Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

10. DÉLMAGYARORSZAG 1914. április 30. juk meg elismerésünk zászlóját az igaz érdem előtt. Amidőn teháit név szerint is kiemeljük e rovatban a tábornak ur nevét, a közönséggel és önmagunkkal szemben teljesítünk kötelességet. Rá kellett mutatnunk — amit mi kü­lönben már régebben észlelünk — arra a kedvezően megújhodott katoníai szellem­re, amelynek egyik előkelő helyi exponen­se Daempf Henrik. „A ködosönös megértés a kölcsönös bizalomhoz vezető hid." Erre a hidra, a polgári és katonai társadalmat szorosan összekapcsoló hidra ma jobban van szük­ség, mint valaha. Mi a magunk részéről szívesen vállaljuk a ránk eső részt ezen hid megépítéséhez. S ha ez a hid a meg­értés szilárd pillérein megépült, sem ,az ellenzék kicsinyes mesterkedései, sem a külellenség rohamai, nem lesznek képesek azt fölrotobantani. Elbizakodottság nélkül, de sziklaszilárd bizakodással nézhetünk hazánk jövője elé, mert a polgári és kato­nai társadalom egyetértésén meg fog tör­ni minden ellenséges támadás, akár belül­ről, akár kívülről jöjjön is az. Koanda tábornok Konstantinápolyban. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantiná­polyból: Koanda tábornok, a román hadse­reg vezérkari főnökének ittléte nagy feltű­nést kelt. Sokféleképen magyarázzák a tá­bornok itt tartózkodását, ami mindenesetre annak a jele, hogy Törökország és Románia között jó viszony van. Koanda tábornok ki­jelentette, ho'gy Egyiptomban élő leányát akarja meglátogatni és köziben megállt Kon­stantinápolyban, bogy a vezető emberekkel érintkezésbe lépjen. Ugyanezt fogja tenni Athénben, ahová csütörtökön megy. Pénzintézeti reformok. (Sajói! tudósítónktól.) Az ez évi gazda­ság-politika egyik sarkalatos pontija a taka­rékbetétekkel foglalkozó pénzintézetek 'mű­ködésének törvényhozási utoii való szabá­lyozása. A gazdasági- és hiteléletünkre nagy horderővel biró kérdés nyer evvel megol­dást, mivel hivatva van a takarékbetétek szabályozatlanságát éta rendezetlenségét megszüntetni s a betétet tevő közönség bizal­mának megszilárdításával kapcsolatban a takarékbetéteik biztosságát törvényhozási uton emelni. Fontos, szükséges, de nagy kö­rültekintéssel, nagy óvatossággal megoldan­dó probléma, mert vigyázni kell, nehogy — mint Kelemen Gyula dr. mondta — „hitel­szervezetünk különös 'alakulása mellett spe­cialiter vidéki pénzintézeteink létalapjukban megtámadtassanak". Nem: mai keletű kérdés, hisz ezelőtt 30 evvel tartott jogászgyülés is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de a le­zajlott n'agy gazdasági*-, hitel- és tőkevál­ság tanulsága megérlelték .az időt, hogy ez a kérdés is megoldást nyerjen. Miután a törvényjavaslat részletei nem kerültek még a nyilvánosság elé, nem iis te­hetjük bírálat tárgyává, csak egyes szüksé­ges rendelkezéseit ismertetjük néhány szó­val. Keli, Ihogy a megalkotandó törvény meg­állapítsa a betétekkel foglalkozó pénzintézet alaptőkéje nagyságának minimumát. Hogy mekkora legyen, azt még most nem álla­píthatjuk meg, mivel e kérdés megoldásánál figyelembe kell venni a helyi viszonyokat .s csak azok mérlegelése után mondhatjuk ki a szükséges alaptőke nagyságát. Evvel kapcsolatban meg kell azt is álla­pítani, hogy a bététek mily arányban legye­nek az alaptőkével? Törvényhozásilagi ki kell mondani, hogy betétüzlettel tisztán a nyilvánós számadásra kötelezett vállalatok foglalkozhatnak, a ma­gánbankok nem fogadhatnak el betéteket ta­karék betétkönyvekre, vagy bármi: más né­ven kamatozásra. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok (közül is csak azok, a melyek az alkotandó uj törvényiben 'körül­irt megfelelő törvényes kellékekkel rendel­keznek. , i Foglalkozni kell a törvénynek a gyü­mölcsözés végett pénzintézeteknek átadott betétösszegek elhelyezésének módjával oly­képpen, hogy a betétállomány bizonyos há­nyada biztos, megfelelő értékpapírokba, na­gyobbrészt állampapírokba fektetendő, bogy ezáltal is a betétek biztosíttassanak. A betétkamattól nagyságát törvényho­zási uton szabályozni: nem lehet s nem is szabad, csak oda kél törekedni, hogy a be­tétkamatláb maximuma és az Osztrák Ma­gyar Bank kamatlába között bizonyos arány legyen. Állami beavatkozás, állami ellenőrzés szükségtelen, azonban a pénzintézetek ala­pítása és Vezetése körüli -szabályok refor­málandők, áz alapítást bizonyos feltételek­hez kell kötni. Mindezek után pedig ^szükséges, ihogy a vidéki pénzintézetek az ausztria Kommunal­Sparkassa mintájára szerveztetnének a pénz­intézetek között való egységes: autonómia szempontjából. Ezek volnának azok a főbb momentu­mok, melyek a takarék-betétek biztosításá­ról szóló törvénycikk kereteiben feltétlenül megoldást kell, hogy nyerjenek. És Imost közelebb fceövesérri szivem aranymüvesnője, hadd mondom el. hogyan csaltalak meg egykoron, almikor 'legjobban szerettelek és csak olyan nő felié küldtem te­kintetemet az utcáin, vagy a társaságban, szinházi páholysorban, vagy Doiminique ur­nái, a cukrásznál, akinek haja, vagy keze, vagy egy mozdulata a kegyedélhez hason­lított. A hölgyet, istenem, Florentlnnek hivták és a megismerkedésünk a véletlen müve volt, mint a legtöbbször a vakeset indítója a szerelmi bonyodalmaknak. (Nyugodtan jár­kálsz tavaszban, vagy téliben, barátom, fő­úri lovasok ügetésiében gyönyörköd öl a vá­roserdőiben', minden falevélnek külön jelen­tőséget tulajdonitasz és a szél kedvedre fuj délnyugatról; a szivedben egy drága bizo­nyosság zsong, hogy a legszebb asszonynak vagy a szeretője Pesten, könnyei és hajának jószagu fodrai, kezének meleg érintései és kis lábának nyomásai imind a tied, többé nem kell arra gondolnod, hogy bus élted női mo­sollyal földerítsed, barátaiét szerezz elha­gyott kalamárisod számára, ki a tintás üveg­ből is ugy nézeget feléd, mint a nagy min­denség a legkisebb vizcseppből: ekkor jön a véletlen, e kölitőietlen és sokszor 'kigúnyolt segítőtárs. Hermina kápolnájában hiába es­küdtél -örck hűséget, rejtelmes éjjel, hold­fényben tett fogadalmak elfelejtődnek. A'h, csupa esküszegő jár közöttünk!) Florentin előkelő és gazdag hölgy volt. férje a nem régen elmuilt hadjáratban vieszité életét, de több példányban megmaradt az ódon belvárosi házban, ahol Florentin anyja társaságában életét töltötte. Mindjárt' Floren­tin édesanyja az elhunytat képviselte. Félté­kenyen, őrködött özvegy leányára és sétáiról, a cukrásznál való mulatságairól mindig pon­tosan megkérdezte. Florentin jó gyermek volt1 és a színház­ból, ahol megismerkedésünk történt, sietve haladt hazafelé, komornája kíséretében. Félt azonkívül az arcképektől, amelyek az elesett hőst a falakon ábrázolták. S midőn, eleinte néha rám-rám kezdett gondolni otthonában, a hosszú délutánokon, férjének egy nagy pi­pája a csibuk-tartóból miindig lehetőleg a lá­bára esett. Ilyenkor gyorsan elsuhantak a reám, való gondolatai, mint alkonyati tó vi­zéről a megzavart vándordarvak. Ám a vad madarak is visszatérnek, ha a csöndes éj le­zajlott és Florentin a szentkép alatt égő mé­cses bizonytalan világosságánál, hol már Gretchen is bűnbe esett, hosszan és mele­gen gondolt reám ágyában. 'Én ez idő tájt az aranymüvesné ablaka alatt csavarogtam és minden ok nélkül meg akartam halni. Florentin addig gondolt magában min­denféle kedves dolgokat, midőn, senki sem vi­gyázott rá, mig elhatározta), hogy enged odavetőleg tett kérésemnek. Élőbb egy ál­mos délutánt a budai ráctamplomban töltöt­tünk, majd a régi katonai temető sisakos fej­fái között bolyongtunk máskor, ahol Hentzi vitézei nagyokat hallgatnak a 'fűben. Rozs­dás sirkeritéseknek támaszkodva védelmezte erényét, becsületét, drága nyugalmát Flo­rentin, mig én lehajolt fővel állottam előtte, szórakozottan Hallgattam s az aramymüvesr né r e gondoltaim . . . — Én nem vagyok olyan nő, mint a töb­bi . . . — Én nem tudok léhán, könnyelműen szeretni . . . — Én komoily, csendes, szinte szomorú teremtés vagyok . . . — Semmim sínc& csak a nyugal­mam . . . Csöndesen bólongattam'. Ab, hányszor hallottam már nők ajkáról az ehhez hasonló szavakat. — Szerencsétlenné tesz, — sóhajtotta, •midőn, Ihozzákn simult. — Meghalok, ha elhagy. ígérem magá­nak, Ihogy meghalok, — mondta alkonyattal, midőn a, katonafejfák olyan komoran áillong­tag körülöttünk, mint becsületben megőszült férfiak, nézik a szemük előtt 'lefolyt hitvány­Ságot. Tán, egy öreg generális közbe is szó­lott, de hangját nem hallotta senki. Unottan búcsúztam és a lóyasíuton a kocsis mellé ül­tem, hogv tovább ne kompromittáljam Flo­rentint. ö a kocsi belsejében ült és uéímán, hosszadalmasan nézett, mint a végzetét. Egy elhagyott utcácskában elbúcsúz­ta nk. első kézből, nagy választékban csakis az iSÉllÉ iiffilFÉI MM, S^eíri.lS"

Next

/
Thumbnails
Contents