Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-08 / 56. szám

DÉIjMAGYiAROSSZÁG 1914. március .8. plom egyelőre valahogy dűlőre jutott; ujabb mulasztás felfedezéséig most már béke lesz ezen a téren is. A kórházról, vízvezetékről csak panaszok hallatszanak; munka, tervszerűség, ötlet és elhatározás sehol a széles láthatáron. Bizony nem jól van ez igy. A közöny és tespedés városa ez a város, mely belátható időn belül nem fog felszabadulni saját tehetetlenségének nyűgös járma alól. A pénzintézeti reform kérdése Az -ez évi gazidaság-politifca egyik sarkalatos pontja a takarékbetétekíkel foglalkozó pénzintézetek működésének törvényhozási uton való .szabályozása. A gazdasági és hiteléletünkre nagy horderővel biró kérdés nyer evval megoldást, mivel hivatva van a takarékbetétek szabályozatlanságát és rendezetlenségét megszüntetni a a betétettevő közönség bizalmának megszilárdításával kapcsolatban a takarékbetéteik biztonságát törvényhozási uton emelni. Fontos, szükséges, de nagy körültekintéssel, nagy óvatossággal megoldandó probléma, mert vigyázni kell, nehogy — mint Kelemen Gyula dr. mondta — „hitelszervezetünk különös alakulása mellett specialiter vidéki pénzintézeteink létalapjukban megtámadtassanak." Nem mai keletű, hisz ezelőtt 30 évvel tartott jogászgyülés tó foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de a lezajlott magy gazdasági-, hitel- és tőkeválság tanulságai megérlelték az időt, hogy ezen kérdés tó megoldást nyerjen, Miután a törvényjavaslat részletei nem kerültek még a nyilvánosság elé, nem is tehetjük bírálat tárgyává, csak egyes rendelkezéseit tómertetjiik néhány szóval. iA megalkotandó törvény kell, hogy megállapítsa a betétekkel foglalkozó pénzintézet alaptőke nagyságának minimumát. Hogy mekkora legyen, azt még most nem állapithatjuk meg, mivel e 'kérdés, megoldásánál figyelembe kell venni a helyi viszonyokat s csak azclk mérlegelése után mondhatjuk ki a szükséges alaptőke nagyságát. lEvvel kapcsolatban meg kell azt is állapítani, hogy a betétek mily arányban legyenek az alaptőkével. Törvényűozásilag ki kell mondani, hogy betétüzlettel tisztán a nyilvános számadásra kötelezett vállailaták foglalkozhatnak, a magánbankok nem fogadhatnak el betéteket takarók-betétkönyvekre, vagy bármi más névéin kamatozásra. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közül ás csak azok, melyek a törvényes kellékekkel rendelkeznek. Foglalkozni kell a törvénynek a gyümölesőzés végett pénzintézeteknek átadott betétösszegek elhelyezésének módjával olyképen, hogy a betétállomány bizonyos hányada biztos, megfelelő értékpapírokba, nagyobbrészt állampapírokba fektetendő, hogy ezáltal is a betétek biztosíttassanak. A Ketéthammtláb nagyságát törvényhozási uton szabályozni nem lehet, s nem is szabad, csak oda kell törekedni, hogy a betétkamatláb mazimnma és az Osztrák-magyar bank kamatláb között bizonyos arány legyen. Állami beavatkozás, állami elleti őrzés szükségtelen, azonban a pénzintézetek alapítása és vezetése körüli szabályok reformá'landók, az alapítást bizonyos 'feltételekhez kell kötni. Mindezek után pedig szükséges, hogy a vidéki pénzintézetek az ausztriai Kommun ái iSpa ríkass a mintájára szerveztetmének a pénzintézetek közötti egységes autonómia szempontjából. Ezek volnának azok a főbb momentumok, melyek a takarók biztositásáról szóló törvénycikk keretében feltétlenül megoldástkell, hogy nyerjenek. Szem előtt kell azonban tartani, hogy " törvény intézkedései a gazdasági élet harmonikus egységét meg ne zavarják, s hogy a gazdasági életet egészséges mederbe tereljék. Szauer M. János. •BaBaBaasaaaaaaaBaaaaaaBBBcaaaaBBasaBaBBaaBaauiBaao* Reformok a szegedi ipartestületben. — Fölemelik a tagsági és egyéb dijakat. (Saját tudósítónktól.) A szegedi ipartestület elöljárósága tegnap este Pálfy Dániel elnöklésével népes ülést tartott, amelyen a tagsági dijak progresszív rendszerű fölemelésére vonatkozó javaslatot tárgyalták. Az ipartestületi közgyűlés többsége ugyanis a progresszivitás mellett foglalt állási és megbizta az elöljáróságot, hogy ilyen értelemben dolgozza ki a tagsági dijak uj beosztására irányuló javaslatot. Az elöljáróság ennek a megbízatásnak eleget is tett, -a tegnapi ülésén azonban állást foglalt a progresszivitás ellen, mert az a meggyőződése, hogy a tagsági dijak kirovásánál az egyenlő elbírálás elvét kell fentartani továbbra is. Ezért még egy javaslatot dolgozott ki, amely ugyancsak az ipartestületi közgyűlés elé fog kerülni. A progresszív rendszer hét skálát isméi és a lényege az, Ihogy akinek a mestersége után nagyobb jövedelme van, mint a másik iparosnak, az nagyobb tagsági dijat fizessen. A progresszív javaslat indokolása szerint egy nagyiparos az iparából eredő jövedelme után főbbet kell, hogy fizessen, min' például egy városvégi papucsos, akinek feleannyi jövedelme sincs az iparából, mint annak a nagyiparosnak. Viszont más oldalról kitágult szeme két lyuk előtt őrködött és lihegve, szomjas nyelegetéssel leste, vigyázta a füzet: a violás és zöld lángok marakodva ették egymást. A káprázó tekintete hirtelen megfordult, apró, rémült kiáltás hallatszott, egy teknős üst fölött valaki megmozdult és a lendülő, kajpálódzó teste belelöttyent a párolgó vasba. A fekete munkás megnyomta a szemét, a tekintetét zavarta a tüzekből rászállt szivárvány és a szivét meg (harapta a találgatás, mi volt ez . . . égő salak . . . égő ember . . . vonitva sikoltott egy élet, aztán csönd lett, a lehütött teknőből kizühintották a tömböt, zavarodó munkások körülólálkodták a tüzes vasat, a társukat nem találták. A talicskázó öles aggastyán körüljárta a tömböt, morogva a földet nézte, szákállas arcát a mellére szegte, a talicskázó uton ide-oda topogott, meredve megállt, (fülelt, hallgatta a többiek jajgatását, .káromkodását és megrúgta a lába alatt a salakos, fekete földöt: — 'Harminc éve . . . Mint a kutyákkal .. . Odakiáltott a többinek, őrjöngött a hangja, a patkós csizmájával rúgta a földet és az irgalmatlan ökle ütött, mutogatott: — Nézzétek . . . Mekkora gödör van a földön . . . Harminc éve járom az utat, én tapostam ki a földet ... És most kirúgtak bennünket . . . Az aggastyán kiegyenesedett és tűzzel a szemében, ami hevesebben tündökölt, mint az olvasztók emésztő lángja, az üstök mellé ugrott, verekedő szilajsággal hármat-négyet fölborított. Kohók, olvasztók forrósága rásuhant a mindig alvó igáskoponyákra, lealázott, rongy emberek, ismeretlen füzekben megkeményedtek, mint az acél. Egyszer kiéhezetten, végre tombolt az akaratuk. .Pusztítottak. A hirtelen bólondúlás visszasujtott a munkások fejére. Csendőrszuronyok elé kergette a lázadókat, az őrjöngőbbek belesodródtak a börtönökbe, a hámor pedig, emberek fölött a hegyen, friss, fiatal munkásokat rántott magához. Gábor Istvánt vasraverték, elcipelték, zörgő öregasszonyok a kalyibák előtt álltak és káromkodtak: — Kötelet neki... — Sátánfattyu ... Gábor István dölyfösen, vörösödő ábrázattal mosolygott, elkomolyodott, az aszszonyok mögött az emberekre nézett, akik szótlanul, ellenkezés nélkül álltak a szitkozódok mellett. íMent, előre lépett, de a szuronyok közül visszacsavarodott a feje és a villámos tekintete az émiberek szemét kereste. Azok a földre néztek. . Az asszonyok óbégattak, a kerekes k" elé szaladtak, a kenyértelen kenyérvágó késeket köszörülték és meghurcolt szivü rrjté kások a hámor elé csúsztak. Forrtak az té tök, lángoltak a kemencék, de fiatal-má® talieskázták az ércet, lobogtatták a tüzek®/ emelgették a vastuskókat. Bűnbánó műnk"' sok esze kegyetlenül gyulladt: Azért nem fo— öregek vagyunk gadnak vissza . . . Mások forgatták a gondolatot: — A nagy olvasztó aknája hibás • Uj ember bajt csinál . . . Húsz évig dolg° tam vele ... Ki van az én helyemen? • '' Csönd volt, az esti árnyékok már kté dözték a világosságot, a padkán gunnvték emberek valamire vártak, a bukdácsoló ' gondolatok közül az egyik kinyílott és f'eir püit: jtt — Hát kié a hámor? . . . Nincsen ^ gazda? . . . Harminc éve csak dolgo^to, csak dolgoztam, csak dolgoztam és nem tam soha a gazdát ... . kö' Párás homályban asszony-karaván „ zeledett, lomposan, kavarogva erre hu sokasodtak, már itt tülekedtek, jajgató 5 vukkal az emberek csaptak: — Minket is kilöktek V Hí első kézből, nagy választékban csakis az = u u 11 rfánáhün ^nnnrinn Tisza-Lajos körút 19. szám 1914. fő érv Vitás osztály. Van és sitésére érdekeli Vas iák a m, amelyen nak mos 'eni. Az fesszivit észéről Mvasolni bírálás rint a 'Parjog dUat 10 fölemelni fél három Pedig nég: a iavas ütésénél az iuartes , A hol ar°s tesz f'ozöleg Etának. "" a Wess laPok, ny Jásére k. esse!ény Vadt e ^t aki köz s%ától V Ezált Ve Vannak esni la'k te* PiiC és C5 az é Mozdulj ^ Az 'eui h Az Áz Vn,kMos % ] ' tüze ajjtoPPeszi 8 kik14 az (t Stott sQ>dtak Sg^tekec A ?01 f^kas -toedö y kaphatók, esetleg részletfizetési* I