatatlan, olyain rejtett, izgató, sötét, vakító, mint egy gyertyával kivilágított ablak. Amit az ember világos nappal láthat, sohasem olyan érdekes, mint az, ami egy ablak mögött történik. Emögött a fekete vagy megvilágított nyilás mögött él az élet, álmodik az élet szenved az élet. Mögötte észreveszek egy idősebb, már ráncos képű, szegény asszonyt, aki mindig valami fölé hajol és sohasem megy ki. Az arcábóí, a ruhájából, a mozdulataiból, csaknem semmiből megcsinálom magamnak ennek, az asszonynak a történetét, vagy jobban mondva a -legendáját és néha elmondom magamnak és, sírok. 'Ha egy szegény, öreg ember fett volna, épp oly könnyen megtaláltam volna a történetéi. És büszkén pihenni térek, hogy másban éltem és szenvedtem. Talán azt fogják kérdezni: „Biztos vagy benne, hogy ez a legenda az igazi.?" De mit bánom én, hogy milyen a valóság, ha már ez arra volt jó, hogy éljek, hogy érezzem: vagyok és hogy mi vagyok? IV. A KUTYA ÉS A PARFÜM. „Én szép, jó kutyám, kedves kis állatom, gyer ide és szívd fel annak a parfümnek nagyszerű illatát, amit a város első parfumeire-jében vettem." A kutya a farkát csóválta, ami ennél a szegény állatnál a nevetést és mosolygást jelenti; hozzám jött és kíváncsian tartotta nedves orrát a nyitott üveghez; aztán hirtelen iszonyodva hátrált és szemrehányóan ugatni kezdett rám. Te nyomorult kutya, ha egy marék sajfo tartottam volna az orrod elé, gyönyörűséggel szagoltad volna s talán le is ínyeled. fofo ben hasonlítasz te, méltatlan részese az e szomorú életemnek, a publikumhoz, akin® sohasem szabad finom illatokat kapálni, fofo attól elfordul, hanem gondosan kiválogató piszok kell neki. V. AZ IDEGEN. Kit szeretsz jobban, te titokzatos embfo' Apádat, anyádat, nővéredet, vagy fivéredetSem apám, siern anyám, sem nővére"1' sem fivérem nincs. Hát barátaid? , , Olyan szót használtok, aminek az értemét még eddig nem ismerem. Hazádat? Nem tudom merre van. A szépséget? _ j. Nagyon szeretném, ha csak isteni és "" hatatlan lenne. Az aranyat? . Gyűlölöm', ahogy ti gyűlölitek az isto" Mit szeretsz hát te különös idegen? Szeretem a felhőket ... a felhőket • amelyek ott tovaúsznak ... a csudás 161 ket! első kézből, nagy választékban csakis az Tisza Lajos-köruf 19. sz. ^ I kaphatók, esetleg részletfizetés re &