Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-22 / 68. szám

386. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. március 25. A javadalmi-bizottság ülése. — A bevételek 11.945 ko­ronával emelkedtek. — (Saját (tudósítónktól.) Szombaton dél­után' négy órakor tartotta meg Szeged vá­ros törvényhatóságának javadalimi bizottsá­ga Balogh Károly pénzügyi tanácsos élnö-k­lésév'el rendes havi ülését a városháza bizott­sági termében. Az ülésen mindössze tizen­egy bizottsági tag jellent meg, akik a je­lentéseket igen toyáitisan vették tudomásul. Az elmök eflőször a javada Imi hivatal február 'havi forgalmát isimer tette. Eszerint állami ita'l és. hu'sfogvasztási adóban a mult hónapban- bevettek 48926 ko­ronát, 5299 koronával többet, mint a műit év ugyanezen hónapiában; városi fogyasz­tási adópétüékbao 13835 koronát (itt a több­let 1813 korona); városi fogyasztási ille­tékben 6406 koronát (816 korona 'többlet); kövezetvámi díjban 27754 koronát, itt a mult év februárjához viszonyítva 1294 korona a csökkenés; part javad almi díjban 436 koro­nát (143 korona többlet): tndvámdifban 3685 koronát, a mult évben befolyt 3957 koroná­val szemben. Helv pénzdíjban bevettek 7542 koronát (itt 560 korona a többlet); sulv- és ürmértékdiihan 425 koronát, a vágóhídi díj­ban 2443 koronát; föld- és vállyogdijban mindössze 20 korona a bevétel ,a mult évi 101 koronával szemben; csónak átkelési díj­ban semmi sem folyt be. Vámbirsági díjban a mult évi 2 koronával szemben- 30 korona a bevételi; a tápéi -révvámdiiban 128 korona folyt be; zálopbontási diiban 26 korona jött­be; rendbontási díjban 283 koron/a a csökke­nés; a vízvezetéki diiban- 25690 -korona a be­vett ös'szeg, az emelk-ed-és a mult évhez vi­szonyítva 3622 korona; a városi gőzfürdő bevétele a mult -évi februári bevétellel szem­ben csak 4897 korona, a csökkenés itt 733 korona. Az összes javadalmi ágakban 1914. február havában- 153080 korona volt -a be­vétel, a mullt évi februári 141135 koronával szemben 11,945 korona a tiszta emelkedés. Ezután jelentette a pénzügyi tanácsnok, hogy a hordójelzőhivatalt, amelyet a piaris­ták épületéből a Dugonics-utca 12. számú há­zában helyeztek el, bntonzattaJi kell ellátni. Itt vau ,a leltározási hivatal is, amelyet szin­tén be kell bútorozni^ A bizottság elfogadta az erre vonatkozó előterjesztést. T,izénkét állandó vámszedő részére téli és nyári sapkát szavazott meg a bizottság. A vámszedőknek még 1886-ban kelit szabályzat értelmében téli éls nyári sapka is jár. A vám­szedőknek eddig ez nem kellett, de a mosta­ni hideg tél eszükbe juttatta a szabály rende­letben előirt, jogukat. A bizottság meg 'is ad­ta kérésüket, bár kissé későn, mert a téli sap­kák épen nyárra lesznek készen; lehet, bogy ezzel szemben a nyári sapkát fogják viselni téllen a derék vámszedők. Még egy kis vita is kerekedett ezen a csöndes ülésen. Lippay György dr. törvény­hatósági bizottsági tag ugyanis indítványt terjesztett a közgyűlés elé, b-ogy Butter Jó­zsefnek, a bordójelző hivatal vezetőjének emeljék fel a fizetését. lEnnek az indítvány­nak ugyan semmi köze sincs a javadalmi bi­zottsághoz, Franki Antal bizottsági tag még­is szóvátette jáakaratulag. Balogh Károly erre azt. mondta, mégis -csak ftelbáboritó, bogy egy városi alkalmazott, nem a föjebb­valáinak, sem a tanácsnak nem tesz előter­jesztést kívánalmairól, hanem külső embe­rekhez fordul és igy akar pressziót gyakorol­ni, Butter egyébként nem is érdemel fiizetés­javitást, hanem régóta el kellene már ho­csájtani. Schütz Antal: A tanácsnok ur ezen ki­jelentése rosszakaratú támadás. Balogh: Igenis igazam van, mert ez az -em ber folyton kellemetlenkedik. Franki Antal: Az a kérdés, bogy a dol­gát mint végzi. Ha szakképzett 'és megfelel, akkor fel kell emelni a fizetését. Schütz Antal: Kifogástalanul végzi a munkáját és nagyon ügyes 'ember. Ezután Balogh Károly jónak látta, ki­egyezni ötven százalékba: legjobb megoldás lesz, — mondotta, — ha felkérjük Lippay dr.-t, bogy vonja vissza indítványát. — 'Bz' zel az ülés véget ért. .:aBcaRBaaaaaaaaBaHBB»aaiBiaBaiiBi>i!SDaaBaBaBBiaBaB3*' A városi párt programja. (Saját tudósítónktól.) Részletesen is­ímertette a Délmagyarország a városi párt legutolsó ülése után azt a /programot, ame­llyet a párt vezetősége a városi föladatok köréről elkés-zitett. A legutolsó közgyűlés lezt a -programot, mint a városi párt pro­gramját elfogadta. A programot „A jövő Szeged" ciimimel mo-s-t küldik szét a törvény­ihatósági bizottság tagjaihoz, de már azzal ia módositássall, hogy az mint a Felsővárosi Polgári Párt, a Rókusi Polgári Párt és: a íVI. és VII. kerületből alakított Közérdekű Párt programja is szerepel. Az uj városfej­lesztési terv körül tehát -egyre több -egye­sület a közgyűlési /tagoknak és a polgárok­tn-ak egyre nagyobb tömege sorakozik. Hoz­zájárul eh-ez, hogy a program elkészítését a közeli -tiszt-ujitás tett-e aktuállissá és ih-o-gy a tervezet kibocsájtói Oda kívánnak hatni, hogy azt „az általános í\isztujitás alkalmá­val megválasztásra kerülő városi tisztvise­lők is magukévá Hegyek". Mindezek a -nyo­mós -okok halaszthatatlanul szükségessé te­szik, 'hogy a programmái most ,már érdemi­leg fogllaik-ozzunk. Abban a formájában ugyanis, ahogy nyilvánosságra került, -a legtágabb keretet, adja nemcsak -a félreérté­sekre, hanem arra is, hogy a java — leg­alább az elkövetkező hat év alatt — ,a vi­liágért- meg ne valósulhasson. Ez a program kevés és itt-ott 'lényeges kimaradásoktó'l el­tekintve, mindazokat a városi föladatokat •felölei, amelyeket a szorgalmas és lelkiis­meretes szerkesztő 'félkutathatott. 'Szegeden és ép a ifeztüjitás alkalmával ez a város­mentelek. Idejön ma délután hozzád, ugy-e? — Igen. — Hát meni el itthonról. Csak egy fél­órára. Aza-liatit én elmondom neki. hogy le­velet kaptál . . . táviiratot kaptál . . . men­ned kell ... Ha te azután hazajössz, már csak meg kell erősítened a dolgot. Tul le­szünk a legnéhez-ebbjén. Jó? — Jó... Igen, -azt hiszem, nagyon jó. Köszönöm, naevon hálás vagyok irántad. De mindjárt jön- . . . — Hát menj máris. — De imiti mondunk, miért kell haza­mennem? — Azt már te gondold kfi. Családi ügvek miatt . . . ismeri a családi ügyei­det? — Igen. Azt lehetne neki mondanunk, hogv az özvegy nővéremnek van rám szük­sége. — Helyes. Ezt -fogom mondani. Vettem a kalapomat és szaladtam el otthonról. A lépcsőn rohantam lefelé, mert attól féltem, Ihogy találkozom Annával. De nem találkoztam vele. Kint esteledett már és én verejtékes homlokkal és izgatottan siet­tem előre, nem tudtam, m-iért és nem tud­tam hová. Végre íboszankodni kezdtem a magam izgatottságán, bementem egy kávé­házba és néhány festővel beszélgettem egy óra hosszat. Esteledett, mikor hazafelé indultam. A nira doboeni kezdett a szi­vem; izgatottan /nyitottam be a műterembe. Amnu ott ült egy széken és beszélgetett Bo­hussal. Megcsókoltam és kiszáradt torokkal kívántam jó estét. Anna felnézett rám. — Bo-hus mondja, hogy elutazol — szólt nyugodtan. — Igen, — feleltem én sietve és véde­kezően — nagyon fontos ügvek . . . meg­érted ugy-e ... a testvéremnek szüksége van rám . . . — Hogyne — 'fel-elte Anna nyugodtan. — Természetes. És nem tudod, meddig tart . . — Nem, — mondtam én izgatottan — nem tudom . . . egy-két hónap . . . tovább aligha. Itt van a testvérem levele. Anna rá'm nézett, azuián -elvette a le­velet. Szeretne a -testvéreim leveleit néze­getni, bár egy szót sem -értett belőlük. Most is fogta a levelet és figyelmesen-, szinte sor­ról-sorra átnézte. A levélben családi ügyök­ről és a párisi utóimról volt szó. — Igen, — mondta Anna, — igen . . . hát Budapestre mégy? — Igen-. Visszaadta a -levelet. — Jó — mondta halkan. — Hol vacso­rázunk? Ugv meg valtam lepetve, hogy dadogni 'kezdtem. — Talán a Centrálban — mondta An­na. — I . . . ven.. Nem értettem a nyugalmát, a gyors be­leegyezését, a hiszékenységét, a közömbös­séget. Ez az okos leány . . . Igy elhitte a dolgot. Vagy liíyen közömbös irántam? Előbb meg voltaim hökkenve ezen a közöm­bösségen, azután -csendesen ujjongoni kezd­taim -rajta. Hiszen, ez nagyszerű, hiszen lra ez ilyen 'könnyen ment;, akikor a végleges szakítás is könnyen' fog menni. -Felé lénk ül­tetni, felbátorodtam, beszélgettem/, fütyö­résztem, sürgettem a Vacsorázást — ma nagy bucsulakoma íesz — és Anna csende­sen bólintott mindenhez és nyugodtan és .ko­molyan nézett a szemeimbe. Egy hét volt- hátra. Ez alatt a hét alatt rendezkedtem, csomagoltam- és a /Bohus se­gítségével fi/nom, ravasz, művészi módon ki­terveltem, hogyan- kell Budanest felé elutaz­nom, ugy, hogy mégis Párisha jussak. Anna bizonyosan- kikísér a vasuth-oz. Anna nyugodt volt az egész héten. Á válás szomorúvá ném tett-e, csak nagyon ko­mollyá. Sokat hallgatott és egyre rajtakap­ta/m, hogy hosszasam-, szótlanul és elgon­dolkozva néz rám. Mégis fáj neki a dolog! — gondoltam ilyenkor. Szerdán reggel -kel­lett elutaznom. Hétfőn es'te Annával csodá­latos és furcsa dolog történlt. Qtt volt ná­lam, egyedül voltunk, én tettem-vettem. An­na szótlanul nézett és egyszerre csak fáj­dalmas, feljajduló és kétségbeesett zokogás­Ki tört ki. „ _jan is mi m nv első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt p kaphatók, esetleg részletfizetésre is.

Next

/
Thumbnails
Contents