Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-19 / 65. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. március D. íesitése és a legcsekélyebb Ok nélkül csak azért hívják össze, hogy kiforszirozzanak egy diktált határozatot. Foerk Ernő erőszakoskodó föllépésével szemben egyetlen megoldás van csak: szerződésszegőnek kell őt minősíteni és el kell tiltani a további munkálatoktól. Inkább szenvedjen késedelmet az építkezés ügye, mint hogy a város közönségének fején jól kitáncolja magát egy minden fórummal dacoló, élelmes üzletember. Birtokpolitika és a nemzetiségi kérdés. (Saját tudósitónktól.) Ghillány Imre báró miniszter uj szempontot vitt a nemzetiségi vitába. Szakszerű és alapos fejtegetéseiben; ugyanis kiimutatta, hogy a nemzetiségi kérdést nem oldhatja meg magában a jó igazságszolgáltatás és jó közigazgatás, ha-; nem szükséges, hogy ezeket a gazdasági fej-; lődést előmozdító okos birtokpolitika egé-í szitse ki. A földmivelésügy minisztere a gyakor lati életből, egy emberöltőn át szerzett megfigyeléseiből ismeri a nemzetiségi kérdést s ez a körülmény különös jelentőséget ad annak az egyébként is igen érdekes megállapításának, hogy a nemzetiségi kérdés elsősorban — gazdasági probléma. Ghillány elismeri a faji összetartozás érzésében rejlő nagy erőt, ismeri és elismeri más szellemi okok hatását is, mlndlamellett meggyőződéssel állítja, hogy a nép nagy tömegeinél agilatorok rnélkül nem lenne nemzetiségi kérdés, a nemzetiségi agitáció pedig nálunk is, mint mindenütt, gazdasági kereteikben, gazdasági mozgalmak kapcsán jelentkezik. Mi tehát a gazdasági politika legfőbb föladata a nemzetiségi kérdéssel szemben? Ghillány szerint ez a föladat a gazdasági jólét elősegítésében áll, mert ez a jólét a széles [néprétegek vágyakozásának a tárgya, ez a jólét bizonyos nyugvópontra juttatja, megelégedéssel tölti el a lelkeket, a nemzetiségi izgatás alól elvonja a talajt s a fajok egyetértése és békéje számára teremt szilárd alapot. Ez igen szép, emberséges és demokratikus gondolkodás. A miniszter azonban jó! tudja, hogy a magyar gazdasági és birtokpolitikának egyéb föladatai is vannak s ezek között a legfontosabbak egyike a magyar birtokososztály védelme, támogatása. A kormány teljesiti is ezt a föladatát és Ghillány bizonyos megelégedéssel hivatkozott arra, hogy az altruista bank rövid Ikét esztendő alatt, igeh kedvezőtlen gazdasági és pénzviszonyok közt is jelentékeny működést fejtett ki; megvett mintegy huszonhatezer katasztrális hold birtokot, eladott tizeinháromezer holdnál jóval többet s ennek a fele Erdélyre esik. Azonkívül Ikilenc megye területén 164 községben 42.640 holdat vett bérbe hitbizományoktól és főpapi uradalmaktól s ezt a területet túlnyomóan kisbéri ők nek adta albérletbe. De ugy ez a tevékenység, mint a telepítés, tisztán védelmi és nem agresszív jellegű, ezenfelül pedig szoros kapcsolatban áll az előbb említett vezérelvvel, az általános gazdasági jólét megteremtésével. A megeröstilő birtokososztálynak és értelmiségnek ugyanis Ghillány szerint legszebb hivatása lesz hozzáférni a mén szivéhez, megelégedést önteni belé, boldogulásának előmozdításával és előidézni azt, hogy a magyar állampolgári érzés nagyobb legyen a faji öntudatnál, a faji érzésnél. Sorvadásban szenved a szegedi dispensair. (Saját tudósitónktól.) Évek .előtt a belügyminiszter évi 500 korona segélyt engedélyezett a városnak egy dispensair fölállítására. Faragó Ödön. dr. tiszti főorvos javaslatára a polgármester akkor Bernát József dr.-t nevezte ki a dispensair vezetőjévé. Ez az intézkedés a közönség egy — még pedig jelentékeny és számottevő — részében 'meglehetős elégedetlenséget keltett, mert bizton hitték, hogy a dispensair vezetését a tüdövész-gyógyitásiban neves speciálista Hollós József dr.-ra bizzák. Főkép a tiszti főorvost hibáztatták abban, hogy nem igy történt, mert a kinevezés az ő javaslatára történt. Azóta működik a dispensair csendben és — amint a közel mult napokban lefolyt események mutatják — kellő eredmény nélkül. Mióta a kórház egy részét áttelepítették a Pultz-altábornagy-utca egyik házába, ennek a háznak egyik udvari helyiségében van a tüdőbetegeket gondozó „intézet". Az intézet, amely áll egy kis előszobáiból és egy talán még kisebb rendelő helyiségből, amelyeket jól kiszellőztetni aligha fog valaha ember és amelyekben; néma csendben vesztegel egy-két szék, egy pad, asztal, szekrényHa üres óráidban meglátogatod az intézetet, semmi nyomát sem találod annak, hogy ide néha-néha bevánszorog a satnyuló, sorvadó élet'. A házon nincs kiírva, hogy itt a dispensair. Ha bemész a házba és figyelmedet fölhívják arra, hogy ott az udvarban, a kis házmester-lakásban is van valami egészségügyi intézményféle és erre odamentél az aj' tóhoz és megláttad a sárguló kartont, amelyen kisziirkült betűk a rendelő napokról & órákról intézkednek, akkor jut eszedbe és kiáltsz "fel méltó bánatodban: nini a dispenA vén harangozó. Irta: W. Korolenko. Alkonyodott. Csöndesen, elrejtve a. fenyves árnyékában, a halkan csobogó patak partján feküdt a kis falu. Lassan ráborult a sötétkék, csillagos, tavaszi éjszaka. Finom, ködös lehelet szállt 'föl a hosszú, téli álmából ébredező földről és fátyla alatt sötétlettek az erdő árnyékai és halvány, ezüstös fényben ragyogott a viz tükre . . . Csöndes, vágyódással teli nyugalom köröskörül ... A falu lakói alusznak . . . Csak nehezen különböztethetők meg a szegényes kunyhók körvonalai; csalk itt-ott villan föl egy távoli lángocska — ritkán hallható egy-egy ajtó esapkodásának nesze, éber kutyák csaholása — és azután újra ugyanaz az üdvözítő csönd . . . A falu kellő közepén elmélkedik magányos dombon a kis templom, csillognak az ablakok és fönn a magasban ködbe vész a régi, szürke tornyocska. Megnyikorog a korhadt lépcső. A vén harangozó bizonytalan lépteinek nesze ez. És rövid idő multán uj csillag fényeárad a magasból: a harangozó kezében reszkető lámpás 'fénye. Keserves fáradtság az aggastyánnak: föivánszorogni a meredek lépcsőn. Az öreg lábak nem akarnak már engedelmeskedni, erősen megviselte Maikar Micheitschet az élet. Szemei sem Iáinak már tisztán . . . Ideje volna: örök nyugalomra térni, — ám késik a halál! Mintha megfeledkezett volna róla, mig elrabolta fiait, unokáit . . . mig az ő keze érintése alatt kondult a gyászharang: fiatalnak, öregnek . . . Nehéz léptekkel közeledik az öreg torony roskatag korlátjához és odatámaszkodik. Fölszáll hozzá, mint a meleg tavaszi üdvözlet a fák fiatal rügyeinek üditő illata és elvegyül a temető csöndes békeleheletével. Vájjon mit 'tartogat számára ez uj esztendő? — Legyen Isten akarata szerint, dicsőség és hála neki, — suttogják ajkai; föltekint az égre, hol millió csillag tündöklik, keresztet vet. Ideje-e már ünnepélyes harangszóval köszönteni húsvét szent éjjelét? * Órára nincs szüksége. Isten szent csillagai megmondják neki, mint már annyiszor: mikor kell szólnia a harangnak. Makai" Micheitsc'h nem tudna visszaemlékezni, hány éve, hogy először várta e percet. Ég és föld és a fehér felhő, mely lassan siklik tova ott a térben — a sötét- fenyves, mely zúgva megmozdul és a láthatatlan patak halk csobogása — mindez öreg és kedves és meghitt dolog neki, Egy egész élet fűződik hozzá. S rég letűnt .képek merülnek föl Makar előtt: mint jött föl atyjával először e torony lépcsőjén. Édes Istenem, mily hosszú ideje annak ... és mégis mily rövid ez az idő! Látja maga-magát mint fiút — szőkefürtös fejével, ragyogó szemekkel — fürtéit mint kuszálta játszva a szél — nem az, amely fölkavarja az ut porát — nem, egy másik, sajátságos szellő, mely csak idefönn, a magasban kerekedik. (Mélyen-, mélyen odalenn sok apró ember mozog, a falu gunyhói is ily picinyeknek tetszenek, az erdő messze távolban áll és a kerek, szabad tér, melyen a falu épült, mintha oly nagy, oly végtelenül nagy volna . . . tó — Hiszen itt van, oly közel van! "" •mosolyog az agg harangozó és lemutat 3 falura. Ilyen az élet is! Arnig fiatal az eníb®' végtelennek tetszik, most itt van előtte mintha a tenyerén tartaná, születéstől majd' nem a sirig, melyet ott, a temető ama zug3' ban jelölt ki saját magának . . . * De ime! Micheitsch összerezzen,' wéí egyszer föltekint a csillagokhoz, aztán meí' szólaltatja harangját. Hasítja a levegőt egy éles hang • •' Most egy második, harmadik negyedik • •' egyik a másik utáni és az ünnepi éjjelen keresztül áradnak a fölzúgó, majd éles, m®" halk hangok, harmonikus játékban. A h® rangok elnémulnak, kezdetét veszi az isten" tisztelet. Előbbi években Mioheitsdi is •ment a lépcsőn és odaállt a sarokba, az ata mellé . . . Most odafönn marad, ráuehez0' dik az évek súlya; különösen ma sajátság05 lankadtságot érez; ledől egy padra és ®j a harangok elhaló hangjait hallgatja, lel/0} ben egymást űzik egy letűnt élet összeír' gésnélküli képei. — Énekelnek; gondolja és a lernple"}} ban látja magát. Az oltárról éneklő gyerrtó kék hangjai szállanak feléje és fölhallatsz/ az öreg lelkész, a boldogult Neum atyja fr' va. Száz meg száz paraszt hajtja le fe-tó keresztet vetnék. Csupa ismerős arc és.®1}/, halott! íme az édes apja szigorú arca , mellette a bátyja buzgón imádkozva és 5 hajtozva s im ő maga viruló egészség°e ' ifjúságban, erőben öntudatlan igénnyel ésr ménnvel boldogságra, örömre, jövőre. És hol van ez a boldogság? Az aggta tyán gondolatai föllobognak, mint a k®' tüz és belevilágítanak égy letűnt élet tn"10