Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-16 / 89. szám

115 DÉLM AGYA RORSZÁG 1914. április 11. Nem véleményünk, hogy minden feltétlenül rossz csak azért, mert a tanácstól jön. De a lelkiismeretünket se adtuk el. A szorgos és lelkiismeretes újságíró fürgeségével mindig ott leszünk az eseményeknél és a közönség érdekeit szolgáivá, mindig óvást fogúink emelni az ellen, hogy elzárjanak bennünket a közvetlenségtől. Amint a bírónak, ugy a buzgó és a dolgok mélyére hatni kivánó újságírónak sem forrás a jegyzőkönyv, ha élő adatokat kaphat. És az a közhivatalnok, aki az újságírón keresztül ezektől alkarja elzárni a nyilvánosságot, önmaga alatt vágja a fát. A delegációkat összehívták. — Április 28-án kezdődik Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap mai száma közli azokat a királyi kéziiratokat, amelyekkel a delegációkat hívják össze Budapestre április 28-ra. Az egyik kéziratot a külügyminiszterihez intézte a király, a másik a magyar miniszterelnöklhöz, a harmadik az osztrák miniszterelnöknek szól. A külügyminiszterhez szóló kézirat a következő: Kedves Gróf Berchtold! A iközös ügyeik tárgyalására, az 1867. évi december 'hónap 21-én kelt törvény értelmében, illetve az 1867. évi XII. törvénycikk alapján hivatott bizottságokat másolatban mellékelt kézirataimmal ifolyó évi április hónap 28-ára Budapestre egybehívtam és megbízom önt, Ihogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1914. április 9-én. Ferenc József s. k. Berchtold s. k. Tisza István gróf miniszterelnökhöz az alábbi kéziratot intézte a király: Kedves Gróf Tisza! A 'közös ügyek tárgyalására, az 1867. évi XII. törvénycikk •értelmében:, illetve az 1867. évi december hónap 21-én kélt törvény alapján hivatott bizottságokat, a részükre törvényileg meghatározott teendők elintézése végett folyó évi április hónap 28-ikára Budapestre ezennel egybehivom. Midőn ehhez képest egyúttal közös minisztériumaimat alkotmányszerii előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a magyar országgyűlés bizottsága tagjainak egybchivása iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1914. évi április 9-én. Ferenc József s. k. Tisza s. k. Stiirgkh gróf osztrák miniszterelnöknek a következő kézirat szól: ( Kedves Gróf Stiirgkh! A közös ügyek tárgyalására, az 1867. évi december hónap 21-én kelt törvény értelmében, illetve az 1867. évi XII. törvénycikk alapján hivatott bizottságot, a résziükre törvényileg meghatározott teendők elintézése végett folyó évi április 'hónap 28-ára Budapestre egybehivom. Midőn ebhez képest egyúttal közös minisztériumaimat alkotmányszerii előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a birodalmi tanács bizottságának kiküldése s a bizottság tagjainak egyibehivása iránt intézkedjék. Kelt Bécsiben, 1914. évi április 9-én. Ferenc József s. k. Stiirgkh s. k. A szigetek kérdése. Konstantinápolyból jelentik: Vilmos császár rendeletére Wangenheim báró német nagykövet a Loreley áilomóis'hajón Korfuba utazott. Görög és török körökben az utazásnak nagy jelen tőséget tulaj donitanak s azt hiszik, hogy a szigetek kérdésének megoldásúval van összefüggésben. Laffert őrnagy német katonai attasé .is Korfuba utazott. Onnan Albániába megy, hogy részt vegyen az északi albán határ utolsó részének kijelölésében. Elindult az Unió flottája. — A mexikói bonyodalmak. — (Saját tudósítónktól.) Washingtonból jelentik: A Clhampton Roadban álló atlanti holttá hajói parancsot kaptak, hogy Tampikóba induljanak. Utasították továbbá a Hancok nevű szállítóhajót, hogy 800 tengerészkatonával Neworieámsból Tamipiikóba menjen. A South Carolina nevű csatahajó, ímely Szan Domingóból útban volt iaz Egyesült-Államok 'felé, Útközben drőttallan távíróval parancsot kapott, hogy szintén Tampikóba menjen. Ugyanoda rendelték a Boszíton előtt veszteglő Nashville, Szan Domingo és Takoma ágyunaszádokat. A Pensakolánál veszteglő torpedóflottila ugyanoda megy. A kabinéit1 ma két óra hosszáig fartő tanácskozást folytatót a 'helyzetről. Bryan államtitkár lemondott mostanra tervezett üdülőutjáról. Hir szerialt Wilson elnök nem szeretne erőszakot alkalmazni, legfeljebb végső esetben. A hajók összegyűltével Badger ellentengernagy nak mintegy busz nagy hadihajója lesz a mexikói vizeken. Hir szerint Algara mexikói ügyvivő szoimbaiton fölkereste Bryan és közölte vele Huerta bocsánatkérését. Huerl'a .kész. Volt Tamipiikó előtti a Delpliin nevii amerikai ágyunaszádnak tisztelegni, de a tisztelgés mikéntjére nézve föltételei voltak. Bryan kijelentette Algarának, hogy semmiféle föltételt nem fogad el. Huerta washingtoni barátai, fölismerve a komoly jelleget, melyet az amerikai kormány a tiampikói incidensnek tulajdonit, Huertá'hoz tjávjiratot intézlek, amelyben meghátrálást tanácsolnak neki. Mexikóból jelentik: A fölkelők tegnap volt fonva, annak jeléül, hogy még ,nöm menyasszony. — Szived vágya szerint való férjet kívánok, — mondtam néki, imiközben a kályha, mellé tette a f.aszélket, amelyre leültem. A leány elpirult1 és kiment. A nagyapó közelebb húzta zsámolyát, lopva rám tekintgetett és nevetett . . . Ugy látszott, iminilha vártak volna ránk, olyan vacsorát csaptak. A legjobb falatokat kaptuk, amiket a szibériai muzsik esaik egyszer egy évben lát az asztalán: „achi"-t (káposztaleves), .tojást, ölkönhu'st, vadkacsa-süiltet iés végül csémegének diót. Hozzá bort és pálinkát. A vacsorát ,a „jó szobában" tálalták, nyilván a mi tiszteletünkre. Tizen voltunk az asztalnál: kocsisom meg én, mint vendégek, az .asztalfőn ültünk. Amint beléptem a szobáiba, észrevettem, hogy az ablak mellett egy kis asztal áll, rajta kenyér, ital, és lámpa; és almikor behoztak egy .tál ételt, az idősebbiik leány nagy darabot vett belőle és a kis asztalra tette. Kíváncsian kérdeztem, a 'gazdától: — Ugylátszik, késük valami vendég, 'kire vártok vagy talán beteg van. ,a házban? Mindenki 'hallgatott, az asztal körül ülők olyan zavart tekintettel néztek a házigazdára, hogy már megbántam kiváncsislkodásomat. Az öreg azonban nyugodt és komoly hangon felelt: — Az étal.t, ita.lt' és világosságot a mi házainkban minden este kitesszük az ablakba, azok számára, akiket nem szabad 'meglátnunk. A többiek tovább ittak és vidám dalolásba kezdtek. Én, nem értettem a muzsik válaszát és fölhasználva az időt, mialatt a társaság énekléssel, volt elfoglalva, szomszédnőmlhöz fordultam: — Kik azok, .akiket nem szaibad meglátnunk? A fiatal leány mutatóujját ajkára téve, halkan mondta . . . — A menekültek . . . Azután elmondta, ihogy .az ő falujuk a menekülés u.tjába esik. Á szibériai száműzöttek legnagyobb része nemi bírja él a kényszermunkát és a kancsuka-ütéseket; aki csak teheti, menekülni igyekszik. A legtöbben, tavasszal; szöknek meg, de akinek télen nyiilik alkalma, az nekivág a hósivatagna'k is. Koldulásból, kegyelemkenyéren élnek addig, amig eljutnak olyan helyekre, ahol napszámba állhatnak és megszerezhetik az ut további részének költségeit. Leginkább éjjel vándorolnak, akkor érzik magukat biztonságban. Fogadóba nem térhetnek be, mert azokat lesik a hatóságok, de azért nem kei! tartaniok az éheníhalástól. Biztosak lehetnek benne, ihogy ahol az ablak ki van világítva, ott legalább is kenyeret és italt .találnak, a mit az ő számukra készítették oda. Csak be kH'i mvmlniok érte. iMutatkoznlok nem, kell, a parasztok nem is akarják látni a menekülőket, nehogy meggyűljön a bajuk a hatóságokkal. Mialatt a leány ezeket mondta, az ablakon halk kopogtatás hallatszott. Mint varázsütésre, elhalt az ének és a szemeik ,az ablakra szegeződtek, amely kivülről kinyílt. A sötétből mély hang szólt be: — Adjon, isten, minden jót! — Neked is! — válaszolt a gazda, de nem kelt föl, nem hagyta el a, helylét. Ekkor egy kéz nyúlt be az ahlaikon. Rövid ideig tapogatózott, majd elérte a kenyeret. Azután az üveg uitán nyudt, azt is kiemelte az ablakon. Mindnyájan hallgattunk, csak az öreg nagyapó nevetett. A csöndet a házigazda törte .meg, amint kiszólt az ablakon: — Vidd 'magaddal' a többi ételt is, ma karácsony van. Kívánsz még valamit? — Imádkozzatok értem ... — felelte a hang. i A kéz újra fölbukkant, betette az ablaktáblát, azután vélieg eltűnt az éjszakában. Még hallottam a menekült lépteit/amint csizmája alatt ímegropogott a ihó . . . Konstantin elhallgatott. Merevem maga elé nézett, mintha a messzi távoliban, Ázsia szivében, egy kis ablak fényét látná, amely a szibériai téli éjszakában mutatja ;az utat azoknak, „akiket nem szabad meglátni". , MM É eSső kézből, nagy választékban csakis az Ül Misiit l Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre is.