Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-30 / 101. szám

10. DÉLMAGYARORSZAG 1914. április 30. lódni is. És még egyet. A nemzet le tudja vonni csalódásának a következményeit, de jaj azoknak, akik csalódásának az előidézői voltak. Minél jobban lármáznak, zajongana'k síppal, dobbal, trombitával, annál kevésbé remélhetik feltámadásukat. Mert ők — de csak ők — még mindig remélik. Egyszer ugy gondolta a nemzet, hogy Tiszáéiban csalódott. Tisza félreállott és nem obstruált, nem sipolt, nem dobolt, nem trombitált. Bölcs államférfiúi létére belátta, hogy a bizalmat nem lehet kierőszakolni, Annak magától kell jönnie. És jött. És Tiszáék ismét kormányra jutottak. Élvezik minden illetékes tényezőnek a bizalmát. Még Ferenc Ferdinánd trónörökösét is, bármennyire pukkadoznak is azok, akiknek ez a bizalom annyira fáj. Hadd pukkadozzanak és hadd fájjon, nem mi tehetünk róla. .•••••••••••••••••••.••••••••••••••••••••••••••.••a Tisza István gróf a trónörökösnél. Ferenc Ferdinánd királyi herceg trónörökös ma délelőtt kilenc órakor hosszabb magánkihallgatáson fogadta Tisza István gróf miniszterelnököt. Hírek Albániából. Durazzóból jelentik: Az albán kormány a déli pozíciók megerősitésére 25000 főnyi miliciát, melyet Tirenábói, Boraiból, Elbass'zanból és Starovából vontak össze, Korica környékére küldött. Megbízható forrásból származó információ szerint a rekonstruált kabinetben Hasszán Prisztina bég az igazságügyi és ideiglenesen a posta és táviróügyi, Mufid bég a közmunkaügyi, Nogga (katiholikus) a pénzügyi és Poga (ortodox) a közoktatásügyi tárcát fogja vállalni. A kabinet holnap véglegesen meg alakul. ' . | Junius 14-én lesz a gyermeknap Szegeden. — Az ünnepségek részletes programja. — (Saját tudósítónktól.) Ma este 7 órakor tartották meg azt az értekezletet, amelyet Cicatricis Lajos dr. főiispán hívott össze a gyermeknap megtartása érdekében. Az értekezleten kétszáznál döbben jelentek meg, ami élénken bizonyítja, hogy milyen szimpátiával fogadta a város közönsége azt az akciót, amelyet a főispán a gyermekvédelem érdekeinek propagálására indított. Az értekezletet Cicatricis Lajos dr. főispán nyitotta meg. Üdvözölte a szép számban megjelent érdeklődő közönséget és örömét fejezte ki afölött, hogy főispáni működését ilyen nemes cél elősegitésében kezdheti. Ezután Orkonyi Ede dr. kúriai biró, a következő beszédet mondotta: Mindenekelőtt örömmel és hálásan köszönöm főispán ur ő méltóságának és a méltóságos asszonynak azt a lekötelező szívességét, hogy a gyermeknap védősógét ós rendezőségét a legnagyobb készséggel elvállalni szívesek voltak, továbbá ő méltóságának azt a szeretetreméltó kijelentését, hogy ő Szegeid társadalmának minden nemes és szép törekvésében készséges munkatársa kiván lenni. Amikor a Gyermeknapnak rendezését iSomogyi Szilveszter dr. és Turosányi Imre dr. urakkal megbeszéltük, ugy terveztük, hogy azt fogjuk javasolni, mikép azt május hó 24én tartsuk ímeg. IEZ a javaslat tőlem eredt, mert szabadságidőmet junius Ivó elején óhajtottam igénybe venni, júniusban tehát azon részt nem vehettem volna, másrészt a klimatikus viszonyokkal is számolnunk kellett és azért véltük .május hó végét a legalkalmasabbnak, amikor az időjárás már állandóbb és melegebb. Utóbb azonban egy rövid hírlapi közleményben az az aggály nyilvánult meg, hogy tekintettel a Katholikus Nővédő Egyesületnek junius hó 1-ére kitűzött népünnepélyére, nem kívánatos, hogy ez a két ünnepély olyan rövid időközökben tartassék meg. Arra a nemesen nagylelkű felfogásra kell tekintettel lennünk, amely az Országos Gyermekvédő Liga intézőbizottságának és apostoli lelkületü elnökének, Prohászka Ottokár püspök urnák magasztos munkájában megnyilvánul, tehát még a lehetőségét is kerülnünk kell annak, hogy bármely hasoncélix egyesületnek a törekvését hátrányosan befolyásoljuk, ezért azt indítványozom, hogy a Gyermeknap május hó 17-re vagy junius hó 14-re tűzessék ki. És én igen tisztelt hölgyeim és uraim, ugyanebből a méltóságteljes felfogásból kiindulva, nem arra kérem önöket, hogy a gyer meknapot ne tévesszék össze más népünnepéllyel, hanem arra kérem önöket, menjenek el mindenhová, minden népünnepélyre, ahol a jótékonyság nevében gyűjtenek és a gyermeknap érdekében csak annyit kérek, hogy támogassák azt is. Néhány évvel ezelőtt — hiszen önök is emlékeznek arra — szép napok voltak a szegedi gyermeknapok. Szeged város egész társadalma ott állott az urnáknál, ott tolongott a sátraknál és én nagy örömet és nagy melegséget láttam lesugározni az arcokról, —• a szeretetnek, a gyermekek iránti szeretetnek melegét. Időközben bekövetkezett a súlyos gazdasági válság és az Országos Gyermekvédő Liga nem vette igénybe a megélhetésért küzdő társadalomnak támogatását. Most, a mikor a pénzviszonyok egyensúlya ismét helyreállott, amikor már mindenkinek van felesleges fillérje, az Országos Gyermekvédő Liga is kinyújtja szerényen kezét és esdve kér: adakozzatok filléreket az elhagyott, nyomorgó gyermekeknek. És habár a legnagyobb rokonszenv kiséri az Országos Gyermekvédő Liga működését és gyermekmentő munkáját, mégis a Gyermeknap ellen olyan ellenérvet hallottam, hogy ne adakozzunk a gyermeknapra, mert az ott összegyűjtött pénzt elviszik innen, abból Szegeden nem marad semmi. Az énekeslány. Irta: Szekula Jenő. A gép dohogott, dübörgött, lángolt, énekelt és berzenkedett, a gépápoló hirtelen elcsavarta az áramot. — Be van rúgva — mormolta kedvetlenül. A kerekek néhányszor még himbálóztak a légben, a küllők idegesen kattogtak, rángatóztak, azután minden mozgás megszűnt hirtelen. Az életet árasztó villamos áram elpárolgott s az aoélküllők megálltak mereven, mint az alvó ember, ha egy pillanat alatt megszakad a szivverése. A gépápoló elégedetten dörzsölte a kezét. — Mégis én vagyok az uratok — gondolta büszkén, elnézve a tehetetlen óriáson. — Mi lenne veletek, ha nem olajoznám szomjas pórusaitokat s az ezüst küllőket meg nem kenném puha posztóval, selymes szarvasbőrrel. Kitekintett az ablakon. A kora virradat áíhatlan homályba borult a malom fölé, az ablakok fátyolos párázaíban fürödtek a megőrölt liszt dohos lehelletétől. Áthatlan. siketitő csönd borult a hatalmas gyártelepre. Az udvaron homályos fényű lámpával a kezében, egyhangú léptekkel halad fel-alá valami éjjeli őr. — Álmos vagvok — suttogta a génápoló s két karját fáradtan nyújtotta ki a menynyezet felé. Valami kültelki dalcsarnokba vitték az elmúlt éjjel a pajtásai s ottan söröztek egészen virradatig. A vasárnapi dorbézolás bágyadt mámora még nem párolgott el egészen az agyáról. A zongora vadul felcsapó hangja, a tányérok méla zenéje ide is elkísérte. De különösen izgatta a fantáziáját egy leányzó alakja, — fiatal, karcsú, feketehajú teremtés — tavaly talán még a ligetben táncolt az ördöghinta körül, de színésznő lett, kialakult s 'tegnap már a varieté szinpadon ragyogtatta a gépápoló s barátai előtt észbontó művészetét. — Ugy volt öltözve, mint a spanyol táncosnők — mormogta a gépápoló elmerengve. — Igen, Izabellának hívták. A szinészleány lobogó fekete hajával, szivalakban kipirositott szájával mély hatást tehetett rá, mert most is rá gondolt szüntelenül. Mert a nő a nézőtérre is lejött előadás közben s letelepedett egy lókereskedő mellé, aki aranypiros bort ivott ezüstnyaku palackból. Az énekesleány keresztbevetette karcsú és szépen iveit lábát a széken s egyre a gépápolót bámulta odaadó merengéssel. A nagy, fekete és mámoros szemek szilaj éj*, szakáról és szerelemről regéltek a fárasztó munkában elgyötört ifjú munkásnak, aki még itt, a néma gépek között sem tudott egészen megszabadulni az énekesleány hipnotizáló tekintetétől. umh sü n SÉi fíl lino ni üti lí Bt! — Jövő héten újra odamegyek — dadogta. Merően bámult maga elé a földre. — Addig takarékoskodni fogok — dadogta. Nagy, alaktalan düh és keserűség fogta el a vagyonos osztály ellen, akinek alakját most a lókereskedő személye képviselte a képzeletében. Hogy ime együtt mulathatott a leánnyal s talán még a karját is megérinthette, mert volt pénze ahhoz, hogy néhány üveg 'bort rendeljen. — A gazdagoké a szerencse, még a szerelemben is — gondolta nem nagyméretű s kétségtelenül nem világtermókenyitő eszmék befogadására alkalmas, alacsony ,és túlságosan keskenyre lapított koponyájában. Álmodozásából durva, kellemetlen hang riasztotta föl: — Már megint az ablakon bámészkodik? Ahelyett, hogy a kerekeket tisztogatná? A gyár fel ügyelő volt, aki a kora hajnali órákban bejárta az épületet s most is, mint mindig, hangos szavakban adott kifejezést elégedetlenségének. — Szédülök — dadogta a gépápoló ijedt mentegetőzésképen. — A sok ital — pattogott a felügyelő. — Vasárnap, hallom, le sem hunyták a szemüket. Él távozott, A géoáno.'ó kezébe vette az első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre Is.