Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-04 / 79. szám

Szerkesztőség Kérész-utca 9. Teüeteaszán: 305. Eta& szán ára 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24*— félévre . . K 12-negyedévre K fr— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— Félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 18 fillér. Szeged, 1914. ISI. évfolyam 79. szám. Szombat, április 4. Mézesmadzag. A Novoje Vrernja irja a következőket: — Oroszország szabadította föl Romániát a török járomból, de Romániának német származású uralkodója eddig dinasztikus politikát csinált, a hármas-szövetséghez csatlakozott és évről-évre megújította a katonai egyezményt az osztrák és magyar monarchiával. De most megváltozott a helyzet. Románia elég nagy arra, hogy nemz éti politikát csináljon s már most választania kell két valószínűség között, hogy az osztrák és magyar hadsereg fog-e győzni, vagy az orosz. Minthogy Romániában mindenki megvan arról győződve, hogy az osztrák és magyar hadsereg rosszabb az orosznál s hogy a két hadsereg összeütközésének Ausztria s Magyarországra kedvezőtlen eredményét Romániának drágán kellene megfizetnie, ez okon Románia elhatározta, hogy nem szövetkezik többé a hármas-szövetséggel, hanem inkább a hármas ántántra támaszkodik, amely a (háború sikeres kimenelete esetére többet is adhat Romániának, mint a hármas-szövetség: mert odaadhdtja a negyedfél milliónyi magyarországi románságot. íme, ,'ilyenlíormiában ÉáaSt Oroszország Romániáiban ellenünk s ez magyarázza azt a vakmerő elhizottságot, amit Románia résziéről tapasztalunk. De végre megértjük Oroszországot, amely ilyen mézes-madzaggal fogdossa a román — baleket, sőt meg tudjuk magyarázni magunknak azt is, ihogy a balek felül és hiszi azt, amit a ravasz muszka a fülébe sugdos, — pedig csak azt kellene felelnie a Novojénak: a ihármas-szövetség is tud ám adni valamit Romániának — Besszarábiát. De a negyedfél millió magyarországi román annyira elkápráztatja Románia szemét, hogy Besszarábiát nem is látja, nem is említi . . . Ámde mit szóljunk a mi saját ikülön magyar muszkáinikhoz, akik kurucul kurjongatnak és amellett propagandát csinálnak a pánszláv 'hatalomnak, amely Erdélyt és negyedfélmilliónyi román nemzetiségi lakosságát a magyar földnek nyíltan odakínálja Romániának? Mi vájjon az ő — mézes-madzagjuk? . . . Aki figyelemmel tksisérte a röviden Izvolszkij nevével jelezni szokott publicisztikai csoportokat, a párisi, belgrádi, pétervári és moszkvai pánszláv újságokat, már betekkel előbb észrevehette, bogy az agitáció át fog menni román és magyar területre. A belgrádi sajtóban is öblös vezércikkek hivták föl a román publikum figyelmét a kettős monarchiával szemben mutatkozó szerb-román érdekközösségre. Néhány Izvolszkista párisi újság, élükön a Temps é'S több hirlap támogatta e figyelmeztetéseket. Emlékezünk rá, hogy néhány orosz újság milyen csalogató hangon igyekezett megsimogatná a magyar nemzeti önérzetet, hogy hát mit is keres a derék magyar nép a bécsi meg berlini pórázon? A feltűnő készülődésnek végre is kellett valami eredményének lenni, annál inkább, mert a belgrádi sajtó pár bét óta megcsöndesedett. A keleti vasúti kérdés miatt vagy más taktikai okokból a belgrádi világpolitikusok kis idő óta levették rólunk a kezüket. Talán a rubel is odább gurult. Akkor is, most is, joggal tehetjük föl a kérdést, hogy vájjon a román és szerb ezredes, egyetemi tanár és egyéb nagyhangú politikus urak rettentő fenyegetéseiket nem találták e kissé komikusnak? Hiszen ezek az urak tudhatják, hogy az úgynevezett Nagy-Románia területileg és lakosságra nézve alig tesz többet Magyarország egyharmadánál, az úgynevezett Nagy-Szerbia egy negyedénél? Hogy Magyarországnak csak kulturális célokra szolgáló költségvetése több mint Románia összes költségvetésének fele és Szerbiának egész költségvetése. Azt is tudjuk, hogy fölszabadítani óhajtott faj testvéreiknek csak igen kicsi része lenne hajlandó mostani jólétét, személyi és vagyoni biztosságát, fejlettebb kulturális szintáját föláldozni csak azért, hogy nálánál minden tekintetben alább álló balkáni testvéreihez csatBatorság, fiatal barátom. Irta: Karinthy Frigyes. Képzelhető milyen izgalommal olvastam a „Hajdúböszörmény" húsvéti mellékletének „Inmen-Onnan" rovatában, hogy az a néma tudós már megint mit talált ki. Kitalálta, hogy a bátorság és gyávaság nem1 lelki diszpozíció dolga, hanem van egy idegszál hátul a nyakban, !ha azt átvágják, akkor minden ember olyan bátor lesz, mint egy másik ember, akinek szintén, átvágták, mert olyan bátor lesz, Ihogy álhoz senkit niem lehet hason litani. Nem mertem hinni szemeimnek, hogy ez igaz. De aztán ügy okoskodtam: Én csak azért nem merek hinni a szemeimnek, mert még gyáva vagyok, mert még nem vágták át; mihelyt átvágják, mindjárt bátor leszek elhinni, hogy nem vagyok gyáva. A német professzort nem kerestem fel, ő se keresett fel engem, ugy találkoztunk, egy neutrális területen. Ijedten szólítottam meg: — Uram, vagyok bátor . . . — ön még nem lehet 'bátor — vágott "közbe szigorúan a nagynevű Hogyishivjákcsak — önnek még nincs átvágva. — Tehát vagyok gyáva megkérni önt, vágja át nekem —esedeztem. — Az más. Üljön le, felvágom hátul a nyakát, kiveszem az idegszálat és ön oroszlán. — Igen, — mondtam — de félek. Nagyon gyáva vagyok. — Hát persze. Azért akarom átvágni az idegszálat. — Ejnye, — vakartam a fejem — furcsa ez. Ahoz, Ihogy ifel hagyjam vágni a nyakam, bátorság kell; a'hoz pedig, hogy bátorság legyen, fel kell vágni a nyakam-. Hm. Nem lehetne előbb kivenni az idegszálat és aztán felvágni a nyakat? Az orvos szigorúan nézett rám. — Hol tanulta maga ezt? — Az iskolában — mondtam szemtelenül. A következő percben négy félmeztelen, vérengző asszisztens rohant rám fogcsattogtatva, kivont bonckéssel, letepertek egy asztalra és a német tanár hangos „tamtam" kiáltásaira felvágták a nyakamat. A következő pillanatban felugrottam és ugy vágtam pofon a>z asszisztenset, hogy az rögtön megállapította önmagán a műtéti változásokat. A tanár mosolyogva nyújtotta a kezét. — Gratulálok — mondta szivélyesen. — Mint látja, az operáció fényesen sikerült. A csekély 'háromszáz korona dijat azonnal kifizetheti. — Szépen fizetek — mondtam hangosan és bátran. — Nem fizetek — mondtam bátran. Ujjonganom kellett az eredményen. Az operáció nélkül ugyanezt félénken mondtam volna. Feszült mellel és megvető gőggel lépkedtem ki az utcára. Hangosan fütyültem és körülnéztem, kibe kössek bele. Egy szép aszVendéglőben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN KÁVÉHÁZBAN C7T ISTVÁN ' — • Fűszer kereskedésben • • • W Eli ^ ^ ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben dliplaflialáfa S 5 f tn 82 UTÁNZATOKTÓL! \ ytttmmh -üfliáümfcfoi v 'mii • ,, „ • "/i-i -m^^bi - j«.. "••(•i ' • • bssssübbbé*" i 1 sss££5es