Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-13 / 111. szám

Szegeti, 1914. május 9. DÉLMAGYARORSZÁG 5. Rablóhajsza az éjszakában. - Rendőrök kutatták át a bérpalotákat. — (Saját tudósítónktól.) Mára 'virradó éjszaka, inkább humoros, mint izgalmas rabjábajsza folyt le Szegeden, a belváros néWny palotájában, iá [hajszában a Klauzál-, ozéidhenyi- és Kálvin,'-téren: posztoló rendőrök vettek részt. Sőt a közönség sorából is akadt segítőtársuk a rendőröknek; ia Korző1Uazi agy-két libériás jegyszedőije is elment tolvajt keresni; ezzel szemben az eredmény |UeSis ,igen gyöngének bizonyult, amennyi>en a rendőrök csak egy asszonyt fogtak el ® toforimátus bérpalotában. Ez az asszony Is aiHtóla,g egy unokabarátját kereste, aki °tí)/uszár a honvédeknél. lAz asszonynak Romban pechje veit, mert a huszárt olyan 'Yen kereste, ahol ez sohasem volt, ellen;n öt megtalálták. A hajsza a Klauzál-téren kezdődött. A , eti palotában egyik második emeleti la' sl>an a szobaleány ugy tizenegy óra tájtó halk csoszogó lépteket hallo-tt a folyotoh Kétszer is kérdezte, hogy ki jár ott, de j , etet nem kapott. lErre a .beijedt szoba-' c,ny rohant le a házmesterhez és remegve Mesélte el, hogy rabló jár a házban. No a zh&sternek sem kellett több. Azonnal falaz összes villanylámpákat, kinyr„ a a kaput és nyomban hívott két rendőrt i . • akik épen a Klauzál-téren sétáltak. A hlőrök bezáratták a kaput és ímegkezdőa tolvajkeresés. Minden lakásba bezörfek és végigjárták a lakók legnagyobb ^ gkpetésére az összes szobákat, kamrákat, >ihákat és az „egyéb" helyiségeket. Sok yen már aludtak és a családok arra a h l tetometlen Ihirre ébredtek, hogy rabló járt a 'an. Lett is erre rémület. A hölgyek, teák hb, a nem létező rablót. Egy úriasszony kövérével tartózkodott a lakásban, az Á kem volt Szegeden, az éjjeli vonattal Sri :a haza.- Nem is tudott a rablóhajszáról ^tokiit és rettenetesen megijedt, amikor ós gyerekek a ilegkóptejlenebb toaletl , J6k jelentek meg a folyosókon ós ott szagálta.k le-fel. ltj rendőrök benyitottak a második emetor]Gtl 'eV(l lakásba is, ahol a szobaleány felki te %t Nit tet n ^ az előszobájában férfihangokat hallott, rendőröktől értesült azután, hogy mi jár),^ ak vannak. Később, mikor a rendőrök L v°ztak, az uriasszonynak eszébe jutott, 'l'órjo éjjel jön haza 'és hátha az elrej°kött rabló meg fogja támadni. Kiment ii;,j a konyhába, hogy utasítást adjon a szoarra vonatkozólag, hogy férjét ^ "tenos'ter éjrtesáltse a ttölrténtékről, /amis^.,teegérkezik. Az úriasszony, amikor visze^ _ a konyhából, legnagyobb rémületére, evő cigarettet talált a parketten. tevtó Et van, itt van a ralbló, — kiabálta kk, — és az égő cigarettához már oda egy torzonborz külsejű, züllött utonnővére ezt hallva, felrántotta az blakot és kiáltozni kezdett: .Segítség, rablói Segítség! •^cgaiseg, ramm lotgiiotfe. rí* kiáltozásra a Belvárosi-kávéház egyik te lett figyelmes, aki többed magával "rí^te a Keleti palotába és újból kezdték tejj'.111 a rablót; 'természetesen eredmény te^ A rendőrök ezalatt átkutatták a tó1(,Szédos Kiss-palotát, de ott sem akadtak Nyomára. Mikor kiértek ismét a Klau^^tete, ekkor a iSzééhenyi-téren posztoló F fütty jelzést adott. Ennek a rendőrnők ugyanis azt jelentették, hogy a református bérpalotában jár egy rabló. A rendőrök, — most már hárman „fényes segédlettel" — bementek a református bérpalotába, összejárták a hatalmas épületet ós iaz épület balszárnyának (egyik első ,©mjeletá ajtaja előtt egy asszonyt vettek észre, aki épen szökni akart onnan. A rendőrök elfogták az asszonyt és vallatni kezdték. A fiatal, csinos parasztasszony nagy pirulással mondotta: — Nem akartam én semmit se ellopni, kérőm, csak a Pistát keresem, aki azt. mondotta, hogy várjam mög, inig elalszanak a gazdái, akkor kijön hozzám. — -Hát ki az a .Pista? — kérdezte az egyik rendőr — A Pista, az neköm ifődirn. Édös unokatestvérem. Huszár! A rendőrök kihívták a Pista huszárt, aki szégyenlősen vallotta be, hogy bizony őt várta a Julcsa asszonyság. A házmester kitessékelte a „födi" unokatestvért, a rendőrök pedig abbahagyták a rablókeresést. Háromszázezer koronával a város nem tud mit csinálni. — Megegyezés az Oltványi-hagyaték körül. - De nem enged a csanádi káptalan. — (Saját tudósítónktól.) Az Oltványi-féle hagyaték körül támadt bonyodalmas egyezkedés aktái kedden véglegesen 'lezárultak. Jedlicska Béla dr. királyi közjegyzőnél, a város nevében Twóczy Mihály dr. tiszti főügyész kötötte meg az irá'Sos egyezséget néhai Oltványi Pál egyik rokonával és örökösével, Nagy Istvánné, született Szűcs Veroninal, aki már-már pörbe szállt a várossal a hagyaték egy része miatt. Az Oltványi-féle hagyaték ügyét többször ismertettük már az örökhagyó rokonával és a csanádmegyei káptalannal folytatott tárgyalások különféle fázisaiban. Oltványi Pál mintegy nyolc-tiz év előtt halt meg Szegeden, ahol a Szekíü-utca egyik legjellegzetesebb házában lakott. A prépost különösen, Alsóváros népét szerette, az ő körükbe járt leggyakrabban s amliikor a végrendeletét készítette, elhatározta, hogy kétszázezer koronát hagy Szeged városának, hogy abból Alsóvároson Szent Erzsébet nevéről nevezett kórházat építtessen. A hagyaték a prépost halála után a csanádegyházmegyei káptalanhoz került letétbe és ott is gyümölcsözik már vagy nyolc-tiz év óta, mert a város a végrendelet ama feltételének, hogy kétszáz ezer koronából Alsóvároson kórházat épit fessen, természetesen nem tud eleget tenni. Próbált megegyezésre jutni a káptalannal, hogy mivel igy-,is ugy is építenek kórházat, de négymilliósat, hát annak egyik pavillon ját Oltványi-pavillonnaik nevezik d és az örökhagyó intenciójához hiven, apácákat is elhelyeznek a kórháznak ebben a részében, a káptalan azonban csökönyös és hajthatatlan maradt, pedig az, hogy ezt a pénzt az uj kórház alapjához csatolhassa a város, tisztán a káptalan magatartásán múlott, amely elvég re magyarázhatta volna a végrendelkező akaratát másként és mégis hiven. A pénzről tehát le kellett mondani, illetőleg arról, hogy ezt a nagykórház céljaira fordíthassa a város. Időközben aztán kide rült, hogy van még mintegy 36—37000 koronányi olyan vagyon, amelyről az örökhagyó nem rendelkezett, illetőleg a végrendelet sző vegezésóböl nem tünt ki határozottan, hogy zt a pénzt a városra, vagy az örökösökre kivánta-e hagyni Oltványi Pál. A város természetesen igényt támasztott az összegért, nemkülönben az ellhuinyt rokona, Nagy Istvánité is, aki pörre akarta vinni a dolgot. A város erre egyezséget ajánlott fel Nagy Istvánnénnik, aiki .az egyezségbe most belement és ma délelőtt jelentek meg az érdekelitek Jedlicska Béla dr. királyi közjegyzőnél, hogy a megállapodást írásba foglalják. A csanádegyházmegyei káptalan képviseletében) Reincr Géza dr. temesvári ügyvéd vett részt az egyezkedési tárgyaláson, amelynek az eredménye az*lett, hogy a város felesben megállapodott Nagy Istvánnéval a 37000 koronára és ennek időközi kamataira inézve. Az egyezség értelmében a hagyatékból a város hetvenhúrom darab múramarosi sóbánya részvénytársasági elsőbbségi részvényt kapott, továbbá 5575 korona és 46 fülér készpénzt. A sóbánya részvények értéke most, ha eladásra kerülnének, darabmkint 196 korona. E szerint a város a végrendeleti hagyatékon felül még húszezer koronához jutott hozzá. De azóta szépen föl szaporodott a kétszázezer korona is, ugy, hogy most már a kamatokkal és a húszezer koronával együtt közel háromszázezer korona pénze van a városnak a csanádegyházmegyei káptalannál. Egyébként Turóczy Mihály dr. ismét ajánlatot tett Reiner Géza dr.-n.ak, a káptalan ügyészének, hogy a pénzt a nagykórház céljaira utalja ki ,a káptalan, amely garanciákat ikapna a várostól, hogy az összeget az örökhgyó intenciói szerint használná föl. Reiner Géza dr. azonban .kijelentette, hogy ehez a káptalan semmiesetre sem járul hozzá. Van azonban mód a 'megegyezésre, kettő is, amint a káptalan ügyésze mondotta. Az egyik szerint a káptalan készséggel belemenne abba, hogy a háromszázezer korona jövedelmét a kezelési költségek levonásával a város a nagykórház céljaira fölhasználhassa, de a pénz ez esetben örök időkig a káptalan kezelésében maradna. A másik mód, hogy a város hagyja meg a pénzt gyümölcsözés céljából mindaddig, amig az a hozzácsatolt jövedelemmel olyan összegre emelkedik, amely bői Alsóvároson egy, a modern igényeknek megfelelő, kisebbszerü kórhúzat lehetne építeni. Hatszázezer koronából egy ilyen kórház kiépíthető volna és nem is kellene nagyon sokáig várni, hogy a háromszázezer korona a duplájára szaporodjék föl. A helyzet tehát most az, hogy van a városnak háromszázezer koronája, amellyel nem tud mit csinálni, aranyira megkötötték a kezét. Mert igen kemény dió az a kétféle mód is, amit a káptalan ügyésze ajánlott fel a pénz felhasználására. És bizonyos, hogy sok fejtörést fog okozni a tanácsinak, meg a közgyűlésnek is, mielőtt egyik vagy másik irányban döntenének. SZÍNHÁZI CUKORKÁÍ ajándék-dobozok gyönyörű választékban 'bbbpqgbixahninimu IMIEM Kórósz-u., Ungár Mayer-palota. Teleion 11—84