Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-12 / 87. szám

Szerkesztőség Márász-utca 9. TeTzísnszáza: 305. Egyes szám ára 19 EHér. ELŐFIZETÉSI aR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12negyedévre K 6"— egy hónapra K 2-ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81: Egyes szám ára 10 fillér. b. Szeged, 1914. iii. évfolyam 87. szám. Vasárnap, április 12. Nemzeti feltámadás. Szelid verőfény árad szét.a világon: a természet csupa reménység és az emberi lélek csupa várakozás. A fák tele hasadó rügyekkel. Az Ígéretes nyár előre küldi illatát, uj energiákalt hozván fáradt harcosoknak, kik csüggedten néznek vissza nagy küzdelmek elmúlt hónapjaira. Háború után vagyunk. Csak a meszsze dördülő ágyuk felelgetését hallottuk, mint egylkor Zápolya a mohácsi ütközet csatazaját s mégis ezerszámra fekszenek halottaink. A modern háborúban nem azok halnak meg igazán, akik golyót kapnak a mellükbe, hanem azok, akiknek kezéből a kenyeret ütötte ki a császárok játékszere, a háború. íme, közel félév múlt el a balkáni béke helyreállítása óta s Magyarország ima is olyan még, mint egy sebesültekkel borított csatatér. A gazdasági élet pezsgése nem akar megindulni. Itt a munkaidő kezdete, a jegybankok versenyezve és szinte erőszakoltan szállítják le a kamatlábat, csak épen, hogy a zsebünkbe nem teszik a pénzt, — de hiába, ha a vállalkozási kedv semmiféle bizJtatásra megindulni nem akar. Az ország sohasem volt még annyira elernyedt, mint amilyen ezekben a hónapokban. Most látszik csak meg, mennyire magunkra vagyunk hagyatva, ha idegen tőke nem jön felénk üzletet kötni és élénkséget teremteni. Az ország nem képes a maga erejéből talpra állani. Nincs belső ereje, anyagi megalapozottsága, életenergiája. A közmunkák végtelen gyéren indulnak s annak ellenére, hogy Magyarország egészben véve egy dus Kánaán benyomását 'kelti az átutazó idegenben, természeti erőkészleteink parlagon hevernek s nem tudtak még eddig értéktermelő tőkékké átalakulni. Ott van az erdélyi földgáz, világhírű nevezetessége a Sármaságnak; határtalan tömege a munkába fogható kalóriáknak széfbugyborékol a levegőbe s alig egy-két iparmentes város kap belőle utcai világitást. Ha nemzeti tőkénk és versenyképes vasüti berendezésünk lenne, a Sármaság ma félszáz gyártelepnek lenne színhelye; posztó-, szövő-, cukor-, kenderkészitő, csipkeverő ;és egyéb gyáraink egymásután emelkednének ki a földből, hogy felhasználják a természet bőkezű adományát és csengő aranyakra váltsák föl a föld belsejének értékeit. De tőkénk nincsen s az újjászületés folyamata nem ezen a csapáson fog megindulni. Mondhatnánk azt, hogy nagy föladat vár a főnemesi osztályra, az örökölt nagy vagyon tulajdonosaira, kiknek módjukban állana a nemzet gazdaságának fellendítését előmozditaniok. Ám ki vár Magyarországon valamit a mágnás-társadalomtól? A lóversenyek, vadászatok és élőképek rendezése épen eléggé leköti őket, semhogy az ország bajával (törődni idejük maradna.. Marad töhát a nemzet gerince: (a városi társadálom és a kisbirtokos-osztály. Ha feltámad még valaha a sebekikel borított nemzet, ugy talpra álilitásának munkájában jelentős rész fogja megilletni a magyar kultura igazi termőhelyeit, a városokat, fmelyek a maguk pezsgő életkedvével, felfokozott energiájuk/klal ,a közeljövőben vezetőszerepre vannak hivatva. Nagy baj, hogy a magyar városok legtöbbje még a kibontakozás nehézségeivel küzd; sok még a városi élét kereteinek modernizálásával v.an elfoglalva s .anyagi erejét felülhaladó igényekkel lép föl. Másfélszáz millióra tehető a városok hitelszükséglete s a kormány nem képes még százmilliót sem szerezni nekik. A kötvénytkibocsátási jog veszedelmes fegyvert adna az idegen tőkék tulajdonosainak kezébe s ezért aligha .valósul meg a városoknak ez iránt táplált reménye. Marad tehát a jelzáloghitel, természetesen csak azoknak a városi társadalmaknak a számára, amelyek rosszul kezelt fekvőségek felett rendelkeznek. Ez se jó megoldás, csak jobb hiányában állja meg helyét, de a legjobbat, a jövedelmező községi üzemek felvételét és a földbirtokok hasznosítását —• gyakorlati érzék Tuza kisasszony. Irta: Bródy Sándor. i. . Két cserép muskátli élt egy sötét helyen, 'egyik: már-már elszáradt, .a másik — a az öregebbik;, az aszú tőből oltottak 111 ég tartotta magát, erősödött, virágzott, atozott, még várta a napot, 'hátha megjönne. t ](i Az öregebb muskátli: Tuza mama. a'íiaa a'°K: Tuza kisasszony. Csak annyit tudtak ah,vdági"ól, mint két cserép szegény, sötét álakba helyezed, _ott feledett virág. ah] -fKyszaKás udvari lakásban laktak, és ' 000:1 éltek, 'hogy a mama mindég angol retuff r et akart fordítani — de igen keveset aoi't angolul — a leány azonban rengeteg ,n "^ra-órákat adott és keresett annyit, hogy ,, 01 haltak éhen. Annyira táplálkozhattak, • •ifeiLr e mé n v ke db e ttek. hétköznapokba, örvendett vasárnap a sült tésztáinak és ha falusi rokonaik tavasszal gomolyát küldtek, mindig azt vacsorálta. Kétszer egy esztendőben elment a szinházba, egyszer a maga pénzén, másszor meg került jegy valamely családnál, ahol tanított és ahol a férj a feleséggel, az előadás előtt hirtelen összeveszett. Erről a két előadásról a Tuza kisasszony sok hónapig gondolkozott, ugy a színészek szép játékáról, min: a közönségről, amellyél együtt nevetvén és sírván, ugy érezte, hogy társadalmi életet él. Igen tetszett ez neki, a meleg levegőt rnöhóii szivta be és rokoni érzés 'töltötte el a szépruhás asszonyok iránt, a kivágott kabátos.férfiakra pedig, a mint reá tekintett, loppal, egy kissé remegtek a szempillái, elpirult és kimelegedett, ámde csak a lelke belől; az arca fehér maradt, a 'természettől oly fehér, mintha festve vagy vésve lett volna. És ebben; a szinte természetéilenes fehérségben, ebben az északi hidegségben két egyiptusi szem égett és kipiroslott két biborvörös ajak, mély mindig nedves volt és egy kissé nyitva mindig. Ha a Tuza kisasszony akarta volna, feltűnik még itt is e nagyvárosban;, ahol a legszebb leányok oly rejtetten élnek; megpillantják őket az utcán, elismerik, egyszer-másszor követik is, de ha szerencséjük nincs és a természetük nem az, eleresztik őket és várják a másik jelenségéi. A zongorát tani tó leány is többször észrevette — különösen, tizenhéttől tizenkilenc éves koráig — hogy az utcán igen tetszik, hízelgő, bámuló, de nagyobbára ros'sz tekintetek érik, ezeknek örült és ezek elöl menekült, bár édes anyja figyelmeztette, hogy ne féljen, a szerény leánynak vége. I A mama, kinek súlyos, de nem fájdalmas idegbaja .miatt mindig karosszékben kellett ülnie, egészen más vérmérséklet volt, mint gyermeke és emiatt nem minidig éltek békében. Egy kissé kinoz'ta leányát s ha az fáradtan a nehéz és unalmas leckéktől, még fehérebben hazatért és az ágyra vetette magát, rendesen igy szólt hozzá: — Egészen olyan vagy, mint az apád. A rendetlenség az, mely mindent megölt, őt Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN: Füszerkereskedésben " ~ m • ÓVAKODJÉK , Csemegeüzletben dupla roaiafasort- azUTANZATOKTón • ! liaiinn'a lés regrfid* balzsam : megdc'j;. isodii, í*y angáí, te-l jtknéi, Oh össze* Ml lint »w)JV| len kitunja i vagy • tjf.; rendel"™ | esz e -ke-ló.-. ermisfí**?*! krabba" !,s öft víg ur