Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-19 / 65. szám

lamus előtt a beigél yt anigensair fölálliorvos javasrnát József zetőjévé. ti még pedig zében 'megmert bizton sét a 'tüdőlista Hollós zti főorvost gy történt, ára történt, csendben és lefolyt eseraény nélküllepi tették a zába, ennek be ír van a . Az intébó! és egy gből, atnevala'ha érnie n veszteszekrényi intézetet, , hogy id'e ó, sorvadó itt a disfigyelmedet ban, a kis egészségntél az ajtó nt, ameapo'król és eszedbe és ti a dispenel van! lemutat 8 az ember* ?an előtte* éstől majd' ama zmgá' :zen; tóéi rztán meg' hang - •' [yedik . •' pi éjjel08 éles, mari an. A haaz isteneh is be; . az ajtó ránehezeiajátság°s és itja, lelké' összefügtem'p!0111' gyertaf' hallatsz ityjasz3' le rejétés mi0j arca H" és észségbe"ivei és re'AGGFS; KIALRÓ MIND011 1914. március 15. DÉLMAGYARORSZA G 351. sair, jaj de jó, jaj de jó, Szegeden dispensair is van. Ez után. a nem egészen bánatos hangulatra valló felkiáltás után az is eszébe jut az embernek, hogy jaj de jó lenne egy kimutatást látni a dispensair működéséről. De nem láthat, ami nem is nagy baj, mert láttak mások, akik szakemberek és akik információink szerint a következő véleménnyel vannak: A tüdővész leküzdésére alakult központi bizottság beküldte Szegedre egyik titkárát, Parassin József dr.-t. Ugy tudjuk, hogy Párasain dr.-nak megbízatása volt arra is, hogy a szegedi dispensairt beszüntesse, mert működésével elégedetlenek voltak, nem teljesített köpetvizsgála'tot, kevés betege volt stb. Parassin dr. megtárgyalta a dolgot a tiszti főorvossal és végül is „tekintettel a tekintendőkre" aibba,n állapodtak meg, hogy Parassin dr. fölkeresi a muirakásbiztositó pénztárt. A pénztár ugyanis a közel jövőben szintén telállit dispensairt és abban történt megállapodás, hogy a kettőt egyesitik. A pénztár dispensairját Hollós dr. fogja vezetni és igy az egyesitett intézet az ő felügyelete alá kerül. A dispensair fölszereléséhez a városnak is hozzá kell járulni és eredményes működés után a belügyi kormány az államsegélyt fölemelni is hajlandó. Érdekes, hogy a közPonti bizottság kifejezetten kívánja, hogy a dispensairt ne a kórház épületében helyezzék H, a mai helyiséget' sem találja megfelelőtok, ellenben hozzájárul ahoz, hogy az épitendő uj kórházban elhelyeztessék. Faragó dr. tiszti főorvos ezeket mondta taröl az ügyről: Müller Kálmán báró leiratot küldött, .a fo'yben az állott, hogy a kormány megvon0 a dispensair céljára adott évi 5000 korona szubvenciót abban az esetben, ha nem teljesitiük azokat az intézkedéseket, amelyeket a szubvenció kérésekor megígértünk. Erre a leiratra én ma válaszoltam és megirtam, hogy ezeket az intézkedéseket már előbb teljesítettük, mielőtt még (bennünket figyelmeztettek volna erre és igy tárgytalan a dolog. Mi — mint előadtuk — mást is és többet tudunk. Lehet, hogy tévedünk. De lehet az is, hogy a főorvos ur titkolódzik. (•••••••••••••••••••••••••••••SMBiiBBaBiiBHHnaaaaBB A képviselőház ülése. — Nemzetiségi vita. — (Saját tudósítónktól.) A román vita, a mely hatalmasan dagadó folyamnak Ígérkezett, ma már vérszegény és posványosodó •érként csörgedezett és minden órában várható volt az elnapolása. A vita ima tizenkét ellenzéki képviselő jelenlétében kezdődött Gueth 'Gyula beszédével. Utána Polányi Géza következik, aki nagyszabású beszédre készült, de kérdés volt, hogy az ellenzék távolmaradása nem veszi-e el kedvét attól, hogy mint jelezte, három órás beszédet mondjon. Az ellenzék részéről Esterházy Mihály gróf készült még nagyobb felszólalásra. Egyébként minden érdeklődés a mai ülés utolsó órája félé fordult. Az ülés végén várták ugyanis Hazai Samu báró honvédelmi miniszter válaszát Rakovszky István interpellációjára a katonatisztek ügyében és erről interpellált Lovászy Márton is. Egyébről sincsen szó a folyosón, csak az ismeretes ügyekről. Az ellenzék ugy tudja, hogy a pálótaőrség mai szervezetében mégis helyén marad, mert a kormány ehez köti állását, de mondják, a katonaság ujabb sérelmet lát abban, hogy Beöthy elnök a folyosóról kitiltotta a (parlamenti 'tiszteket. Polónyi éppen azt fejtegette ma az ülés előtt, hogy ez olyan nagy sérelme a tiszteknek, amely csak Beöthy lemondásával volna orvosolható, ami pedig alkalmasint nem fog megtörténni. Az ülés háromnegyed tizenegy órakor kezdődött. (Az ülés.) Böthy Pál háromnegyed tizenegy óra után nyitja meg az ülést. Az elnöki irományok előterjesztése után napirendre kerül a nemzétiségi kérdés megvitatásának folytatása. (Gueth Gyula beszéde.) Gueth Gyula a románoknak azzal a 'kívánságával foglalkozik, hogy a járásbíróságok és törvényszékek fogadjanak el román nyelvű beadványokat is, tárgyaljanak a felekkel románul és az Ítéleteket román nyelven is adják ki. A szónok meggyőződése szerint ez a kivánság technikailag lehetetlen s a jogkereső közönségnek végtelenül nagy kárára volna. Nincsen olyan járásbíróság Erdélyben, amelynek területén csak egy nyelven beszélő nép laknék. Tegyük föl, hogy agy román ember egy magyar járásbírósághoz keresetet ad be egy ;néme*t anyanyelvű alperes ellen. A német alperes jogosan fog tiltakozni az ellen, hogy neki egy román beadványt adjanak ki és ugy idézzék meg. A mikor a két fél megjelenik a biró előtt, a biró melyik nyelven vezesse a tárgyalást és vegye föl a jegyzőkönyvet? Ha románul: ez ellen joga van tiltakozni a németnek. Az egyik nemzetiségre nézve mindenképen sérelmes lesz a biró eljárása. A birósági és hatósági kiadványok nyelve különben se igen fontos a közönség számára. Az egységes nemzeti államhoz való föltétlen és törhetetlen ragaszkodást érzi a nyugatmagyarországi német nép, amelynek körében még az agitátoroknak sem fog sikerülni az elégedetlenség érzetét felkelteni. A nemzetiségi kérdésnek olyan módon való megoldása után, mint a hogy a miniszterelnök aizt kifejtette, minden kísérlet hiábavaló lesz és senki nem fogja e népnek a imagyar államhoz való hűségét megingatni. (Éljenzés a jobboldalon.) (Polónyi Gém.) Polónyi Géza: Igen nagy föladat előtt titkos zugába. Fáradozás — bánat és gonJo'k . . . Nehéz, sors vont barázdákat a fiatel arcba, meggöroyesztette az erőteljes váltakat ; 'megtanította sóhajtozni ugy, mint sóhajtozott az idősebbik fivér . . . És ott, balra, a falu asszonyai között áll az ő felesége is, ájtatosan imádkozva, kulcsolt kezeklkel . . . Hamar vénitették ke'fohv munka s vesződség . . . Hajdan csilfögó, nevető szemei elvesztették fényüket es a. sors váratlan csapásai előli félelem és todtség kifejezése váltotta föl a büszkeségét önérzetét, mely a szép fiatal asszony arcról sugárzott ... és boldogsága? Hol tolt? Egv gyermekük maradt életben — 0reg koruk öröme és reménye — és azt is fogejtette az emberek hazugsága. ,, És ott állt a falu gazdag uzsorása, fölfog hajlong, buzgón csókolja a földet és ketosztet vet, hogy kifosztott árvák könnyeit fozenteskedő imával szárítgassa és hazudJ°n Istennek, amint hazudik az embereknek . . . • . . Ám messze, messze távolba tűnik fo'ndez foszló ködbe. Most már csak e sotet 1Qrony képezi Micheitsch világát, csak a szel Zugása szakítja meg magányos órái csond- . . „ítélkezni fog az Ur, övé a -boszu! suttogja az aggastyán és ráncos arcán csöndesen végigperegnek a könnyeik. — Föltámadt Krisztus! Az öreg fölrezzen álmodozásából. Odalenn hangyabolyként nyüzsög a parasztok tömege — s megindul az ünnepélyes körmenet — elöl a 'keresztek és szentképek ingadozó körvonalai és föl a magasba száll az üdvhirdető kiáltás: — Föltámadt Krisztus! És e kiáltás visszhangzik az öreg túláradó szivében . . . ugy tetszik ndki, miníha ragyogóbban égnének a templomgyertyák és élénkebben mozognának az alakok s szólaltatja a harangokat. Az újra kerekedő szél elkapja röptükben a fölzúgó hangokat s hatalmas szárnyesaipással viszi ég felé és árad a gyönyörű harangszó visszhangja, mintha ég és föld visszhangoztatnák a szent szózatot: — Föltámadt Krisztus! És az öreg sziv feledi bánatát — feledi a keserves gonddal, fáradozással és csalódással teli élet emlékét . . . Elfeledte a vén 'harangozó, hogy élete és reménye a boldogságra nem volt egyéb egy csaló álomnál — 'hogy ő most egyedül áll a kerek világon... Hallja a hangokat, melyek énekelnek és sírnak, fölszállnak a sötét téren, át a csillagos égig és leáradnak a nyomorult földre, ugy érzi, mintha gyermekek és unokák alakjai vennék körül, hallja vidám hangjukat, a nagyok és kicsinyek hangjait — és e hangok egybeolvadnak és énekelnek boldogságról és örömről, miből nem nyújtott semmit a hoszszu sötét élet . . . Maikar Micheitsch szeméből patakzanak a könnyek, hatalmasan dobog a szive az elképzelt boldogság mámorában. Odalenn állnak az emberek és arról beszélnek egymással: 'hogy ily csodaszépen még sohasem szólaltatta harangjátékát a vén Makar. Hirtelen megreszketteti a levegőt a nagy harangütő egy hatalmas kongása. A kis harangocskák mintegy ijedten végzik játékukat metsző diszharmóniával. Erőtlenül rogy le az aggastyán a padra és két utolsó könny pereg végig lassabban a sápadt, hidegülő orcákon . . . Életednél szebb volt a halálod, Makar Micheitsch. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (j U P I 3 ül a I á t 3 S Ö I* t. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!