Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-20 / 66. szám

1914. március 15. DÉLMAGYARORSZA G 3. 'fis költségvetést terjeszteni elő és ígéri, hogy mindaddig, amig a pénzügyminiszteri székben lesz, jgyekezni is fog reális költségvetést késziteni. Mindenkor arra fog törekedni, hogy a zárószámadás kedvezőbb legyen, mint a költségvetés, mert ez a reális államháztartás. A beszédet gyakran szakitotta félbe a Ház tetszészaja -és a beszéd végén a képviselők hangos tapssal adtak tetszésüknek kifejezést. '"KuasKnKasaauaaiiasBanuBaaaaBBaxaafceuauButiaiaBugRiua* Mentegetik magukat a nagybizottság tagjai. — Egymásra tolják a tegnapi hátározat ódiumát. - Állványoznak már a fogadalmi templom körül. — (Saját tudósítónktól.) Részletesen foglalkozott ma a Délmagyarország a fogadalmi templom nagybizottságának határozatával. Ez a határozat, amely teljes egészében magán hordja az inkonzekvencia bélyegét, városszerte kellemetlen meglepetést okozott. A nagybizottság, amely épen egy év óta nem adott életjelt magáról, — most érthetetlen sietséggel -megszólalt és szembe helyezkedve a közgyűlés legutóbbi állásfoglalásával, amely csak egyed-ül- lehet jogos kifejezője a város akaratának. A senki által meg -nem bizott nagybizottság elégtételt adott Foerk Ernőnek, amennyiben hozzájárult az építész tervváltoztatásához s ezzel egyszerűen éezavuálta Szeged várost, dezavuálta Szeged közgyűlését! Olyan dolog ez, amire nem is tudunk példát. Aki figyelemmel kisérte az eseményeket, az észrevehette rögtön, hogy ez az elégtétel csak színleges valami, nem ]s elégtétel, amennyiben nincsen meg bení,e az a főmotivum, hogy önként ajánlottak föl. A tegnapi határozatot kierőszaflták a nagybizottságtól, terr-orral és taktikai fogásokkal azok, akiknek egyénileg ls érdekükben állott, hogy a fogadalmi feniplom elrontott alapozását és megkezdett építkezését a felülkerekedett közvélemény meg ne bolygathassa. Ezeknek a Syanus elemeknek sikerült is a nagybiz°ttság ismert határozatának meghozatalába beugratni. Ezzel még azonban koránt sincs vége a dolognak. Maguk a nagybizottság tagjai érzik fégjo-bban, hogy tegnapi gyöngeségük miatt teilyen fonák helyzetbe kerültek és a mára már teljesen kialakult helyzet után, árrá törekednek, hogy egymásra hárítsák a tegna.pi határozat ódiumát. Tudják ugyan,s jól, hogy Szeged társadalmának szine elŐtt fentartott fővel meg nem állhatnak, 77 mert ez a társadalom egyszer már félreérthetetlenül kifejezte, hogy a drága teilliókba kerülő templomot nem hagyja wntár kezek által elrontani és a Schulekélc művészi terveket nem hagyja különc ambiciók érvényesülése végett megsemmisülni. De persze eső után késő a köpönyeg; fé't tehetnek már most a bizottsági tagok 0 saját érdekükben: nyilatkoznak. A nagybizottság egyik tagja, aki igen jk?ressziven ellenezte mindég a Foerk-fáe változtatásokat, de a tegnapi gyűlésen Sy-két gyönge felszólalás után harnarokapacitá-ltatott, a következőket mondta ma a Délmagyarország munkatár— Bár én is részt vettem a nagybizottság tegnapi gyűlésén, 'nagyon Jéved azonban az, aki azt hiszi, hogy nekem tetszik a tegnapi határozat. Én fel is szólaltam néhányszor, de kérem, ottan nem lehetett komolyan tanácskozni, mert mindjárt lehurrogták az embert. Különben is olyan zaj volt, annyian beszéltek egyszerre, hogy azt se lehetett tudni, miről van tulajdon-képen szó. És az elnök rendesen olyankor szavaztatott, mikor tetőpontján volt a bábeli zűrzavar. Azután meg Foerkkal nem lehetett vitatkozni. Ha az ember ellenvéleményen volt vele, -mindjárt személyi kérdést akart belőle csinálni, már pedig nekem semmi kedvem sincs lovagiaskodni. Régi álláspontján megmaradt többek között Tóbiás László -műépítész is, aki egyébként a tegnapi gyűlésen néhányszor kifejtette erélyesen ellenvéleményét. Természetesen őt is le akarta inteni E-oerk és valósággal ráoktrojá-lta véleményét. Tóbiás ma a következőképen nyilatkozik: — Menteni lehet a tegnap határozatot azzal, hogy a nagygyűlés kényszerhelyzetben volt. Az alapok tudvalevőleg már Foerk tervei szerint vannak lerakva, változtatni azokon óriási költség nélkül nem lehet. A többi változtatások pedig közvetlenül az alapépitkezésbő! folynak. Ha már most a várost nem akarjuk esetleges pörnek, fölösleges kiadásoknak kitenni, akkor -mindent el kell fogadnunk. Az én véleményem szerint Foerknak a most már moderált változtatásai is még mindig az egységes stilus rovására mennek. Ezt ki is fejtettem tegnap, de Foerknak :az volt az egyetlen érve ezzel szemben, hogy ő épiti a templomot és nem én. — Még mindig lehetne azonban a stilus egységét megmenteni, anélkül, hogy a megkezdett alapozást megbolygatnánk. Még pedig olyképen, ha Jászai Géza elállana attól a kívánságától, hogy az abszis annyira ki'bővittessék, hogy oda egy nagyobb oltár beleférjen. Erre már nincs is szükség, mert sokkal kellemesebb hatást tesz olyan'kis -kápolna, amilyent Sohulek tervezett az oldalhajók végződésénél. Katholikus templom-okiban ugy is csak egy főoltár szokott lenni, szükségtelen, hogy azonkivü-1 még két nagy mellék-főoltár legyen. Ha pedig az a'bszist nem bővítenék ki, akkor a rozetta megmaradhatna az oldalakon és nem kellene a háromas ablakokkal megbontani a stilus egységét. Nekem most is ez az álláspontom. Jászai Géza c. püspök szintén nyilatkozott: — Én teljesen egyetértek, — mondotta, — Foerk tervváltoztatásaival, csak a tornyok kiképzését nem helyeseltem és nem helyeslem. Meg is mondottam Foerknak, hogy hagyja el a süveg alakú tornyokat és állítsa vissza Sohulek-tervét Foerk azonban egy ujabb torony-kombinációt készített, amit még nem láttam, mert a tegnapi gyiilés végét nem tudtam kivárni, hanem előbb eltávoztam. Az oldalhajók kibővitését én kértem, mert az abszis olyan szük volt, h-ogy oda nem lehetett volna oltárt tenni..Emiatt kell aztán egyes külső változtatásokat is eszközölni. A fogadalmi templom építkezését egyébként még nem folytatják. Március végére tervezte Foerk a munkálatok megkezdését, de a munkások már nagyon türelmetlenek. Naponta sők munkás jelenik meg a vállalkozó Winkler és Ottovay cégnél és sürgetik a munkák megkezdérét. Ennek hatása alatt a vállalkozók már az állványozást meg is kezdették és most egyelőre állványoznak és várják az építési engedélyt. A hercegprímás harcias beszéde. — Az integrál-katholieizmus. — (Saját tudósítónktól.) A magyar kathollkusok -legrégibb Irodalmi intézménye a Szent István Társulat ma tartotta meg évi közgyűlésiét Budapesten, amely a szokottnál is jeleníőségt-eljesebb volt, nemcsak azért, mert a társu-lat fönnállásának hatvanadik -évfordulóját a közgyűlés külső keretei is jelezték, amennyiben a püspöki kar tagjai és -más egyházi és világi előkelőségek a szokottnál is nagyobb számban jelentek meg, — hanem főként azért, mert a mai közgyűlésen Csernoch hercegprímás elisőizben vetette föl -nyilvánosan az integrál-katolicizmus kérdését, melv a külföldön már néhány év óta foglalkoztatja a katholikus közvéleményt. Ez az irányzat, mely Franciaországból indn-lt ki és Németországban vert nagyobb hullámokat, a- közéleti és különösen az irodalmi téren integrális, tehát más Irányzatokkal minden közösséget megtagadó katolicizmust követelt és modernistának bélyegezett mindenkit, aki az emberiség kulturmunkájábóli kivette a maga részét. A jubiláris közgyűlést az elnöklő Csernoch János hercegprímás nyitotta meg. Nagy figyelemmel hallgatott beszédében a többi közt ezt mondta: — Mikor m-ost elérkezett az ideje annak, hogy a mi katholikus mozgalmainkat: a tudományos és irodalmi, társadalmi akcióinkat a kezdés nehézségei után biztos alapokra helyezzük, minden megrázkódtatás ellen megóvjuk és ami a -fő, azok sikerét biztositsuk, föltétlenül szükséges, liogy katholikus ügyeink irányítói és munkatársai ottyamoik legyenek, akik bebizonyították, hogy kegyelmes lelkükben kiapadhatatlan erőforrás van. Híveket és tagokat a külső hatás is az egyházhoz vonzbat, de akik eredményes munkát akarnak végezni, azoknak egész katholikusoknak kell lenniük, akiket a saját lelkük táplál. Az egyház az oltártól küldi híveit a világba, a cselekvésre. Akik magukkal viszik -az élet kenyerének erejét, azokban megbízik az egyház. Ezek a munka hevében tévedhetnek s az illetékes egyházi tekintélyek szerető figyelmeztetésére rászorulhatnak, de soha sem érdemlik meg a testvéreik kíméletlen kritikáját és szándékaiknak félremiagyarázását. A testvéreknek marakodó akadékoskodása könnyen leszorítja őket az aktivitás teréről s igy megfosztja az egyházat sokszor a legértékesebb szellemek munkájától. Ujabb időben fájó szívvel láttuk -a külföldön a legtevékenyebb katholikusak ellen irányuló kritika pusztítását épen olyan oldalról, ahol magukat még katbolikusabbaknak, integrális katholikuisokniak tartották. Végtelenül sajnálnám, ha egyes szomorú jelekből azt kellene következtetnem, hogy az integrál katholikus kritika hazánkban is megkezdené bénitó, negatív működését. Komolyan kell figyelmeztetnem hazánk katholikusait, bogy becsüljék meg amúgy is an-nyiira kevés katholikus munkásainkat és álljunk melléjük őszinte, igaz lélekkel és lelkesedéssel. Ha vannak hibák vagy gyanús kikezdések: iparkodjunk a dolgot magunk között tisztázni és elintézni. I>e ne kapaszkodjunk egy-egy roszszul megválasztott szóba vagy szerencsétlen kifejezésbe, hanem nézzük a katholikus tevé-