Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-15 / 62. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1014. március iflr gahb, nyoleszögü kiképzését Mindjárt akkor kijelentettem, hogy ezt a kérdést újra tanulmányozni fogom és hogy tanulmányaim eredményét döntés végett a bizottságnak befogom mutatni. Ezen igéretemet megtartottam és tanulmányaim eredményéről a templom fejlődését szeretettel kisérő bizottsági tag urak irodámban már eddig is meggyő ződhettek, a bizottság plénuma pedig a legközelebbi ülésen meggyőződhetik, amikor t. i. ezeket befogom mutatni. Minthogy pedig, egy ilyen monumentális épitmény, melynek létesítése erős próbára teszi az építtetőnek nemcsak anyaga erejét, hanem kulturális fejlettségét is, nem készülhet ötletszerűen, hanem minden egyes részletében tervszerűén előkészítve ós következetesen vasakarattal keresztülvive, tisztelettel kérem a tekintetes tanácsot, hogy jóváhagyott terveim álláspontjára helyezkedve, munkámban támogatni szíveskedjék. A fogadalmi templom fölépítéséért szerződésem 6. pontja szerint anyagilag, ugyanannak 13. pontja szerint pedig művészileg is egyedül én vagyok a felelős, tehát a szerződésben felsorolt közegeken kir ül senkinek beleszólást nem engedhetek, ami nem zárja ki azt, hogy ha a tek. tanács a szegedi szakértők véleménye alapján, — akik szerintem nem kompetensek ilyen művészi kérdés eldöntésére, — kétségbe vonná terveim stilszerfiségét, terveimet egy intemationális, (olasz franeia, német és magyar) építőművészekből álló bizottság ítélete alá bocsáthassa, mely ítéletnek én magamat feltétlenül alávetném. Végül tisztelettel bejelentem, hogy ha a tek. városi tanács szószerint ragaszkodnék o közgyűlésnek 1914. március 5-iki, a fentiek szerint kivihetetlen határozatához, miszerint a fógadalmi templom a már az én terveim alapján lefektetett és kiépített alépitmény megtartásával teljesen a Schulek-féle tervek szerint építtessék fel, én, mint az egyik szerződő fél ezt a szerződésünkkel ellenkező és kivihetetlen határozatot kénytelen lennék n belügyminiszter úrhoz megfelebbezni. Mindez még nem háborította volna föl Ivánt. De a levél azonkiviil még föl is volt bontva. — Te tépted föl ezt a levelet? — kérdezte Iván és haragtól villámlott a szeme. — Mi közöd hozzá, hogv ki bontotta föl? — szólt Evelin. — Az én levelemet — kiáltott- — senki fia se merje fölbontani! — Arnig az én 'házamban lakol, ebbe bele kell nyugodnod. Ha nem tetszik, tessék, szabad az ut! — intett az asszony. — Nem tűröm, hogy beleavatkozzál az én dolgaimba! — kiáltott egyre élesebb hangon a férj. — Ilyen hangon pedig ne lármázz itt, hanem mars! menj a szeretődhöz! — A szeretöm?! — hördüL fel Iván most már a düh egészen elöntötte — ki az én szeretőm? Hol van az én szeretőm? — Washington-utca száznegyvenhárom — felelte fagyos nyugalommal az asszony. Ebben a pillanatban csörömpölés hallatszott. Egy váza volt. Az asszony másik kedves vázája. Az asszony hangosan fölkacagott. — Még nevetsz is hozzá — dühöngött Iván és_egy kis nipp röpült a váza után. Az asszony egyre harsányabban nevetett, de már nem tudta tovább megállni. Odarohant a férjéhez, megölelte, megcsókolta. Mennél dühösebb volt Iván, annál jobban csókolta. — Szidj, szidj, csak szidj! — ujjongott az asszony, Iván pedig tovább toporzékolt és tombolt. — Hát ezzel a százassal most mit csináljak? — kiáltotta magánkívül és a levélre mutatott, — Gyűrűt vegyél rajta! — kiáltót a +1nyosan az asszony, de hozzátette: — Hogy mindig dühbe gurulj, valahányszor meglát tod . . . Kiváló tisztelettel. Budapest, 1914. március 12. Foerk Ernő. Mivel Foerknek ez a levele homlokegye[ nest ellenkezik azzal, amit Gaál Endre a vele folytatott tárgyalásokról mondott, sőt Foerk a levélben azt írja, nemhogy alávetné magát a közgyűlés határozatának, hanem megtagadván azt, még felebbezéssel is fenyegetőzik, munkatársunk megkérdezte Gaál Endre tanácsost,, hogy tájékoztassa most már részletesen a közönséget az ügy mibenlétéről. Gaál Endre dr. a következőket mondotta: — Foerk Ernő ur, ugylátszik, a megjelent közlemények miatt sértve érzi magát, de ha a levelét az ember alaposan megvizsgálja, lényeges ellentét — kivéve a személyes érzékenységet, ami kirí a Tiet vélből — a levél álláspontja és a közgyü lés határozata között nincsen. A közgyűlés tudvalevőleg arra az álláspontra helyezkedett, hogy Foerk .a már megkezdett alapon folytassa az építkezést Schulek tervei szerint. Nos, a kiküldött bizottság, amely az eltéréseket kutatta, megállapította, bogy lényeges eltérés csak a főtornyok végződésében van, de Foerk kijelentette és ezt állja ma is, liogy a tornyot át fogja dolgozni. Sőt az erre vonatkozó rajzok nagyrészt készen is vannak, nekem be is mutatta. 'Maga a templombizottság is, a mely a részleteket vizsgálta, annak idején megállapította, hogy egyébként lényeges eltérések a Schulek-félc tervektől nincsenek. Igy tehát a bizottság ia azt ajánlotta akkor a tanácsnak, hogy Foerk részletrajzait a torony kivételével fogadja el. Most Foerk tehát arra hivatkozik, hogy a változtatásokat — például azokat is, amiket az ablakok elrendezésében tett — a bizottság heilybemhagyta, tudomásul vette, helyeselte. S ezek a változtatások egyáltalán nem olyan természetűek, amelyek Schulek terveivel ellenkezxiének. A főeltérés különben csak abban van, hogy Foerk a templom oldalhajójára .Illesztett rózsa-ablakot a főhomlokzatra illesztette, miután ez néz a Boldogasszony-sugárut felé. A fogadalmi templom éprtő bizottsága, értesülésünk szerint, a jövő .hét valamelyik napján összeül, hogy tisztázza a részlettervek kérdését. Mi pedig ezekről az ujabb fejleményekről vezércikkben mondjuk el véleményünket. HHIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIflfllI Á pénzügyminiszter bécsi utja. Teleszky János pénzügyminiszter tegnap délelőtt tizenegy órakor kihallgatáson volt a királynál, akinek előterjesztette az 1914. és 1915. évi költségvetést. A kihallgatás után a pénzügyminiszter meglátogatta Berchtold gróf külügyminisztert és este visszautazott Budapestre. # Torlai Arthur 4> 5§ oki. mérnök f mérnöki irodáját Berzsenyi-utca 1/a sz. alatt (Lövész-ház) 2 ^ A megnyitotta. m Telefon 11B3. § ^ ^ ^"c'áfr c c' ^ Szeged, március 14. ROMLANAK A JAPÁN ERKÖLCSÖK. Igazából csak az orosz-japán, háború óta ismeri az európai közvélemény a iapáaiokat. Azelőtt jóformán csak a folkloristák foglalkoztak velük. Az oroszok fölött aratott döntő győzelmek aztán rájuk irányították Európa figyelmét, amit ők még nagyobb udvariassággal viszonoztak. Különböző japán bizottságok jártak-keltek szerteszét Európában, mindegyik más és más megbízatással. Ahelyett, hogy nagy győzelmeik után elbízták volna magukat, fokozottab mértékben tanulmányozták az európai intézményeket. Egy több magasrangu katonából áMó bizottság katonai tanulmányok céljából megfordult nálunk Magyarországon is. A pénzzel bőven bántak s ami különösen feltűnt egyik oagyállásu magyar tisztnek, az volt, hogy az a japán tiszt, aki fizetett, senkitől nyugtát nem kért. Meg is kérdezte Nippon fiától: — Mivel igazolja majd otthon mindezeket a fizetségeket, mikor senkitől nyugtát nem kér? — Mivel? — szólt csodálkozva a japán tiszt, — hát nem látja, hogy mindent felirak a nóieszembe? Itt van mi, tegnapi kiadásunk 780 korona! Hát 'ilyenek voltak a japán erkölcsök 1911-ben. A legtermészetesebb valaminek találta náluk mindenki, hogy amit egy japán tiszt kiadásként a noteszába ir, arról nem kell külön nyugta, hanem, hogy maga ez a feljegyzés olyan, mint a szentírás. 1914-ben azonban rövid egymásutikiban két óriási sikkasztásról rántották le a lepletAz egyiket: japán tengerésztisztek, a másikat: japán föpapaok követték el. Sok mHlió elsikkasztásárói van szó. Egy szép illúziónak a szertefoszlását jelenti számunkra ez a két nagyszabású sikkasztás. Veszendőben a japán erkölcs. Már Nippon fiai is a Mam.non ördögi hatalmába kerültek. Megrontói' ták őket az európai erkölcsök, melyeknek a nyomában besurrantak közéjük a fehér emberek fekete bűnei isi. Az európai kuitura fattyuhajtásaitól nem tudták megóvni Nippo" nemes törzsét. Pedig nekünk európaiaknak sok és nagy bűneink közepette oly jó! esett tudnunk, hogy valahol messze, messze Keleten, nem messze onnan, ahol az ősmagyarok bölcsője ringott, él egy nemzet, ahol a becsületesség nem erény, hanem közös tulajdona e nemzet minden egyes fiának. Ahol nincs szükség arra, hogy megfelelő dotációval a becsületrendnek nagykeresztesei, tisztjei, parancsnokai és lovagjai legyenekAhol nincs szükség semmiféle becsületrend^ azért, mert mindenki — becsületes. Ahó1 •nem nyugtával dicsérik a napot, hanem egyszerű noteszbeii feljegyzésekkel számolnak be hihetetlen tízezreket kitevő tanulmány1191 költségekről. Jó japániak, milyen kár, hogy züllötök ütánunk. Egyelőre csak kivétel ugyan nálatok — gazember, de a legújabb tapasztalatok után nálatok is nemsokára kivétel lész a "" becsületes ember. Nemsokára majd ti tával diesérenditek a napot, de addigra urai'1 megtanuljátok 'tőlünk- azt is, hogy a nyűg9,3 sem — szentírás, mert hát türelmes a Pafll' ros. Ezt is, azt is, meg. mindent majd •csináltok, rmnt mi emópaiakj de akikorlfíem