Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-15 / 88. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. íddasnáia: 395. Egyes teám ára !• EMér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 19 fillér. Szeged, 1914, III. évfolyam 88. szám. Szerda, április 15. Indexre tett a népgyűlés egy tudományos munkát. Könyvem előszavában kijelentettem, hogy diplomáciai történetet és lélektani rajzot kívánok nyújtani. Ezt a két szempontot én vetettem fel először. Az én könyvem Rákóczija más, mint Thaly Kálmáné volt. Aki itt, e (tény hallatára, rögtön el akarna Ítélni, kérem olvassa el előbb 1. Thaly munkáit, 2. Márki Rákóczi-életrajzát. Thaly müveiből láthatja, hogy igazam volt, mikor müvem 113. jegyzetében Thaly írói (és nem gyűjtői, kiadói, hazafiúi, vagy agitátort) egyéniségéről synthetikus képet nyújtottam. Az csak tisztességemre szolgál, hogy Pauler Gyula és Gyulai Pál hagyományai követéséért meg akarnak kövezni azok, akik Thaly munkáit csak kívülről látták, de béliül el nem olvasták. Márki életrajzából pedig megláthatják (ha elolvassák: eddig csak öt szakemberről tudom, hogy elejétől végig elolvasta), hogy az ujabb kutatás sok olyan adatot hozott napfényre, ami nem illeszthető bele a Thalytól megrajzolt Rákócziképbe. Thaly maga is érezhette ezt: ezért nem használta fel a kezében levő Vigouroux- és D'Andrezel-aktákat, ezért, az ő régi Rákóczi-rajza megmentésére, volt kénytelen Mijces Kelemen alakját háttérbe állítani, sőt ócsárolni. Márki pedig, bár regisztrálta az uj adatokat, de mivel ragaszkodott a Thaly-féle képhez, az ő rajzából az olyan vonások, mint a kalózfejedelemség, a császárral való kibéfcülési szándék, első pillanatra is kirínak. De mondom, nem hallgatta el ezen adatokat ő sem. Az én munkám abból állott, hogy az uj és régi anyagot szerves kapcsolatba hozzam. Erre szolgált a lélektani analysis és a diplomáciai milieu-rajz. Az elszigeteltségükben elidegenitően ható adatok e két szempont felihasználásával olyan magyarázatna utaltak, mely Rákóczi emlékének semmikép sem árthat. (Hogy csak egy Példát említsek, Rákóczinak a császárhoz való közeledését és kibékülési ajánlatát az ö. György fiához való atyai szeretetéből magyarázom meg. Nálam ő nem azon a Piedesztálon áll, melyre Thaly állította, hanem azon az örök emberi magaslaton, melyre az erős. lélekkel végtelen szenvedéseket kiáltott emberéket, a földi csapások tisztító ti izén keresztülment jellemeket állítja az utókor. Bizonyos vagyok benne, hogy pártszenvedélytől el nem vakult emberek, akik sem nem kurucok, sem nem labancok többé, hanem érzik az egész magyarság történeti és faji összefüggését, a tőlem rajzolt alakra tisztelettel, szerető és meleg részvéttel fognak tekintem. Amig 'ez a meggyőződés lassan, de biztosan keresztültöri a reám szórt hazugságok tömegét, megelégszem azzal az öntudattal, hogy legjobb szándékkal és legjobb tehetségeim felhasználásával alkottam egy könyvet, melyet az országot anynyiszor tönkretett pártszenvedély egy pillanatra megértésre tartott érdemesnek. Ez az öntudat azt mondja, hogy munkám igazi hazafias munka volt. (Szekfü: Felelet ,,A száműzött Rákóczi"dolgában.) Mélyen tisztelt Népgyűlés! Magyar szivünk, magyar lelkünk teljes és tökéletes föl'h ábcrodá sa közepette élza rándokol t u nik ide, a magyar nemzet történetének 'legkimagaslóbb alakjának, nagy és dicső fejedelmiünk, II. Rákóczi Ferencnek szobrához, hogy egyrészt kifejezést! adjunk megbotránikozásuiniknaik, megvetésünknek, másrészt tanujdét szolgáltassuk örök 'hűségünknek, lángoló ragaszkodásunknak, kuruc fejedelmünk iránt! Megvetéssel kell sujianunk Szekfü Gyulát, a bécsi udvari levéltár fogalmazóját, aki a „Száműzött Rákóczi" cimü jés a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenít! munkájában szentségtelen kezekkel igyekszik meggyalázni a mi nemzeti hősünknek, II. Rákóczi Ferencnek dicső emlékét. El: kell Ítélnünk a Magyar Tudományos Akadémia azon tettét, hogy kiadta e könyvet, amely a múlt időik glóriás alakját árnyékba akarta borítani, hogy többé he ragyogjon, ne tündököljön nekünk! Kifejezésre kell juttatnunk azt, hogy lángoló lelkesedéssel, törhetetlen hittel és. imádságos 'lélekkel ragaszkodunk továbbra is Rákóczihoz. Amikor a könyv ikiadása után széles e hazában mindenhol, ahol a magyar sziv, magyar lélek és gondolkozás, milliók lelkéből váltotta ki e fölkiáltást: „Ne bánitsd Rákóczit", „Ne bántsd a magyart", akikor e 'hazafias városban működő Szegcdi RáikóoziEgyesü'let' fölhívására itten, oltárunknál, tiltakozó népgyűlést tartunk. Tiltakozó népgyűlést Üteii tartanunk, mert nem engedhetjük, hogy a mindenéből kifosztott imagvar nemzetet' egyetlen megmaradt kincsétől, hőseink, vértanúink megszentelt emlékeitől is megfosszák. Meg kell gyújtanunk a visszaemlékezés elotthatatlan fáklyáját, meg kell szólaltatnunk a Rákóczi-korszakot visszahozó tárogatót, mert ezek mellett látjuk: Rákóczinál nincsen szentebb név a magyar történelemben. s dicsőbb történet 'sincs annál, ami ehhez a névhez fűződik. Szeged népe. amely a nemzeti önállóság és szabadság tiszta forrásából táplálkozó hazaszeretet halhatatlan emlékű szabadsághősének tartja Rákóczi Ferencet, nemzeti öntudatában sohasem alacsonyodhatik oda, hogy a nemzet ellenségeinek hazug, gaz rágalmait ölihigyje s ezeknek helyet adva, azt a szabadsághőst1 engedje gyalázni, alki mindenét, földi életét, családi boldogságát, roppant mesés vagyonát föláldozza, csakhogy e hazát nagynak, szabadnak; nemzetét függetlennek, boldognak láthassa! A Rákóczi név és annak dicsősége jelenti a hazafiúi önzetlenségnek és a macvar szabadságnak a 'kultuszát'. Rákóczi Ferenc emléke örökké égő szent tüze a magyar szabadságnak. Maga a Tudományos Akadémia is a könyv megjelenése után tartott ülésében megtagadta a közösséget a ikönyv szellemével és intencióival, amikor kijelentette, hogy a Szek'fü-féle könyv egy ellenszenves munka, mert Szekfünek nem volt érzéke egy nemesszivü és fenkölt szellemű nagy férfiúnak szerencsétlensége iránt, ami pedig mély rokonszenvetj megértést és lelki nagyságánál fogva őszinte csodálatán követel. 1735. április 8-án, nagypénteken fejezte be a fejedelem az ő földi életét is ime, Rákóczi most is él, most is köztünk van és köztünk lesz mindig a szabadság örök, szent ügyének egyik legdaliásabb mártírja. Az ő eszméi ma is élnek, mindenkor élni fognak, mert hiszen az ő eszméi a hazának a szeretje, a szabadságnak a szeretete, a magyar népnek a szeretete, az ő eszméi az Istenbe vetett hit és bizalom. Rákóczi Ferencnek és az egész kurucviiágnak a tisztelete és szeretete 'hozott öszsze bennünket. Azért jöttünk össze, hogy tiltakozzunk a fejedelem emlékének megcsúfolása fllen. Az én politikai felfogásom szerint ennek a könyvnek a megjelenése egy jellemző hiinete a mai közállapotoknak. Fellázad bennünk mindem jó vér, amikor látjuk, hogy a mai sivár korszakban, amikor nincs jelenünk* él akarják hitetni velünk, hogy nem vóliti történelmi multunk sem és .megbarátkoztatni akarnak bennünket azzal, hogy törődjünk 'bele, az ilyen, nemzetnek nem lehet jövője sem (?); elhitetni akarják velünk, nincs jogunk beszélni régi dicsőségről, nemzeti hőseink kalandorok, kártyaspillerek és férfikoruk teljességéiben elgyengült jrouélk voltak s mindezt' azért, hogy nyugodjunk bele a jelenbe, a mai játékbarlang-panamákba és egyéb közéleti erkölcstelenségekbe (?). Multunkban ne legyen öröm, lövőnkben ne legyen remény. Kiirtattrrákarjá'k belőlünk azt a hitet, hogy a mai nagypéntek után' is lesz még húsvétvasárnap. Nemzeti vágyaink, nemzeti törekvéseink, nemzeti ideáljaink keresztre feszítése után elkövetkezik a föltámadás. Rákóczi lelke bujdosik közöltünk, amióta a munkácsi uradalomban, levő i'áboiibán 1703. évi junius 7-én kelt az a ihires kiáltmány, mely ékként kezdődik: „Recrudescunt diutina incíitae gentis Hungáriáé vulmera". — „Megujulnalk a dicsőséges imagvar nemzetnek régi seipei". — A megujullt sebeknek gyógyítására vállalkozott a magyar" nemzet egyik liegdicsőbb alakja, a kuruc sereg vezére: II. Rákóczi Ferenc fejedelem. vEnnek az embernek a történ élem által biztosított 'szent nevét takarja egy bécsi lakáj guny'irattal bemocskolni, ennek a legendás, dicső alaknak egyéni életét akarja lekicsinyelni. Ez egyenlő a felségsértéssel, mert a magyar nemzet fönséges érzelmeit sérti. A magyar pénzen élősködő és a legnagyobb magyar: Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia pedig segédkezet ad ezen hazug és hazafíatlan munika kinyomiatására és terjesztésére, Szekfü Gyulának tömör és találó mondatai után íhárom beszédből idéztünk itt, amelyeket vasárnap délután egy népgyűlésen mondtak el. A népgyűlést — mint iköztudomásu — azzal a céllal hivtá'k össze, hogy Szekfünek a száműzött Rákó-