Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-03 / 51. szám

DÉLMAGYARORS&LG 1914.március 3. a helyzetünkben rejlő sok nehézség és sok ellentét mellett, nagyon óvatosan kell a választójog kiterjesztéséiben eljárnunk; hogy nálunk inkább életkérdés unitit bárhol másutt a világon, hogy ne hagyjuk leszállítani a magyar képviselőház színvonalát. •Muuiamnuana Észrevételek a fogadalmi templom ügyéhez. Irta: Pillich Kálmán. I. Február 25-ére kitűzött közgyűlésünket helyettes-polgármesterünk március 4-ére halasztotta el, épen akkor, midőn fogadalmi templomunk épitésére vonatkozó két fontos intézkedést kellett volna letárgyalni és abban érdemileg dönteni. Az egyik eldöntendő ügy lett volna a Foerk-féle módosított tervekre vonatkozó előterjesztés, a másik pedig a fogadalmi templomhoz szállítandó terméskövekre vonatkozó előterjesztés. Ez a két ügy véleményem szerint szoros kapcsolatban van egymással, mindkettő nagyon fontos ahhoz, hogy miként építteti föl hatóságunk' a századokra kiható, jellegzetes, nagy müvét. Megérdemli, hogy a március 4-iki közgyűlés előtt véleményeket nyilvánítsunk és igy igyekezzünk előlegeden •tisztázni az ügyet. Harmincöt évig tervezgettük, hol építsük föl a monumentális nagy müvet. E nagy magyar katholikus város minden lakosa — beleszámítva minden ihi'tfclekezetüeket is — átérezte, hogy a fogadalom tárgyának megalkotásával kell befejezni és koronáját föltenni az ujjáalkotás nagy müvére. Midőn törvényhatóságunk a régi szent Demeter templom és az azt környékező városi épületek helyeit s az egész telektömböt e célra kijelölte és ezen nagy terület kibővítéséhez meghozta a környezetbe .eső magántelkek és házak kisajátításával az áldozatot, bizonyítékát adta, hogy a fogadalmi 'templomot a mai emelkedett építészeti követelményeknek megfelelően, századokra kiható emlékműként kivánja megalkottatni, ugy, hogy ennek környezetében elterülő és a királyi biztosság által itthagyott s az újra épült város keretébe nem illő régi Szeged ezen részére is kiterjeszti az újvárosi szabályozás nagy müvét. Harmincöt évi tárgyalás és előkészítési idő alatt egész városi közönségünket lelkesítette izraelita polgár társaink által nagy áldozattal megalkotott uj imaházuk fölépítése. Pályázatot nyitottunk templomtervek készítésére. Nagyszámmal érkeztek be tervek, kiosztottuk a jutalmakat, a pályatervek egyikét sem találtuk kivitelre elfogadhatónak, mert városunk fogadalmához nem tartottuk azok egyikét sem méltónak és magasztosnak. Ekkor fordultunk az ország legtekintélyesebb és leghirnevesebb miiépitészéhez, Schulek Frigyeshez s megbizás utján kértük föl a tervek elkészítésére. Két éven keresztül tárgyaltunk vele, végre elfogadtuk s megnyugodtunk azon monumentális mütervben, melynek kiesinybeni mása kultúrpalotánkban van fölállítva. Már a kisebb és nagyobb méretekben való tervezése, majd a Schulek szerint való három és fél millió korona költségnek redukálási kívánságunk a magas életkorú mestert kifárasztották, ugy, hogy életkora utolsó évtizedét nem kivánta kellemetlenségek között átélni. Hatóságunk ekkor szerződött Foerk Ernő felsőipariskolai tanár úrral, aki szerződésileg kötelezte magát, hogy két millió 500,000 korona költség keretében Schulek Frigyes 'terve szerinti fogadalmi templomunkat felépiti a román stil szigorú betartásával. A hosszadalmas előkészületet felváltotta a gyors kivitel; kaptunk Foerk Ernő tanár úrtól átdolgozott s állitólag javított kiviteli terveket. A nagy templom-bizottság a hivatalos személyek szerint elfogadta ezeket, több bizottsági itag szerint pedig még efl kiküldött kisebb bizottságnak kellett voW azt tárgyalni, — ami elmaradt. Az állifo lag javított kiviteli terveket sem a város ű nácsa, sem a köztörvényhatósági bizottsaíj el nem fogadta még mai napig sem, de a templomépitést ellenőrző szűkebb bizottság már a fogadalmi templom egész alaP" za'táit ki is épi tette. A Schu lek-féle és Foerk által megváltoztatott tervet az épitészeti iparlap közj1' ményéből ismertem meg s mivel az én f; zékemet ki nem elégi tette, azért a januá' közgyűlés elé inditványt nyújtottam be, ho0 a város tanácsa mutassa be a Foerk-tó módositott terveket s hozzon benne érdi"1 határozatot. i Ezen indítványom után 'tárgyaltatta nagybizottságával a város tanácsa a Foeoj féle terveket, ellene és mellette szakért" nyilatkozatok tétetitek, majd helyettes-Po1' gármesterünk személyesen meglátogat"' Schulek tanár urat. Erről homályos kö# inények láttak napvilágot hírlapjainkban; f gül Foerk Ernő tanár ur február 24-én a ko/ gyűlési 'teremben nyilvános előadást tartó" •hogy módositott tervét Schulek Frigyes"/ bemutatta, aki Foerk szerint a kivitelt^ hozzájárulását adta. Foerk tanár ur azt |! kijelentette, hogy az eredeti Schulek-féle ff mán terven változás nem történt, sőt njf dositott tervezete előnyére és diszére vá a kiépítendő fogadalmi templomunknak. A gőzerővel megkezdett temploméptá maga után vonta a templom felső párkf nyáig szükséges termésköveknek válla'4 •utón leendő beszerzését is. A feltételek^! kimondatott, hogy csakis magyar hazai w próbált fagymentességü és igazolt hordkf pességü kőanyag használható s hogy a W hibákat gipsszel, gittel, macsekával. vaP •bármi mükőszerü anyaggal eltüntetni sziáf ruan tilos. A feltételekben a vállalkozók itá voltak arra kötelezve, hogy mintaköve^. mutassanak 'be, mert a József-müegy°'0!| minden 'hazai építési körök szakvélemény™ •már kimondotta. a közeledben és mégis izenként tudnám megölni azt az embert, akiről megtudnám, hogy az övé voltál és a két kezemmel ölnélek meg téged is, ha megcsalnál. Most pedig kergess él. — Nem kergetlek el, csak azt mondom, jobb, ha kitérünk egymás útjából. Ha két ember közt társadalmilag meg nem engedett viszony van, amiért úgyis keserves árt kell fizetni, vagy a társadalomnak, vagy magunknak, legyen legalább boldog az a két ember. Hisz nem adhatunk egyebet egymásnak, csak egy kis boldogságot. És mi nem fogjuk tudni boldogítani egymást. Te nem tudsz hinni nekem. Itt megszűnt minden. — Igy, igy kéli beszélned hozzám. Igy. Csendesen, nyugodtan, meggyőzően. Föléled'tem, amig beszéltél. Tiszta vagy a szememben, te vagy a tisztaság, a jóság, a szépség. Nem, nem űzhetsz el. Itt akarok meghalni a lábaidnál. Ne esküdj: Ha még egyszer azt fogom mondani: „esküdj, fogadkozz", akkor 'kergess el, akkor főbbet ne láss meg, ha a lábaid előtt haldokolnám is ... Jó 'leszek, semmit sem kivánok, mint egy gyermek, olyan leszek. Csak a levegőt szivom be, ami't a ruháid érint, ez már maga a tökéletes boldogság. ... És fogták egymás kezét órákon keresztül. — Ugy-e tudod, hogy ez az őrülettel határos már? Baba, ugy-e tudod, hogy már belefáradtam ebbe a hiábavaló harcba. Már tiz hónapja fart. Tudod te azt, hogy tiz 'hónapja várok arra, hogy egyszer elhiszed nekem, hogy az enyémnek kell lenned. Én olyan türelmesen vártam, imint a magvető, amelyik tudja, hogy a magnak egy kemény földkérget kell áttörni, hogy a csira ki bújhasson, aztán kell sok-sok napsütés, mig a csira levelet, virágot hajt, csak azu'tán érleli gyümölcsét. Én a lelkem-szivem minden tüzét neked adtam. Én ezerszer mutattam meg neked, hogy csak érted és miattad élek. Ha te még miridig az't hiszed, hogy nem vagyok érdemes rá, megyek. Akkor te nem vagy az, akinek hittelek. — Tudod te Baba, az ember sokszor ugy van. Megnézi a szinlapot, a szereplők nevét, a történet cimét és elmegy a színházba. Előkészíti magát valami különös élvezetre. Elképzeli a szint, a történetet, a zenét, a színészeket és készitgeti a lényét egy különös szép befogadására. Aztán fölmegy a függöny, minden olyan egyszerű, majdnem mindennapi, közönséges. Túlságosan sokat vártunk. Ezt akkor mondta, mikor kifelé jöttek az erdőből. Babának a szivét akkor egészen elöntötte a keserűség. Ez az én büntetésem, azt gondolta. Én odaadok neki mindent és ő lekicsinyli. De hát mit várt tőlem? . . . — őrültségeket mondtam az imémt. Fáradt voltam az elmémben, még kábult, tudtam, mit beszélek. Ugy-e elhiszed ezt" kem? . Akkor már kiértek az erdőiből, fagyfka bokrok alatt ültek. A nap szemben v velük. Előbb egymásra néztek. Azonban . erős alkonyati világításban nagyon él°5., meg tudták különböztetni egyimás arcán iménti órák örömének nyomait, azért inK a messzeségbe néztek | — Köszönöm Baba, hogy ilyen jó hozzám. Nagyon jó voltál, édes és én szen boldognak érezhetem magamat. Van": olyan emberek, akiknek az a boldogsági a világ előtt pompázhatnak. Akik nagy9!, SZErűen fényes, előkelő fogatba ülnek, ki® töködnek és ugy hurcoltatják magukat a ' meg között. Mosolyognak, elmélkednek, Jto denütt ott vannak, ahol nagy a fény és ® denütt az első sorokban. Mikor aztán . hazatérnek, fáradtak, kimerültek, tak, még annyi erejük sincs, hogy löha®c) zák magukról a ruhát, amit belepett a2 topóra. Ledőlnek az ágyba és olyan elh3J tottnak, olyan, kifosztott, szegénynek toj! magukat. Lám, a mi boldogságunk ne® ' ' kodó, nem lármás. Egyszerű, szerény. de j káig tartó, lágyan melengető. $ Baba tudta, hogy ez a sok szó c^jjdof ra való, hogy magának bebizonyítsa, / kivagyok. Nem felelt semmit, hanem a21 Jf mitgatta magában: holnap fog-e már ® ni, vagy holnapután? első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám f kaphatók, esetleg részletfizetési*