Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-03 / 78. szám

1914. -április 3. TXÉLM AG Y ARORSE ÁG S. tésztát is láthattunk, amelyben nem volt •egyetlen szemecske liszt és mégis sütemény s nem volt benne egy parányi cukor sem, mégis1 olyan, mint a legizesebb édes tészta, A kiállitók számára gyönyörű dísztár­gyakat ajándékoztak a fővárosi nagy vendég­lők és szállók tulajdonosai, akik között Glück Frigyes volt a legbőkezűbb. Ma délelőtt 11 órakor nyitották meg hivatalosan a kiállí­tást a földmiveliésügyi, a kereskedelemügyi minisztériumok képviselőinek, valamint a polgármesternek és a főváros több vezető em­berének jelenlétében. Igazán helyénvaló lenne Szegeden is ilyen kiállítást rendezni. iHa a szegedi kiállii­tók valamennyien köteleznék magukat arra, hogy ennének saját főztjükből, ugy a kihágá­sa eljárások és hivatalos vizsgálatok elma­radhatnának, de másként nem . . . Szeged népesedése. — Husz év alatt 35 százalék szaporodás. — (Saját tudósitónktól.) Az országos sta­tisztikai hivatal a minap tette közzé uj je­lentését a városok népesedéséről. Az uj sta­tisztikai adatok nem okoznak nagy megle­petést sem azoknak, akik azt hiszik, hogy Szeged túlságosan népesedő város és a la­kossága sokkal gyorsabban nő, mint arneny­nyire (fejlődnek intézményei, sem azok, akik népesedésének megakadásán aggódnak. A népesség szaporodásának tényleges ered­ménye husz év alatt: 1890—1910-ig számok­ban kiifejezve a következő: Zágráb 90, (Ka­posvár 79, Szombathely 79, Budapest 73, Fiume 64, Szatmár 64, Marosvásárhely 63, Kolozsvár 60, Miskolc 59, (Debrecen 57, Te­mesvár 49, Nagyváraid 57, Eszék 46, Arad 44, Győr 42, Péés 40, Pozsony 39, Kassa 37, Szeged 35, Kecskemét 34, Újvidék 33, Szabadka 26, Székesfehérvár 26, Versec 23, Komárom 22, Sopron 14, Pancsova 13, Zom­bor 13, Hódmezővásárhely 12, Baja 5, Sel­mecbánya 0 százalék. A statisztika csalhatatlanul biztos ada­taival azt mutatja tehát, hogy Szeged bi­zony nem a legelső városok közt van a sza­porodás tekintetében, hanem inkább az utol­sók között. Csak a tizenkilencedik helyre tu­dott fölvergődni a népesedés arányában. Legközelebbi szomszédai: Kassa és Kecske­mét, mind a két város jelentékenyen kisebb lakossággal biró és mégis konszolidált vi­szonyaiknál fogva megfelelő fejlődést értek el. Szegedet 18 város előzi meg, l^jztük az uj egyetemi város, Debrecen, aztán Nagyvá­rad, Kolozsvár, Fiume, sőt még Marosvá­sárhely is. Temesvár 49 százaléka, Arad 44 szá­zaléka azt jelenti, hogy ezek a városok jó­val felül emelkednek Szegeden. A valóság­ban azonban a száraz statisztikai adat is tévedésbe ejthet. Temesvár ugyanis éppen a legutóbbi évtizedben indült óriási fejlődésnek, szaporodásnak, ugy, hogy valóságban töb­bet szaporodott 1900. óta, mint Debrecen. Arad viszont éppen 1900. óta esett vissza. Magyarázat egy panaszhoz. — Szegedi iskolák és a tornászat. — (Saját tudósitónktól.) Panaszt olvas­tunk a minap. Hangzott pedig ez a panasz a szegedi diákság és a szegedi tanárok és igazgatók ellen. Nehezményélték, hogy nem voltak diákok, vagy ha voltak, nagyon is kevesen voltak a Tomaegyesiilét disztorna­iinnepélyén, noha az egyesület az összes szegedi iskolákat külön-külön a legudva­riasabb formában meghivta. Szól továbbá a panasz: Bizonyosra vettük, hogy a disztor­naünnepélyen tele lesz a szinház diákokkal, azt hittük, hogy a tanárok, igazgatók erre az alkalomra a színháziba vezénylik növendé­keiket. Érdeklődtünk e jogosultnak Játszó pa­nasz okai felől s érdeklődésünk eredménye­képen a következőkről számolhatunk be: Tanügyi körökben azt (mondták, hogy jóllehet teljesen tisztában vannak a modern testnevelés nagy fontosságával, egyik tanár­nak, vagy igazgatónak sincs módjában nö­vendékeit a színházba vezényelni, bár a leg­szebb és leghasznosabb dolgot adják is ott elő. Az ilyen szinház-látogatás anyagi köte­lezettségeket ró a tanulókra, helyesebben azok szüleire. Ez tehát már magában véve is kizárja azt a bizonyos vezénylést. Buzdítani a diákokat az ilyen ünnepélyek látogatására ( módjában áll az iskolának és ez meg is tör-' térit. Nemcsak a legudvariasabb formában történt meghivás viszonzásaképen, hanem meggyőződésből, mert Szegeden talán nincs egyetlenegy iskola sem, mely a modern test­nevelés fontosságáról ne volna meggyőződ­ve. S hogy ennek dacára mégis álig volt né­hány diák látható, annak financiális okai vannak. Az ellátáson, a ruházaton, a köny­veken és iskolaszereken, a tandíjon kivül fi­zet a legtöbb szülő segélyegyleti, önképző­köri, zeneköri, gyorsírókor i és a jó Isten tud­ja elsorolni, mi mindenféle más köri dijakat. A legtöbb iskola rendez kisebb-nagyobb ki­rándulásokat, amelyek szintén költséggel járók. Aztán jönnek az emberjóléti intézmé­nyek gyüjtőivei, amelyek a szülőket dupla kiadásokra szoritják, mert bizony a jótékony­sági obulusokat nemcsak otthon, vagy a hi­vatalban kell a szülőknek nem ritkán kiiz­zadnia, de iskolába járó gyerekeik révén is kénytelenek ugyanarra a célra áldozni. S mindezzel távolról sem merült ki (a szülők zsebe talán már igen) az anyagi áldoza­tokra való jogcim. Egy-egy ifjúsági lap csak kéli a diáknak, aztán félbukkan egy többé­kevésbé jóhirü deklamator husz fillér belép­tidij mellett. Az meg már egészen uzussá vált, hogy bármi néven nevezendő, többé­kevésbé jótékonysági intézmény valami elő­adást rendez a szinbázban, vagy a moziban, egyszerűen rávetik magukat az iskolákra és a konviktusokra, hogy azok szállítsák az ál­lólhely- és karzattölteléket. Hát szeretettel kérdjük ezek után, cso­dálkozhatni-e, vagy szakad-e „igen kellemet­lenül" meglepődni, ha egyrészt a szezon, másrészt hónap végén még az a pár garas sem kerül ki a szülők zsebéhői, thogv a Tor­naegyesület disztornaiinnepélyét látogathas­sák a diákok, akik egyébként egy csöppet sem vádolhatók azzal, hogy nem sportked­velők. Ezek, azt hisszük, olyan okok, amelye­ket egyrészt mindenkinek el kell fogadnia, másrészt a diákoknak a disztornaünnepé'ly­ről való távolmaradását érthetően megma­gyarázzák. S még egvet. Ha csakugyan annyira kí­vánatos, amit különben kétségbe sem aka­runk vonni, 'hogy a diákok ott lettek légyen azon az (ünnepélyen, miért nem bocsátotta a Tornaegyesület a kiválóbb diáktornászo­cat ingyen erre a disztornaünnepélyre? Avagy fontosabb a be sem folyt néhány diák-korona, mint a modern testnevelés to­vábbfejlesztésének az a legfontosabb alap­feltétele, hogy a gyermekek lelkesedéssel, szeretettel kívánják, vágyják a tornázáist? És hogy csakugyan és pusztán csak anyagi okok folytán maradtak a diákok tá­vol a Tornaegyesület ünnepélyéről, százat egy ellen, hogyha az egyesület legközelebbi ünnepélyén ingyen bocsátja be a diákokat, akkora lesz az érdeklődés, ihogy majd el sem férnek mind a színházban. Nem megrovásképen, csak magyaráza­tul irtuk mindezt, mert arról szólt a panasz, hogy az iskolák távolmaradtak, nem tudni, mi okból. A román kultur-liga ellen. — A magyarellenes akciót elitélik a ro­mánok is. — (Saját tudósttónktól.) Onciul Aurél dr. lovag, a bukovinai tartománygyülés tagja a Neues Wiener Journal munkatársa előtt nyi­latkozott a mínardhiában élő románok hely­zetéről és a román kulturligáról. Onciul dr. a következőket mondotta: — A román kulturliga a magyarországi románok és a magyar kormány (harcának köszönheti létezését. Azért létesítették an­nak idején, hogy segítségére legyen a ma­gyarországi románoknak. Hogy a magyar­országi románok örülnek-e a kulturliga be­avatkozásának, azt természetesen nem tud­hatom. Mi bukovinai románok nem szíve­sen látjuk, ha a bukaresti kulturliga bele­avatkozik a mi ügyeinkbe. Át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy egész nemze­tünk létezése attól ifügg, hogy Ausztria és Magyarország erős legyen, hogy Ausztria és Magyarország eleste egyet jelentene a ro<­mán királyság bukásával és hogy a két ál­lamot ugyanaz az ellenség fenyegeti s ter­mészetesen azt kívánjuk, hogy a monarchia és a román királyság viszonya a lehető leg­jobb legyen. Ezért kerülni akarom minden súrlódást a monarchia és Románia között, amely a bukovinai románoknak az elnyo­matás miatt való panaszából keletkezhetnék. Az a meggyőződésem, hogy a bukovinai ro­mánoknak — legalább ama tiz év óta, ami­óta aktív részem van a politikában, — nincs okuk semmiféle panaszra. A kormány igyek­szik a románok minden kulturális szükség­letét kielégíteni, amennyire az az állam ha­táskörbe esik. A bukovinai románság nagyrésze — folytatta Onciul dr. — távol áll ezektől a mesterkedésektő'l és a leghatározottabban elítéli a kulturliga agitációját. A román kor­njány eddig sajnos hathatósan támogatta azt az irántyt, .amely Ausztria és Magyar­ország tekintélyét a románok szemében ál­landóan le akarja szállítani a sajtó utján. Ám a kulturliga soviniszta tüntetései a felszínen maradnak és a mélyebb rétegeket egyáltalán nem érintik. Románia politikájára úgyszól­ván semmi befolyása sincs. A vezetők, el­sősorban maga a király, ragaszkodnak a po­litika régi kipróbált irányálhoz. A román la­kosság túlnyomó része, mint már mondot­Vendéglfiben KÁVÉHÁZBAN Ffiszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN: ÓVAKODJÉK • Csemegefiz letten (f (iplaflialátaSÖrt. ™ UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Thumbnails
Contents