Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-22 / 68. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12-negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 Hllér. ül. évfolyam 68. szám. Vasárnap, március 22. Szerkesztőség Kárász-utca 9. TeleleaszáiK: 3®5. Egyes seaa ára I» IHér. Szeged, 1914. Hadügyminiszter körúton. Élénk emlékezetben vannak még azok a kijelentések, amelyeket SuchomlinQW orosz hadügyminiszter az elmúlt napokban tett és amelyek az orosz gőgnek, az orosz kérkedésnek legjelemzőbb kifejezői voltak. Ezeknek a kardcsörtető, fenyegető szavaknak mintegy megokolásaként hangzott el 'az. a másik nyilatkozat, amelynek szerzőjeként nagyon sok joggal Witte grófot, a jövő 'emberét, emlegetik. Az orosz kardcsörtetésnek igazi gyökerei — ma már nyilvánvaló — abban a bizakodásban rejlenek, hogy lehetséges lesz egy hatalmas szövetséget összehozni AusztriaMagyarország ellen. Ezek után mint a bomba csap le az a pétervári hir, amely szerint Suchomlinow orosz hadügyminiszter legközelebb Parisba, majd pedig onnan Berlinbe utazik. Olyan rejtélyes és olyan megdöbbentő ez a hir, ihogy épenséggdl nem opportunus a mai napon kommentárokat fűzni hozzá. Mit jelenthet ez a két látogatás? Felelni rá ép olyan felelősségteljes, mint amilyen felelősségteljes elhatározás a német hadügyminisztert ma Berlinbe és Párisba küldeni. Ez a hir ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Hiszen jeŐszinteség. Irta: Biró Lajos. Kétségbeesve járkáltam a ;rmitenemben és nem tudtam elhatározásra jutni. Az ajtón ekkor kopogtatták és Bohus jött be. Ránt nézett. — Mi bajod? — kérdezte 'rögtön. — Egészen sápadt vagy. Neim lehetett tovább titkolóznom. El kellett valakinek beszélnem. — Nem tudom, — mondtam — miit csináljak Annával. — Netn értem' — felelte 'Bohus. — Szent Isteni, — kiáltottam' ingerülten — hogy lehet ezt nem érteni.,Neketn egy hét múlva utaznom kell; és Anna még nent tudja; és én nem tudom, mit mondjak neki. — Semmit se mondj. Hagyd1 itt szó nélkül. — Az lehetetlen. Nemcsak azért, mert amúgy is észrevenné, hogy csomagolok és meg tudná, 'hogy elköltözöm, hanem azért is, mert ez komiszság volna. Ö mást érdemelt: volna. • — Mást érdemelt! — mondta Bohus 'az ajkát elbigygyesztve. — Talán feleségül akarod venni. — Nem, azt nem . . . — No hát! Egy magyar festő megismerkedik Münchenben -egy orosz medikaval, — jön, aminek jönnie kell; a magyar festölentheti, hogy Sasszonov, aki még ma ur Oroszországban, kanosszát járat Suchomlinow-val, De ép oly joggal lehetséges, hogy Szasszonov mint Witte hírnöke jár és a monarchiaelTenes szövetségnek ágyát szeretné 'megvetni. A Novoje Vremja közlésének az a része, hogy Berlin és Pétervár között komoly jegyzékváltás indult meg a létesítendő német-orosz-francia hármas-szövetség ügyében, nem felöl meg teljesen a valóságnak. Az egészből mindössze annyi lehet igaz, hogy Witte gróf Vilmos császárral való hivatalos találkozásai alkalmával előterjeszthette erre vonatkozó terveit is, a mélyek azonban egyelőre nem képezték komoly mérlegelés tárgyát. Ezzel a hirrel kapcsolatban Párisból azt jelentik, hogy a Matint felhatalmazták annak a kijelentésére, hogy a Novoje Vremja által félvetett eszme a párisi irányadó körökben sohasem volt megbeszélés tárgya. Ugyanezt a cáfolatot közli az Echo de Paris is, azzal a hozzáadással, hogy Franciaországnak és Oroszországnak a legkisebb érdeke sincs abban, hogy Ausztria-Magyarország szétesését fölvegyék a programjukba. Az emiitett lap szerint ez a politika tiszta abszurditás volna. Ezzel ne'k egy év mu'lva el kell Parisba utaznia, — megy, amint mennie kell. — Utálatos vagy — imondtam fölindultán. — Ez nem volt olyan nyomorék, könynyü és útszéli viszony, mint a tieitek . . . Ez a leány szeretett engem, szeret engem, jó volt hozzám, olyan nagylelkű, mint egy királynő . . . De éppen azért, mert soha semmit sem kért 'tőlem, azért megérdemli most, hogy legalább gyöngéd legyek 'hozzá. — Hát mondd meg neki gyöngéden,, hogy elmégy. — Félek, hogy ő majd nem akarja ... talámi sir ... italán kétségbe lesz esve... talán toporzékolni fog... — Rajtad akikor nem lehet segíteni. Lefeküdt egy díványra és cigareti 'ÚT cl gyújtott. Én elkeseredve járkáltam tovább. — Hát figyelj ide — szólalt meg azután. — Híradás nélkül nem akarod itt hagyni, ugy-e? —Nem. — De félsz bevallani neki, hogy a válás örök időkre •szól. — Igen. — Hát mondd neki azt, hogy valami fontos ügyben hazahívtak Budapestre... el kell menned ... nem tudod meddig maradsz ott... bizonytalan ... majd eldől... Utazz el Párisba; előbb Budapesten keresztül küldesz néki néhány levelet, azután ritkábban irsz, ő hozzászokik a dologhoz, lassanként egyidejűleg azonban az Echo de Paris arra is figyelmeztet, hogy a nemzetiségi széthúzás, amely a török birodalom felbomlását vonta maga után, a monarchia fennállását is veszélyezteti. A közlemény megemlékezik arról a második Balkán-háború előtt állitólag létezett szerb-roraán megegyezésről, amely szerint a két állam arra kötelezte magát, hogy egy esetleg osztrák-magyar-orosz háború esetén a monarchia területére behatolnak. Németország e szerint tudomással birt volna a megegyezésről, de a berlini kormány ennek dacára nem értesítette szövetséges társát az őt közvetlenül fenyegető veszedelemről. Párisból még azt is jelentik, hogy a „Temps" pétervári levelet közöl, amely szerint Oroszország szándékai békések, de elhatározott szándéka, hogy elsőrangú szerepet játszék a hármas ententeban. Anglia magatartása Oroszországgal szemben sok kívánni valót hagy hátra, Franciaország pedig csak katonái részére való segítségnek tekinti, anélkül, hogy a jogosult pánszlávizmust támogatná. Igy tehát érthatfc, ha Oroszország nincs megelégedve a hármas ententeban való helyzetével. megvigasztalódik, azután nem irsz 'többé és vége 'az egésznek. , — Azt hiszed, — imondtam meglepetve — hogy ez jó völna? — Persze kitűnő. Fájdalmatlan operáció. Magyar narkózis. Ha megtudná, hogy Párisba mégy, csakugyan világos volna előtte, hogy örökre elváltok. Sirna vagy toporzékolna. Igy simáni' megy minden. — Azt hiszem, — mondtam — hogy igazad van. — Persze, hogy igazam van. Szerelmi ügyekben' csalhatatlan öreg tanácsadó vagyok. Gondolkoztam. — De hazudjam intíki? — kérdeztem azután töprengve és kételkedve. — Milyen őszinte ő... És egyetlenegy dolgot kiván tőlem is mindig: teljes és bátor őszinteséget. És most hazudjam neki? — Persze, 'hogy hazudj neki. Jegyezd meg, hogy ,a nőknek miind'ig hazudni kélik Csak akkor boldogulsz velü'k, ha soha nem mondasz nekik igazat. Ugy vámnak nőve, hogy nem birják el az igazságot. — De ez trnás, mint a többi. — Eredj már: mind egyforma. Habozva járkáltam a szobában; Bohus azután újra megszólalt: — No, öreg romantikus, vén szamár fiu, majd én megkönnyíteni neked a dolgot. Majd én megmondom neki, hogy el keli menned. Az első közlés dadogásátód meg-