Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-04 / 79. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. április 29. lakozzék s uralmuk alá kerüljön. Hogy ve­temedhetnek hát mégis műveltnek számí­tó, előkelő társadalmi állású emberek olyan hóbortra, mint amilyenek előbb Belgrád­ban, most Bukarestben mondandódnak és íródnak? Ugy, hogy az irásotk és nyilat­kozatok stílusát egy gőgös nagyhatalmi önérzet eszközei diktálják s az illető szó­nokok és( cikkjirók előbb-utóbb maguk is kénytelenek ráutalni, hogy ők tulajdonké­pen egy igen nagy hatalom támogatásá­nak biztos tudatában irnak és beszélnek. Ez pedig az orosz. Külpolitikai dolgokban nem tudnak eléggé mindenkit a legnagyobb óvatosság­ra inteni a kósza hírekkel vagy felmerülő konkrét jelenségeikkel szemben. Tudvale­vő, hogy az, egyes államok között való összeköttetések nem érzelmi áradozáso­kon, hanem hideg számításokon és érdék­közösségen alapulnak. Igy aztán minden államban megtörténhetik, hogy egyes cso­portok szimpátiáijánák vagy ellenszenvé­nek megnyilatkozása sok tekintetben ellen­kezik az állam hivatalos külpolitikájával. Más a felelős vezetők külpolitikája, akik rideg, számító ésszel döntenek abban, hogy mi az érdeke az országoknak és megint más a felelőtlen nép tribünöké, akik illúzió fölkeltésével csak az utca olcsó tapsaira spekulálnak. A felelős és felelőtlen politi­kának ilyetén ellentétbe kerülését tapasz­talhatjuk most éppen a velünk szomszédos Romániában, ahol az a „hires" kulturliga legutóbb tartott közgyűlésén valóban túl­hajtott, meggondolatlan ellenséges nyilat­kozatok hangzottak el Magyarország és Ausztria ellen. Nálunik emiatt sokan elke­seredetten követelik, hogy a monarchia diplomáciája valamelyes formában elégté­telt vagy megtorlást szerezzen a mi meg­sértett önérzetünknek. Váratlanul még a főrendiház csütörtöki ülésén is szóba ke­rült a dolog. Ugy, hogy Tisza István gróf miniszterelnök szükségesnek látta egy fel­szólalásban elmondani, hogy eddig semmi ok sincs a nyugtalankodásra. Igaz ugyan, hogy a román liga legszélsőbb soviniz­musának frazeológiája fölöttébb ellensé­ges érzülettel nyilatkozott meg ellenünk, de hát szerencsére nem a liga intézd Bu­karestben a külpolitikát, hanem ott is a fe­lelős állásban levő államférfiak. Az pedig hűvösebb fejjel gondolkozik, mint a liga felhevült agyú népszónokai. Mindazáltal — mondotta Tisza Ist­ván, — a magyar kormány éppen ugy, mint a közös külügyminisztérium a leg­é'berebb figyelemmel ikiséri a szomszéd ál­lamokban felmerülő szimptómákat, mindig tisztán látja a helyzetet és kész is abból adandó alkalommal a kellő konzekvenciá­kat levonni. Jeleni esetben azonban nem látja szükségét semmiféle hivatalos diplo­máciái lépésnek, mert utóvégre i|s egy olyan országban, ahol szabad sajtó van és a legmesszebbmenő gyülekezési jog, ilyen kirohanások megtörténhetnek. Való igaz, mert hiszen igy van nálunk is. Pél­dául Károlyi Mihály és elvbarátai már hónapok óta támadják Németországot és a hármas-szövetséget. Kinek jutna eszébe Károlyi Mihályék aggresszivitását egy percre is a magyar és osztrák hivatalos külpolitikájának tartani? Helyesen tolmácsolja tehát Tisza Ist­ván, hogy az ilyen szimptómákat, egyes népek túltengő önérzetéből fakadt utcai fe­lelőtlen elszólásokat kellő értékükre kell leszállítani és a legnagyobb hidegvérrel kell fogadni. Nyugtalankodásra és ideges­kedésre nincsen ok, de annál nagyobb szükség van a fölényes, imponáló nyugodt magatartásra, mert csak ez a jele az erő­nek, amely tekintélyt ad államunknak ar­ra, hogy imponáljunk vele az ország ha­tárain belül és kivül, barátnak és ellenség­nek egyaránt. A király Budapestre jön. Bécsből jelen­tik: A király április 26-án Budapestre megy a delegáció megnyitására és körülbelül négy hétig, május végéig marad a magyar fővá­rosban. Közben Gödöllőn is fog tartózkodni. szony ment előttem a férjével. Nyugodtan félretoltam a férjet, megcsíptem az asszony­ka állát és igy szóltam ihozzá: — Uncili, smuncili, Ihacaeáré. A következő pillanatban, rémles pofont kaptam. De én egy cseppet sem ijedtem meg. Hangosan fölkacagtam és nagy bátran igy szóltam: — Hát látni szeretném, mer-e még egy pofont adni. Kaptam még egy pofont, mire én bátran nekimentem a férjnek és bátran meg akartam verni, de, sajnos, erősebb volt nálam és vé­dekezés közben gyáván és halotthalványan remegve ugyan, de pofonvágott, mert ő erő­sebb volt. Kaptam még néhány pofont, bát­ran mondhatom, hogy lehetett öt is, mire a férj remegve és fogvacogva nézett rám, mert olyan bátran viselkedtem és remegve véde­kezett megint és védekezés közben, mivel, sajnos, erősebb volt nálam, kiütötte három fogamat, mire bátran nekimentem, mire ő sírva fél elméiben és ijedtében ismét védeke­zett és beverte a fejemet és belépett a gyom­romiba, mire gyáván: elszaladt, én pedig bát­ran ott maradtam. Felépülésem után elmentem megint a német tanárhoz és bátran fölszólítottam, hogy varrja össze megint az elvágott ideg­szálat, mert különben nagyon megverem. Bátran kijelentettem, amit ezelőtt soha se mertem megtenni, hogy én gyáva akarok lenni, az sokkal jobb. A tanár megijedt és összevarrta az ideg­szálat. Kezet csókoltam neki, félénken meg­kértem, várjon a fizetésre és azóta elég jói érzem magam. Csak egyet sajnálok. Hogy abban az időben, mikor még át volt vágva az idegszál, elfelejtettem megmondani a véle­ményemet Lajos barátom1 legújabb versed­ről. U. i. Ezt a humoreszket még akkor Ír­tam, mikor még nem varrták össze az ideg­szálat. A délvidéki árviz. — Község a tengerben. — [Roskadozó házak. — Veszélyben Pancsova és Nagy­becskerek. — (Saját tudósítónktól.) A Duna vizállása tegnap délután öt órakor — mint Pancsová­ról jelenti tudósítónk — elérte már a hat mé­ter kilencven centimétert. A Pancsova—kubi­ni ármentesiitő társulattól nyert értesülés sze­rint, a viz további növekedése vártható s mi­után a kulminálás legjobb esetben csak szom­batra remélhető, minden valószínűség sze­rint el fogja érni az 1895-iki nagy árviz al­kalmával észlelt magasságot, a 7 méter 33 centimétert. Azi 1895. és 1897-ben megerősí­tett, szélesebbre alapozott és magasabbra emelt hatalmas töltés azonban, szilárdan és rendületlenül állja az óriási víztömeg ször­nyű nyomását s sértetlenül kibírja majd ezt a mostani nagy árvizet is, ha csak valami irtózatos vihar közbe nem jő. Egy szemtanú ma a következőket irja nekünk: Elhaladunk a belgrádii vár mellett, bekanyarodunk a Borcsa vizébe s pár percre rá előttünk áll a vízben úszó község. Köz­vetlenül az emeletre épített községháza előtt horgonyzunk le. Ez még száraz hely, a leg­magasabb ponton fekszik. Szemben áll vele a templom, annak az ajtaját már a hullá­mok nyaldossák. Egy hét óta nem haran­goztak benne, mái egy hét óta nem tartott benne a pap istentiszteletet. A községháza udvarán kocsik, szekerek, elcsigázott 'lovak, aszottá soványodott szarvasmarhák. Mind berakásra vár. Maga a községháza még II. József császár idejében épült. Itt tartotta a kalapos király a törökök ellen vereséges há­borújában főhadiszállását. Vén ház, ócska, roskadozó fa-tetővel. A jegyzőt és családját kilakoltatták belőle, csak még az irodahelyi­ség van ott egy szobában. Lent az utca egy méter magas vízben áll, rajta 70—80 csónak, a velencei lagunákra emlékeztetve, ha az em­berek arca nem volna olyan szomorú. Ha Budapesten egy uri gavallérnak megfojtják a szeretőjét, lázban ég félmillió ember s az újságok egy hétig cikkeznek róla. Ha a fő­városi kültelkeken egy betöréses lopás vagy rablás történik, vagy egy pénzintézet tiszt­viselője elsikkaszt 100,000 koronát, az ösz­szes budapesti napilapok tiz napig élnek eb­ből a szenzációból. Itt, hetvenkét ezer holdról, ezer és ezer embernek a jólétéről, az életé­ről kellene beszélni! És egy hang sem szó­lal föl az egész országban! Az ár mentesítő .társulat mérnöki kara, élén Ullmer József társulati igazgatóm!, éj­jel-nappal felváltva fáradhatatlanul dolgo­zik az árvízvédelmi munkálatokon. Pianoso­ván a felsővárosban tegnap a Crepajai-ut és Damjanich-utca közötti csatornában a Te­mes-vizét az ár felnyomta az utca sízintjén fölül s a viz elöntötte az utcákat. A csator­nát a városi mérnöki hivatal körtöltéssel zárta el s a vizet gőzszivattyuval szívatja fel s dobatja vissza a Temesbe. Az Alsó Temes­soron a Dunagőzha józási Társaság hajóállo­másától a Thököly-utcáig terjedő 8Ö0 méter hosszú csatorna is több helyen felszakadt a Temes folyó vizének nagy nyomása követ­keztében. Az lalsó részebet a viz elöntötte s mi­után további csatornaszakadás várható, a vészbizottság tegnap esti ülésében ugy hatá­rozott, hogy teljesen elzárja addigra, mig a nagy vízállás tart, a Temesbe ömlő nagy gyűjtőcsatornát s az eddig felgyülemlett vi­zet két 6 és 8 hüvelykes gőzszivattyuval szi­vattyúzza vissza a Temesbe. Ha nagyobb eső­zés nem lesz, ugy e munkálatok eredményre n Értesítés. ú Telefon 1203. sz. Kárpitos m MrHinelj tín ldfizclfirg is Dós választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: rfien és olcsón eszközöltetnek. :: 53 kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szánt' 23

Next

/
Thumbnails
Contents