Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-29 / 100. szám

Szerkesztőséi; Kérész-utca 9. Telefonszám: 305. Exrn Máis éra 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24'— félévre . . K 12-— negyedévre K 6"— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81c Egyes szára ára II fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 100. szám. Szerda, április 29. Munka. Ezeken a ikedves, verőfényes tavaszi napokon egész betiitengerrel kell beszámolni arról a munkáról, mely a város ügyei körül föllendült. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy 1077 indítvány vár az áprilisi közgyűlés elintézésére. Akik a szegedi közélet természetrajzát ismerik, azoknak nem nagyon kell bizonyítgatni, hogy ezek a hatalmas inditvány-tavak mennyi reális értéket jelenfenek. Egyikimásik — és rendszerint a jelentéktelenebbek — hónapok multán az élet útjára bocsáttatik, de azok az ideák, amelyek a város uj rekonstrukcióját volnának hivatva megteremteni, a 'közgyűlés asztaláról mint ételmaradékok eltakarittatnak és vajmi ritkán eredményeznek többet egy-egy csendes, vagy viharos vitánál. Az okát ennek könnyen megállapíthatjuk, bár nem sokra megyünk vele. A betegségeket ugyanis a modern orvostudomány ugy gyógyítja, hogy az okokat kifürkészi és azokat igyekszik megszüntetni. A közgyűlési viták meddőségét egyrészt a tanács nehezen engedő konzervatizimusa, másrészt az idézi elő, hogy a városatyák munkája csak ritkán alapos és komoly. Tessék akár az egyiket, akár a másikat kioperálni. Egyelőre lehetlennek látszik és ezért van, hogy Szegeden a sajtóban, gyűléseken, nép- és közgyűléseken évek óta hangoztatnak elsőrendű és nagyfontosságú kívánalmakat, amelyeket a mai napig sem tudott senki a megvalósulásig juttatni. Ez az oka annak, hogy nálunk még mindig csak jelszó az ipar pártolása, a gyáripar megteremtése. Ezért nélkülözzük a tanyai vasutat, szégyenkezünk a kórház miatt, boszankodunk a vízhiányon és sürgetjük a csatornázást. Az egyik közgyűlésen a közel múltban újból széles mederben indult meg vita az uj kórház építéséről. És a hosszú, egy-egy részletében alapos vita sem tudta az uj kórház ügyét az építéshez közelebb vinni. Hozta'k határozatot, aminő már van és amely ellenkezik azzal a határozattal, amelyet ebben az ügyben már megszavaztak. Azokat hibáztatjuk érte, akik ezt a kampányt előkészitették, mert a hangulat oly kedvező volt, hogy alapos előkészültség, erélyesen és következetesen vezetett vita előtt a hatóság referálni lett volna kénytelen. A mostani közgyűlésen újból napirendre kerül a város két, megoldásra égetően megérett problémája: a vizellátás és a csatornázás. A vizellátás kérdésében a tanács, különösen (Balogh Károly örvendetesen közeledik a közvéleményhez, a mely vitá'k helyett alkotásokat, különösen vizet sürget. A csatornázás kérdését egyik fiatal városatya indítványa viszi bele a tárgysorozatba, azt hisszük, mindössze annyi eredménnyel, hogy vitát provokál és munkát ad egy-két bizottságnak. Korszakos jelentősége van Wimmer Fülöp indítványának, amelyet — föltételezzük a közgyűléstől — egyhangúlag fognak elfogadni. Ezzel intézője lesz a szegedi városházán az ipari, 'kereskedelmi és szociálpolitikai ügyeknek, amivel a város olyan irányiban vehet fejlődést, amelyet eddig teljesen elhanyagoltak. Meg kell itt emlékeznünk Cicatricis főispán két kijelentéséről, amelyeket a közgyűlést előkészítő tanácsülésen tett. Az egyik, hogy Szeged ügyeit kívülről kormányozzák, a másik, hogy nem minden ügynek akad fölkarolója a tanácsban. A két mondat egymással szerves öszszefüggésben van. Majd a legfontosabb városi ügyék azok, amelyeknek nem akad fölkarolója a tanácsban. Nem akadt különösen addig, amig a polgármester beteg volt. Pedig a kórház ügye van olyan fontos, mint például a sziriházé és tartozik annyira a közoktatásügyi tanácsos ur kötelességei közé, mint a szinügyi bizottság. Egyes ügyeknek ezért az elejtéséért elégedetlenkedik a közönség és kénytelenek a városatyák megértve és megérezve a közvéleményt, a város kívülről való kormányzásának módjához folyamodni. Miért nem szedi elő és oldja meg sorA hal. Irta : Biró Lajos. A színfalak között beszélgettek. A leány még lihegett a tánctól, amit háromszor ismételtettek meg vele és törékenv teste verejtékes volt. — Sárikám; -drágám1, — mondotta a férfi, — jöjjön el velem egy hétre Olaszországba. — Nem lelhet, — mondta a halvány, szőke leány, — 'n-em lehet. — De igen, — könyörgött a férfi, — jöjjön szivem, édes, kicsi Sárikám.-Hiszen maKa is gyönge, beteg, köhög, ez az átkozott tánc tönkreteszi. Jöjjön, édes. A fjordok leánya csak szerdáig marad a műsoron, akkor kap egy heti szabadságot. Lemegyünk valahová a tenger mellé, ahol a nap süt és tavasz van, itt hagyjuk ezt a sáros, piszkos várost. No, jöjjön, édes. Ez lesz a mi nászutunk. — Jöjjön drágám, édes, kicsi Sárikám. Forró szava körül simogatta a leányt, a színház meleg, piszkos levegőjébe ibolyák illatát hozta be. Szerdán táncolt még a leány, csütörtökön vonaton ülték. — Sárikám, drágám, kicsi, szőke leányom, sohase eresztem vissza, — hízelgett n-ek-i a -férfi és takarót rakott a lábára, virágokat az ölébe. A leány bágyadtan mosolygott és engedte, hadd dédelgesse a férfi. Ugy volt, — Ihogy valami kis olasz faluba mennek, de a leány Abbáziába akart menni, hát oda mentek. Délre Abbáziában voltak. Csakugyan tavasz volt. Melegen sütött a nap, a leány szines nyári -blúzt vett föl és virágokat vásárolt. Fölelevenedett, erős volt, jókedvű. Karonfogva, összebújva, jártak, keltek, ok nélkül nevettek, teletüdővel itták a -tavaszt, szitták be a fényt, a napsugarat. — Budapesten most már sár van, köd, hideg, piszok, — mondotta a férfi. — Jó -itt, — válaszolta a leánv és hozzá simult. Boldogok voltak, mámorossá tette őket a fiatalságuk, amiről otthon megfeledkeztek és a szerelmük, amelyet otthon az élet apró nyomorúságai elfojtottak. Délután- egy parkban kószáltak és csókolóztak. A leány újra virágot akart, a férfi azt mondta, bogy tép neki. — De nem szabad! — De én tépek. — Nem engedem! Ezen elveszekedtek egy kicsit. Két ember jött fdéjök. A vállukon rud volt, a rúdon háló, a hálóban egy hal. Egy óriási hal, — inásfélméteres, pikkelyes nagy állat, a teste olyan vastag, mint a gerenda. A két ember közömbös arccal vitte; a nagy hal meg-meg rándult és ingott vele a báló. — Szegény ba'l, — mondta a leány. — Szegény, — ismételte a férfi. Tovább mentek. Egy percig hallgattak, azután újra jókedvük támadt. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN FOszerkereskedésben _ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN = SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK Csemegellzlelben rf U P I 3 IT> 3 \ Á t 3 S Ö I* t. OZ UTÁNZATOKTÓL 11