Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-03 / 51. szám

március 1. y UlOit- és Halat. irut 1. szám. k és szereira :: Telefon: 4$ Szerkesztőség Kárász-utca 9. Hlll Teleion-szám: 305. Szeged, 19Í4. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes száw ára 19 ültór. Kiadóhivatal Kárász-utca ». mit Telefon-szám: 305. •N [I» III. évfolyam 51. szám. Kedd, március 3. fióktelep Telefon $ irógépja^' [épiró Az uj választási törvény. Irta: Tisza István. Azok, akik minden ujabb bajtól agSódó szeretettel féltik hazájukat, komoly gondok 'közt kérdik önmaguktól, vájjon uj választótörvény, ez a nagy ujitás, üdvös vagy káros hatással lesz-e a nemzet sorsára? Eddig alig volt több választó egy milliónál. Most meg fogja azoknak száma közelíteni a két milliót. Vagy 800.000 polgárt részesít ez a törvény szavazati jogban; némely vidéken jóformán megdup•ázódik a választók száma. Nagy változás, nagy átalakulás ez is; igazi hatását csak a jövő fogja megmutatni. Bizony jobb lett volna, ha nem kellett volna egyszerre ilyen ,Tagy lépéssel előresietni, hanem fokról| i°kra, lépésről-lépésre adhattunk volna jöjj got azoknak a polgártársainknak, akiket temelkedő műveltségűk és anyagi helyzetük erre följogosít. De hiába, meg kellett ezt a nagy és merész lépést tennünk, mert ez volt az egyetlen mód, hogy az általános szavazati jog veszedelmét elhárítsuk a nemzet fejéről. Kell-e értelmes, az életet ismerő magyar polgár előtt az általános szavazati J°g veszedelmét fejtegetnünk? Hiszen islerjük mindannyian azt a veszélyt, amit me£goridolatlanabb, értelmetlenebb, ámításra és izgatásra fogékonyabb elemek felszínre vergődése rejt, még csak a községi életben is, méhében. Hányszor dúlja föl ezek rakoncátlanság a a község belbékéjét. Milyen végzetes károkat okozna az, ha a virilis jog, a községi főbiró kijelölésének joga s általában a törvény és felettes hatóság bölcsesége korlátok közé nem szorítaná? Nap-nap után meggyőz bennünket a tapasztalás, hogy még a legegyszerűbb község vezetése is az értelmesebb, rendesebb, tisztesebb elemek kezébe való. Mennyivel inkább áll ez egy egész nagy ország ügyeire nézve! A nemzet ügyeinek célszerű intézése az egész életre kiható tanulást, szakértelmet, munkásságot kiván. Kontár kezek elfaragják a deszkát, elszabják a ruhát, pedig az a mester, aki a nemzet ügyét vette kezébe, magának hazájának sorsát, édes mindnyájunk jóvoltát alakítja. Mindnyájan pórul járunk, ha kontárnak bizonyul. Azon kell lennünk, hogy a nemzet sorsának intézését szakemberek, tapasztalattal, belátással biró hazafiak kezébe juttassuk; azon kell lennünk, hogy képzett, komoly férfiakat küldjünk az ország házába, akik komolyan fogják fel kötelességeiket, munkájukkal becsületet szereznek a hazának s jól megtudják választani és hiven követni vezetőiket. A helyes választójog legfontosabb feladata az, hogy az ország legjobbjait ültesse a képviselőházba és juttassa ezáltal kormányra. Erre pedig az az általános szavazati jog, amelyik az éretlen tömeg kezébe juttatja a hatalmat, mindenütt a kerek világon képtelennek bizonyult. Képtelennek még* a legműveltebb nemzeteknél is. 1 Bármerre nézzünk, Amerikában, Franciaországban, Németországban, mindenütt, ahol behozták az általános szavazati jogot, kiszorul a nemzet legjava a képviselőházból, az egész közéletben kétségbevonhatatlan sülyedés mutatkozik. Most egynéhány éve hozták be az általános szavazati jogot Ausztriában s ime a felsőbb iskolát végzett, magasabb műveltségű polgárok azonnal háttérbe szorultak s helyüket nagyon számosan foglalták ei olyanok, akik még csak a népiskolát sem végezték el; százával jutottak képviselői állásba a szociálisták, a nemzetiségi ellentét és gyűlölködés pedig magasabb hullámokat vert, mint bármikor azelőtt. Ime ez a helyzet képe Ausztriában, a miénkhez sok tekintetben nagyon hasonló viszonyok között. Ilyenformán nézne ki általános szavazati jog mellett a magyar parlament. Hát vájjon hiheti-e józan belátással biró magyar ember, hogy ilyen magyar képviselőház díszére, javára lenne a nemzetnek? Tudták, érezték a 48-iki törvények megalkotói ezt a veszedelmet. Kossuth Lajos elég nagy demokrata volt ugyebár és j mégis a fertály telekre alapította a válasz. tójogot. Azóta általánosan elismert igaz1 ság volt, hogy ép nekünk, magyaroknak Az élet fölött. Sóhaj fel hőkbe takarózom S lebegek Ixirwt szárnyain. Fönt minden oly bús, aranyódon, Mint színehagyott álmaim. Körülfog fekete tömegben Sok nagy, kiégett szerelem. Átütött szivek vére cseppen Fs foltot hágy a fellegen. Fekete rér, semmibe oszló. Már elkinlódta végzetét. Most olyan, mint egy könybe fosztó Reménység: hideg és setét. k ballatszik elfutó hörgése tó szenvedőknek ... a nyomor! Ragjuk rekedt, szivük nyögése Jáy tompa jajban összeforr. látom a enteklőket, tó bűnök csene vészeit, tó nyomorék előkelőket. tó pénz koldus-penészeit. f(JU együtt keringnek, nyüzsögnek, ; rf>1 érzik a nap- sugarát. 'Mmölt fátylún Jmlálködökuek könycseppem szivárog út. Egy könnyem, egy bolond halottam, Mely itt buggyant ki hirtelen. Lepergett árván s megfagyotton Megáltt egy felhőperemen. MOLNÁR JENŐ. A huszonnyolc éves baba. Irta: Szederkényi Anna. A fiu otthagyta és ő siratta. Meg volt bántva, le volt verve egész a sirig, hogy ugy átgázolt rajta, még a halálra is gondolt. Mintha patkós cipősarokkal taposta volna meg a szivét. Nem akarta többet látni s nem akarta a hangját hallani, de remélte titkon, hogy visszajön, bocsánatért könyörög és ő már tudta kívülről a szavakat, amelyek maid bűnbocsánatot hirdetnek és megnyugtatják, megtanítják abban hinni a másikat is, amiben ő már régen nem hitt. Pedig jobb lett volna amúgy. A templomi hűvös sötétségben könnyekben fürödve világosan látta ezt. Mert a templomhoz menekült. Olyankor mindig megtért, amikor nagyon fájt a szive. Újból ió 'lett, csak azért, hogy ismét rosszá lehessen valakiért. Mintha csak saját maga előtt akarta volna bebizonyítani, olyan nagyon szerelmes vagyok, annyira úrrá lett íöiö'.tem az érzés, hogy immár nem tudom, mit cselekszem. „Nem tudom, mit cselekszem" ez volt az egyetlen érv, amit fölhozhatott maga mellett a lelkiismerete előtt. Aki pedig emberről, istenről meg tud feledkezni, csak nem tudja, mit cselekszik. Baba mindig megtalálta a módját, hogy tegye azt, a mit nem akart megtenni. Hasonlított akkoriban a gyermekhez, aki a kezével nem nyúl az édességhez, csak leharap belőle kicsinykét. Az a fiu soká váratott magára. Olyan jól tudta, mit kell tennie, mintha csak a szerel} mi iskolát egypárszor kijárta volna. Pedig még kezdő volt. Az érzései rángatták, hajszolták és az erős érzések erős harcosok. Mikor visszament, fölemelt 'fejjel állt meg előtte. Nem verte a mellét és nem esdekelt. Arról nem szólt. Mintiha semmi sem (történt volna. Baba zavarban volt. Hisz arról kell beszélni, ő miatta kell róla beszélni. Hisz őt megbántotta. Még sem merte szóba hozni. Igen, akkor már megint ugy vol't, hogv félt az efh agya fástól, az egyedül maradástól. — Nos, meg fogsz esküdni, ugy-e? — Ha te nem hiszel nekem, akkor hogyan hihetsz az esküvésemben. — Hiszek neked. — Lásd. igv lesz jó. Mi közöd ahhoz, a mi volt — — Ugv-e, mégis volt? — Ez nem jó lesz igy. — Nem, ez nem jó lesz igy és nem jól van igy. Bocsáss meg nekem. Százszor elmondom magamban, hogy nincs jogom a multadhoz, hisz nincs jogom a jelenedhez sem. Hisz senki vagyok, aki háladatos rabszolgád lehetek már azért is, mert megtűrsz