Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-27 / 72. szám

434. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. március 25. utal bennünket az az egyszerű tény is, hogy a határok Ausztria és Németország között oly hosszúak, mint semmilyen más két állam között. Ilyen határok által elválasztott két állam vagy ellensége lehet csak egymásnak, vagy barátja. És a mi jövőnk is kockán forog, hogyha egy nagy mérkőzésben Germánia összetörnék. Mi is a keleten csak akkor képviselhetjük érdekeinket hatással, ha a nyugaton az egész vonalon meg vagyunk védve. És ez áll a németekre is. A németek meg keleten sem védhetnék meg érdekeiket, ha minket megtépáznak és a mi rovásunkra erősödnek. Károlyi Mihály gróf és töredéke abszolúte nem képviselik e kérdésben még az ellenzék álláspontját se, igy mesének marad az egész ügy, minden cikk és beszéd a hármas-szövetség [tarthatatlanságáról, csak mese. B«8aBiiB,naaaaBaaB£aaaiiiaaasii£BaBui>iiBsaEaHBBBaaiiasBBi»B A velencei találkozó. Velencéből jelentik: Tegnap este a HohenzoUern hajón negyven, terítékű ebéd volt. Vilmos császár és Viktor Emánuel kit áll y szemben ültek egymással. Az ebéden San Giuliano márki külügyminiszter, Flotov római német nagykövet, a király kísérete, a városi hatóságok fejei vettek részt. Éjjel tizenegy óraikor a király viszszautazott Rómába. — A párisi Eclair jelenti Rómából: Vilmos császár és az olasz király találkozásának legfőbb célja az vok, hogy szabályozzák a hármas-szövé.ségnek a kisázsiai kérdésben való magatartását. Vilmos császár megígérte Viktor Ernán,uelnek legmesszebbmenő támogatásút, hogy szövetségesének Szíriában, befolyást biztositsoin. Bonyolódik a Caimette-íigy. - Caillauxné és a tanuk vallomása. — (Saját Tudósitónktól.) Hihetetlen elkeseredettséggel és kegyetlenséggel indult meg a harc Calmette Gaszton holtteste fölött. A Figaro, noha Caillaux egyelőre visszavonult a politikai élettől, tovább is ülldözi, a köztársaságinak ezt a kiváló pénzügyi talentumát, azzal a különbséggel, hogy a támadó cikkeket most már nem a meggyilkolt főszerkesztő jegyzi a in,evével, hanem, Raymond Rccouli, aki egy fokkal még szenvedelmesebben végzi a dolgát, mint a tragikus végű Calmette cselekedte. Valóságos harc fejlődött ki Boucard vizsgálóbíró szobájában is, aki minden második nap hosszú órákon keresztül vallatja Caillauxnét, valamint a védelem által megnevezett vagy önként jelentkező tanukat. A kihallgatás azért történik minden, második napon, mert a törvény értelmében, a vádlottnak minden kihallgatás után joga van huszonnégy órás pihenéshez. Erre Caillauxnénak szüksége is van, mert a vizsgálóbíró sziibájában igen kegyetlen és ideget romboló jeleneteken kell átesnie. Caillauxné maga nevezte meg egyik mentő tanujaként egy elhunyt világhíres francia festőnek, Chartran-nak a ífeLeségót, aki tagja ,a legelőkelőbb párisi társaságnak és a volt pénzügyminiszter feleségének is bizalmas barátnője volt. Caillauxné azt mondotta a vizsgálóbirónak, hogy volt egy idő, amikor attól .félt, hogy az Intransigeant nevü újság fogja közölni a férje ellen fölhasználható veszedelmes tartalmú magánleveleket. Éppen ezért megkérte Chartran-inét, hogy menjen el a lap szerkesztőjéhez, Bailby-hez ós vegye rá, hogy ,a kérdéses leveleket ne hozza nyilvánosságra. Erre nézve hallgatta ki a vizsgálóbiró a festő özvegyét, aki azonban valótlanságnak jelentette ki Caillauxné valszen mást eredményezett, amire ő sem mert volna gondolni. Szivét valami jóleső melegség töltötte be s ugy érezte, mintha bársonyos kéz simítaná végig a lelkét is s Pijadánalc esdő nézése, mintha a boldogságot könyörögte volna, meleg, rokonszenves volt s Giinard hadnagy is kénytelen volt bevallani önmagának, hogy ez a kis gyermeklámyka egészen meghódította a szivét s gondolatait a maga számára foglalta le. — Édesanya nemsokára jobbam lesz s akikor felmegyünk hozzá mind a ketten. Ugy-e? — kérdezte nagy örömmel a kis Pijada. És megmutatom magát is neki? Jó lesz? Édesanyának is fog nagyon tetszeni és szeretni fogja . . . S majd ha újra visszajöm . . . Addig én is nagylány leszek . . . Ugy-e, megigéri, hogy visszajön? . . . S mig lenn az illatozó kert ölében a kis Pijada boldogságról, álmodozott s gyermekes lelke egy tündérországot vitt gondolataiba s a két ifjú szívben uj élet kezdett ébredezni, fönn ,a félemeletes kis szo,bábán egy beteges anya várta a megváltó halált, az uj életet. A kis Pijada nem is sejtette a válót. Édesanyja eltitkolta előtte, pedig már érezte a halál közellétét, de nem akarta szomoritani előre azt a kis gyermeket, lesz ugy is még elég a szenvedésből, amikor árván marad egészen. A kis Pijada megszokotti szeretettel ápolta szegény édesanyját. Nem volt egy titka sem, mit él nem mondott volna a szenvedő betegnek. Ginard hadnagygyal kötött ismeretségét is azonnal közölte, mikor a beteg ágya mellett a vendégekről csevegett édes anyjának; de annál nagyobb volt a szegény asszony .szörnyülködése, mikor Pijada egy napon, avval állított bc, hogy Ginard hadnagy megkérte a kezét. — Ej, ej, gyermekem, nem gondoltalak mégsem- ilyen oktalannak! — mondta édesanyja, mikor előállott a kis Pijada hirtelenjött furcsa kérelmével. Még egészen gyerek vagy te! És tudsz hinni egy katonának? Na, mondhatom, szépen el tudta csavarni a fejedet az -a jött-ment katona! Semmi! Meg is tiltom, hogy még egy-szer beszélj vele! . . . — De anyám, én ismerem őt! ö n-gm olyan, mint a 'többi katona! Ha láttad volna ... 'ha hallanád a szavát . . . — Elég, eléig! később már . hasztalan lenne a bánkódás! ö most elmegy, elfelejt téged, még azt is, hogy itt volt valamikor és neked el is kell feledned őt. Nem engedem . . . Ezt akarom! Vagy szomorúságot akarsz okozni beteg édes anyádnak? — Jól van, édes anyám! Nem akarok ellenkezni, nem szomori'tiak, — mondá szomorúan Pijada és csöndesen- kiment a szobából. Odakinn elgondolkozott. Lehet, hogy -igazat mondott édes anyja, hiszen csak az ő javát akarja minden bizonnyal. De azért nem tudott oly hirtéleni lemondani. iGiin-ard hadnagyról mégsem. Lement a kertbe, oda, arra a helyre, ahol annyi boldog órát töltöttek együtt és sírt keservesen . . . Amilyen, boldog volt, amilyen boldognak hitte magát tervezgetésében a kis Pijada, -olyan elhagyottnak, boldogtalannak érezte most magát egyszerre. Gyermek-es észjárásával nem is gondolt arra, hogy annak a boldogságnak vége is- szakadhat. Szive már az első pillanattól kezdve megsúgta néki, hogy Ginard hadnagy is szereti őt. Azonban édesanyja még azt is megtiltotta neki, hogy beszéljen vele. Remegő kétség ragyogott szép szemeiben,, mikor arra gondolt, hogy nemsokára meg kell válnia örökre attól, akit olyan nagyon tudott szeretni. Pedig Ginard hadnagy megígérte, hogy akkor eljön érte, ha édes anyja is ugy akarlomását. A vizsgálóbiró -e-zután szembesítette a két asszonyt, akik között izgalmas jelenet fejlődött ki. Olíartrannó szemébe mondotta Caillauxnénak, bogy közöttük soha szó sem volt az emiitett levelekről, sem arról, hogy ő menjen eí Bailby hez. A gyilkos asszony szörnyű izgatottsággal felelt Chartraninénak és már-már attól kellett tartani, hogy a két h-a-n gosan kiáltozó asszony elragadtatja magát, a mikor a vizsgálóbiró eltávolította a tanuként megidézett urinőt. -Végtelenül érdekes, ahogyan ezt az ügyet a párisi lapok és az ügyben szereplő politikusok valóságos drámaként jelenetezik és a közönség elé tárják. Amely napon Chartrannó megtette váratlan vallomását, ugyanazon a napon közölt egy ifiölötte érdekes cikket az Intransigeant. (Ez a cikk szintén -nagyon kellemetlen lehet iCaillauxnak, mert ujabb kompromittáló levelekről tesz említést. Arnig a vizsgálóbiró szobájában egymást követik az izgalmas jelenetek, érdekes módon fejlődik az ügy a sajtóban is. A Figaró például miután a Caillaux ellen irányitett hajszája ilyen tragikusan végződött, most másik kampányba kezdett. Azt hirdeti hasábjain, hogy Caillauxné nem hirtelen ós meggondolatlan fölindulásában követte el a gyilkos merényletet, hanem előre megfontolt gyilkos szándékkal ment annak idején Calmettehez. — Már a. végzetes levél megjelenése előtt is, — irja a Figaró — tett emlitést Caillauxné arról, hogy végezni fog férjének ellenfelével. Erre tanukat is igér a párisi újság. Természetes, hogy a Figaró-nak ezeket ,az állításait -nem lehet készpénznek venni, de annyi bizonyos-, hogy Caillauxné védelme az esküdtek előtt sokkal nehezebb lesz, semmint az első napokban Ígérkezett. Bizonyos az -is, hogy mikor tárgyalásra kerül a dolog, véghetetlenül bonyolódott lesz az egész ügy, a mely körül roppant hevességgé! fog megütközni Franciaország két ellen,séges irányzatának, a köztársasági és a monarkikus eszmének a tábora. ja s a,kk-or ö'k boldogok lesznek, mint senkimás a világon. Ginard az utolsó bucsudéllutánon sirva találta a Ikiis Pijadát a kerti padom. Ginard aggódó kérdéseire nem tudott felelni. — Édesanyám -nem engedi . . . nemszabad eljönnie . . . megtiltotta- ... — tört ki végre a sírástól (szepegő ajkakon. — Holnap reggel -már megyünk, — válaszolt gépiesen, Ginard hadnagy, aki hirtelen lemondani 'látszott minden tervezgetésről, mert ,nem> akart küzdeni az anya végső határozata -ellen, melyet őszintén elmondott -neki a kis Pijada. Elbúcsúztak. Abban, egyeztek meg, hogy 'holnap reggél Pijada egy kendőcskét fog eléje lobogtatni a-z ablakból, imik-or arra elvonulnak, a mi azt jelenti majd, hogy édesanyja mégis beleegyezett is ő visszajöhet. A nap első sugarai .bearanyozták már az erdő fáinak koronáit. Ginard hadnagy emberei élén kivont karddal szótlanul lovagolt legelői s szemei-; mereven szegeződtek egy irányba, az -emeleti ablak felé. Az ablak még -csukva volt. De még remélt mindig, hogy aikkor ki fog m-yilni, ha odaénmek. A távolság mindegyre fogy. Meglassítja lovának lépéseit is, hogy több időt nyerjen. -Már nem messze vannak a háztól. Pár lépés és -befordul a csapat az országútra. Az ablak még mindig csukva . . . Ginard meg akarja állítani csapatát a végső pilUanatbam, de akkor lovagol feléje az őrnagy: — Erősebb menetelés! — kiáltja feléje s Ginard vadul vágja sarkatyuit lovának szügyébe s a ló prüszkölve szökken előre az országút felé vivő útirányba . . . — Vizet, vizet, valami ugy égeti a mellemet! Nyisd ki az ajtót, oly meleg van, ide-