Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-15 / 88. szám

15 DÉLM AGYA RORSZÁG 1914. április 11. cziról irott könyvével foglalkozzék. Hát foglalkozott. Hogy mennyi tudományos felkészültséggel és történetbuvári tárgyilagossággal, azt az elmondott beszédek itt közölt részletei is mutatják. Az ujitás minden esetre tetszetős. A népgyűlések Ítélkező fórumát ezek után ki kell terjeszteni minden tudományos és irodalmi munkásságra és Alexander Bernát filozófiai, Pi'kler szociológiai, Béke matematikai, Nagy Ernő közjogi, Vám'béry, Bródy, Molnár, Nietsche és a többiek irodalmi és tudományos munkássága fölött ez után ne folyóiratok és tudományos munkák disztingvált hangján történjék az ítélkezés, hanem népgyűléseken, amelyekre az isteni nép zászlók alatt és az ábécét nem isimerve vonul ki. Az isteni nép, amelyet továbbra is jól táplálnak örök hűséggel, lángoló ragaszkodással, glóriával, ragyogással, tündökléssel, a visszaemlékezés elolthatatlan fáklyájával, a szabadság tiszta forrásával és a tárogató mélabús hangjával, pedig mindezekkel dosztig ez a nép és egyre erélyesebben követeli a kézzelfoghatóbb javakat. Nem alkarjuk, hogy ,népgyűlést hirdessenek elleniünk is, akik tartjuk magunkat olyan jó és komoly hazafiaknak, mint azokat, akik a vasárnapi népgyűlést rendezték. Sietünk hát kihámozni az egyetlen reális ellenvetést, amely elképzelhető és ez az, hogy Szekfü könyvével más az eset, mint egyéb tudományos munkákkal, mert ő a hazafias kegyeletet sértette meg. A szegedi és egyéb népgyűlések összehívóinak ezzel a véleményével szembe tudjuk állítani az ország leghivatottabb és legelismertebb történetíróinak véleményeit, a melyek szerint „A száműzött Rákóczi" cini ü könyv a legkomolyabb figyélemre és elismerésre méltó történelmi munka. Kérdezzük már most, hogy ennek az igazán nagy és alapos tudással megirt könyvnek az elbirálásánál kinek a véleménye döntőbb: az Andrássy Gyula grófé — aki szerint a müvet tudományosan kellene birálni, nem pedig politikai hajszát indítani, a Békefi Remigé — aki szerint Szekfü, ha több tekintetben nem is helyesen itéli meg Rákóczi egyéniségét, sok tudással, a források nagyarányú feldolgozásával, az eddig ismeretlen adatok , széleskörű érvényesitésével és odaadó buzgósággal irta meg müvét, a Károly Árpádé — aki szerint a mű ellen felmerült kifogások egyben-másban nem alaptalanok és aki e munkánál jobbat és értékesebbet évek óta nem olvasott, ia Tagányi Károlyé, a Takáts Sándoré — akik hasonlóan -nagy elismeréssel nyilatkoznak Szekfü könyvéről, vagy pedig a népgyüléseké, amelyek — bocsánat a kemény igazmondásért — egy tudományos munka elbirálásánál politikai életünkét el'satnyitostt, közéletünket szegénnyé tett és gazdasági megerősödésünket nagyon hátráltató közhelyeket visznek a bírálat anyagába. Nem akarjuk a fegyvert visszafelé fordítani, de higyjék el az urak, szabadságaink nagyobb tiszteletét, közéletünk némi realitását és munkásságunk nemesebb elmélyedését fogja jelenteni, ha majd több több lesz iaz ilyen könyv és kevesebb lesz az ilyen népgyűlés. Higyjék el az urak, a tudományos kutatás szabadságának megsértése ez a népgyűlés, amelyen indexre tétettek egy könyvet olyanokkal, akik azt nem is olvasták. Budapestre jön a német császár. — Egy bécsi lap értesülése. — (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai (körökben, minit la bécsi Neues Wiener Tagblatt jelenti, híre jár, hogy Vilmos német császár legközelebb újra meglátogatja I. Ferenc Józsefet. Valószínű ugyanis, hogy Vilmos császár Korfuból visszatértében Bukaresten keresztül utazik vissza s ebben az esetben Bukarestből Budapestre jön Ferenc József király meglátogatására, amennyiben a 'király abban az időben a delegációs ülések miatt magyar székvárosában fog tartózkodni. Végleges döntés a látogatást illetően még nem történt ugyan, de beavatottak már most számitanaik Vilmos császár budapesti látogatására, amely esetben Ferenc Ferdinánd trónörökös is Budapestre jön. Vilmos csá\zár bukaresti látogatásának s az ezt követő uijabbi látogatásának királyunknál általában nagy jelentőséget tulajdonítanak. A német császár bécsi idözése óta találkozott az olasz 'királlyal, Korfuban pedig a görög királyt üdvözölte s amikor Berchlold gróf külügyminiszter Abbáziában találkozik San Giulianoval, ugyanakkor a német császár Korfuban fogadja majd Streit dr. görögországi külügyminisztert. Ilyen körülmények között a né'met császár látogatása Károly román királynál a legnagyobb fontosságú. Fölösleges hangoztatni, hogy Vilmos császár személyes értekezései és foga- t dásai Ausztria-Magyarországot és Olaszországot önként értődőén rendkivüli módon, érdekűik. A bukaresti látogatás, felölelné mindazokat az aktuális kérdéseket, amelyek alkalmasak anmaflc a tisztázására, hogy RomáLavina. Irta: Hermann Wagner. Jákob Kwindel tanchitzi állatorvos gyakori szokásához hiven reggelt bórt haza egy szomszédos faluból, ahová egy beteg tehén miatt hivták őt az elmúlt éjjel, hogy sokra becsült, de kevéssel honorált 'tudományával megmentsen az életnek egy dögrováson levő tehenet. Kwindel ezúttal is beigazolta, hogy minden véges a földön, a tudomány is, még az állatorvosi tudomány is, mert a jámbor házi állat — lehet1 mondani — a karjai közt költözött egy jobb hazába. — A kávéimat! — parancsolta idegesen -a feleségének, amint belepett, még pedig oly hangon, amelyben nemi volt sértő szándék ugyan, de amely kissé sértő színezetű volt. . _ A fiatal asszonyka inkább csodálkozva, mint megbotránkozva kérdezte a. peches állatorvostól: — Mit jelentsen ez? Kwindel ugyllátszik .a keze között megboldogult tehénre gondolt, amikor,még idegesebben válaszolt: — Hát1 kapom azt a kávét, vagy nem kapom?! . . . — Nem! — válaszolta a felesége ollyain (hangon, mint aki pillanat alatt veszti el élete minden illúzióját. — Ha szépen kéred, akkor megkapod, különben . . . Nem folytathatta, mert az állatorvos egy politikus izgatottságával, ugrott feli s egy keze ügyébe eső csészét olyan energiávall csapott az asztalihoz, hogy az — már mint a csésze —darabokra törött. Ezt a döglött tehén szelleme csinálta. Az asszonyka persze nem tudott erről a halálesetről:. Nagyon megsértődhetett, .mert olyasmiket mondott a férjeurának, hogy az is megijedhetett. Majd hangos sírással, bevonult a hálószobájába, amelly terültet mindig alkalmatos szokott tenni oly célra, bo:gy egy.érzé,keny lelkületű asszony szive szerint Iki'sirja magát. Előbb azonban ugy csapta be maga mögött a hálószoba ajtaját, hogy a ház öszszes ablakai is megremegtek. Á férj félig dühösen, félig szégyenkezve minden eshetőségre 'készen, otthogyta a tett színhelyét s az utcára menekült. * Ugyanabban, a házban lakott Nathanid Feuerstein, egy kiöregedett levélhordó tisztes nejével, keresztneve szerint a tisztes Emmával és két háziasságon kivül maradt elvirágzott leányával, Marié és Róza kisaszszonnya'í. Az összetört csésze hangjára hegyezni kezdte a ifjülét a ki,váló levélhordó. Az arcán ragyogó örömmel, fordult övéihez: — Hajtottátok? — ÍR történt valami. Figyeltek mindannyian s, amidőn meg-, hallották a Ihálószobaajtaó energikus 'becsapódását, a levélhordó tisztes felesége összecsapta ráncos kezeit. — Borzasztó! Az ágyukból kiugró leányok egyike, a Róza örömteli ábrázattal meg is állapította mindjárt: — Megverte a feleségét! — Tyüh! ott meneküi az a csirkefogó! — mutatott a lépcsőház felé siető Kwindel felé Feuerstein, levélhordó. Megreggelizett s elment a postahivatal-! ba azzal a boldog tudattal, íhogy a szerény 'méretű városka minden polgárának újságot1 .mondhat. — Tudják már? — kérdezte minden házban, ahová levelet vitt és ahová nem vitt levelet. — Tudják már a legújabb újságot? — Újságot!? — Az állatorvosról.! — Az állatorvosiról? — Igen! Azt, ihogy megverte a féleségét. — Megverte? ... Miért? Nathanid, Feuerstein vállát vonogatta, jeléül anna'k, hogy nem tudja. — Reggel jött haza mondotta. — Hallottunk nagy lármát s tisztán hallottuk, a •mint megverte az asszonyt . . . Ezzel köszönt s ment tovább. első kézből, nagy választékban csakis az 1 Hátai iraiM épé, i1, Tisza-Lajos körút 19. szám alatt kaphatók, esetleg részletfizetésre is.