Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-20 / 66. szám

MAGYARORSZ Szerkesztőség Kárász-utca 9. TelztaaszáíHi: 3©5. Egyes &zá» ára 10 BLISE. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12-negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 Bllér. Szeged, 1914. fill. évfolyam 66. szám. Péntek, március 20. A nyilvánosság. A szegedi orvosegyesüfet elnöke, érvényes alapszabályokra hivatkozva, kizárta a sajtó képviselőit és velük a nyilvánosságot egy értekezletről, melyen az orvosok azt a nagyfontosságú szociális kérdést vitatták meg, hogy időszerű-e Szegeden az uj közkórház fölépítését sürgetni? Mint utóbb kiderült, az orvosok egyhangú lelkesedéssel elfogadtak egy indítványt, mely a közkórház mielőbb való fölépítését memorandumban kívánja kérni a város hatóságától Mi van ezen titkolni való? Nem kell hozzá az agymunkának fokozottabb kifejtése, hogy kitaláljuk, miféle esetekre alkotott az orvosegyesüleí olyan alapszabályokat, amelyek a szakértekezletek zárt jellegét feltétlenül megkívánják? Az orvosok megbeszélés tárgyává tehetnek olyan eseteket, melyeknek megvitatása valamely kartársuk működésének bírálatát, vagy betegeik állapotának leírását vonják maguk után s amely ^etekben az orvost esküje kötelezi a titoktartásra. Az uj közkórház ügye, főként az a közérdekű nagy kérdés, hogy létesüljön-e a kórház már ebben az esztendőben? — hetek óta élénk "/egbeszélés tárgyát képezi a sajtóban és közvéleményben egyaránt, az orvosoknak tehát egyáltalán nincs mit titkolniok azon, ha testületileg szót emelnek és a maguk szempontjából is kifejezésre juttatják azt a már kétségtelenül beigazolódott meggyőződést, hogy a kórház ügyét tovább halasztani a közvélemény általános megbotránkoztatása nélkül nem lehet. Másként áll a helyzet, ha figyelembe vesszük az orvosegyesület elnökének a nyilvánosság kizárását magában foglaló rendelkezése indokolását. Eszerint azért kellett a zárt ülést elrendelni, mert az orvosegyesület elnöke ,,nem helyesli az egész kórházi akciót, még kevésbé azt, 'hogy ezt az akciót már az utcára is kivitték" . . . Az orvosegyesület elnöke, aki mellesleg Szeged város tiszti főorvosa is, elitéli a társadálom följajdulását, mikor ez a számtalanszor elbolonditott társadalom utcai népgyűlésen akarja követelni és kikényszeríteni azt a kórházat, melynek létesítését a város tiszti főorvosa hivatalból sürgetni elmulasztotta . . . És itt eszünkbe jut egy más város példája, melyre egy alkalommal már e helyen rámutattunk. Kecskemét város éppen ugy kórházat akar épiteni, mint Szeged. A város költségvetése nagy bevételi fogyatkozásokban szenved, a hitel forrásai kiapadtak, a kecskeméti közkórház ügye kátyúba került s mégis: a város ma már hozzáfogott kórházának épitéséhez, j hozzáfogott pénz hiányában, tisztán csak azért, mert egy ember nem tudott nyugodtan eltölteni egyetlen éjszakát sem, mig az első kapavágás meg nem történt. Ez az egyetlen ember, a kecskeméti kórházépítés gondolatának megpenditője, éltető lelke, örök nyughatatlanságu fejlesztője: a kecskeméti tiszti főorvos volt . . . íme, másutt igy fogják föl a köihiva^ tallal járó kötelességek teljesítését. Szeged város tiszti főorvosa ugyan nem sok tintát fogyasztott a város nagy érdekeinek egyik legkimagaslóbb megjelenési formája, az uj közkórház létesité'seért. Hol találhatni pedig ennél általánosabb szociális jelentőségű, ennél közérdekübb, a nyilvánosságot jobban érdeklő témát, mint mikor orvosok mondják el véleményüket arról, hogy miért kell végre-valahára uj épületet emelni egy rég elavult közegészségügyi intézmény helyébe, melyben a betegek elpusztulnak, az egészségesek betegekké lesznek, a cselédség tífuszt kap a viztől és az ápoló-személyzet tüdővészt a helyiségek dohos levegőjétől? Még mindig vannak arisztokratikus hajlamokkal vesződő, közéleti szerepet játszó egyének, akik nem tudják megérteni, hogy a nép bőrére való kormányzást és mindenfajta intézkedést csak a legteljesebb nyilvánosság és ellenőrzés mellett lehet gyakorolni. A világ minden táján belátták már ennek az állításnak az igazságát, csak a régi rendszerű 'bürokratikus, titkolózó igazgatásnak az utolsó gőgös mohikánjai rúgnak még egyet-egyet a közvélemény kellemetlenkedő érdeklődésén. Hadd pukkadjanak az újságok! — véli a tiszti főorvos ur, ki nem először nyilvánítja ki a A földmunkás. Irta: Kurt HSngekorb. A vasútépítésnél alkalmazott uj munkások között vol't egy fiatalember, aki .gyönge testalkatával és sízemüvegéve! \ kiritt a többiek közül. Olyan volt, mint valami éhes tintanyaló. Ha kezébe vette az ásót és törni kezdte a földet, társai összenéztek és mosolyogtak. Ha akarták, sem tudták volna titkolni derültségüket. A legtöbbjük lengyel Munkás volt, akiknek kezébe jól illett' az tásó és a lapát, mert kezdettől fogva földmunkás mesterséget folytattak. Az uj munkás észrevette a gúnyos mosolyokat, de nem hederített rájuk. Nemcsak kenyeret és szalonnát hozott magával a munkára, de törhetetlen akaratot is. Egyébkent is az ,a tud'at. hogv tizenkét hétig munka nélkül volt. elvette minden okoskodó kedés erős munkára sarkalta. Hogy ismét eo gozott, friss erőt érzett karjaiban, a lelket öröm és nyugalom töltötte be. Az ut, amelyre most lépett, rögös volt, de ut volt, amely azzal a reménnyel kecsegtette, hogy '•vezeti nyomorúságos helyzetéből. A világosság és magasság után való vágyakozása ' oegaoélozta ereiét. Az elmúlt hetek éhségét 'felejtette és olyasvalamit érzett, mintha ftonéz tnsá'k után győzedelmeskedett volna a als,ors fölött . . . 'A munka helyétől kétszáz lépésnyire kanyargott a folyam. Odaát .a túlsó parton nagy hajógyár volt. Egyenletes ütemekben hangzottak át onnan a nehéz kalapácsütések. Ez volt az egyetlen hang, ami belevegyült az ásók és lapátok melódiátlan koppauásába. 'Az! elvonuló szeneskocslikow néha-néha fölhangzott 'a kutyaugatás. Egyébként' csönd és nyugalom volt itt kint a város előtt. A viz felől friss szél fújdogált és hűsen legyezgette a földmunkások izzadt homlokát, fáradt karjait. Az uj munkásról csurgott az izzadtság. A keze égett, erőtlen karja sajogott. A túlsó partról fölhangzott a gőzsip, a munkavezető szünetet rendelt. A munkások hozzáláttak a reggelihez. Az uj 'ember is letette lapátját. Vidám kedve elborult; a kimerültség szárnyát szegte reményének. A keze tele volt hólyaggal. Az egyik nagy, fehér hólyagja fölfakadt és mint a tüz, ugy égette tenyerét. Fájó érzésekkel heveredett le a fűbe és majszolni kezdte kenyerét. Kinos gondolatok rajzottak agyában. Ha iskol'atársai látnák most, igy letörve ... A Werner Emil vagy Ferenc, aki már hivatalnok vagy a többiek, akik vitték valamire... Mi lett az osztály legjobb tanulójából? ... Hát idesüllyedtél a polyákok közé, ásóval, lapáttal dolgozol? — kérdeznék gúnyosan vagy részvétteljesen, ami végre is mindegy lenne, mert egyformán fájna. De ha megmagyarázná, hogy nem rajta múlott; hogy mennyit szenvedett, mint gyári inas, mint vásári segéd, — bizonyára megértenék. Ha megmagyarázná, hogy jött minden, a kizárás, félévi munkanélküliség, üldöztetések, gazdasági válság, ujabb munkanélküliség., szaladgálások munka után, a sok csapás, — talán még meg is sajnálnák. De mit részvét! Kell neki a más részvéte? Mi közük az embereknek hozzá? Nem dolgozott meg minden falat kenyérért? És most is van munkája, — az a pár rongyos hólyag a tenyerén, inem veszi el a kedvét1 a munkától. Semmi ok a kétségbeesésre, dolgozni, ez a fő! Elhangzott a füttyszó, a munkások folytatták az ásást. Az uj munkás megtörülte szemét, aztán fogta ő is az ásót. A keze most •még jobban fájt, mint azelőtt. De összeszorította fogait, felnyomta a fájdalmat. Csak nem fog törődni azzal 'a pár csöpp vérrel, a mi a kezéhez tapadt! Meg kell szökni. Mindent meg lehet szokni. És egyébként is, fiatal embernek tréfa a munka. Énekelni vagy fütyülni kelle mellette. Nincs kedve hozzá? Akkor dolgozzék éneklés nélkül. Lám, a keze már nem is fáj. Az ember megszokja. Hánv éves? Huszonegy? És ne tudna lapáttal dolgozni? Ugyan! Majd megmutatja!... És meg is mutatta. Már harmadik napja dolgozik itt kint a város előtt. Ott, ahol 'a folyam kanyarodik, ahová áthallatszik a hajógyár zakatolása . . . Ezen a délutánon kezdődött a kiásott homok elszállítása. A munkásokat kettes csoportokba osztották,