Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-25 / 70. szám

418 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1914. március 28. Huszonöt évig volt szinész. Negyedszáz év óta .dolgozott a magyar vidéki színészet érdiekében, becsületesen, a legjobb tudása szerint. Egy pillanatig se felejtette el soha, mii az ő feladata, mit bízott rá a sors és a magyar .géniusz. Mert aki a magyar vidéki kultúráért dolgozik, az jobban tölli be életét mindenkinél ebben az országban. Óriási dialóg ebben a magyar világban azért a kultúráért fáradozni, amely sokáig meg se volt és amely végre meg lett Szeged város közönségére jutott az a kedves föladat, hogy jubileuma idején ünnepelhette Szathmáry Árpádot. És a szegedi közönség szívvel, lélekkel fordult a kitűnő művész felé. Hiszen évek óta a mi színpadunk elsőrangú embere volt ez a derék komédiás, aki annyi élvezetes órát varázsolt a számunkra, annyii szerepet és alakot tett élővé, ragyogóvá, egész emberré. Valami különös humor volt az övé, igazában magyar, stílussal és nemes kvalitásokkal az. Mondhatjuk, az országnak egyik legelső színésze volt Szathmáry Árpád. A magyar parasztot, a jókedvűt és az életet egészen visszaadót italán senkii nem ábrázolta az utóbbi időben annyi lélekkel és olyan egész szívvel, mint ő. De mint társadalmi darabok humoros hősi is tökéletes volt. Ezti fényesen bebizonyította minden alkalommal, de talán legszebben most a jubileumi estéjén, február 10-én, amikor Durand és Durand vezető szerepét játszotta el. Azt mondják, hogy ezt a szerepet Magyarországon Szathmáry játszotta el eddig legjobban. A színészvilágban nagy liire volt ebnek. Szathmáry Árpád igazi színészvér volt, családi örökségül maradt ez rá. ö maga mondotta el nékünk, hogy a legrégibb szinészcsalád Magyarországon az övé. A szépapja (anyai ágon) Farkas József 1792-ben lépett a világot jelentő deszkákra. Farkas József leánya, Lujza szintén szinész lett és nőül ment Szathmáry Dániel komikushoz, álti a nagyapja volt Szathmáry Árpádnak .és aki a budapesti Nemzeti Színháznak volt .a komikusa. Mint szinész a negyvennyolcas időben beállott szabadságért harcolónak s óbecsénél, mint vörössapkás katonát golyó ölte meg. A nagybátyja: Szathmáry Károly, szintén szinész volt, az atyja: Szathmáry Árpád a Vígszínház elsőrangú művésze volt. Érdekes f jegyezni, hogy a szegedii Szathmáry Árp Ilid 1883-ban lépett először színpadra, Szegeden, tior amikor megnyílt az uj szinház. A Sárga c hónban játszotta Pistát és Szathmáry ekk még gyerek volt s nem hivatásos szinépz. 1889-ben .lépett azután fel, mint hivatásos szinész. Szerelmes szinész voilt kezdetbén Csak később, néhány év multán lett komikus ós egész életében ennél a szerepköríjlól maradt,, ami természetes és az ő egyéniségéből származó ajándék, gazdag forrás volt... Érdekes azt is fölemliteni, hogy kétszer játszott az atyjával együtt, egy színpadon. Először 1880-ben, mint .gyerekember, amikor is az atyja ott rendező szinész volt. Az tfj. Szathmáry mint vendég lépett fel az idősb. Szathmáry mellett. (Fordult aztán az idő és 1900-ban a mi Szatkmárynk lett .a debreceni szinház rendezője és színésze s ez évben az idősebb Szathmáry lépett fel Debrecenben, mint vendég. A debreceni lap akkor nagyon sokat irt erről a dologról és megkapó lelkesedéssel adózott a két Szathmárynak. Royal riágtfkávéházhan Ma szerdán NAGY TOMBOLA ériékes nyereménytárgyakkal, p Naponta czigányzene. SZÍNHÁZI VACSORA! Saját termésű kitűnő hegyiborok. Különlegesség: „Royal Zöldike." Tulajdonosok: fflatejkaés Fliegel. kagy. tud. sz nhaz. TELEFON 872. jjITT VAN! ITTVANIjj * 3 NAP * Szerdán, csütörtökön, pénteken Az évad legnagyobb és legmegrázóbb filmszenzációja A KIEVI VÉRVÁD vagy Beilis vértanusága. A főszerepet maga BEILIS NIENDEL játsza. A szenzációs, az idegeket mindvégig teljesen lekötő film élethűen adja vissza a vérváddal kapcsolatos összes ü eseményeket ugy, mint azt a4* világ összes lapjai közölték.*! / 4> Caillauxné részletes vallomása. — Elmezavar vagy szándékosság ? (Saját Hudósit ónktól.) öt óra hosszat tartott Caillauxniénak Boucará vizsgálóbíró előtt tett vallomása. Ennek ellenére a vallomás nem volt teljes, mert a gyilkosság részleteire .nem terjedt k.i, csupán az előző epizódokkal foglalkozott. Később isimét kihallgatták Caillauxnét, amelynek során a gyilkosság részletei is — legalább a vallomás szerint — tisztázást nyertek. Alább közöljük a gyilkos miniszterné vallomását egész terjedelmében. Szokatlanul korán, hét óra előtt kelt föl a gyilkos .asszony a vallomástétel napján. Nem tudott .aludni s egy regényt vett elő, hogy .azzal csillapítsa idegeit. Már kilenc órakor ott volt nála a férje, aki egy óra hoszszat maradt a fogházban. Ezután Labori kereste föl titkárja társaságában és szintén hosszabb .ideig maradt Caillauxnónál. Délután egy órakor lautótaxit hozattak, amely egy órát át várakozott a fogház belső udvarában, ahonnan két óra tájban az igazságügyi palotába ment Caillauxné Labori társaságában. A Palais de Justice-ben azonnal Boucard vizsgálóbíró szobájába vezették, ahol megtörtént a kihallgatás. Amikor :a vizsgálóbíró elé jutott Caillauxné, idegrohamot kapott, amely nagy sírásban ós levertségben nyilvánult. A vizsgálóbíró először arra kérte Caillauxnét, hogy rö vi.dlen mondja el életének .történetét. Az aszszony megemlitette, hogy igen gazdag családból való, nagy magánvagyona van és 1894ben ment feleségül Claretie (Leóhoz. Két gyermeke született. Az egyik hathónapos korában meghalt, leánya Germaine most tizenkilenc éves. Ezután elmondotta első férjével való szakításának fájdalmas és itt-ott drámai körülményéit. Esztendőkön keresztüli tartott a válás. Ekkor közbeszólt Labori: A válást a férj hibájából és védettem javára mondotta ki ia biróság. Claretiené a válás után leánykori nevét használta s mint Madame Rainouard, nagyvilági ós szabad életet élt, amit millió tettek lehetővé a számára. Caillaux jó ismerősei közé tartozott, akinek barátságát egyre jobban és jobban értékelte. A hires államférfi lassankint legbizalmasabb emberévé vált és ez a bizalmas .barátság 1911-ben házassággal végződött. Caillaux .akkor miniszterelnöke volt Franciaországnak. — Mélységes vonzódással viseltettünk egymás iránt, mondotta Caillauxné. Férjen1 engem elhalmozott gyöngédségének ujabb és ujabb jeleivel. Szünet nélkül részesített 9 legkellemesebb és legváratlanabb meglepetésekben. Én cserébe változhatatlan hódolatot tanúsítottam iránta. — De — vetette közbe Boucard vizsgálóbíró — hogy hangot adjak bizonyos szálló"' gó Ibireknek, meg kell kérdeznem, iigaz-o, hogy kettőjük kapcsolata az utolsó hónapban kissé meglazult9 — Egyáltalában nem, — válaszolta CaU' lauxné — ez gyalázatos rágalom. Ellenk0' zően: férjem még politikai terveit is közöl' te velem s beavatott közéleti működésénü' titkaiba. És mert én tudtam önzetlenségét f láttam, hogy csupán az ország érdekében rekszik, szerelmemhez a bámulat is csatlak0' zott vele szemben. Ezután elmondottal Caillauxné, hogy®1 ólt és szerepelt férjével a társaságban. Szí'1' te fényűző életmódot folytattak, -amit me£tP, hettek, mert mindkettőjüknek igen nagy v0 £ a jövedelme. Boldog és szerencsés napul08 •éltek s amikor ezt említette, ismét sirórohd'" támadta meg Caillauxnét, aki keze közé mette fejét s ugy zokogott hosszasan. A"11' kor Caillauxné magához tért, elmondotta Figaró támadásainak történetét. A Ez az alávaló hajsza, mondotta, nem 133 keletű: két évvel ezelőtt kezdődött. Ne"1 *V. dom elsorolni mindlazt az alaesonysásr® borzasztó vádat, amelyet ez a lap a férje® halmozott. Nemcsak mint. hazafit és min* P