Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-03 / 78. szám

1914. április 3. DÉLM AGYARORSZ A G 3 nagy hajóépítő műhelyekben különös fékte­lenséggel jelentkezik ez a türelmetlenség. Az egyik nagy hajóépitőgyár (Wockmann et Clook) tulajdonosa szitja ezt a gyűlölséget. Ez az ur munkásait a gyártelepen gyakor­latoztatja — (bizonyosan része van ebben annak is, hogy ezalatt a .munkások nem is gondolnak 'bérkövetelélsekrei. (De igazságta­lanság volna azt állítani, hogy az összes protestáns munkások ilyen türelmesek más hitű és véleményű munkástársaikkal szem­ben. Csakhogy a fanatikus kisebbség való­sággal terrorizálja a más érzületű többsé­get. Gyakran megtörténik, bogy a protestáns munkások képviselőválasztásoknál katholikus demokratára szavaznak protestáns reakciós­sal szemben. Igy például Devlin, ir uacio­nálista, aki demokratának és munkáskép­viselőnek vallja magát, Belfast egyik kerü­letét képviseli, amelyet protestáns munkások szavazata nélkül nem tudott volna meghó­dítani. De ennek ellenére nagy munkástömegek készülődnek a „pápisták" ellen való harcra, amelyet a nacionálisták ellen irányuló élet­halál küzdelemnek fognak föl. Ezek a töme­gek egyrészt nem hiszik azt, hogy az angol kormány az Ülszteri lázadást, de másrészt abban bizakodnak, hogyha ez mégis megtör­ténnék, akkor Németország, mint protes­táns állam segítségére fog jönni haderejével a protestáns UIs zt érnek, amely nem akar a pápisták uralma alá kerülni. Bizonyos, hogy az ilyen középkori vallásos világnézletben élő népességnek kevés érzéke van koruk szociális kérdései iránt. Ezek ugy véleked­nek, hogy minden bajnak a vallás az oka. Szerintük Írország azért szegény és ipari­lap fejletlen, mert katholikus. Igy gondol­kodnak a protestáns ulszteriek. Arról hal­lani sem akarnak, ami pedig történelmi tény, hogy Írország angol urai mesterséges eszkö­zökkel fejlesztették az ülszteri vászonipart és tönkretették a katholikus irvidékek gya­potiparát, csak azért, ihogy az Ulszterben táborozó csapatoknak nagy gazdasági hát­védjük legyen. A vallási és nacionálista gon­dolatok uralma természetszerűleg eltereli a belfasti munkások figyelmét gazdasági ér­dekeikről. .HBBasaaBBaaaaBBBtsgiiiBBBaaiaigaBnaaaaBBaasBaHBaaaaaBiaBBaniiBBBtisflBBBHBsaBBBaa aKBasBaBaaasBBaisEaBonaEaaBaaismeBi 40 házat el akarnak temetni \ Rókuson. — Forrong a lakosság. — Indítvány az áprilist közgyűléshez. — (Saját tudósitónktól.) A rókusi város­atyák és az érdekelt polgárság holnap este a .Módos-féle vendéglőben gyűlést tartanak, amelyen szembe akarnak helyezkedni a mér­nökségnek azzal a szándékával, hogy a Ró­kuson levő Fertő-utcát az eszményi nivó magasságára töltsék föl. (Ha ez megtörté­nik. A rókusiak szerint negyven épületet te­metnek el a föld alá, úgyannyira, hogy még a kapukat sem léhet tmajd kinyitni. A Fertő-utca feltöltéséről éppen a leg­utóbbi közgyűlésen volt szó. Kormányos Benő dr. tett indítványt, hogy a közgyűlés akadályozza meg, hogy a Fertő-utcát az eszményi nivó magasságára töltsék (föl. Hangsúlyozta az indítványozó, hogy az ér­dekelt rókusi polgárság kívánságának ad ki­fejezést, • amikor a közgyűlésihez fordul ez­zel a kérelmével, mert abban az esetben, ha a Fertő-utcát az eszményi nivó magasságára töltik fel, ez nemcsak az illető (háztulajdo­nosoknak, hanem az érdekelt lakosságnak is kárára lesz. A köztisztasági telep már az eszményi nivó Imagasságián van s a mér­nökség azért akarja a Fertő-utcát is ilyen magasságra feltöltetni, hogy a Fertő-utca csatornáját a köztisztasági telep csatorná­jába bekapcsolhassák. Kormányos Benő dr. kérte a közgyűlést, hogy ezt se engedje meg, hanem utasítsa a mérnökséget, hogy a Fertő­utca csatornáját a Szűcs-utca csatornájába kapcsolják bele. Tóth Mihály főmérnök ez­zel szemben arra hivatkozott, hogy az épi­tési szabályrendelet előírja, hogy csakis az eszményi nivó magasságán szabad építkezni, a mérnökségnek tehát kötelessége megaka­dályozni az ennél alacsonyabb épitkezése­ket. A közgyűlés végül is a főmérnök felfo­gásával egyező tanácsi javaslatot fogadta el s ezzel — láthatólag — el is intéződött az ügy. Most aztán Kormányos Benő dr. az ér­dekeltek nevében liráslbeli linditványt nyúj­tott be az áprilisi közgyűléshez, amelyben újra szóváteszi a Fertő-utca feltöltését. Az inditvány ez: Nagyságos Polgármester 'Ur! Kérem az alábbi indítványomat az áp­rilisi közgyűlés napirendjére kitűzni. Indítványozom sürgős és azonnal való felfüggesztését a Fertő-utca feltöltésének, úgyszintén indítványozom, hogy a köztisz­tasági telep csatornája ne a Szűcs-utcai fe­dett csatornába, hanem a Makkoserdő-sor mellett levő nyilt árakba vezettessék, illetve kapcsoltassák be és a megkezdett bekapcso­lási munkálatokat azonnal szüntessék be. In­dítványomat élő szóval kivánomi indokolni. Mély tisztelettel Kormányos Benő dr. Munkatársunk felkereste Tóth Mihály főmérnököt, akinél érdeklődött az ügy mi­benléte és részletei felől. ;A főmérnök a kö­vetkezőket mondotta: — Nekünk ,a csatom afenékkel 5.40 méter magasságiig kell mennii. Ehhez hozzájön még 80 centiméter, ez .a .csatorna magasság, az­után 15 centiméter, ez a csatorna boltozat és a kövezet 45 centiméter. Ez összesen 6.85 mé­ter, ia legminimálisabb magasság, amelynél kisebb ;a feltöltés nem léhet. A végleges, va­gyis az eszményi mivé magassága 6.95 méter volna. Az tehát tény, hogy majdnem az esz­ményi nivó magasságára akarjuk feltölteni a Fertő-utcát, ezzel szemben az építési engedé­lyeket csakis ugy adhatjuk ki, ha az építte­tő a 6.95 méteres magasság betartására köte­lezi magát. Ha lesz valami eltöltés a Fertő­utcában, ugy ezzel csakis a pincéket temetjük be, de ez se lesz nagy baj, mert az építési en­gedélyben ki van mondva, hogy a pincét la­kásnak használni nem szabad. Ugyanez az esetünk volt a Hétvezér-utca feltöltése alkal­mával is, mint most a Fertő-utcánál s akkor még röpirat is jelent meg a feltöltés ellen. S íme, most még sincs semmi haj. Ha lesz­nek majd pincék, amiket el kell temetni, er­ről mi nem tehetünk, miért épitiik ugy, hogy az a szabályrendelettel ellenkezik? Ha van­nak olyanok, akik renitenskednek és csalnak, hát az ő káruk lesz. — Hát a mérnökség nem kiséri figyelem­mel a építkezéseket? — kérdeztük. — Dehogy is nem, csak néha nem vesz­szük észre idejekorán, liogy ki, hogyan épí­tett és mennyiben tér el a szabályrendelet­től. És ha néha nem vesszük észre, erről se tehetünk, mert puskás őröket nem állitha­tunk minden épülő házhoz. Igy fest az ügy a főmérnök világításá­ban. Ezekután ismét csak a közgyűlés dönt­het, hogy melyik részen van az igazság. A főrendiház ülése* — Tisza a román kulíurllgáról. — (Saját tudósítónktól) A főrendiházi ma délben ülést tartott, melyen először is a ten­geri hajóstársaságok állami segitéséről szó­ló törvényjavaslatokat tárgyalta. A javasla­tok ellen Dessewffy Aurél gróf szólalt föl, aki az ország gazdaközönségének álláspont­ját tolmácsolta s főként az ausztráliai és ma­rokkói járatok állami segítését kifogásolta. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter beszéde után a főrendek a javaslatokat meg­szavazták. A mai ülésen napirendre került a ten­gerparti területek kisajátításáról szóló tör­vényjavaslat is, amellyel kapcsolatban To­masics Miklós volt horvát bán, és Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök is fölszólalt. Tisza gróf természetesen kiemelte, hogy a magyar államot illeti a kisajátítási jog és szólt ar­ról, hogy a horvátoknak nyugtalanságra nincs okuk. A mai ülés fontos kérdése a román pak­tum ügye, illetve a román kulturliga ismere­tes támadása volt. Károlyi Gyula gróf szó­lalt föl az Emke föliratával kapcsolatban és azt a szenzációs kijelentést tette, hogy az erdélyi határokon az oláh lakosságot föl­fegyverezték, ugy, hogy minden család el van látva fegyverrel és lövőszerekkel. Tisza István gróf azonnal válaszolt és mende-mondának nevezte ezt s elismerte, hogy a kormány figyelmét is fölhívták erre a dologra, a kormány vizsgálatot ihditott, de kiderült, hogy nem igy áll a helyzet és kár beszélni s izgalmakat okozni ilyen ten­denciózus hirekkel. A román kulturliga mi­napi támadására tért ki és azt mondta, hogy a román kulturliga támadásával a román kormány abszolúte nem azonositótta magát és igy semmi diplomáciai tárgyalásról se le­het beszélni. Az ülésről ez a tudósitás szól: Jósika Samu báró tizenegy óra után nyitja meg az ülést. Az elnök meleg sza­vakkal emlékezett meg Gruics Mihály ká­rolyvárosi püspök és Somsich Imre gróf el­hunytáról. Emléküket megörökítik a mai ülés jegyzőkönyvében. Napirenden vannak a tengerhajóstársa­ságok állami segitéséről szóló törvényjavas­latok. Dessewffy Aurél gróf a javaslatokat nem tartja edős-zerőeknek. 1917-ben járnak te ke­reskedelmi szerződéseink, nem helyes tehát kereskedelmi .politikáinknak prejudikálni, annál kevésbé, mert- Ausztriával kötött ki­egyezésünk is 1917-ben jár le. Mivel egyet­len utunk a külföldre Fiume felé vezet, arra nagy súlyt kellene helyezni. Másrészt teher­viselési képességünkhöz mérve azok a szub­venciók, melyeket ezek a javaslatok megál­lapítanak, túlságosan nagyok. Ausztria sok­kal gazdagabb állam, mint Magyarország, mi nem tarthatunk vele lépést a tengeri ha­józás segítségében. A javaslatok megokolá­sáhan nincsen kitüntetve, hogy mennyi Ma­gyarországnak és mennyi Ausztriának a for­galma Ausztráliába és mennyi Marokkóba, igy tehát nem is igen tehet hozzászólni ah­hoz, hogy a szubvenciók összege mennyivel haladja meg a megengedhető mértéket. Ért­hetetlen, hogy egy olyan miniszter, akinek közgazdasági ismeretei köztudomásúak, hogy tehette magáévá az ilyen törvényjavaslato­kat? Kell lenni valami oknak, ami ezt meg­magyarázza. Ez az ok más ,nem lehet, mint­hogy a Lukács László-féLe kormánytód egy­szerűen át kellett venni ezeket a törvény ja-

Next

/
Thumbnails
Contents