Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-30 / 101. szám

1914. április 30. DÉLMAGYARORSZÁG 11. Az ország második városában, aihoil éven kint milliókra rug a forgalom, ez az ellen­vetés mindenesetre kicsinyes, de ténybeli alapja is teljesen téves. Alapjában téves az ellenvetés azért, mert hiszen főispán ur ő méltóságának meghívó­jában méltóztattak olvasni, bogy a gyermek­nap jövedelmének egy része a szegedi jóté­kony egyesület által fenntartott szünidei gyermektelep céljaira fog fordíttatni és azt is hallani méltóztattak, hogy az Országos Gyermekvédő Liga két nagy intézetet tart fenn Szegeden. Az Árpád-Otthonnak mult évi kiadása 53086 korona 61 fillér voüt, az Iparostanonc­Otthoné pedig 25400 korona 49 fillér, vagyis az Országos Gyermekvédő Liga a mult év­ben 78487 korona 10 fillért küldött Szegedre és ezt -a nagy összeget Szegeden költötték el. Tisztelt hölgyeim és uraim bizonnyal ol­vasni méltóztattak, hogy az Országos Gyer­mekvédő Liga f. hó 27-én tartotta évi rendes közgyűlését, ezen a közgyűlésen a Liga elnö­ke Prohászka Ottokár püspök ur nagyszabá­sú értekezést tartott és a gyermekvédelem magasztos eszméjét ugy fejti ki, bogy a gyer mekvédelem lelke, géniusza és inspirációja a gyermekszeret et. De a gyermeket még máskép is kell sze­retnünk — mondja — hiszen vérünk és 'test­vérünk, szeretnünk keill tehát azt „ex affectu totius nationis", vagyis a nemzet életvágyá­val, a fajfennmaradás ösztönével, a 'nemzet-, halál gyűlöletének szenvedélyével. Ijesztő az etnológiai térkép, — igy foly­tatja — hol az idegenség foltjai tarkádnak s a magyarság folytonossági hiányai sötétle­ttek; ezeket a foltokat, ezeket a folytonossági hiányokat nem lehet eltakarni joggal, poli­tikával, ezeket el kellene takarni mosolygó gyermekaroökkal, melyek ajkáról elröppen az édes szó: édes anyám, hazám! Végül azzal fejezte be: dolgozzunk hát s áldozzunk tovább! Tartsa a Liga ez eszmé­nyeket, ez ideális értékeket szemei előtt; te­htse tevékenységét gyermektisztelettel s gyermekszeretettel, ugyanakkor a házasság s az anyaság nagyrabecsülésével s karolják fel a Liga ügyét a hölgyek, akkor ez a tevé­kenység áldásthozó lesz, nemzetet fejleszt majd s nemzetet boldogít. — Tisztelt Hölgyeim, kérem önöket, ka­rolják fel a Gyermeknapot! Ezután az értekezlet megállapodott ab­ban, hogy junius 14-én tartják meg a gyer­meknapot a következő programmal: Reggel 6 órakor katonazenés ébresztő. Délelőtt 10-től 1 óráig gyűjtés a Kárász-ut­cán és a Széchenyi-téren. Tizenegy órától egy óráig a gyűjtés alatt a Széchenyi-téren katonazene játszik. Délután két órakor a gyermekek gyülekezése a Széchenyi-téren; onnan felvonulás Újszegedre. Újszegeden szintén katonazene lesz; sátorokat állítanak föl, amelyekben urihölgyek fognak árusítani cukrot, képeslevelezőlapokat, konfettit, pezs­gőt stb. Tombola is lesz. A játék-téren a gyermekek tartanak ünnepet: bábszínház ját­szik és az Árpád-Otthon énekkara énekel. Este előadás lesz a városban, hogy hol, az még nincsen pozitív megállapítva. Az elő­adás során fellép Vö_v Qáborné grófné; lesz hegedüszám, énekszám, dalárda. Az értekezlet megalakította az ünnep­ségeken működő bizottságokat is. Csoport­vezetők a gyűjtésnél: Vay Qáborné grófné, özv. Worsikovszky Károlyné, Lázár György­né, Raskó Istvánné, Polgár Lászlóné. A gyermekünnepéíy csoportvezetői: Já­nossy Gyula dr., Turcsányi Imre dr.. Sátor­os (ombola csoport/vezetők: Cicatricis La­jos dr.-né, Jány Lászlóné, Rónay Dezsőné, özv. HoRzcr Jakabné, Somogyi Szilveszter­né dr.-né. Estélyrendező csoportvezetők: Reöck Ivánné, Faragó Ödönné dr.-né, Nagy Aladárné, Orkonyi Edéné dr.-né. Reménytelen a béketárgyalás. New­yorkból jelentik: A washingtoni kormány semmit sem közöl a Mexikóval folytatott tár­gyalásról. A tárgyalók egyike azonban re­ménytelennek mondatta a tárgyalást. a'ajoskannát, hogy megitatná az alvó ször­nyetegeket. Közben elég alkalma volt esz­ményképére gondolni. Az énekesleány alakja állandóan előtte táncolt, a tisztára csiszolt acéltükrökben. — Mit csinál, Jakab? — csendült föl most egy kedves, dallamos női hang a háta mögött s fehér virágos fonásu kéz érintette meg gyöngéd szerelemmel a vállát. , Megfordult. Borús és kelletlen vonás su­nant át az arcán. Egy gyári leány volt. Ráhel nevezetű, a szeretője, akinek már házasságot is igért, ae megunta, jóllakott a szerelmével s szere­it volna már szakítani is vele. Pedig csi­leány volt, de halovány arcára, amelyen -gy év előtt még az ifjúság tündéri rózsái Piroslottak, már sötét vonalakat rajzolt a jmmka, a virrasztás, a gond és a sok szere­— Eredj — támadt rá a gépápoló dur­an. — Mindig zavarsz a munkámban. A leány ijedt 'szomorúsággal engedel­meskedett. Neheztelve, de szótlanül otthagy­tóho meg nem állhatta, hogy az aj­°bol eltitkolhatatlan szerelmes pillantást ne vessen a kedvesére. A gép megindult, dübörögve és szikrá­0 lángolással. Az ápoló fáradtan pihent le 1 forék alá, mig néhány rongydarabból pár­nát készített a fejének. Néhány pillanat alatt elnyomta az álom. A lenditökerék hiis ára­mot sodort izzó homloka fölé, a gép egy­hangú zenéje mámorba ringatta álmodozó lelkét. Természetesen az énekesnőről álmo­dott. Megjelent előtte a szédületben. Táncol­va és énekelve. Ahogy előző éjszaka a szín­padon látta. Nagy szines kendő volt a válla fölé hajtva, ahogy távol délen viselik az asszonyok. Szeme a szerelem tüzében lán­golt, mámoros ajka a vágy és kivánkozás tüzében piroslott. A gépápoló mindkét karját kinyújtotta feléje. Velőtrázó sikoltás zudult a géptermen keresztül. — Elkapta a kerék a gépápolót! — siví­tott föl az elszörnyedés 'hangja, túlharsogva a kerekek fölsiket>itő zúgását. Igen. Az alvó gépápoló ott csüngött már a lenditőkeréken, amely magasra kapta, összegöngyölte és izekre tépte fiatal, erős és vágyakozó testét. Az ordítozás az őrjöngő üvöltözésbe csapott át. De a gépápoló mindebből már nem hallott semmit. Kétségtelenül boldog mosollyal lehelte ki lelkét, mig az énekes­leány magasra ragadta magával, álomkar­jaival, vakítóbb világosságok felé! A delegációk megnyitása. - Ferenc Ferdinánd trónbeszéde. — (Saját tudósítónktól.) A delegációt megnyitó királyi beszéd és a külügymi­niszternek azt kiegészítő expozéja örven­detes tudomására hozza a monarchia közvéleményének, hogy a nemzetközi helyzet a balkáni zavarok óta erősen ja­vult. A külügyminiszter előadásából ki­csendül, hogy valamennyi nagyhatalom­nak békés a szándéka és a béke fentar­tásának ez az általános óhaja az, ami min­denekelőtt megnyugtató hatással lesz az egész országra. A külügyminiszter expozéja egy bé­keminiszter beszéde, aki a politikai és gaz­dasági érdekeink megóvása mellett mo­narchiánk misszióját abban látja, hogy a Balkán határon nyugalomnak és rendnek védővára legyen. Berchtold gróf őszinte barátság sza­vaival szólott a Balkán-államokról, me­lyekkel békés jó viszonyban akarunk élni és sürü gazdasági összeköttetések által kölcsönös érdekeinket előbbre vinni. Né­metországgal való hagyományos barátsá­gunk mellett rámutatott a miniszter, hogy a balkáni zavarok Olaszország és monar­chiánk között uj érdekközösségeket terem­tettek, melyek a két nagyhatalom barát­ságát még csak fokozzák, de Angolor­szág, Franciaország és Oroszországhoz való viszonyunk szivélyes alakulásának sincs semmi politikai akadálya. Berchtold gróf szavai arról tanúskodnak, hogy mo­narchiánk külügyi vezetője ápolni is szán­dékozik az ántánt hatalmakkal való jóvi­szonyunkat. Megemlékezik Berchtold gróf arról, hogy Oroszország politikájának békés irányzata lehetővé teszi, hogy ehhez a nagyhatalomhoz való viszonyunk tovább is igen örvendetesen fejlődjék. Nyilvánva­ló ebből, hogy Károlyi Mihályék valami oroszellenes törekvést külügyminiszte­rünknek nem igen fognak szemére vet­hetni. A mai nap fontos külpolitikai meg­nyilatkozásai erős megnyugvást keltettek békés hangjuknál fogva. A KIRÁLYI VÁRBAN. A budai királyi vár és környékének elő­• kelő csöndjét ma délelőtt sok színben csil: logó ünnepi parádé zaja verte föl. Ferenc Ferdinánd trónörökös királyi herceg bevonu­lása a várba még csöndben, látnivalókra éhes közönség nélkül történt meg a kora reggeli órában, mire azonban a delegációk fogadá­sára került a sor, a Szentgyörgy-teret a kí­váncsiaknak már százai lepték el, akiket sza­kadatlanul hordott a Váróa a sikló. ""Előbb, féltiz órakor, az osztrák delegá­tusokat fogadta a trónörökös. Fölvonulásuk nagy csalódása volt a csillogáshoz szokott magyar szemnek. Jöttek kétlovas és egylo­Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN ; r ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (j || p | g ül 3101 3 S 5 1* I. 3Z UTÁNZATOKTÓL 1!

Next

/
Thumbnails
Contents