Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-23 / 95. szám

Saerfcesztőaég Kárász-utca 91 Tddonszán: 305. Egyes szán ára It fiiiér. £LÓFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12*­ncgyedévre K 6'— egy hónapra K 2 ­ELŐFIZETÉS1 ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapraK 240 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81­Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 95. szám. Csütörtök, április 23. Az amerikai háború. Kitört az amerikai háiboru. . Az Uniónak Mexikóval való háború­ja a legérdekesebbek és legbizomytalanab­bak egyike, mert bármily nagyok is az Egyesült-Államok és bármily gyöngének és erőtlennek látszik is ma a mexikói köz­társaság, mégis rendkívül elkeseredett és hosszantartó háborúra tehetünk elkészül­ve és ha kétségtelennek látszik is, bogy vé­gül a hatalmasabb és gazdagabb Egyesült­Államok fognak győzni, ez a 'háború az Uniónak nagyon sok -emberébe és tömén­telen pénzébe fog kerülni és nagyon két­séges, vájjon az elérendő eredmény arányiban lesz-e a rendkívüli áldozatok­kal. Ne felejtsük el, hogy Mexikóban spa­nyolok állnak az amerikaiákkal szemben, spanyolok, akik, ha kell, 'a guerilla-hábo­rura is be tudnak rendezkedni, talán ugyanazoknak -a spanyoloknak -unokái, a kik ezelőtt száz esztendővel I. Napóleon­nal szemben megmutatták, hogy a gueril­la-háboruban mire képesek. Most, -amikor a háború megkezdő­dött, -vessünk még egy pillantást azokra az o-kokra, amelyek előidézték és azokra a kilátásokra, amelyékikel a harcoló felék ebbe a háborúba belementek. Mexikóban tudvalevően imár ávék óta dul a polgárháború. Pártok veszeked­nék a hatalomért és hol az egyik, hol a j másik kerekedik fölül. Az ország szörnyen ! Halálcsárdás. Elpattan a hur a cigány hegedűjén, Lángok duruzsolnak zenét cudarul, Iszonyat tombol a vigasság derűjén, Legényes kurjongás vad hörgésbe ful. Ez a halálcsárda. A sose halunk meg Mámorán pokollá fűlik a bál. Utolsó szorítás és: együtt halunk meg . • • A vörös orkeszter recseg, muzsikál. Egymásra zuhannak leányok, legények, Nincs se csók, se vér, se édes tilos. Hamvadtak a szivek, lobbantak a fények, Csak az éji égnek pereme piros . . . MOLNÁR JENŐ. Nyári emlékek. Irta: Somlyó Zoltán. A kis, virágos kertben, a villa előtt, va­lóra után, fonott szélieken ül a család. Az aPa, előkelő miniszteri 'hivatalnok, ;a felese­dé: egy szép 'k-öv-ér, kissé fellengzio no es a gyermekeik. Két kis leány és egy bet éves íll'cska. A fiu az első feleség után maradt; l két kis -leány hátrakötött rózsaszínű ru­Pácskában, finom holmikban, a fiúcska is rén-desen -öltözve, de busán és kissé elha­gyottan. szenved miatta, virágzó vidékek elpusz­tulták, népes; város-ok romba dőltek , és ezer meg -ezer ember vér-e folyt. Mexikó­nak egyharmadrésze tűzben van és vérben folyik s -ez a szép ország óriási föltárt és még elrej-tett kincseivel nemsokára telje­sen el fog pusztulni. A mexikóiak azt mondják, 'hogy veszedelmüket és -pusztu­lásukat Wilson elnöknek köszönhetik, aki minden nemzetközi jog és tisztesség elle­nére az egyik párt, a konstitucionálisták pártja mellett foglalt állást. Ezt Mexikó­ban mindenki tudja, sőt hirdeti is, a diplo­máciai körökben, ,a sajtóban, a kereske­delmi és ipari körökben, Amerikában épp ugy, mint Európában, sőt még az Egye­sült-Államokban .is, kivéve a Fehérház köz­vetetten környezetében;. A dolgok most ugy fejlődtek, h-ogy sem -megegyezés, sem kompromisszum nem lehetséges, mert azok, akik ismerik a mexikói spanyolokat, akik nem kevésbé büszkék, mint -az európai spanyolok, tud­ják, hogy ezek az emberek mindent eltűr­nék, csak oly emberek uralmát nem, akik idegen befolyásra támaszkodnak. Carran­zát, Huerta ellen fel ét,'Madero politikájá­nak követőjét, -egy igen tehetséges -és na­gyon nemes karakterű embert, Mexikó­ban sokáig tisztelték és szerették -és akko­ra volt híveinek száma, hogy előbb vagy utóbb ő kerekedett volna fölük Egyszerre azonban az a -gyilkos ötlete támadt, hogy az Egyesült-Államokhoz fordult segitség­A szines üveggömbök között ülnek, én vendégük vagyok és a gyermeknevelésről, általában a gyermekeikről beszélünk. Kissé poétikusan igyekszem fölfogni a témát és á* • kert virágaihoz hasonlítom a gyermekeket. — Bizony, — mondja a kövér, szép mi­niszteri hivatalnokné — bizony, virágok ezek. A Katóka, — gyere csak ide, csilla­gom! mi ez a piros a homlokodon? Hát te, Manci, egyetlen, drága kis babulkám, me­gyünk ma sétálni, mi? ... — És a boldog­ságtól pirulva, öleli magához a két gyönyö­rű, finom gyermeket. Valami nehézség üli meg a lelkemet: a kis fiu a fehérre lakkozott kerítés mellett áll, befel-é fordított lábakkal. Nedves szemekkel néz tmaga körül, összenézni senkivel se tud, kerüli szüleinek és testvérkéinek tekintetét. Csak énfelém mer pillantani, egy szemvilla­násig össze is nézünk ... és azután még szomorúbbnak, még árvábbnak t-etszik. Kicsit hűvösödik az idő, otthon feled­tem a felöltőimet. Könnyen meghűlök az ilyen (hirtelen támadt szélben: felkészülök, menni akarok, búcsúzkodás. — Na, gyerekek, a bácsinak mindegyik egy szál virágot ád és szépen jójeakát kí­vánni. A fehér lakkos kertajtóban megállok, mint v-alairni szégyenkező ünnepelt. A kis­lányok szétfutnak, egy perc múlva vissza­térnek és libegve, pirosan, boldogan egy­egy teli tearózsát nyújtanak át. A rózsák ért. Ettőlfogva v-esztett játéka volt; hivei tömegesen pártoltak el tőle és az egész nemzet egy táborba csoportosult, abba, a melynek jelsz-ava, hogy az idegen beavat­kozást elutasitsa. Tegyük föl, hogy Carranza diadal­maskodni fog Torreon, ez a Mexikótól ezer mértföldnyire levő város, miután többször hol az egyik, hol a másik sereg keziébe esett, ma véglegesen; az övé; be­vonul Montereybe, San-Luls-Polosiba Ős hatalmába ejtette Tampikót; tegyük föl, a mi teljességgel valószínűtlen, hogy a mexi­kói nagy síkságon teljesen megveri ,a fö­derált hadsereget és bevonul az ország fő­városába — de hát akkor helyre fog-e áll­ni a béke? Sőt ellenkezően;, egyáltalában nem. A középső és déli államok valaimeny­nyi erdejéből, összes síkságairól, a he­gyekről és a völgyekből özönleni fognak az embereik, hogy harcoljanak függetlensé­gükért. És a guerill-a-háboru még nagyobb gyűlölettel, még nagyobb elkeseredéssel tovább fog folyni. Carranza győzelme egy­általában nem -biztosítaná Mexikó békéjét. Már a saját táborában sem ur többé, tiszt­jei nem engedelmeskednék neki és legelső tábornoka, Villa Pancho, nyíltan föllázadt ellene. Tegyünk föl egy másik esetet, azlt, hogy se a föderalisták, se a konstitucioná­listák nem tudnak döntő csatát nyerni. Mi fog történni ebben az esetben? Az északi államok el fognak szakadni a déliektől és kábitóan illatosak. Megköszönöm és megsi­mogatom az arcocskájukat. Már kiléptem a kertajtón és most gyá­ván, félszegen utánam oson a kis fiu is és remegő kézzel nyiuyt -felém egy szál sötét, bársonyos árvácskát. A szülök, ahogy hoz­zájuk ér a pillantásom, ugy tetszenek, mint­ha nem látnának odáig. Kint a tearózsát odaadtam a kaszirnő­nek, az árvácskát pedig a gomblyukba tűz­tem; | . * A fürdőtelepen a legszebb villa elé érünk. Óriási területen áll, köröskörül nagy négyszögben szines, keményfából való dí­szes léckerítés. Az egyik fronton a ka-pu -csak formaliter van megcsinálva. A lécek közt, ahol be szokás látni, a kert rondói és virág­ágyai közé, belül lécekkel és deszkákkal van kibélelve az ür, hogy be ne -lehessen látni. Itt olyan ember élhet, aki még a levegőtől is félti a boldogságát. — Kié ez a gyöny-örü villa? — kérde­zem -a feleségemet és a barátnőjét, akikkel sétálok. ök összenéznek. Annyira zavarban van­nak, hogy észre se veszem, mennyire fele­let nélkül hagytak. Tovább megyünk A sar­kon befordulunk, ott is még az egész fron­tot a gyönyörű villa telke foglalja el. De itt mar be lehet pillantani a kapun át. Gyö­nyörű, gereblyézett ,utak a virágágyak kö-

Next

/
Thumbnails
Contents