Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-24 / 96. szám

1914. április 24. DÉLMAGYAR0RS2ÁG mól áldozatot a darab korhű beállítása ér­dekében. Szornory Dezső nagyhatású törté­nelmi színjátéka ia szezon egyik legsikerül­tebb drámai újdonsága, amely remélhetőleg Szegeden is beváltja a hozzáfűzött reménye­ket. Elviszik a legények elejét. — Megkezdték a sorozást Szegeden. — (Saját tudósttónktól.) M.a reggel 8 órakor az Iskola-utcában lévő, régi állami főgimná­zium első emeleti helyiségeiben megkezdő­dött az idei fősorozás. A sorozó bizottság el­nöke Bokor Pál helyettes polgármester volt; a sorozáson részt vett a közös hadsereg részé­ről Schiffer Alajos alezredes; a honvédség részéről Lőcsey Károly őrnagy; továbbá Tóth Mihály tanácsos, a katonai ügyosztály vezetője, Hegedűs Antal osztályjegyző és Ba­logh István. A hadköteleseket Gábor dr. és Bodács dr. ezredorvosok vizsgálták meg. Már korán reggel kezdtek -gyülekezni a régi gimnázium előtt a sorozásra kerülő le­gények. Legnagyobb részük földmives és napszámos volt. Alsóvárosról meg a tanyák­ról érkeztek. Ki -gyalog szerrel, ki meg ko­csival. Egy paraszt szekéren nyolc atyafi ke­rült be a Felsőtanyáról: mind a nyolcan be voltak rúgva. Aliig tudtak letámolyogni a kocsiról. A legjózanabb még viccelt is: — M-ajd kirúgják kendtöket, ha látják, liogy be vannak rugvá. — Ki-é? — felelt egy hatalmas termetű, széles legény, aki a lovakat hajtotta. Ott lö­szök én is, — szólott és fölhajtotta kabátja ujját, hogy mutogassa izmos, napbarnított karját. Alig bírta az .atyafiakat lecsöndesí­teni az -egyik rendőr, aki a kapuban őrkö­dött. Félnyolckor a folyosókon nagy volt a sürgés-forgás. Az ujonc-jelöltek -nagy része épen nem kívánkozott bent maradni katoná­nak. Egy iparos kinézésű, pelyhedző állu gyerek, büszkén mondta társának: — Én -bizony „ántimilitárista" vagyok, nem szeretnék, „ta-uglik" lenni, mert a ka­tonáéknál ugyancsak megyülne a bajom. — Ne félj, nem leszel katona, — vigasz­tal a másik, hiszen olyan vékony vagy, mint a pipaszár. — Mán mög te beszélsz! Hisz én voltam a legjobb súlydobó a polgáriba. Mig most is fődhöz tudnék vágnii egy-két olyat, mint te. A vitának azonban hamarosan véget ve­tett egy kémikus látvány, amelynek megcso­dálására összefutott -az egész folyosó népsége és jövendőbeli katonasága. A lépcsőn egy kis emberke sompolygott fel. Nem lehetett ma­gasabb 100—110 centiméternél. Arcra, ter­metre olyan volt, mintha hét-nyolc éves kis fiu lenne. Ellenben széles karimájú fekete ka­lapot, lakkos csizmát, sujtásos nadrágot vi­selt és a tekintély kedvéért óriási esőernyőt tartott a balkezében. De hogy jövetele felől senkit ne fogjon el kétség, katonai behívóját, azt a jól ösmert vörös cédulát a jobb kezében lobogtatta. Mikor fölért a folyosóra, egyszer­re körülállták, halk elfojtott nevetéssel. De ő — ugy látszik — már hozzászokott az ilyes­mihez, mert a világ legtermészetesebb hang­ján kérdezte, egy kicsit vékonyítva ugyan: — Itt soroznak kérem! — Magát a dedóba sorozzák, — szólt egy mély basszus. Erre aztán már senki sem tudta vissza­fojtani a nevetést. Ugy kacagtak az aggódó újonc jel öltek, b-ogy a könyük is kicsordult. A nagy liejelmjának a sorozó bizottság egyik tagja, Balogh István vetett véget, aki nyolc óra előtt kiszólt a gyülekező terembe: — Vetkőzni emberek! Két rendőr felolvasta a névsort és az el­ső húsz legény szépen lehúzta ruháját és fél ádámosan -az ajtó előtt sorakozott. A kintma­radottak szívszorongva lestek -az eredményt. Nemsokára kivonult az -első csoport. A busz -legény közül tizenkettőt soroztak be katoná­nak, Erre a liirre egyszerre csönd lett. Csak a tiz önkéntesjelölt, akiket szintén mára idéz­tek he, viccelt tovább. Egy bosszú barna fia­talember, aki gyakran látható a korzón is, nagyon ironikusan szólott: — Csak nevessetek, az nevet legjobban, aki utoljára nevet. A tiz önkéntes közül négynek el is ment a kedve egy esztendőre a nevetéstől, beso­rozták őket. Egyébként a mai sorozás, amelyen az el­ső korosztály került sor a-lá, nagyon szép eredményt tud felmutatni. Tizenkét órakor ért véget és a 140 álkitásköteles közül hatvan­hatot soroztak be közkatonának és négyet önkéntesnek, vagyis épen az 50% vált l>e. Azokat, akik ta-ugl.ichok l-ettek, a sorozás be­fejeztével -feleskették. A sorozást holnap reg­gel folytatják. Holnap is -az első korosztály kerül még sor alá; a 141-től 310-ig biró sor­számuakk-al. A képviselőház ülése. A képviselőház ma a bizottságokat választotta meg, azután a költségvetést kezdte tárgyalni. Az ellenzék, határozatához hiven, természetesen ma -sem jelent meg a Házban. Az ülés előtt Tisza Ist­ván gróf fölkereste a Ház elnökésgét és Beöthy Pál -elnökkel, Szász Károly és Simon­sits Elemér alelnökökkel hosszasan tárgyalt. Hir szerint a parlament munkarendjét vitat­ták meg. A képviselőház holnap a delegátu­sokat választja meg, azután folytatja a költ­ségvetés tárgyalását. Szombaton szintén lesz ülés és egész napon át a -költségvetést tárgyalják, m-ajd a jövő hét elején egészen csütörtökig szünete lesz a Háznak, Kedden a-iaku-l meg a delegáció, szerdán lesz az ün­nepi tisztelgés a Várban és csütörtökön dél­után megkezdik már a delegációk munkáju­kat, A folyosón természetesen ma is sok szó esett a király betegségéről és igen leverően hatott egy ma reggel kiadott orv-osi jelentés, amelyet tizenegy óra tájban közöltek a kép­viselőkkel. Ez a jelentés a tegnapi igen ked­vező orvosi jelentésekkel szóm ben kedvezőt­lenebb fordulatról számol be. A költségvetést Hegedik Kálmán előadó .ismertette. Pénzü­gyi szempontból magyarázta a költségvetést s azt elfogadásra ajánlotta. Vajda -Sándor beszélt ezután. Kijelenti, liogy -az ellenzéket ő egyedül képviseli és guny-asan emlékezett meg az ellenzék politikájáról. Ha -a románok -azt tennék, amit az ellenzék tesz, hazaárulás­sal vádolnák meg. Ajánlja, hogy a hadsere­get a monarchiában minél inkább fejlesszék. A költségvetést nem fogadja el. — Tisza István gróf miniszterelnök válaszai Vajda beszédére. A r-ománságot senki se tartja har­madik nemzetiségnek. Reméli, hogy a tervbe vett kedvezményeket minél előbb megkapják a románok. Az ellenzék magatartására néz­ve egyetért Vajdával. -A hadseregről meg­jegyzi, liogy rendkívül modern minden te­kintetben és semmi biván-ni valót se hagy fönn. Tisza beszéde után a költségvetést ál­talánosságban elfogadták, Egyesülnek a mexikói seregek. — A verakruzi harc. — (Saját tudósítónktól.) A mai nap ese­ménye elsősorban az volt, hogy a mexikói fölkelők egyesültek Huerta csapataival. Min­den jel arra vall, hogy Mexikó eléggé egy­ségesen akar küzdeni az Unió csapataival és hogy szabadságharcnak tekinti a Iháborut. A verakruzi harcról a Daily Mail a kö­vetkezőket jelenti: A hadihajók reggel nyolc órakor kezdték bombázni a várost, miután Badger tengernagy még kétezer katonát szállított partra, a már korábban partra szál­lított ezer ember támogatására. A Prairie szállítóhajó és a Chester cirkáló félóra Ihosz­szat lövöldözte a várost öthüvelykes ágyuk­ból. Sok házat és középületet rommá lőttük, közöttük a tengerészeti akadémiát és az ar­zenált. Az amerikaiak azután -előrenyomul­tak a város közepe félé és gépfegyverrel és kézifegyverrel elűzték a szembekerülő kisebb mexikói csapatokat. A mexikóiak az ablakok­ból és a házak tetejéről lövöldöztek az ame­rikai katonákra, akik szuronnyal és doron­gokkal űzték el őket. Félkettőkor a város az amerikai csapatok kezében volt. A szállókat és üzletéket, amelyeket tulajdonosaik be­csuktak, újra kinyitották és minden egyes házat átkutattak (fegyveresek után. A Newyork Herald jelenti Mexikóból: Huertát a város lakossága, amikor átkocsi­zott a városon, lelkes ovációban részesítet­te. Huerta beszédet intézett a tüntetőkhöz, amelyben a többek között ezeket mondot­ta: — A felelősség a mai állapotokért az amerikai kormányt illeti. Mexikó mindent megtett, amit állami méltósága megenge­dett, hogy elkerülje az ellenségeskedést. Há­rom hét iddit négy millió főnyi hadsereget tudunk fölállítani. Mexikó védelmezni fogja szuverénitását és függetlenségét, még ha hu szonöt évig kellene is háborúskodnia. Karanza tábornok nyilatkozatot tesz köz­zé, amelyben ismerteti a felkelők nézetét Ve­rakruznak az amerikaiak által való .bevételé­re vonatkozólag. Karanza nem ismerteti azonban a nyilatkozatban a felkelők szándé­kát, csupán azt mondja, hogy az Egyesült­Államok tévedésben vannak, mert eljárásuk, amelynek célja Huerta személye ellen irá­nyul, a valóságban a mexikói nép ellen irá­nyuló ellenséges magatartás. Londonból jelentik: Mexikó városában minden nyugodt. A kormány a helyzet ura és általános amnesztiát hirdetett, hogy az egész országot egyesítse. A Newyork Herald jelentése szerint Fletcher tengernagy Diaz verakruzi polgár­mesternek, az egyetlen föltalálható hivatalos személynek nyilatkozatot juttatott kezébe, a mely ezt mondja: A Verakruzban álló tengerészeti had­erő kényszerítve Játtá magát a verakruzi vámhivatalt és kikötési helyeket felügyelet alá venni. Kérjük közreműködését a rendfön­tartásban és a gyilkosságok megakadályozá­sában. Az Egyesült-Államok hadserege Ve­rakruz város polgári ügyeibe csak annyiból fog beavatkozni, amennyiben a közrend és a közegészségügy szükségessé teszi. A város lakói békében mehetnek dolgaik után mert az Unió flottájának védelme alatt biztosságban érezhetik magukat. A háztulajdonosok szigo­rú kötelessége lesz vigyázni arra, hogy ab­lakaikból sem az amerikai csapatokra, sem bárki masra ne lövöldözzenek. Ezek a hadi­torvényekkel ellenkező cselekmények szigo­rú intézkedéseket vonnának maguk után. Mint a Zeit jól értesült részről jelenti, a forgalomban levő hirekkel ellentétben a mo­narchia egyelőre nem szándékszik hadihajót

Next

/
Thumbnails
Contents