Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-08 / 56. szám

1914. március 8. DÉLMAGYARORSZÁG lő érv gyanánt azt 'hozzák föl a progresszi­vitás ellen, Ihogy az iparosság kebeléhen osztályokat teremt, ami a közösség rovására van és bizonyos érdekellentéteknek a kiéle­sitésére alkalmas, holott a cél az, hogy az érdekellentéteket összeegyeztessék. Vasárnap délelőtt kilenc órakor folytat­ják a mult vasárnap abbamaradt közgyűlést, amelyen a két ellentétes álláspont 'fölött fog­lak most már valószínűleg véglegesen dön­teni. Az elöljáróság bemutatja ugyan a prog­resszivitásra vonatkozó javaslatát, a maga részéről azonban ennek a mellőzését fogja iavasolni. Előterjeszti azután az egyenlő el­válás elvén alapuló saját javaslatát. E sze­r'nt a tagsági dijakat 3 koronáról négyre, iparjog váltása alkalmával pedig a beiratási diiat 10 koronáról husz koronára akarják fölemelni. A szerződési dijakat két koroná­ró' három koronára, a szabaditási dijakat Pe% négy koronáról hatra kivánja fölemel­ni a javaslat s végül a munkakönyvek beje­fotésénél 20 fillér fizetésére akarja kötelezni az ipartestület tagjait. A holnapi közgyűlés előreláthatólag vi­haros lesz, mert a közgyűlés többsége már előzőleg is ellene volt az elöljáróság javas­ának. i '""•••.„„„„„„„„„„„....„maiiiriiHiiii Wesselényi, a volt főispán. Az ellenzéki fook, nyilván Wesselényi Miklós báró kez­fiésé t :re közlik azt a beszédet1, mely miatt r ®sselényinek főispán korában összetűzése foadt előbb Khuen gróffal, majd Tiszával, akkori belügyminiszterekkel. Ugyan­ok közlik azt a beszédet, melyet főispán­jától való tfávozásakor mondott Wesse­f fo'- Ezáltal a politikai körök kénytelenit­fannak újból foglalkozni ezzel a furcsa és Kétségbeesetten és dühösen, asszonyok s. térfia,k össze-vissza lamentáltak, keserű 1( fosedtséggel egymást nézegették, bámész­áiiító és tudatlanul, a hevülő csöndben, a fő­nén? •' már Ke m "V?sS csók) '.' és olgoj t. i nem • „ irt' re igato & tótó az- élet fogamzik, a parlagos szivük Mozdult. Elmondták: Vas ^ Az én szememet kifröcscsentette a V Az én, karomat összezúzta a da­ra Az emelgetéstől leszakadt a bé­Va^Most elbánnak velünk, mert öregek JiovtóT Hát kinek szolgáltunk mi? . . Hát fofot a gazda? . . . "Vak a, , a völgyben az odúk előtt, az ár­í&Ve a feketedő borulásban, amiből ;°n te'm förmáit mutogatva, fönt a lej­j'káit ked€tt a hámor. Szikrasöprüket ! Kibont ég felé< a füstölgő lángok, mint rmodtól haj' melyet megíutt a forgószél, & vertóltó ,feje ,fö!ött' együgyü munká­ig. fedtek a fürkésző, vaduló gondo­A & a gazda? . . . Hol a gazda . . . Parumor lobbant és morgott. £b eSSZemet nézett­iedo proletárokkal. ügygyei. Általánosan megállapíthatják, hogy a közölt beszédek semmi ujat nem tartal­maznak, de élesen megvilágítják azon ese­ményeket, melyek a két beszéd között leját­szódtak, vagyis Wesselényi ismételt menesz­tését és az ő ismételt felkinálkozását és gör­csös ragaszkodását a főipáni állásihoz, ami­lyenre alig van példa az utolsó évtizedek kor­mányzati krónikájában. nH»aiai»a>iHmuHH>a»iM>iiMiii>iaMa<isai>ii» Becsületsértési pör az iskolaszék előtt. — Mi történt a móravárosi iskolában? — (Saját tudósítónktól.) A községi iskola­szék szombaton délután négy órakor Faragó Ödön dr. tiszti ifőorvos elnöklésével tartotta szokásos havi ülését. Az ülés megnyitása után jelentette az elnök, ihogy Jánossy Gyu­la királyi tanfelügyelő kifogást emelt a mult ülés jegyzökönyvének egyik pontja ellen. A kifogásolt pontban az iskolaszéknek arról a határozatáról van szó, amelyben kimondta, ihogy autonóm jogát nem adja föl és három igazgató-tanitói állás szervezését fogja kér­ni a közgyűléstől. A tanfelügyelő az iskola­székhez intézett átiratában kijelentette, hogy a rendszeresítést ellenzi s ragaszkodik ahoz a gyakorlathoz, bogy az igazgató-tanitói ál­lásokra az iskolaszék jelöltjeit ezután is ő nevezze ki. A kérdés fölött a közgyűlés fog majd dönteni. Ezután a Móravárosrészi Ifjúsági Egye­sületnek Raffner Dezső igazgató-tanítóval történt incidense került az iskolaszéki ülés asztalára. Az ifjúsági egyesület, amelynek elnöke Raffner Dezső, programja szerint minden hazafias ünnepet meg szokott ülni. Hetek óta készülődik a március tizenötödiki ünnepségre is s mintegy nyolc-tiz nappal ez­előtt a szereplők, — nagyobbrészt hivatal­nokok, — próbát tartottak a móravárosrészi iskolában. Este volt s a próba nagy hango­san folyt az egyik teremben, nyitott ablakok mellett. A társaság néháiny itagja állítólag ittas állapotban volt s a kurjantások fölkel­tették Raffner Dezső igazgató figyelmét, aki éppen arrafelé ment. Bement az iskolába és figyelmeztette a társaságot, hogy ilyen hely­re ittas fővel beállítani és Ihangos zene-bo­nát csapni nem illik. A társaság egyik-másik tagja erre sértő szavakkal illette Raffnert, aki most már erélyesen lépett föl és fölszó­lította a társaságot, Ihogy az iskolát nyomban hagyja el. A fölszólitás azonban nem hasz­nált, mire Raffner rendőrt hozott és karha­talommal kényszeritette a társaságát az épü­let elhagyására. A heves szóváltásnak, amely az elnök és az egyesület tagjai között tá­madt, folytdlása lett a járásbíróságnál, ahol Raffner és a tagok kölcsönös becsületsértési pört indítottak. Raffner azonkívül Tóth An­tal népiskolai felügyelő utján jelentést tett az iskolaszéknek is, kérve, hogy az ügyet vizsgálják meg és az egyesület kellemetlen­kedő tagjait zárják ki a móravárosrészi is­kolából. Az iskolaszék nem határozott ebben az ügyben, hanem abban állapodott meg, hogy bevárja a becsületsértési pör eredményét s ahoz képest fog azután intézkedni. Egyben pedig fölhívja majd a tanfelügyelőt, 'hogy az ifjúsági egyesületekkel szemben a jövőben nagyobb felügyeletet és szigorúbb ellenőr­zést gyakoroljon, sőt szükség esetén azok feloszlatása iránt is intézkedjék. Juhász Gyula állapota javult. (Saját tudósítónktól.) Szerte az ország­ban mély megdöbbenést és őszinte sajnálko­zást keltett Juhász Gyulának, a legfinomabb lelkű magyar 'lírikusnak a tragikus esete. Szerencsére a revolvere, amit hirtelen ideg­roham közben szegzett a mellének, nem ej­tett halálos sebet a költőn, a szivét — ezt a vergődő, csudálatos nagy és termékeny szi­vet — gondosan kikerülte a kis ólomgolyó s amint az orvosi vizsgálat most már pontosan megállapította, nemesebb szervet nem is érintett. A tüdő fölött fúródott a testébe és megakadt a bordák között. Az eltávolítása is sikerült már, ugy, hogy a beteg az orvosok véleménye szerint néhány hét múlva gyó­gyultan hagyhatja el a budapesti Rókus-kór­házat. írók, költők, miivészek — Julhász Gyula jóbarátai — egymást követik betegágyánál. A poéta valamivel már jobban érzi magát, mint tegnap és halkan beszélget is a láto­gatóival. Budapesti tudósítónk is megláto­gatta Juhász Gyulát, aki azonban csak .ke­veset beszélt, mert az orvosok kímélni akar­ják a legcsekélyebb megerőltetéstől is. — Tegnapelőtt délben — mondotta — szinte öntudatlanul bolyongtam Makón s már alig emlékszem azokra a percekre, ami­kor fölültem a pesti vonatra. Itt Budapesten is, mintegy öntudat nélkül tévedtem 'be abba a kis hotelbe s amikor már nem bírtam to­vább a tulfeszült idegességet és a rettenetes agynyomást: előrántottam a revolveremet. Igy fejezte tlie szavait: — 'Ha most fölépülök valahogyan, akkor Ferenezi Sándor doktort keresem föl és meg­kérem, hogy gyégyitson iki engem az ideg­bajból. Mert ugy fiallom, hogy Feronczi a legjobb idegspecialista. Az idegbaja Szakolcán hatalmasodott el rajta. Ugy találta, hogy ez a kis város te­mető, a hová befalazták. El lett vágva a vi­lágtól, az élet lüktetésétől s messze esett a kultura országutjától. A lelke sóvárogva vá­gyott Budapestre. lEz lett a Mekkája, a féti­se, ebbe a gondolatba temetkezett bele és nem tudott szabadulni tőle. Mindent megtett, hogy áthelyezzék, de nem sikerült. Idősebb tanárok voltak előtte, akiket nem leheteít megelőznie. Egészen betege lett ennek a tu­datnak s gyönge, ingerlékeny természetére deprimálóan hatott a megváltozhatatlan, a lehetetlenség érzése. Amellett életmódját egészen poétái viziói, álmai szerint rendezte be s a poézist különcködéssel át akarta plán­tálni a valóságba. E miatt többször ellenke­zésbe, összeütközésbe került a valósággal, a mi megrázta idegrendszerét. Ezt az örökös ellentétet ezelőtt másfél évvel is revolver­lövéssel akarta kiegyenlítetni, de meggyó­gyult, talpraállt s tovább taposta a szám­űzött poéták, Ovidiuszok országút ját. Juhász Gyula tragédiája alkalmából, Kosztolányi Dezső, az országos hirü poéta és müforditó, gyönyörű cikkben emlékezik meg a Juhásszal töltött évekről, amikor még mind a ketten az egyetemre jártak. A cikk­ből közöljük a következőket: Juhász Gyula, a költő ma reggel revol­verrel mell belőtte magát egy budapesti szál­lóban, Délután láttam őt, a Rökus-kórház 19. számú kis sízobajjában,, mozdulatlanul fe­küdt, a mellén jegestömlő volt, koromfekete szemeit, amelyek most .is ugy égtek, mint a szurokfekete lángok, mereven és közönyösen a padlatra szögezte. .Ez a varázsos poéta, aki a legkülönbek közül való, a szemével mondta el, miért emelte magára a fegyvert. Mindig a szemével beszélt. Aki csak egyszer látta őt, annak a szeme maradt emlékezetében, a gí , . , Kárpitos árfiü Mrtjinett tfokWizctfrrt Is gALOG. wCS) M 11 wSta Dús választék kész diván, ottomán, matracok, kárpítOS-Üzlct garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze- ** H rűen és olcsón eszközöltetnek. kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám

Next

/
Thumbnails
Contents