Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-30 / 101. szám

RORSZÁG Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szán ára 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K 14.negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 101. szám. Csütörtök, április 30. A hatodik tanácsnok. A közgyűlés Wimmer Fülöp indítványára, nagy szótöbbséggel elrendelte az uj tanácsnoki állás szervezését és most már a szervező bizottságnak lesz az a feladata, hogy ennek az állásnak kereteit megfelelően körülhatárolja és tartalommal kitöltse. Igaz ugyan az, hogy a magyar társadalomnak egyik legnagyobb rákfenéje a folytonos állást szervező tevékenység, amely felesleges kiadásokkal terheli meg a' budgetet. A jelen esetben azonban nem ilyen felesleges állásról van szó. A tények, amelyeket itt felsorakoztatok, igazolják azt, hogy a város gazdasági fejlődése kényszerítő szabályként irja elő, hogy olyan intézkedésekhez fogjunk, amelyektől eredményeket remélünk. Büszkén hivatkozunk arra, hogy az ország második városa vagyunk és lassanként te kell vallanunk, hogy ez a népszám tekintetében feltétlenül igaz ugyan, de sajnos nem igaz gazdasági tekintetben. Felesleges szószaparitás volna, ha a sokszor igaznak elismert tételre hivatkoznám, hogy csak a gazdasági fejlődés vonja maga után az igazi kulturális előrehaladást, mégis minthogy ez való igaz, minden módot meg kell ragadnunk, hogy gazdasági előrehaladásunkat, anyagi boldogulásunkat és ezzel kultúránkat előmozdítsuk. Az a hitem, hogy a haladás keresésének első lépése a való helyzetnek megismerése. A való helyzet megismerésére a sokból kiragadom, hogy az 1910. évi népszámlálás statisztikájának beigazolása szerint, Szegednek 102,000, Győrnek 37,543, Temesvárnak 59,000, Pozsonynak 66,000 lakosa volt. 20-nál több munkást foglalkoztatott: Szegeden 62 vállalat 5265 munkással. Győrött 42 vállalat 5181 munkással. Temesvárott 62 vállalat 7155 munkással. Pozsonyban 77 vállalat 11417 munkással. Láthatjuk tehát, hogy ipari tekintetben mennyivel kedvezőbb helyzetben van a négy előbb emiitett város és hogy mennyire elmaradt a mi városunk e városok ipari fejlődése mögött. Sajnosan mutathatnék rá arra a köztudomású tényre, hogy a mi városunkban a lezajlott nagy gazdasági válság mennyire Pusztított és hány áldozatot kivánt és a fenti tap még feketébb aláfestésü volna. Igaz ugyan, hogy nem egy uj hivatalnok az, aki a város kereteibe gazdasági tartalmat tud iinteni, de igaz az, hogy ha van egy tanácsnok, aki az ipari és gazdasági kérdésekkel állandóan foglalkozik és a javításon munkálkodva, reformokat alkot, ugy az eredmény el nem maradhat. A szervező bizottság, amikor az állás hatáskörének részleteit megállapítja, akkor figyelmen kivül nem hagyhatja, hogy gazdasági elmaradottságunknak legnagyobb oka a város izolált helyzetében keresendő és csak az a vezetés tud majd szegedi kereskedelmet alkotni, amely e várost izolált helyzetéből ki tudja rántani. Ez pedig nem utópia, nem lehetetlenség! A városnak eddig közlekedési politikája sohasem volt, pedig az uj tanácsnoknak legfontosabb feladata lesz azt a tervezetet elkészíteni, amelynek alapján megfelelő utánjárással elérheti e ,város, hogy a szomszédos városok és községek lakossága sürün, olcsón, napjában számtalanszor bejöhessen. Itt szerezze 'be szükségleteit és itt élvezze a nagyváros előnyeit. Végül pedig okvetlenül szükség van egy olyan tényezőre, aki a tőkével és a nagyiparral megkeresse és állandóan megtartsa az összeköttetést, hogy iparvállalatok idetelepítésével fejlessze ezt a várost és mozditsa elő a kereskedelemnek, iparnak érdekeit. Ha mindebből csak egy hányadot valóra tud váltani az uj tanácsnok, akkor az állás szervezésével járó ujabb megterheltetés hászonhajtó befektetést jelent. Szivessy Lehel dr. 12:6. Ellenzéki keblek titkos reménye tehát szertefoszlott. Amint füstté vált eddig minden reménykedésük. Nincs szegényeknek szerencséjük. Ferenc Ferdinánd, bármennyire szerették volna az ellenzéki berkekben az ellenkezőjét, mégis fogadta Tisza Istvánt. És ez ép olyan természetes, mint ahogy fogadta az osztrák miniszterelnököt, Stiirgkh grófot. Tisza audienciája tizenkét, Stürgkhé hat percig tartott. Hogy a magyar miniszterelnöké tizenkét percig tartott, mig osztrák kollégájáé csak hatig, abból nem akarunk, de nem is lehet, semmiféle következtetést levonni, sem Tisza István javára, sem Stürgkh hátrányára. Ellenben nem kell valami tulélénk fantázia annak az elképzeléséhez, mit szóli volna az ellenzék és annak sajtója, ha ... Ha Tiszai István audienciája tartott volna csak hat percig, és még egyszer annyi ideig az osztrák miniszterelnöké. Először is megállapították volna, hogy a trónörökös csak, de csakis politikai ildomosságból fogadta magánkihallgatáson a magyar miniszterelnököt. Mennyire csak ez okból, kitűnik abból, hogy az osztrák miniszterelnök audienciájának az időtartamát nem is a kvóta arányában állapította meg, hanem tüntetőleg pont még egyszer annyi ideig tartotta magánál. Hadd lássák Tiszáék, mennyire nem rokonszenvez velük a trón várományosa. De hát nem igy történt. j A mi fantáziánk ebből a bizonyára minden tüntető szándék nélkül hosszabbra nyújtott audienciából nem von semmiféle merész következtetést és megelégszünk annak a megállapításával és regisztrálásával, hogy az az audiencia, 4 a melynek az elmaradása a hetedik menynyekbe emelte volna az egész ellenzéket, Károlyi Mihály grófon kezdve az utolsó ellenzéki bakterig, megtörtént. És ezt anynyira magától értendő dolognak fogjuk fel, mint azt, hogy például, például, hogy olyant mondjunk, amit az ellenzékiek is elhisznek, mint azt, hogy minden ember halandó. Ámbátor a hiu reménykedések terén ne kövessük őket, mert ők bizonyára még ezt az elemi igazságot is kétségbe vonják, mert hogy ihát ők, ők a dicsők: halhatatlanok. A félénk gyermekek és általában a •wávák, ha sötét utcán járnak, rendesen fütyülnek, dalolnak vagy kiabálva járnak, hogy az elbujt rablókat elriasszák. Hasonló lélektani tünetnek a megnyilatkozása az ellenzéki sajtónak az a megállapítása, a mit már napok óta kolportált, hogy nagy az ijedelem a munkapárton, mert attól félnek, hogy Ferenc Ferdinánd majd szóba sem áll Tiszával. Hát a munkapárt nem volt megijedve, ellenben ők féltek attól, ami tényleg megtörtént. És ők egy reménnyel megint szegényebbek. Milyen jó is, hogy a remény ugyanolyan, mint az idő: soha el nem fogy. Ezentúl majd megint valami másban fognak reménykedni. Egészségükre kívánjuk és csak azt tanácsoljuk, hogy érjék be valami sovány reménnyel, fmert a csalódás mégis csak fáj. S ha nagyon vérmes reményben csalódnak, az majd nagyon is fog fájni. Nagyon nagy fájdalmat önként keresni, nem érdemes. Annál kevésbé, mert a fájdalom egyik legjobb orvossága a részvét. A nemzet túlnyomóan nagy többsége pedig van annyira józan, hogy nem viseltetik részvéttel az ő fájdalmaik iránt. Nem mi tehetünk róla, ha eljátszották azt a nagy rokonszenvet, mely őket egyszer, de csak egyetlen egyszer kormányra emelte. Budán is volt egyszer kutyavásár, de az is csak egyetlen egyszer. Pedig de mérhetetlenül sok viz folyt le az első és utolsó budai kutyavásár óta a jó, öreg Dunán. És mégis hasonlíthatatlanul több viz fog lefolyni rajta, amig ők, a koalíciós hősök, megint uralomra jutnak. Mert a nemzet tud hinni, bizni, remélni és tud — csa-