Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-23 / 95. szám

2. DÉLMAG YARORSZÁ G 1914. április 26. az Egyesült-Államokba váló bekebelezé­sük már csak idő kérdése lesz; a déli ál­lamok pedig, ia szegényebbek, a gyéreb­ben lakottak, nyomorúságosan fognak to­vább vegetálni. Legújabban azonban még ennél is sofckal komolyabb fordulatot vet­tek a dolgók. Huerta katonái Tampikóban 'megsértettek amerikai tengerész katonákat s az Egyesült-Államok kormánya ezt az alkalmat használja föl arra, hogy Mexikó ellen tengeren és szárazföldön fegyveres erővel lépjen föl, — nyilvánvalóan első sorban azért, hogy Mexikó északi részét az Unióba kebelezze be, másodsorban pe­dig azért, hogy Mexikóban a konstitucio­nalisták uralmát biztosítsa. Amerikában azt mondják, hogy a washingtoni kabinet ezzel az akciójával rendkívüli ügyetlenséget ikövet el. Ezelőtt egy esztendővel az Unió hadserege játszva győzhetett volna. Egy esztendő óta azon­ban nagyon sok és nevezetes változás tör­tént Mexikóban. Ezelőtt egy évvel mind­össze 15—20,000 ember állott fegyver­ben, mig ima minden mexikói férfi föl van fegyverkezve, mindenki tud a puskával bánni, niinden'ki tartozik fegyvergyakor­latot végezni. Huerta elnök azt mondja, hogy kétszázötvenezer ember áll rendel­kezésére és 'hogy ezek közül százezer ki­tűnően fölszerelt, mindennel ellátott első­rendű katona. Megalkotta vezérkarát, ki­nevezett öt hadtestparancsnokot és tiz had­osztályparancsnokot és reméli, hogy az Egyesült-Államok háborúja esetében a föl­kelők hárominegyedrésze, sőt talán össze­sége, beleértve Villa Panohót, Zapatát és a többi fölkelő vezért, hozzá fog csatlakoz­ni és vele együtt fog a közös ellenség ellen vonulni. A Szárazföldön tehát igen nehéz dolguk lesz az amerikaiaknak, hogy sikert érje­nek el. Tengeren természetesen egészen másként áll a dolog. Az Egyesült-Ál la­ntoknak félelmetes flottájuk van, amely a legcsekélyebb ellenállás nélkül elveheti Mexikó kikötőit és ezáltal az ország belse­je el lenne vágva a világtól, maga nem termelvén eleget, nem tudná magát élel­mezni és éhínségnek volna kitéve s a fö­derált hadsereg nem kapna hadiszert. De még ebben az esetben is oly ellenállást fejtene ki, amely semmitől sem rettenne vissza. A csapuitepéki palotában minden es­hetőségre el vannak készülve. Huertáoak vannak túszai. Ez az indus származású és a legvégsőre elkészült ember talán az utol­só pillanatban tudomására fogja hozni a washingtoni kabinetnek, hogy abban az esetben, ha az amerikai flotta egy mexi­kói várost bombázna vagy oda katonasá­got szállítana ki, akkor a Mexikóban tar­tózkodó összes amerikaiakat agyon fogja lövetni vagy föl fogja akasztatni. Mexikóban a zavar teljes és általá­nos és különösen most, amikor az Egye­sült-Államok beavatkozása is megkezdő­dött, senkisem tudná megmondani, hogy miikor és miképen fog véget érni. .bsvbsbabaaabbbbabbabbbbbaaasaskias'azrciiiitaaiiiiaabaaiii A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tartotta az uj ülésszakban első ülését. A két alelnök választása volt napi­rendre tűzve. A folyosókon nagy élénkség uralkodott, a munkapártiak körében ivet kő röztek, amelyen szerenesekivánatukat feje­zik ki Tisza István miniszterelnöknek, aki ma ünnepelte ötvenharmadik születése nap­ját. Az ellenzéki képviselők közül nincs je­len senkii. Csak egy pillanatra jelent meg gróf Apponyi Albert, átvette postáját és el­hagyta az épületet. Az ülést délelőtt 11 óra­kor nyitotta meg Beöthy Pál alelnök. Felol­vastatta a mult ülésszak bezárásárá és az uj (negyedik) ülésszak megnyitására vonatkozó királyi kéziratot. Majd elrendelte a két alel­nök megválasztására a névszerinti szavazást, melynek eredménye az, hogy Szász Károlyi és Simontsics Elemért választották meg a Ház alelnökeivé. Döntés készül az eszményi nivó ügyében. (A helyettes-polgármester Buda­pestre utazik. — Farkas Kálmán miniszteri tanácsos Szegedre jön.) (Saját tudósítónktól.) A város fejleszté­sére irányuló munkának alapvető feltétele az eszményi nivó kérdésének végleges rende­zése. Amig el nem döntik, hogy ezt a -besüp­pedt sikon fekvő várost -milyen magasságra töltsék föl, addig nem lehet megkezdeni sem az általános városrendezést, sem a csatorna­hálózat, sem a vizvezeíék teljes kiépítését. Hiszen eddig is — amint a mérnökség sok­szor hangoztatja — azoknak a terveknek a megvalósítását, amelyek a város mo-dern ki­építésére irányultak, legtöbbször az eszményi nivó ügyének .esztendőket emelsz tő huza­vonája akadályozta -meg. Ha a külvárosok csatornázást és világítást követeltek, ha a lakosság azt kívánta, Ihogy a magasnyomású vizvezetéket az egész város területére ter­jesszék ki, ha a külvárosi utcák általános rendezése került szőnyegre, — mindezeknek az alapvető terveknek a megvalósítását az eszményi nivó rendezetlensége miatt késlel­tette a tanács. Fölötte üdvös lesz tehát, hogy a város hatósága energikus lépéseket tesz az esz­ményi nivó kérdésének végleges rendezése érdekében. Esztendőkig, mint a legközis­mertebb tengeri kigyó szerepelt az eszményi 'nivó az aktuális kérdések homlokterében, hogy aztán ismét téli álomra merüljön alá a közigazgatás kátyújában. A mérnökség, mint a rekonstrukció korában megállapított nivó-magasság letéteményese, hallani sem akart arról, hogy a nivót a Farkas Árpád tervei szerint lejebb szállítsák. Ép igy a köz­épitészeti tanács sem, amely szintén a re­konstrukciós tervek kirendelt őre. Farkas Árpád azonban kimutatta — és a vélemé­nyét a legelső szaktekintélyek osztották, — hogy a rekonstrukció korabeli nivómagasság­ra semmi szükség nincs, teljesen elegendő, ha erre a magasságra -csupán az ekszponál­tabb részeit töltik fel a városnak, egyébként pedig maradjon a mai -magasság, vagy leg­alább is lényegesen lejebb kell szállítani a régi nivó-magasságot. Hogy mit jelent a -nivó leszállítása pénz­zött. Lent nagy terrasz, rajta óriási színes kerti ernyők. A fonott kerti székeken vi­dám uri társaság, kacagás, vihogó diskur­zus. — Kié ez a gyönyörű villa? — kérdem másodszor is a (feleségemet, most már kissé dühösen. összenéznek és kimondanak halkan, szégyenlősen egy nevet: egy ihires szép ope­rett-művésznő Ihugának a nevét. Ahogy ki­mondták, lesütik a szemüket, súlyos zavar érzik rajtuk. A kapun imár benézni neim -mer­nek és rám sem. A-há — gondol-oim -magamban — és ku­tatok emlékeim között. Emlékszem rá . . . egykor -magam is . . . Qyö-ny-örü szép te­remtés . . . Egyszer egy egész éjjel mellette ültem egy -autóban . . . Hát ez az ő villája? De hiszen, ... ki is vette el? — Ki vette el? — kérdezem a felesége­m-éktől. — Még lány — felelik na-gy-on halkan. — Még lány ... — mo-n-dom utánuk halkan és szótlanul tovább -megyünk. A villából gondtalan zongoraszó szűrő­dik utánunk. I J Egyszer dühösen, mérgesen mentem el hazulról. Emlékszem: becsaptam -magam után az ajtót, ahogy csak nagyon neveletlen és nagyon szerencsétlen ember teheti: A falak harsogva kiabáltak rám, szinte megijedtem tőlük. f Lent az utcán a friss levegő még jobban dühösitett. Szilaj és vad lettem harago-mtoa-n. A sarkon a mindkét lábára béna újságosba, aki előtt pedig sohse megyek anélkül, hogy pénzt ne dobjak az ölébe, sz-erette-m volna belerúgni. Mit lábatlankodik nekem itt most, amikor a végsőkig feszült minden idegem! A -második sarkon, a-hogy szelesen beka­nyarodom, érz-e-m, hogy teljes erővel neki­mentem valakinek. Hátranézek: egy nagyon siralmas külsejű férfi a földre guggolva do­hánymorzsákat kotor össze a sárból, az egyik kezében levő rossz, rozsdás pléhdo­bozba. Utolsó néhány szál dohányából ci­garettát akart sodorni és akkor jöttem én és -kilöktem a kezéből. Az ócska fluszpapir is odarepült a sárba. Meg kell állanom, éles fájás vág a szivembe. Odamegyek hozzá; nem- is törődik ve­lem, buzgón to-vább kotorgatja a dohányt. Ez a piszkos, kiéhezett, nyomorult, naiv lé­lék ebből -még imost is cigarettát akar csi­nálni. — Én löktem' ki a kezéből? — kérdem tőle keményen, de melegen. — Nem baj, — -mondja pirulva, szinte szemérmesen. — Úgyis -már az utolja volt. Nem -messze a trafik. Besietek, egész doboz cigarettát vásárolok és boldogan, dü­hömet teljesen elfeledve, átnyújtom a pisz­kos turkáló alaknak. Szinte repes a szivem az örömtől, -hogy valakinek jót tehetek. Mélyen elpirul és hebegve mondja: — Oh, kö'szön-öim, kérem, nem érdemlem meg, hisz -már úgyis alig lehetett volna belő­le so-dor-ni . . . Elmegyek. Messziről, a sarokról visszanézek: még egyre ott guggol a sárban és kotorgatja a széthullt, sáros dohányszálakat. Még eszébe se jutott, hogy a dobozt fölbontsa. — Ezek­ből az elriasztó külsejű alakokból lesznek a milliomosok. Csak türelem keli hozzá. És minél több hozzám hasonló lágyszívű gaval­lér! I mtmmm^m UH uuuruua.u iu*u.. uiuuH!i...iuVu vma K első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt p kaphatók, esetleg részletfizetésre ts.

Next

/
Thumbnails
Contents