Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1914. mátcius ! gőhöz és emlbersóges bánásmódhoz juthatnának a 'társadalom páriái. A több épületet fokozatosan fel lehetne emelni a rendelkezésre álló pénz előkerülése /esetén. A nagy beteg-felvevő épületet azonban a legközelebbi hetekben építeni 'kell, mert szégyene a városnak, hogy eddig is húzta, halasztotta ezt az ügyet, holott anníalk idején az egyetem kedvéért ugyancsak gyorsan ajánlotta föl az ötszáz ágyas nagy kórházat! A tanyai vasútról talán szólni sem kellene, annyira nyilvánvaló, hogy ennek az intézménynek az indokolatlan halasztgatásával is végtelen károsodás érte már a város közönségét. A vasút hiánya okozza az élelmiszerek rendkívüli drágaságát, ez akadályozza meg, Ihogy a tanyai lakosság rátérjen .a belterjes gazdálkodásra, hogy a városi földbirtok parcellázását tervbe venni és keresztülvinni lehessen. A tanyavilág előnyeinek kihasználása és jó közlekedés nélkül soha se fog ia város piaca és kereskedelme előnyös változáson kereszt ülmenni és a polgárok tízezreinek jobb megélhetést biztosítani. Hogyha pedig azt kérdezné valaki, hogy miből fogjuhk hát hozzá ezekhez a nagy közmüvekhez, imikor nincs pénz, akkor azt kellene rá válaszolnunk: pénznek kell lenni, mert azért van a hatóság, hogy a halaszthatatlan (közszükségletiek fedezéséről és megvalósításáról gondoskodjék. Szerezzen 'kölcsönt, vagy adjon el a birtokaiból, vagy teremtsen alapot bármi más módon, ami rendelkezésére áll, de a felsorolt nagy alkotások építésének megkezdését tovább halasztani nem lehet. A polgárság joga, hogy követeljen, a hatóság kötelessége, hogy a parancsnak helyt álljon! Az a bizonyos végrendelet. (Saját tudósitónktól.) Bizonyára igen kitűnő biró Bernáth Géza őnagyméltósága és a legkiválóbb jogászok egyike Chorín 'Ferenc őméltósága. Péntek este mind a ketten fényes beszédet mondottak a főrendiházban, de egyiküknek a finom- jogászi érvelése és élőkelő szónoki művészete sem keltett akkora, 'hatást, mint az a pár mondat, amelyben akadozva és a kifejezések után 'kapkodva fejezte ki a maga álláspontját egy másik főrend: Zselénszki Róbert gróf. Ha a grófnak jogtudományi ismeretei talán nincsenek is: van sajtójogi tapasztalata. Annyit támadta őt a sajtó, hogy, mint mondja, megkérgesedek tőle a bőre. Talán sohase kereste, hogy miért támadták, de mi láttuk, Ihogy azért, mert minden közügyben azt az álláspontot foglalta el, amely ép akkor a legnépszerütlenebb volt. Zselénszki gróf most a méltóságos és kegyelmes főrendeknek elmondotta egy kellemetlen emlékét, mely szemmel láthatóan igen nagy hatással volt. — Egyik esti lap, — mondotta, — még azzal is megrágalmazott, hogy egész vagyonúmat végrendelethúmisitdssal örököltem. — Miért nem tetszett pört indítani? — kérdezte az ellenzék. — Hogy pöröltem volna, — felelte a gróf, — mikor végrendelet nélkül örököltem! Világos, hogy ha egyáltalán nem volt végrendelet, akkor azt nem is lehetett meghamisítani. Azaz, a vád, amelyet a gróf ellen hangoztattak, a legtökéletesebb mértékben „légből kapott" volt. Annyira nem volt igaz és annyira nyilvánvaló, kétségbe egyáltalán nem is vonható volt az alaptalansága, Ihogy Zselénszki gróf a pörre nem is gondolt. : Maga az elbeszélés kétségtelenül alkalmas arra, hogy híveket szerezzen akár a legszigorúbb sajtóreformnak is. Mi azonban, akik a sajtó dolgaiból nem csupán a kellemetlen megnyilatkozásokat ismerjük, mint a Zselénszki gróf, — meg tudjuk magyarázni, hogy hogyan lőhetett a gróf urat egy mérges vezércikkben végrendelet'hamisitóvá avatni. Az ujságiró sohase oly gonosz, hogy kieszeljen valami rágalmat. Neki minden rágalmat többnyire művészien kikészítve és fényesen garnírozva, — de legalább is fétíl készen házhoz szállítanak. Mindenkinek vannak ellenségei vagy ellenfelei, — minél nagyobb ember valaki, annál több az ellensége. Zselénszki gróf mérget vehet rá, hogy neki nem egy és nem száz ellensége van. Ezek alkalmilag elejtenek róla egy-egy rosszindulatú megjegyzést; ezt valaki fölkapja, aki nem barátja a gróf urnák és tovább adja, — de előbb tesz hozzá valamit. Igy vándorol a maliciózus megjegyzés és amint tova gördül, tapad hozzá minden piszok, amit útjában talál. Női, mint a lavina, mig takaros kis pletykává és végül jól kíhizott rágalommá gömbölyödik. És ilyen imponáló alakban jelentkezik azután a párt'körben vagy a szerkesztőségben. Ha magasa" járnak a politikai szenvedelmek és Ítéletet kell mondani azonnal: vájjon ki tudja a Hónapok óta növesztett rágalmat vagy pletykát ezernyi alkotórészére bontani és megtalálni hogy mi az igaz benne, vagy mi a hazugság? Az ujságiró rendszerint nem kohol és nem rágalmaz, — csak könnyen 'hiszi és tovább adja, amit hall. Ha ezt szüntetné meg utáltam, mert öreg és erőszakos; önt szeretem; mert fia'tal és gyöngéd . . . A doktor (nyersen): Ne sértegessen! Oly kevéssé vagyok gyöngéd, mint aimenynyire nem vagyok már fiatal! Ha látott valaha gyöngédnek, bizonyára nem önhöz voltam az! Értse meg, semmi közöm önhöz, semmi közöim önhöz . . . semmi közöm ! Tiltakozom az ellen, hogy valaha is egy tekintettel csak gyöngédséget mutattam volna ön iránt. És hogy mért szeret maga engem, az nekem csupán olyan probléma volna, melyet nem 'tartanék érdemesnek megfejteni. De nem is probléma. Egyszerűen ebben a faluban a férjén kivül én vagyok az egyetlen férfi, aki mértékre csináltatja a szabónál ruháit. Ha más lett volna, abba szeretett volna bele. Gesztyné: Mindegy! . . . A doktor: önnek mindegy; nekem nem az! (kérő hangon.) Méltóságos asszonyom, az istenért, ne csinálja ezt! Mi célt ér el azzal, ha itt valamelyikünk meghal és valamelyikünket becsuknak? Hát nincs annyi emberi finomság, annyi öröklött neveltség önben, hogy ne irtózzék egy ordenáré látványosságtól, egy izgalomtól, mély az ősíarkas-tulajdonságot veri ki az emberi lélekből? Gesztyné: Mik voltak az ősei? A doktor: Az, apám tanító volt, a nagyapám és a dédapáim tanítottak; több ősről nem emlékszik meg a családi krónika. Gesztyné: Az én őseim farkasok voltak, akik egymást falták föl. Én is farkas vagyok, a legveszedelmesebb fajtából, a nőstények neméből . . . ölni szeretnék . . . (Hangosabban.) Gyilkolni akarok . . . A doktor: Szervi baj az egész! Férfiak sosem szenvednek benne; nők is csak nagyon ritkán. Kezeléssel elmúlik ... Én a villamosfürdőket ajánlanám . . . Gesztyné: Vért akarok látni; vagy azét, akitől testileg undorodom, akit gyűlölök vagy az önét, akit szerelemmel szeretek. A doktor: Ugy kell nekem, mért nem jártam el rendesen ideggyógyászatra; most tudnám, mi a teendőm önnel szemben . . . Nem ér semmit az egész egyetemi rendszer! Gesztyné: Még tiz perc (izgatottan rázkódik meg). A doktor (fölkel a székéről, de nyomban visszaesik rá): örült! Gesztyné: Mit akart e pillanatban velem? A doktor: Rá akartam rohanni, leteperni a földre és a székhez kötözni, hogy aztán az urának, mint veszedelmes tébolyodottat mutassann 'be. Gesztyné: És mért nem tette? A doktor: Nincs hozzá eiegendő bátorságom ... Gesztyné (revolvert tesz az asztalra): Azt tanácsolom önnek, hogy ne várja be, mig a férjem magára rollian. hanem mihelyt az ajtón belép, nyomban süsse rá a fegyve/ Mélyen célozzon a ballágyék felé, ugy 'bi1>' tosan a szivét fogja találni. A doktor: Istenem! miért nem szüle® tem humoristának, hogy feleletül erre a / darságra egy vidám adomával, vagy ötlet0 elmésségge! tudnám megnevettetni! Va/ mért nem vagyok festőművész, aki szavak/ tudnám elébe varázsolni a szép, a nagy vu*" got, a természetét, hogy felderítsem ebb® fekete hangulatából ... Az én nagy bai/ az ön gyilkos gondolatai mellett az, hogj orvos vagyok, aki' eltompult a halálérzésb®: Nekem cseppet sem irtózatos másokat 1®A látni, de azért . . . saját magamat . . . ti11 rázkódik). Gesztyné: Nagyon (fél? , ( A doktor: Majdnem olyan nagyon, ön; csak épp, hogy^kevesebb örömmel m'V mint méltóságod. És aztán ... mit tag" jam, remélek. Bizom abban, ihogy a vél/^ halomra dönti mindazokat a terveit, llie / ket asszonyom ma este idegröhamában eszelt ... ön talán nem fél? Gesztyné (egész testében megborzo va): Nagyon, nagyon félek! . . . (Mosoly0 va.) De az olyan jó! . . . ,' A dotiior (mérgesen): Az ördög vig> ^ magát, asszonyom, — és minden ostob3 beteg asszonyt! ... ,. $ (Az udvarról hangos hangos ugatus csaholás hallatszik. Kocsizörgés.) m in első kézből, nagy választékban csakis az === || UI MliríiiD Sülén, 'f H; s KÁRA.)— KITJEGY