Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-12 / 87. szám

2. DÉLMAG YARORSZÁ G 1914. április 12. hiányában — talán .egyetlen egy magyar város sem tudná ma programjába iktatni. Nemzeti feltámadás! Gyönyörű jelszó ez, melynek megvalósítása a városi társadalmak feladata lesz. Ahol gazdag és erős nemzetek vannak a világon', mindenütt a nagy vidéki empóriumok, a kétszázezres lakosságú nagyvárosok .termelik és szállitják a nemzet erejét. Hol vagyunk mi még ettől a perspektívától! Magyarországnak egyetlen százezres városa tengődő iparával még csak nem is az első helyen áll, nagy földbirtokai csaknem parlagon hevernek, 'közüzeme alig van, ami van, az is improduktív . . . Szeged város nemzeti hivatását nem ez alkalommal fogjuk felfedezni, ismeri azt ennek a nehezen ébredező városnak minden lakója. De most, a kereszténység nagy ünnepén, feltámadásnak napján, különös nyomatékkal kell gondolni erre a jelentős hivatásra. Szegednek magának is fel kell még előbb támadnia! A tisztújítás után uj korszaknak kell kövétkeznie, uj ideálok, törekvések, célok és munkák korszakának, hogy a legközelebbi lusztrum eredményei ne csak külsőségekben nyilvánuljanak meg, mint az elmúlt lusztruméi, hanem közelebb juttassék az ősi várost az ország közvéleménye által méltán táplált. remények megvalósításának lehetőségéhez. Akkor fogjuk majd bizó lélekkel mondani, hogy feltámadunk! A boszniai vasúti kölcsön. A Frankfurter Zeitung szerint a. boszniai államvasutak építési fcötosönét szintén a német pénzpiacon akarják •elhelyezni. Az egész építési költség tudvalevőleg 270 millió borona. Szegedi törvényszéki biró az uj sajtótörvényről. — Április 12! (Saját tudósítónktól.) Az április 12-én, húsvét vasárnapján életbelépő uj sajtótörvényről közöl tűnik már véleményeket, amelyek a törvényt igyekeztek megvilágítani. Most a Délmagyarország számára a szegedi •törvényszék egyik kitűnő bírája nyilatkozik az uj, életbelépett sajtótörvényről s. annak fontosabb, a közönséget érdeküő'magyarázatai igy hangzanak: — Ami mindjárt szembeszökik az, uj (Sajtótörvényben, ez az időszaki lapok fogalmának meghatározása, A rég|i sajtótörvényünk ugyanis i daszaki lapnak azt vette, •amelynek tartalma akár részben, akár egészben politikai tárgyak körüil forgott, az uj sajtótörvény szerint pedig időszaki lap minden hírlap, vagy folyóirat, amely egy hónapot meg nem haladó időközben jelenik meg. Ebből kifolyólag az uj törvény .az időszaki !iap fogalmát nagyon kitágította., mert abból .a politikai irányzatot kiküszöbölte, ugy, hogy ennek következtében olyan lap is, amely például tisztán jogtudományokkal,, vagy társadalmi kérdésiekkel foglalkozik, La egy hónapot meg nem haladó időközben jelenik meg, időközii lapnak tekintendő. — Az időszaki lap fogalmának e megliatározáisa abban bir jelentőséggel, hogy tekintet nélkül arra, vájjon politikai tartalmú a lap vagy sem, a kiadóra és szerkesztőre előirt személyi kellékek ugyanazok, E személyi kellékek az uj törvény 17-ik paragrafusában vannak f,elsorolva. Különös fiigyeimet érdemel ezek közül az a kellék, hogy az időszaki lapnál a kiadó s ia szerkesztő osaik ,az lehet, ,ak.i aljas okból elkövetett vétség miatt bárom éven belül büntetve nem veit, Mert ez igen szigorú intézkedés, tekintve, hagy allijas indokból el lehet követni ©igósizein csekély snlyu vétségeit is, például: ,a csupán pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés vétségét. És aggasztó is ez az intézkedés, ment a:z lailjas ok értelmezése nagyon tág körten mozoghat és különböző felfogiásiniak adhat tért. — Érdekes megemlíteni, hogy a politikai tartalmú időszaki lapok biztositékának öszszege vidéken lényegileg ugyanaz, mint volt eddig; mert vidéken a biztoisiték az uj törvény szerint, ha a liap hetienkint legalább löitiszür jelenik meg, húszezer korona, ,különben tízezer korona, mig la régi törvény szerint, ba a lap naponkint jelent m©|g, ugyanlcsiak húszezer koronát, ritkább megjelenés eöetéu pedig tízezer koronát tett ki a biztosítéki összeg. És a régi törvény Budapest ós a vidéki helyek között e részben nem ismert különbséget, ellenben az uj törvény Budapestre nézve a biztosíték összegét ötvenezer, illetve húszezer koronában határozza meg, ahoz képest, amint a lap hetenkinit legalább ötiször, vagy kevesebbszer jelenik meg. — Ujitás a helyreigazitási kötelesség megállapítása az idősizaki lapokra nézve, a melynek alapján mindenki kivánhiatjia, hogy az időszaki lapban róla megjelent közvéleményt helyreigazító nyilatkozat a lapban közzé tétessék. Ha a szerkesztő a közzétételre vonatkozó kötelességének ütegeit nem tesiz, ellene a kir. járásbirósághoz panasszal lehet fordulni, amelynek tárgyában a járásbíróság itéilettel határoz. Félebbezés esetéin e kérdésben a kir. törvényszék jár él. — A sajtójogi felelősség az uj törvényben is a fokozatosság elvén nyugszik, azonban az szélesebb körű az eddiginél, mert az uj törvény szerint szerzőként kell büntetni azt is, aki a sajtótermékeket büntetörvénybe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén iazt, aki a sajtótermék büntető törvénybe ütköző tartalmának megírására, vagy egyéb megalkotására a szerzőt rábirtia. Eddig ugyanis, ha a szerző fetelősséigrie vcllit vonható, a fakoizottsá© elvénél fogva másokat. a sajtótermék tartalmáért felelősségre vonná nem lehetett. — Az uj sajtótörvény a sajtóbeli közleményből kifolyóan kártérítési igényt állapit meg a sértettnek. El nem lehet vitatni, hogy ez igen üdvös intézkedés. Mert kétségtelen, is és 'téged is meg fog, megládd. Azért ha'lt meg előbb, mintsem kellett volna, azért költött ugy, mintha pénzbányája lett volna — néha egy miap husz forintot is — és ezért nem fizette ki az utolsó biztositást. Ha kifizeti, nem maradsz a nyakaimon ... A Tuza kisasszony arcát a párnákba fúrta, ingerült, de csendes hangon azt mondta: „Jó van, jó", és egész keserűségével csekély számú tanitványaira gondolt, akiket leginkább azért taníttattak, hogy kinozzák őket. És ha legalább a körmiikre lehetett vob na ütni, mint ahogy vele megcselekedte a mestere! De egyszer próbálta és akkor is csaknem az újságba került. Ugy összeszidták, ugy megszégyenítették, hog-r egy egész esztendeig fekete szatin-bluzban járt és nem evett gyümölcsöt, imádkozásom kivül ezt a penitenciát rótta magára. Néha, a szemrehányások, anyja idegrohamainak nehéz pillanataiban, szerelmesen gondolt az apjára, az egyetlen férfira, akit ismert, s aki őt oly kimondhatatlanul szerette. Hogy is volt azzal a biztosítással? Azt szegény csakugyan kifizethette volna. Emlékezett, hogy ezzel az ügy gyei sok baj volt, a biztosításról sok 'szó folyt és ő kis lány 'korában .azt hitte, hogy apja csakugyan biztosította a saját maga és a kislánya életét, pénzt adott valakinek és nekik már most nem ÜPÍ1 mpcrh-ilniok. az valaki rrporpncrprlte hogy éljenek. Később megértette, hogy ez mégsem lehet, a imama magyarázta meg, aiki gyűlölt minden tévhitet, akármilyen, szép volt is az és kedvelte a józanságot, habár az csúf és ártalmas volt is, és diadalmasan mosolygott', ha azzal megronthatta a férje életét. De az csakugyan nem volt rendes ember — a lánya is emlékezett erre, — egész napokat elhevert az ágyban, ábrándozva, játszva, azt mondta, hogy fáradt, pedig talán az egész éjszaka a kávéházban, ült. Hajnalban jött haza sokszor, fölébredtek reá, anyja haragudott: „Még ez a kis álom, még ezt 'is elveszi!" mondta. De ő mindég örült neki, kinyitotta a szemeit, mosolyogtak egymásra, elvette a cukrot, fügét, vagy datolyát; amit apja hozott, a kezébe szorította és azzal aludt. Mindig hozott valamit. Bádogskatulyában halakat, boltban — és nem kofánál — vett gyümölcsöt, képeskönyvekét, amelyeket részben maga irt, kislány korában azt hitte, hogy egyszersmind maga is nyomtatott. Téli estéken, ha nem haragudtak a mamával, rajzolgatott, leányokat, huszárokat, szép férfiakat, akikre azt' mondta: ez lesz kislány az urad, vagy szőke kell? legyen! Nincs meg a rajzokból egy sem, nincs meg belőle semmi; két esztendeje még megvolt a felöltője, krémszínű; nem kellett senkinek, mig végre egy bolondos ócs'kás megvette... Mnt: tórfiro nem <is grourloíbatot'; a huszonhárom éves leány. De álmodozni sóikat álmodozott róluk tizenhat éves korában; de a kor elmúlt, leszokott erről is. Néha, később megint rájöttek ezek az álmodozások, amelyekbe még jobbam belefehéredett. Elfogódva nézte a cselédeket, amint a kapuban1 várják a katonát, eljárt esküvőkre és végigment a belváros utcáin, ahol még udvarolnak, különösen ha nap süt, délfelé. Csakhamar belátta •azonban, hogy sem a Kossuth-, sem a Vácziutca nem mieki való, az asszonyok is igen megnézték, sőt a rendőr is, csak félig értette miért, de ettől a sajtelemtől is megszédült, sőt egy kissé meg is undorodott. Menekült vissza az udvari lakásba, a két tő muskátlihoz, a zongorájához, amely mindég le volt hangolva, min't ,az ő élete, de azért még volt benne harmónia, bus 'is, vig is. Boldogtalan nem, volt azért, ideje sem1 volt rá, blúzokat kellett varrnia, fordítania, mert szeretett kecsesen öltözködni és mint sok szegény leány, a külön, az olcsó, jó és becsületes önálló derekak révén csakugyan jól is öltözködött. Azután ő is főzött, csinált mindent, csa'k a mosásra, súrolásra nem adta magát és inkább meghalt volna, mintsem hogy elmosogasson. A kezét féltette, a fehér, magas és hosszú kezét őrizte — kinek? Magától is megkérdezte olykor: kinek, minek? Magamnak! felelte büszkén és gőgös érzéssel gondolt a sok oktalan, férfiúra, aki mind egy tiszta kéz után áhítozik és nettt első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre Is.