Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-03 / 78. szám

8. DÉLMAGYARORSZ ÁG ,1914. április 30. vasiatokat. A szóló nincs abban a helyzetben, bogy a javaslatokat elfogadhatná. Harkányi János báró kereskedelmi mi­niszter arra hivatkozik, hagy a tárgyalás alatt levő javaslatok a képviselőházi viták után már nagyon is ismertek, nem akar te­hát visszaélni a főrendek türelmével és nem akarja bővebben kifejteni e javaslatoknak szükségességót. A miniszter fölfogása szerint az Ausz­triával való kiegyezésnek nem prejudikál­nak a tengerhajba szerződések, sőt éppen a kiegyezésre való tekintettel nagyon helyesen járt el a kormány, hogy már előre gondosko­dott a kivitelnek Ausztriától való függette­nitéséről és a tengeri uton való kivitel bizto­sításáról. Az lett volna helytelen, ha a kor­mány csak az utolsó órában igyekezett vol­na a külföldi forgalom biztosításáról gondos­kodni. A tengerhaj óstársaságaink nehéz úttörő munkát végeztek. Amikor végre odajutottak, hogy munkájuknak gyümölcsét is élvezzék, akkor a tengeri hajózást visszafejleszteni na­gyon hielytelen dolog volna. Majd azt fejte­geti a miniszter, hogy az ausztráliai gyapjú­behozatal jutenyésztésünkre nézve nem ve­szedelmes és hogy a marokkói járatok na­gyobb segítését kivitelünk fejlődése -teljesen megokolja. A javaslatot elfogadták. A tengerparti kisajátítás kérdése követ­kezett ezután. Mihálovics Antal volt az első felszólaló. A tengerparti kisajátítás kérdése horvát kér­dés, lévén horvát tengerpartról szó. Illetve: a tengerpartnak s lakosságának, városának saját belső ügye elsősorban. Tomasics Miklós volt horvát bán szólt ezután a kérdéshez. A kiegyezés értelmében nem hozhat kisajátítást a magyar állam. Tisza István gróf miniszterelnök azon­nal válaszol. Hogy kit illet a kisajátítási jog, arról felesleges vitázni, úgymond, azt a ki­egyezés biztosította és meg is szabta. Citálja az erre vonatkozó törvényt. A horvátokat az utóbbi időben minden­féle dolgokkal igyekeznek újra nyugtalaníta­ni, — folytatta. — Elmondhatja, hogy nyug­talanságra nincs semmiféle ok. Kéri a javas­lat elfogadását, ami megtörténik. Következett a napirend javaslatának tu­domásul vétele után az EMKE fölirata a ro­mán paktum kérdésében. Az Ernke erdélyi egyesület a magyarok jogának Erdélyben való teljes biztosítását kéri. Károlyi Gyula .gróf szólalt föl e kérdés­nél. Nem fogadja el Tisza miniszterelnöknek magyarázatát, melyet teljesen ismer már a képviselőházi tudósításokból. A képviselő­házban behatóan foglalkoztak a kérdéssel. Most arra tér ki, hogy a Románul az erdélyi románok paktumtárgyalásaira célozva, vilá­gosan megírta, hogy az erdélyi románok kü­lön pártban tömörülnek és nem a magyar állam érdekeiért küzdenek. A paktumtárgya­Jás pontjai is világosan megszabták, hogy a románok nem akartak mást, mint békét köt­ni a Tüfca-kormármyal, hogy önálló pártér­dekeiket, amelyek külön román érdekek a magyar államra való tekintet nélkül, azokat keresztül vigyék. Károlyi Gyula gróf azután azt mondot­ta, hogy a román parasztság a magyar állam gyűlölője ós a román parasztságot a. hatá­rokon fölfegyverezték máris. Mindtöbb az olyanok száma, akik fegyverrel vannak föl­szerelve, világos, hogy a magyarok ellen. Tisza István azonnal válaszol. Ha a ro­mán parasztságot tényleg ugy látnák el fegy­verrel és lőszerrel, ahogy azt Károlyi Gyula gróf mondja, az esetben a kormány tudná és meg is tenné kötelességét. Kósza hírek voltak és vannak a fegy veretzésről, ugy, hogy a kor­mány figyelmét is fölhívták, a kormány vizs­gálatot indított és kiderült, hogy a kósza hi­rek nem felelnek meg a valóságnak. A bukaresti kulturliga vasárnapi nagy­gyűlésére, illetve az ott elhangzott magyar­ellenes támadásra tért ki ezután a minisz­terelnök. A szabad sajtó és szabad gytileke­o Igazgató • :: vas sandor % H Telefon 11-85 ||| • Y Pénteken, szombaton és vasárnap Két órás film! A Nordisk-gyár világszenzációja Dráma 6 felvonásban. A főszerepben Elsa Frőlich Előadások: Péntek, szombat 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 82-ig. zés honában előfordulhat az ilyen nagygyű­lés és valami nagyobb fontosságot a buka­resti kirohanásnak sem kall tulajdonítani. Az az egy bizonyos, hogy a román kormány semmi tekintetben sem azonosította magát a kulturliga támadásaival, ilyenformán dip­lomáciai beavatkozásról beszélni se tehet. Az Emke fölirásával azonosítja magát, az természetes. Kéri a bizottság jelentését e kérdésben: elfogadni, ami megtörténik. Az ülés hét órakor végződött. aaassanoaubbaiabkaaaaaababhhhnaahbamammaaamav Országos szakácsművészet! verseny. - Egy érdekes kiállításról. — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt érdekes kiállítás nyílt meg Budapesten, a Vigadó el­sőemeleti termeiben. A Magyar Szakácsok Köre fönnállásának tízéves fordulóján orszá­gos szakácsmüvészeti versenyt rendezett és •ennek a versengésnek a pályaművei láthatók a dunaparti szép palota termeiben. Kánaáni bőség tárul a néző szeme elé. Amerre for­dul, ahová néz, mindenütt étvágyat fakasztó, csodásan elkészített és különösképen a szem­nek tetsző ételek sorakoznak óriási tömeg­ben, de megunhatatlan változatosságban. Különös ez a kiállítás azért, mert mind­össze tizenkét óra hosszat tartott: reggeltől •estig és alti látni akarta, annak ugyancsak sietnie keltett. Az ok, amiért a kiállításit ily sebtében rendezték, nagyon egyszerű: csupa1 frissen készített étel volt hatalmas vitrinák­ban és az étel nem áll el tovább, legföljebb estig, különösen az ilyen langyos tavaszi idő­ben. Ugyanezekből az étetekből estére nagy lakomát rendeztek a kiállítók, amelyre ba­rátaikon és a sajtó képviselőin kivül saját szakmabeli társaikat is meghívták. Sőt ők maguk a kiállítók is ettek estére a — saját főz,tjükből. Természete® tehát, hogy a művé­szi törekvésen kívül a saját gyomruk okosan felfogott érdeke is azt követelte, hogy minél tökéletesebbet alkossanak a kulináris tudo­mány és művészet terén. A kiállítás külsőséges nézőpontok sze­rint kiválóan sikerült. A kiállítók között ott volt Magyarország valamennyi kiválónak is­mert. szakácsa, akik között — különösen a cukrászot sorában — igen sok volt az olyan, aki nemcsak a konyhai művészetnek, de ta­lán a szobrászatnak vagy a festészetnek is kiváló képviselője lenne. A legkülönösebb alakzatokat tehetett látni mindenfelé. Itt egy gyönyörű, soktornyú kastély, melyet pompás cukorból való szobor koronáz meg, amott egy remek tengeri hajó, ismét másutt _ egy-egy pompás állat, feFér hattyú, bájos női figura, húsvéti bárány és rengeteg egyéb ötlet gyö­nyörködtette a szemet, kifogyhatatlan válto­zatokban. A kiállítás azonban nemcsak arra volt figyelemmel, hogy a szemet megvesztegesse. Van tudományos alapja is1 a dolognak 'és igen érdekes, gondoskodásában szinte meg­ható az a buzgóság, ahogyan a szakácsmű­vészet modern jelesei tudományos alapon ár­ia törekszenek, hogyo. beteg vagy megviselt szervezetű emberek számára is jó és izes éte­lekkel szolgáljanak a nélkül, hogy ezek az ételek a szervezetnek ártalmára legyenek. Egymás mellett sorakoiztak a legkülönbö­zőbb fogások, amelyek az üdülő betegek vagy a lázas betegek, esetleg a hosszantartó veszedelmes kórságban szenvedők vagy gyo­morbajosok és igy sorra a legkülönbözőbb bajban szenvedő emberek számára alkalmas és megfelelő táplálékul szolgálnak. Ezeket az ételeket hihetetlen ötletességgel és gondos­sággal készitik olyformán, hogy amig a be­tegnek minden kívánságát teljesítik és gon­dolnak arra, bogy amit a beteg eszik, ízletes és kívánatos legyen, — addig tudományos alapossággal ügyelnek arra is, hogy a táplá­lék azokat az anyagokat nyújtsa, melyek .az illető beteg szervezetének szükségesek. Igen érdekes és elmés volt a cukorbetegek számá­ra való ételsornak a kiállítása. Itt még olyan

Next

/
Thumbnails
Contents