Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-11 / 86. szám

2 DÉLM AGYA RORSZÁG 1914. április 11. Végeredmény. (Saját tuáósitónlétól.) A francia kamara szombat éjszakai ülésén' a következő napirendet fogadta el: — A kamara tudomásul veszi a vizsgáló bizottság megáíHapMsait, helyteleníti a pénzügyeknek a politikába és a politikának az igazságszolgáltatásba való beavatkozásával! elkövetett visszaéléseit, hangsúlyozza a parlamenini1 összeférhetetlenségről szóló törvény szükségességét és azzal az elhatározással tér a napirendre, hogy a leghatásosabb módom fogja biztosi'taim az erők szétválasztását. Mit jelent ez 'a 'határozat, arra az ügyre vonatkozóan, amelynek a befejezője lett? Mit jelent a pártoknak ez ügyiben vívott vad közdelmére? És mit jelent az általános politikai és társadalmi' megismerésre? A határozat első mondatát, amely a visszaélésekkel való beavatkozásokról szól, egyhangúan fogadták el. Ez nem bizonyítja ugyan azt, hogy a bizottság végső következtetései!:.' részleteiben) is általános helyesléssel fogadták. Hiszen az egész délutánt Briandnak és Baéthounak a kísérletei foglalták el, hogy kimutassák a következtetésben foglalt elitéltetésük igazságtalanságát. Barikon aboz ragaszkodott, Ihogy helyesen járt el, amikor a Faibre-féle okiratokat közzétette. Barthou nagyon szánalmas alak volt a kamarában, nem kevésbé azért, mert Briand két döntő -kérdésben cserbenhagyta. Ez utóbbi nyilvánvalóan meggyőződött, hogy a,/mérsékelt pártok koncentrációjában nem bizhatik, a radikális baloldal' pedig annyira szertebomloíh ós Caillaux bukása óta nagyon szegény a vezető szerepre alkalmas emberek dolgában^ hogy talán hajlandó lesz megint Briandot vezérének elfogadni. Brianddal Másnap féli hatra rendelte magához Rátóti Jenőt. — Jenő — mondta sírva — Jenő, Jenő. Jenő roppant előkelően: karolta át és véghetetlen boldog volt annak tudatában, hogy ő e magasztos pillanatban otkolomszagu. — Társam, — mondta 'halkan — édes boldogtalan társam, ön izzik. Az asszony sokáig izzott némán, Jenő nyalkán. Aztán feltépte a szekrényt és valami különös, egyáltalán nem emberi, baimem aszszoniyi vigyorgással megmutatta neki az igaz gyöngyöt. — Találtam, loptam — börögte. Jenő behunyta a szemét a kéjtől, ö modern volt és most ugy érezte, hogy ő egy vad párisi apache tolvaj perditána'k az orgazdája, szeretője. t VI. — A tied vagyok, — mondta a doktorné, Lovag-utca 64., II. 15. alatt a szobában, amelyet -Rá tóti Jenő pont abból a célból bérelt!, hogy a doktorné ott ezt mondja. Bs üldögéltek a csúnya, szegény, cifra plüssfoteleken és az asszony a gyöngyöt mutatta. Sehol máshol, senkinek másnak ezen a nagy világon nem mutathatta volna. Viselni nem lehetett, dicsekedni nem lehetett vele, éhez a vállalkozáshoz társát; kelllett venni. Ez nem ment másképen. — Nem szeretsz — mondta Jenő, mert érzett valamit abból, hogy nem ő kellett az asszonynak ilyen; nagyon. — De szeretlek — mondta az asszony és meggyőződés nélkül, csókolta Jenőt. Á gyöngy az asztalon volt, halvány, horpadozott volt, mint egy nagy íkukoricaszem, de ott vote és az asszony nézte. — Dobd el, — mondta Jenő. szemben etl keli ismernünk, hogy a Roclieiteiigyben, a többi szereplőhöz viszonyiitva, kevésbé szigorú megítélés alá esik. Azok közé az okos emberek közé tartozik, akik elmondhatják magúikról, hogy megöregedtek, die még sohasean Ihudtak semmit rájuk bizonyitani. Jaurés megdönthetetlen érvei ia bizottságban meghiúsították egyes, funkciók szépítő manővereit. Jaurés beszéde pedig részleteiben mutatja be a korrupciónak a mechanizmusát. Igaz, hogy egy miniszterelnök az államügyésztől kicsikarta egy pörnek az elhalasztását és hogy egy biróság elnöke fürgén, teljesítette a kormány kívánságát. Igaz, hogy egy miniszterelnök az. 1912-iiki vizsgáló bizottság előtt elhallgattta az igazságot. És mi birtia rá a pénzügyminisztert, hogy társát arra bírja, hogy befolyásolja az igazságszolgáltatás menetét? Igaz az is, hogy som az egyiknek, sem a másiknak nem voltak személyes, anyagi előnyei ebből a közbelépésből. De csak Jaurés fejtegetéseit kelt követnünk és megértjük az egész összefüggést •és Caillaux politikai érdekét. Jaurés ezt mondotta: — A Mouiis-konmány megalakulása után egy újságírót, azon számos lapok egyikének szerkesztőjét, amelyek a roszszu'l szervezett pártok 'rendetlenségében keletkeztek, meglátogatta IRocbette, bjizalr masa és védence. És, Rochctte azt mondta neki: „Az óra közeleg, az Ítélet küszöbölni áll. önnek politikai barátai vannak, akik uralomra jutottak, önnek érdeklődnie ke'lil irántam." És az (u'jságiró hozzáfogott. Caiilauxt egyszer, Monist hároim'szor doligozta meg. A pör elnapolását követelte, (ellenőrizte, hogy ez csakugyan megtörtén t-e, Igy a csaló Rochette azon, áldatlan pajtáskodások révén; amelyek bűnös, segitségeíi jelentenek, megmozgatta a kor-mányhatalAz asszony ránézett olyan undorral, mintha Jenő valami aljasságot tanácsait volna neki. Ugy nézett rá, ahogy az asszonyok olyaini férfiakra néznek, akik egyáltalán nem értik őket. — Pfuj, — .mondta a férfinak, — te engem nem magamért szeretsz. VII. Két hónapig tartott ez igy. Az asszony már nem volt sem piros, sem egészséges. Sápadt lett; nem aludt, nem1 evett jól'. A doktor aggódott miatta. — Mi bajod; fiam? — kérdezte tőle. A doktorné felelet helyett a nyakába borult és sírva fakadt. Ezt! Sírta: — Én nagyon boldogtalan vagyok, én nagyon, boldog tálam vagyok. A doktornak könny szökött a szemébe, mert ugy érezte, hogy pesti doktor létére most megérte aZf a pillanatot, amikor a felesége bevallja neki a házasságtörést és ő e magasztos pillanatban nem fogja tudni, hogy hogyan cselekedjék. VIII. Aznap estig nem szólt semmit a doktor. Estére azután elhatározok1 magában, hoszszas lelki tusa után, hogyha a felesége bevallja neki a rettenetes titkot, megbocsát neki. Remegve vette az ölébe a nőt1: — Beszélj édesem, — mondta neki orosz főúri hangom, — beszélj, 'mintha a testvéred volnék. Az asszony csendesen sirt. Aztán' ezt mondta: — ölj meg! — Miért? — kérdezte lesütött' szemmel a férj. — Mert loptam. Találtam egy igazgyöngyöt a Vigadóban és nem szóltam róla senkinek, most is nálam van. urnát és voltak olyan lealacsonyító, borzalmas pillanatok, amikor a köztársaság két miniszterét Rochettiétől, csak egy, a gazembernek lekötelezett újságszerkesztő erkölcse választotta el; Érthető, 'hogy ezek a szavak korbácsütésként hatottak a polgári sajtó kalandoraira. Ennek a botránynak a korrumpált uralom általános bomlásával való szoros összefüggése szükségszerűen megszüntette mindazokat a pillanatnyi politikára való tekinteteiket, amelyeket a hamis, bölcsesség és az opportunista zűrzavar tanácsolt. Ez az érzés jutott kifejezésre Colly és Sembat nagy szabású beszédében. Nem alapvető ellentetek, csak a helyzet gyakorlati lehetőségeire vonatkozó véleménykülönbség volt az, ami Jaurés't elválasztotta a szociálista csoporttól, amikor ez utóbbi azt javasolta, hogy a bűnösöket az illető bíróságok elé állítsák. Jourésnak ugyanis az volt a fölfogása, hogy az állami törvényszék igazságszolgáltatásában nem lehet megbízni és hogy a, miniszterekre bizonyítható cselekmény természetéből az- következne, hogy csak Monist, a Fabrera 'gyakorolt befolyás közvetetten elkövetőjét büntethetnék meg, Caiilauxt azonban, akii pedig az egészet sugalmazta, a kivitelért közvetettemül nem lehet felelősségre vonni. Barátságunk Oroszországgal. Pétervárról jelentik: Szápáry Frigyes gróf osztrák és magyar nagykövet, aki kedden reggel érkezett, ide Bécsből; tegnap hosszabb tanácskozást folytatott Szasszonov külügyminiszterrel, amelyben szóba kerültek az aktuális politikai kérdések mind. 'Részletesen megvitatták Ausztria és, Magyarország és És nagy sóhajtással, mint aki végre minden kínjától! megszabadul, átadta a gyöngyöt a doktornak. — Nem baj, fiam — szól't a doktor, — holnap elviszem a rendőrségre. A doktor aztán kiment és sirt az örömtől .. . IX. — Miért nern jött tegnap? — kérdezte Jenő az asszonytól, miikor egy pillanatra maguk maradtak. De rögtön bejött, a férj. — Tessék? — kérdezte hangosam az asszony és mosolygott. Jenő elpirult. A doktor mosolygott. — Tessék? — ismételte az asszony. — Miért nem beszél? Mikor az előbb a férjem kimeint, súgva kérdezett valamit, de nem jól hallottam. — Semmi: . . . nem érdemest ... — dadogott Jenő és hideget érzett' a lábában. Néhány szót diskurált még és elment. Soha többé nem látta az asszony. X. — Édesem, — mondta a doktoraié a férjének, — amióta a gyöngytől megszabadultam, megtaláltalak téged. Hidd el . . . nem merteim a szemedbe nézni... féltem tőled . . . szégyeltem' magam előtted . . . rögtön oda kellett volna adnom neked de . . . ugy érzem, hogy nem volnék asszony, ha rögtön odaadtam volna . . . Egy kicsit sirt, egy kicsit nevetett, énekelt is egy kicsit, aztán elgondolkozva nézett -ki ai ablakon; aztán felöltözött és elment a színházba. — Boldog vagyok, — mondta, imlkor hazajöttek. — Boldog vagyok, boldog vágyók és te egy drága, jó, becsületes fiu vagy És megcsókolta a doktort szívből'. Eddig volt.