Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-27 / 72. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Sierkciztónég Kárészutca 9. TMnszia: 305. Barcs szám ára 19 BBfer. Szeged, 1914. Mesék. A hárimiásj-szövet'ségrőll különféle rérramesék jelennek meg az utóbbi hetek­ben. És nemcsak külföldi, de magyar el­lenzéki lapók is a hármas-szövetség ellen cikkeznek, mende-mondálk és mesék alak­jában. A legújabb mese az, hogy Német­ország szeretne szabadulni a hármas-szö­vetségtől s a hármas-ántánttal keres benső kapcsolatot. Vilmos császár már meg is pendítette, még pedig Franciaországban, Ausztria fölosztásának gondolatát, még pedig olyanformán, hogy Németország visszaadná a franciáknak Elzászt s e he­lyett az ausztriai német tartományokkal kárpótolná magát. De Franciaország nem bizik a németekben ;és visszautasította „a német császár fel'kinálkozását". Ezt a kurucok lapja irja ekképpen, szabadon a Novoje Vremja nyomán. Tisztelettel kérdjük: mlnék kellene ezt nevelnünk, ha nem gondolnók, hogy oktalanság és szent együgyűség az egész. Az orosz részről persze gonosz fondor­lat, amely mindenféle kalandor politikus támogatására számit. De a kurucok részé­ről az, hogy ennek visszhangot adnak és dicsérvén a muszkát, durván támadják a német császárt, minek nevezzük? Mert tessék csak dl képzelni azt a po­litikai tudást és azt a szellemi és értelmi Pijada. Irta: Andriska Károly. Amolyan kis tótlány volt Pijada. Szép, (barna leány. Kissé sápadt arcocskája ked­vesen ékelődött' hatjának /csodás faketeségé­be, .melyet bolondos kedvességgel ringatott finom/metszésű válla, amint szeszélyes-gyér • mekesen sürgött-forgott abban a kicsi ven­déglőben, amely olt állott az útszélen jobb­ról a nagy országút kanyarulatától. A nap tüzesen/ /égette a kövezetet, mely­nek hepe-hupás gödrei inem kis bosszúságot okozták a kényelmes utakhoz szokott Dinárd hadnagynak, kii fáradtan a délutánig tartó gyakori attól: s elcsigázva a /nagy hőségtől céltalanul bandukolt az ismeretlen utcasar­kom 1 — Borzasztó ez a falu! — mondta indu­latosan s verejtékező homlokáról letörölte a forróságot. — 'Csak aztán az embert ilyen hőségben ne rendelnék soha hadgyakorlatra, mikor még az árnyékban heverésző kutyá­nak is földig lóg a nyelve! Elátkozta magáit, mikor a katonai pá­lyát választotta. Sohasem vd'.t kedve hozzá, de szülei akarták s ő katona lett1. Már kiért a falu végére, hol árnyas fák kínálták hűsítő védelmüket a fáradt idegen­nek, miikor az utmenti .kis egyeméletes ház kapujában megpillantotta Pijadát, a kis tót­lánykát, aki ijedten kapta vissza szépséges babafejecskéjét, amikor látta, hogy 'Ginard hadnagy feléje lirányitotta lépteit. /Qjtoard hadnagy is nagyon megörült a kedves jelen­ül. évfolyam 72. szám. szinvonalat, amely el tudja hinni és el akarja hitetni a józan magyar közönség­gel azt, hogy a német császár, a hatalmas német birodalom feje és uralkodója föl­íkinálkozik Franciaországban és fitt visz­szautasitásban részesül! Ezek a császár­ellenségek azt hiszik, hogy Németország és Franciaország, vagy a hármas-szövet­ség és a hármas-ántánt között körülbelül olyan lehet a viszony, mint a kurucok és Bécs között s ha a imai kurucok sóvárog­hatnak a bécsi fcamarilla felé, állandóan zörgetve a Burg kapuján, miért ne lehetne hasonló fölkinálkozás a német császárság részéről a francia respublika irányában? A hatás pedig az, hogy ia köztársaság büszkén visszautasítja a császárt s erre II. Vilmos Bécsbe utazik s tüntetően han­goztatja a hármas-szövetség rendületlen szilárdságát. Nem megható-e az a költői fantázia, amely valóban világot jelentő óriás je­lentőségű kérdéseknek ily gyerekes keze­léséből, monstruózus összeütközések ilye­tén könnyed mozdulattal való beállításá­nak módszeréből, egyáltalán mindezeké­nek egyszerűen lehető feltüntetéséből szól az ámuló világhoz? Azuitán mit szóljunk ahoz a cseréhez, melyet a német császár Franciaországnak fölkínált! Elzász helyé­be lépjenek az ausztriai német tartomá­nyok, — mert a kurucok nyilván azt gon­dolják, hogy a német császárnak kedve­ségnek, mert vele gondolta elűzni unalmas délutánjait is még jobban megörült, amikor a kerthez tartozó lakon a falusi vendéglő címfeliratát észrevette. • — Pompás! Hamarabb és könnyebben megy legalább az ismerkedés, — gondolta és egyenesen: a lányka felé tartott, aki épen, az imént szakasztott kerti virágokat akart csokorba összeilleszteni1. Arcát rózsás pir futotta át, miikor a délceg katonát oly hir­telen maga előtt tereminii látta. Ijedtében vi­rágai Is mind a földre szóródtak, amiket az­után Ginard hadnagy sietett felszedeget/ni s a hadnagyinak ily módon alkalma nyílt a leánykával beszédbe elegyedni. — Kinek szedte ezeket a szép rózsá­ikat? — kérdezte szelíden, csakhogy mond­jon valamit. — Édesanyámnak akartam, 'épen felvin­ni, aki fönn az emleten betegen1 fekszik s mindennap friss virágokat szoktam vinni: ne­ki; azt mondja, hogy ugy szereti azoknak illatát; mert nem jöhet .le a kertbe . . . El­fogad egyet, adok 'bélöle, — kérdezte gyer­mekes közvetlenséggel s már át is nyújtotta a virágot Giimard hadnagynak. Azután megindult a beszéd. A katona­tiszt nagyon kedvesnek taláitta Pijadát, aki­ből az igaz, őszinte egyszerűség beszélt, aj­kain a naivság, az ártatlanság édes tiszta­sága szólott. Ginard szivét is eddig szo­katlant érzés dobbantotta meg. Az első találkozás után Ginard hadnagy napos vendége lett a vendéglői kerthelyi­ségnek. Ellátogatott oda naponkint, hogy eb Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Péntek, március 27. sebbek lesznek a csehek és morvák, akik soha sem tartoztak Németországhoz, mint az elzásziak és lotaringiaiak, akik csak két­száz évvel ezelőtt szakadtak ki Németor­szág testéből. Ki kell emelnünk azt, hogy Károlyi Mihály gróf a függetlenségi pántban is csak igen csekély számú követőre számit­hat a hármas-szövetség ellen való agili­tásával és a többi éllenzéki pártban egy­általán nem találhat embert a pánszláv po­litika támogatására. Apponyi Albert gróf mindenkor — s legutóbb a decemberi de­legációban — a hármas-szövetség rendit­hetetlen hívének vallotta magát. Hasonló a fölfogása e részben Kossuth Ferencnek is. Ami pedig az ellenzék másik két párt­ját illeti, az alkotmánypárt és a néppárt meggyőződéses hivei a hármas-szövet­ségpolitikájának. Andrássy Gyula gróf az utolsó delegáció alkalmával a többi közt a következőket mondotta: — Abszolút hive vagyok a hármas­szövetségnek, amely egy hatalmas érdek­szövetség Európa közepén és amelynek megtámadását mindenki jól meg fogja fontolni. A hármas-szövetséget nagy alko­tásnak tartom, mely megfelel az összes szövetségesek érdekeinek. Sokszor azt mondják, hogy Németország megingott a hármas-szövetség szempontjából. Ez ki van zárva, mert Németországnak létér­deke a velünk való szövetség. Egymásra fogyasszon egy-két korsó jó barnasört, no meg a kis Pijada kedvéért (is, hogy elszóra­kozzék a kedves 'gyermek társaságában, aki mindennap szívszorongva várta Ginard had­nagyot. Pijada boldognak érezte magát, ha vele beszélgethetett/, ö maga sem tudta miért, de a szokott időben mindennap dobogó szivvél állt ki a kertajtóba. S 'Ginard pontosan eljött minden' délután. Pijada azonban félénk lett és 'tartózkodó, amit könnyen megmagyará­zott magának Ginard hadnagy. Az 'ilyen/ lánykák, miikor még nem ismerik az embert, beszélnek, csacsognak az idegennel, csak a mikor észreveszik, hogy ez az idegen valaki több másoknál, kezdenek szótlanok és szé­gyenlősek lenni. Igy volt a kis 'Pijada is. Az első /napon elmondta egész élete történetét s most szólni is félt. — És isokan keresik fel ezt a kis ven­déglőt? — kérdezte Ginard hadnagy, csak­hogy szóra birja valahogyan/. — Oh, nagyon sokan keresnek fel igy nyár közepén, kivált ünnepnapon. Tele van ilyenkor az egész kert. Az idegenek is mind idejönnek. Ugyebár ön is csak addig lesz itt, mig a gyakorlatok tartanak? — kérdezte a kis Pijada Ginard hadnagyot, aki nagyon is észrevette a leánykának vonzalmát és "észre­vette aggódó félelmét, mert /igen remegve és különösen mondta, hogy csak addig marad, mig a gyakorlatok befejeződnek? . . . Es- Ginard hadnagyinál 'is, aki eleinte csak szórakozást vélt találni a lánykával való találkozásokban, a sürü együttlét egé-

Next

/
Thumbnails
Contents