Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-26 / 98. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 3914. április 23. alaitt ki kell épülnie. Egy év leforgása alatt tehát meglesz a közvetlen vasúti összeköttetés Budapest és Athén között és ezzel együtt Nyugat-Európa és a görög főváros között. A közvetlen görög vasúti csatlakozásnak erre a jelentőségére a hazai érdekék szempontjából Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter mindjárt rámutatott, amidőn; a kereskedelmi tárca vezetését átvette. Kétségtelen, ihogy az eddigelé csak hosszadalmas és fárasztó tengeri utón elérhető Hellas műkincsei, a történetileg és a régi kultura szempontjából mindenkit érdeklő Peloponnensus egészen 'közel jutnak hozzánk. Párisból alig hatvan óra leforgása alatt ugyanabban a vasúti kocsiban és európai kényelemmel lehet majd megtenni az utat a hires Athénig. A személyforgalom terén tehát hazánkon át növeíkedésre számithatunk az uj vasúti vonal és a közvetlen görög vasúti csatlakozás megnyíltával. Még pedig annál is inkább, mert az uj vasútvonal megnyíltával az Egyiptom felé irányuló és folyton fokozódó forgalomnak is erős 'konkurrens vonala fog keletkezni. Mig ma ez a forgalom négy-öt olasz és francia, azonkívül a trieszti kikötőn át bonyolittatiík le, a budapest—athéni vonalnak az az előnye lesz, hogy Pireuszból a legrövidebb tengeri utón lehet elérni Alexandriát, miután előbb Hellasz gyönyörűségeit megszemlélte az utazó. Kétségtelen, hogy ez az uj vonal rendkivüli módon fogja csábítani az Egyiptomba utazókat, nem szólva ,arról, hogy magával Görögországgal is sütü összeköttetést tesz lehetővé oly módon, hogy a közbeneső nagy városok üzleti felhasználására is alkálimat nyújt. A nemzetközi áruforgalom tekintetében már nem annyira biztos a megítélés. Kétségtelen ugyanis, hogy az áruforgalomnak az eddigi tengeri útvonal nagy előnyöket nyuj't, főleg a tömegáruk forgalmának. A szállítás olcsóbb, sőt a hajéközle'kedés javítással a vasúti szállítással is versenyezhet. Ebben a tekintetben azon-( ban épen Magyarország kivételes helyzetbe juthat, ha a viszonyokat ügyesen a maga előnyére felhasználja. Természetes, hogy ezen a téren sok függ a keleti yasütak függő kérdésének helyes megoldásától, valamint attól, hogy a szerb és görög állam mennyiben óhajtják az uj vonal kihasználását a magúik részéről is előmozdítani, amire nézve különben alig lehet kétségünk. A közel jövőben már részletesebben ki fognak bontakozni azok a tervek, a melyeket ebben az irányban csak a leginkább érdelkelt országok megvalósítani igyekeznek és akkor lesz itt az ideje annak, hogy ezekhez a tervekhez a saját érdekeink szempontjából állást foglaljunk. Józanabb hang a román nemzetiségi táborban. A Románul, amely talán a legélesebb hangú organuima a (hazai román sajtónak, egy kicsit megfékezte most magát mégis, amikor a román király születésnapja alkalmából a Ihazai románságnak a magyar király iránti loyalitásával foglalkozik. Egy kicsit hivatkozik ugyan még a román egységre, amelyet különben senki sem, akar a határolt gravitációk között elvitatni, egyebekben azonban sok hiivös józanságot árui el a szóbaníforgó cikk, amely előbb méltatja a román királynak a románság érdekében szerzett nagy érdemeit, majd igy folytatja: „Mi magyarországi és erdélyi roroánclk, Ferenc József királynak leglojálisabb alattvalói voltunk és vagyunk és őfelsége iránti tiszteletünk és szeretetünk a legválságosabb időkben is változatlan maradt. Mi románok a magyar /hazának hü alattvalói voltunk és vagyunk, bármennyúire és bármely sokat kellett is szenvednünk, az ország kormányzói és kormányzati rendszere iniaitt, amely lcáras az országra és népeire. Mégis, az évszázadok folyamán nem található a legcsekélyebb bizonyíték sem arra, hogy a román nép ne teljesítette vo'lna kötelességét a hazával és a trónnal szemben. De alávaló nép volnánk, ha eltitkolnánk a szeretetet, melyet összes román testvéreink iránt érzünk. Velük egy népnek érezzük magunkat, egy testnek és egy léleknek. Az egész románság lelki ós kulturális egysége immár befejezett tény, a mély sem csorbítást, sem változtatást nem szenvedhet," Májusban tartják meg a szegedi gyermeknapot. — A főispán akciója. — (Saját tudósttónktól.) 'Szegeden már két év óta nem tartotta meg az Országos Gyermekvédő iLiga a szokásos gyermeknapot. Tavaly előtt az általánosan rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel maga a Liga mondott le arról, Ihogy Szegeden gyermeknapot rendezzen, tavaly pedig Lázár György dr. polgármester kérte, hogv ne terheljék meg a polgárokat ilyen kiadásokkal. Azóta a viszonyok némileg javultak és most Cicatricis Lajos dr. főispán akciót indit a gyermeknap megtartása céljából. A gyermeknapot ezúttal is az Országos Gyermekvédő Liga fogja rendezni és május hó elején ünnepélyek keretében tartják meg. A főispán ma az ünnepség rendezésére kiszemelt úrhölgyekhez az alábbi fölhívást bocsájtotta ki: Hazánkban a Gyermekvédő Liga indította meg azt a nagyszerű életmentő folyamatot, amély ©gy uj korszak sarkkövét van hivatva alkotni s amelynek következménye a gyermek- és ifjúkornak védőimének oly hatalmas kifejlődése, aminővé! a kontinens egyetlen állama sem dicsekedhetik. villámokat lövelt. Az arca elsötétedett hirtelen. — Ha nem visz el, agyonlövöm! — hörögte s hátsó zsebéből hatalmas Browningot vont elő. A kocsivezető arca fehérre változott, mint a fal. — Parancsoljon beszállni — hebegte ijedt engedelmességgel. Az idegen elhelyezkedett a kék selyemülésen. — Siessünk — adta ki a rendeletet az órájára nézve. A kocsi megindult vészes irammal a meredek lejtőn. — Ez Scbwarzfalhrt, fekete fuvar, — hebegte a soffőr réhrülten. — Bizonyos, hogy valami szerencsétlenség ér majd bennünket. (Schwarzfahrt a sofförnek színes és kifejező nyelvén vészes utazálst jelent. iMikoi valamely tiltott fuvart vállalnak, amelynek rendesen valami baleset a vége.) A kocsi kilencven kilométeres sebességgel rohant a kihalt hegyi uton keresztül. Erdők, patak medre, százados szálfák, néma berek maradt el mögöttük. De a titokzatos utas még sem volt a kocsi sebességévél megelégedve. — Ovorsqbban! — nógatta a soffőrt. — Vájjon miért oly sietős? — kérdé ez hátrafordulva. — Egy kisasszonyt kell megszöktetnem, — hadarta az eszelős hévvel — a világ legszebb kisasszonyát. A szava elakadt. Minílha emésztő szárazság fojtogatná a torkát. — Grófnő — tette hozzá erős hangsúllyal s a szava köhögésbe fulladt. — Gyöngyfi Marianne a neve, 'ha segitenek az égiek bennünket, akkor egy óra müliva már a kocsinkon ül. A soffőr elsáppadt. — Börtönbe jutunk mind a ketten — suttogta. — Ne félj, ott is úrral kerülsz össze. Tisztáshoz értek. Messziről magános arilak fehéredett feléjük az erdőboritotta hegyoldalon. — íme, Gyöngyfi Marianne vára — mor:dá a sofförnek, a fehérbe vesző kastélyra mlu tatva. Távolról tompa, kábító kutyaugatás hangzott. — Innen gyalog megyünk — adta ki az utasítást az idegen. — Hadd itt a kocsit. Segítened kell a szöktetésben. — Én félek — mondotta a soffőr. Az idegen újból élővette a Browningot. — Agvonlőlők. ha nem pngpHelimeskedel — mondta, a fegyvert a kocsivezető mellének szegezve. — Előre. Ez reszketve tett nélhánv lépést fölfelé a kövecses hegyi uton. — Nincs mitől tartanod — mondá az idegen, utána baktatva. — Nyaralni vannak. A kastélyt senki sem őrzi. Járhatatlan, tüskés bozóttal benőtt uton kellett utat törniök. Itt-ott elvadult rózsafa meredt eléjük a magános kertben. Mintha száz éve nem járt volna már erre senki. — Akár Csipkerózsika udvarában! — sóhajtotta a soffőr, amint szétnézett az elhanyagolt kastélykertben. — Mint Csipkerózsika udvara — mondá elmerengve az idegen. Néhány pillanatig kémlelve nézett szét. Nem hangzott semmi nesz. A kutyaugatás is elhallgatott. — Ne félj — mondá a soffőrhöz biztatóan. Akadály nélkül bejutottak a folyosóra. Az üvegablakok pókhálóval voltak benőve, a kőpallón vastag porréteg feküdt. Az idegen már tudta a járást. — Erre! — adta ki az utasítást a sofförnek. Tapogatódzva indultak meg a sötétben. Az idegen egy pillanatra tüzet csiholt ki kovakővel. hosrv el ne tévedienék. m ii sí első kézből, nagy választékban csakis az \mú\mhlí ^nnnrinn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre Is.