Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-26 / 98. szám

1914. április 26. DÍTT,MAGYARORSZÁG 3 Ami ebben' az óriási műben a leggyönyö­rűbb, az az a hatalmas áldozatkészség, a méllyel a gyermekek megmentésére az egész magyar társadalom megmozdult és / minden kényszerítő eszköz máikul váló önkéntes ada­kozásból alkotott a gyermekvédelem áiital magának is ércnél maradandóbb emléket. Amely nemzet nyert csaták után sokat bódított, amelynek fejlett a kultúrája és nagy a vagyona, azé a nemzeté a jelen. De mindezt kedvező helyzetben volt fiai eszkö­zölték ki s ha, e fiak izmai elernyednek, er­kölcseik meglazulnak, csakhamar elmúlik a hatalom és elenyészik a dicsőség. Akkor ezé a nemzeté már csak a multak emléke. De ahol a nemzet jövendő reménysége, a gyer­mekek 'és ifjak fölött okos szeretettel bont­ja ki szárnyait a teljes nagy társadalom őr­ző angyala, ahol aiz emberek nemcsak ma­guknak való önző életet élnék, hanejn nagy­nak és dicsőnek kívánják megalkotni a ké­sőbbi nemzetet is, azé a nemzeté lesz az erő, a vagyon, a kultúra, azé a nemzeté lesz a jövő. „Az országos gyermekvédő Liga" két nagy intézményt tart fönn városunkban: az „Árpád-Otthont" és az „Ipai-ostanonc-Ott­íiont". A végtelen emberszeretet te két nagy intézménye által, szolgálja városunk gyer­mekvédelmét. Fölkérem Szeged város jótékony társa­dalmát, hogy nyújtson segítséget a Liga nemzeti föladatához 'és e célból tartsuk meg a gyermeknapot. E nap jövédelmének egy része a szegedi szünidei gyermektelep javá­ra fog fordíttatni. A gyermeknap rendezésének megbeszé­lése és a programnak összeállítása céljából a meghívottak a főispán elnöklésével érte­kezletet fognak tartani. Az értekezlet április 29-én délután félbét órakor lesz a városháza bizottsági termében. az angol hajóraj Fiúméban Fiuméből jelentik: A Földközi-tengeri angol Ihajóraj az adriai kikötők meglátogatása során Fiúméba május 6. és 9. közt érkezik el. A hadsereg uj szolgálati szabályzata. (Saját tudósitónUióh) A hadsereg uj szolgálati szabályzatát elkészítették és leg­közelebb ki is adják. Az uj szabályzatban tel­jesen cgyenlömnguvá tették a közös hadse­regé: a honvédséggel és a landwehrrel és a szabályzat intézkedései kivétel nélkül érvé­nyesek minden osztrák és magyar katonára. Ezzel fölöslegessé váltak az eddigi szolgá­lati szabályzatokban volt függelékek. A szabályzat készkői törekedtek arra, hogy kivezénylésekkel és a hadikiképzésse! össze nem függő szolgálati iigyek elintézésé­vel minél kevesebb embert vonjanak el a tényleges állománytól. Így apasztották a helyőrségi 'Városokban szokásos örségek és a temetésekre kivezényelt katonaság létszá­mát. A szolgálati idő megrövidülése következ­tében nagy mértékiben fokozódott a kiképző személyzetnek, az altiszteknek és különösen a tiszteknek igénybevétele. Az uj szabályzat ezért szaporítja az altisztek létszámát és el­töröl egy sereg formalitást, amely különö­sen a tisztekre volt terhes, igy például egy­szerűsíti a jelentéstétel módját. Különös figyelemmel van az uj szabály­zat azokra a körülményekre, amelyek jó ha­tással lehetnek a hadsereg szellemére. (Az alattvalókkal való jó bánásmód, az érdem­rendek átadása stb.) Különös súlyt vet az uj szabályzat az önállóságnak minden hatáskörben való meg­óvására és különösen hangoztatja ezzel kap­csolatban a parancsnokok felelős voltát. Ez­zel az önérzetet és a felelősségérzetben való örömet akarja fokozni az uj szabályzat, mert ezek föf'öltételei a sikeres parancsnokság­nak. . Érdemes a megemlítésre, hogy az eskü­formát azon a helyen, alhol a hűség és en­gedelmesség fogadalmáról van szó, a követ­kezőképen egészítették ki: szárazon és vizén és a levegőben. Az első szakaszba fölvették a szolgáláii titoktartás kötelességét; a negye­dik szakasz pedig hangoztatja, hogy a kato­Nagy, szárnyas, fehérre festett ajtó előtt megállott. — Marianna hálószobája — suttogta lel­kendezve. — Várj meg. Ne moccanj. 'Kinyitotta áz ajtót. Koromsötétség tá­tongott 'a szobában. Az idegen felgyújtotta a villanykörtéket. Vakító világosság áradt szét a szobában. Az idegen becsapta maga mögött az aj­tót. — Várj! — kiáltott ki az utas a sof­főrre. Ez lé'lekzet visszafojtva hallgatódzott. De csak (halk, töredezett hangokat hallott. — Marianne! — hangzók iki a titokza­tos utas esengése. — Szökjünk meg. Látja már hét éve küzdök magáért. Maga grófkis­asszony volt, én meg nyomorult lakáj. Mi­kor megtudták, hogy szerelmes vagyok ma­gálba, megkorbácsoltak s kidobtak a kas­télyból. De én visszatértem újra, hogy elra­boljam. Mert tudtam, 'hogy maga is sze­ret. (Marianne nem válaszolt.) — S ekkor mi történt? — folytató pa­naszosan az idegen. — Becsukattak az őrül­tek házába. Hét évig sínylődtem ott, Ma­rianne, magáért. De én még sem tudtam fe­ledni. (Hangja zokogásba fulladt. De senki sem válaszolt esdekléseire.) — Ám kitörtem az örültek házából — hadarta az idegen. — Mert megtudtam, hogy maga mérget ivott miattam, öngvilikos lett. Hahaha! A grófkisasszony egy lakáj miatt. Azóta uton vagyok nappal és éjjel. De eljöt­tem, itt vagyok. Ugy-e, most már az enyém lesz, Marianne? (Pillanatnyi csend támadt. A soffőr lé­iekzet visszafojtva hallgatódzott.) — Mért nem felel, Marianne? Hát nem szeret? Arcom kifehéredett a ihét évi fog­ságban. Szöghajam megőszült. De a kisasz­szonynak mégis szeretnie kellene. Mert mindez magáért történt. Magáért! (Ujabb csend.) — Marianne, — fenyegetődzött az ide­gen — feleljen csak cv szót, egy biztató mosolyt, vagy Ha néni/, én megcllöm ma­gam. (Néma csend.) Tompa dörrenés hangzott. A kastély fa­la szinte megrendült bele. A soffőr ijedten törte fel az ajtót. A kivilágított szobában átlőtt szívvel feküdt a titokzatos utas, holtan. S a mavas falon életnagyságban, eziüst keretben Gyöngy fi Marianne grófkisasszony olajba festett arcképe. nák szoros összetartása és a hadsereg min­den tagjának nemzetiségi különbség nélkül való kölcsönös megbecsülése szent hagyo­mány és erőssége a hadseregnek. A 14. szakasz 94. pontjában is van egy uj rendelkezés. Az excellenciás tábornokokat ugyanis ezentúl nemcsak az alattvalóknak, hanem ifölebbvalóiknalk is ezen a címükön kell szólítani. Az amerikai magyarok. — Vérmes remények. — (Saját tudósitónktól.) Oceántuli testvé­reink, akiket nagyhirtelen megszerettek Ká­roly iék, bizonyára nem a jólét elől szöktek meg mi közülünk. Nem is kalandvágy volt az, amitöket idegenbe vitte, hanem a szegény­ség, a nyomorúság. Itthon jó magukkal tehe­tetlen, ninesetlen emberek voltak, akik bizo­nyára Amerikáiban sem rózsák között fe­küsznek. A kivándoroltak legtöbbje itthon hagyta a családját és igy az önfentartáson kívül az itt maradt család etartásának a gondja is nyomja az amerikai magyart. Ren­desen veszedelmes foglalkozásukra való te­kintettel amerikai véreink csaknam kivétel nélkül beiratkoznak a báiegsegélyzöbe és ugyanezen okiból kötnek egyrészt baleset el­leni, másrészt életbiztositüst. De még nincs vége a kiadásoknak. Ott van a templom és az iskola, az a két tényező, ami még régi hazájához, vallásálhoz és anyanyelvéhez kö­ti az amerikai magyart. Ezek fentartása is te­temes teherrel és áldozattal jár a magyar­ságra nézve. S ha mindehhez még hozzá­vesszük, hogy a legtöbb még itthon is ha­gyott adósságot, melyet törleszteni kell és hogy csaknem valamennyiüknek az a vá­gyuk, hogy valamit meg is takarítsanak, hogy annak idején visszatérve a régi hazába legyen mit apritaniok a tejbe és Ihogy ne kelljen a régi nyomorúságot folytainiok, ak­kor elképzelhetjük, mennyire vérmesek azok a remények, amelyeket az ellenzék Károlyi gróf amerikai kiruccanásához fiiz. Fél millió dollárról ábrándoznak. Vederemo. Majd meg­lássuk. Kötve hisszük, sőt egyáltalán nem hisszük, hogy az ellenzék reményei valóra válnak. Nem válhatnak e remények azért va­lóra, mert az ellenzék ott keres, ahol — nincs. Ahol legalább is nincs fölösleg. Talán akad­na, ha valami nemzeti célról volna szó. Ak­kor s erről meg vagyunk győződve, az ame­rikai magyarság minden áldozatra kész vol­na. Nemzeti célért bizonyára még a szájá­tól is megvonná az amerikai magyar a fa­latot. Annyi politikai érettséget azonban fe". kell tételeznünk idegenbe szakadt véreinkről, ihogy az ellenzék önző, politikai pártcéljait nem tévesztik össze a nemzeti célokkal. Ne­kik bizonyára mindegy, hogy 150, vagy 152 ellenzéki képviselő izgágáskodik-e a magyar parlamentben. Micsoda naiv lélek tehát az, amelyben az 500,000 dollár vérmes reménye megfogant. Sokkal fontosabb, az amerikai magyar­ságot közvetlenül érdeklő, humánus célokra sem tudnak elegendő összeget összegyüjte­Szeged város közönségének régi kedvelt szórakozóhelye Esténkint VAJDA JANCSI zenekara játszik. Elsőrendű kongha. Kitűnő homoki és heggi borok nagy választékban. Figyelmes kiszolgálás. Minden nap halász által fozott szegedi halászlé. tényesen berendezve Húsvét napján ünnepélyesen megnyitt Esténkint ­VAJDA JANCSI zenekara játszik. Kéri a nagyközönség szíves pártfogását Horváth Ferencz, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents